Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Wiesengrünök és Vizerek / Leó

2020.05.06

A kommunista!

 

Vizer Leó még, mint Wiesengrün került önkéntesként a frontra. Azt, hogy haditudósitó volt azt igazság szerint csak ő tudta, mert megbízása egyetlen jelentős laptól, de még jelentéktelentől sem volt. Mivel volt érettségije zászlósként sorozták be. Aki volt katona tudja a zászlós még nem tiszt, de már nem baka, vagyis senki. A tisztek lenézik a bakák kiröhögik. 

Meg kell mondani nem is volt az a katonás alkat. Magasságához képest vékony testalkatú volt. Látszott rajta, hogy soha nem sportolt és nem is végzett fizikai munkát. Mindig hajlottan tartotta magát mintha igyekezett volna közelebb kerülni embertársaihoz. Bajuszt viselt, de ez a fiatal arcban szinte álbajusznak tűnt. Mind ezekhez még zsidó is volt.

A katonáskodás nagy csalódás volt számára. Naivan azt hitte, hogy a frontról minden nap újabb nagy hírről tájékoztathatja az újságokat ezzel szemben a frontokon hónapokig alig történt valami. Igy a szigorúan cenzúrázott nem túl érdekes tudósitásai ritkán jelennek meg a lapokban. Családjával nem levelezett, barátai nem nagyon voltak magányos ember volt.

A Monarchia katonái által tartott frontot az oroszok első nagy rohama könnyedén áttöri és Leó 1916.-ban 20 évesen fogságba kerül. A foglyokat vagonokba rakták és több napi néha heti vonatozás után különböző Szibériai városokba vitték őket. Mivel nem volt tiszt a sorkatonákkal került egy táborba Ufa városa mellett.

 A foglyok nem dolgoznak nem csinálnak semmit, barakkokban vannak elszállásolva és elég gyenge az élelmezésük. Leóról hamar kiderül, hogy írástudó és több nyelven beszél igy az irodára kerül.

Jó beosztás volt ez számára. Szabadon kijárhatott a városba ez nagy előny volt mert lehetőséget adott a csencselésre a lakosággal. Ez a táborlakók között is növelte a népszerűségét, hiszen a Hosszú Grün mert igy hívták néha még vodkát is tudott cseréni valami foglyok által gyártott szerszámért vagy csecsebecséért.

Egyre jobban tudott oroszul és a városban gyakran hallott az országban történő forradalmi eseményekről. Nem sokat tudott a forradalom valóságos céljairól, de lelkes forradalmár lett. Hamarosan Ufába is elért a forradalom. A táborokba a foglyok között Internacionalista századokat szerveztek a forradalom védelmére. Hamarosan Leó is ilyen szervező lett. A táborokat járva több nyelven agitálta a katonákat, hogy lépjenek be a századokba.

Gyorsan és ügyesen jut előre az alakuló új rendszerben, aminek hamar feltétlen híve lett. Nevet változtatott, és felvesz a szovjet állampolgárságot ez akkoriban nagy divat volt a forradalmárok között a Vizer nevet veszi fel. Új papírjai szerint Lev Szamueljovics Vizer zsidó származású szovjet állampolgár. Állandó lakhelye akkor még nem volt.

A magyar események hírére, néhány társával, mint előőrsöt hazaküldik, azzal, hogy segítsék a forradalmat. Biztosítják őket, hogy a szovjet szükség esetén katonai erővel is támogatja a kommünt.

 A 20 éves Leó Budapesten a kommün alatt a szocializációs bizottság tagja. Feladata, hogy néhány vörös gárdistával lefoglalja az üzemeket, gyárakat. A hatalmat   a jelentkező munkásokból alakuló munkástanácsoknak adják át. Amig itthon van szállodába lakik természetesen ingyen.

A családjával nem keresi a kapcsolatot. Apjával is csak egyszer találkozik amikor lefoglalja a családi vállalkozást. Úgy gondolja neki már semmi köze a gazdag zsidó Wiesengrünökhöz ő már az új rend gyermeke.

Az eseményeket ismerjük a Magyar Tanácsköztársaság összeomlik a szovjet katonai segítség elmarad. Leó kis kitérőkkel visszatér Moszkvába.

A húszas évek Moszkvája még nem az a csillogó világváros, mint amilyenné később vált. Most még inkább szürke, az emberek még nem heverték ki a háború nyomorát. Ha nehezen is de szokják az új rendet. Az arisztokrácia elmenekült, a polgársággal együtt. Aki itt maradt nincstelen lett, mert az új hatalom mindenüket elvette. A valamikor híres és népszerű vendéglőkből sztalovaják önkiszolgáló étkezők lettek, ahol olcsó, de meglehetősen ízetlen ételeket adtak az éhes embereknek. Igaz ezeket mindenki meg tudta fizetni. Az utcán az emberek nem túl jól öltözöttek, az üzletek nagyrésze még zárva van amelyik nyitva van azelőtt hosszú sorok állnak.

Ide érkezik vissza a 22 éves Lev Szamueljovics Vizer új szovjet állampolgár. Mikor a vonat megérkezett Moszkvába egy jól öltözött fiatalember lépett ki belőle. akinek még három bőröndje is volt. Az volt az igazság, hogy a pesti szocializálások alatt, mikor szállodába lakott muszáj volt valahogy kinéznie, igy néhány ruhát és kabátot vett magának.

Vizert egy magyar internacionalista barátja várta, aki Moszkvába maradt a magyarországi események alatt is.

  • Leó üdvözöllek, nahát ne haragudj, de úgy nézel ki, mint egy burzsuj
  • Ugyan ne hülyéskedj vettem, néhány holmit ennyi az egész. - mondta Leó, de ahogy végig nézett a barátján, akin még mindig valami katona zubbony szerűség volt megértette a megjegyzését.
  • Mindegy gyere menjünk nálam fogsz lakni amig elintéződnek a dolgaid
  • Elintéződnek a dolgaim? Mire gondolsz?
  • Miért mit gondoltál a Szovjetunió egy átjáróház, elmegyek aztán visszajövök?
  • De Béla miket beszélsz te aztán pontosan tudod, hogy engem oda küldtek, nem magamtól mentem
  • Igen én pontosan tudom, de azért ez ma már kevés, de ne aggódjál biztos vagyok benne minden rendben lesz
  • Remélem de akkor is megleptél.

Bélának egy nagy lakásban volt egy külön szobája ezt osztotta meg Leóval. Az akkori Moszkvában már egy külön szoba igen nagy dolognak számított.

A szobában csak egy ágy volt, de volt egy kerevet szerű valami, az lett Leó ágya. Mint kiderült Béla rendőrségen dolgozott tolmácsként. Moszkvában akkoriban sok emigráns élt, természetesen mindegyik kommunistának mondta magát. Itt volt a Komintern központja is. Ahogy Béla mondta van munka elég.

  • Valami hazait hoztál?
  • Hoztam egy kis szalámit kolbászt szalonnát, meg egy kis pálinkát
  • Isten vagy akkor eszünk iszunk mulatunk, hívjak lányokat?
  • Inkább ne pihenni szeretnék a vonat nem volt túl kényelmes
  • Igaz és holnap amúgy is észnél kell lenned
  • Miért is?
  • Még nem mondtam, de holnap tízkor várnak a Katonai Parancsnokságon, végül is te még katona vagy
  • Tulajdonképpen igen. -mondta Vizer

Másnap reggel pontosan tízkor jelentkezett a katonai parancsnokságon. A hatalmas épület a városközpontba volt. A portán megmondta kihez jön, leültették, hogy várjon majd jönnek érte. Nemsokára egy fiatal ember érkezett, jól vasalt, de rangjelzés nélküli egyenruhában

  • Lev Szamueljovics Vizer? - kérdezte
  • Igen
  • Morgott valamit, amit bemutatkozásnak is lehetett érteni de Leó nem értette, és hozzátette kövessen.

Kimentek az épületből és egy várakozó autóba szálltak, néhány perc múlva megálltak a Ljubljanka épülete előtt. A fiatal katona bevitte az előtérbe és átadta egy másik katonának.

  • Üdvözlöm Vizer elvtárs. -mondta tisztelettel a hangjában Feliksz Edmuntovics már várja önt. Kövessen kérem

Leó nagyon meglepődőtt sőt egy kicsit meg is ijedt Feliksz Edmuntovics Dzserzinszkij a Cseka vezetője volt félelmetes hírű ember, vajon mit akarhat tőle ez a nagy ember gondolta. Mire idáig ért a gondolataiban már meg is érkeztek. A vezetője egy elég nagy szépen berendezett irodába vezette Megállt az iroda ajtajában és jelentett

  • Parancsnok elvtárs Lev Szamueljovics Vizer utasítására megjelent
  • Rendben Kovaljov elvtárs leléphet
  • Vizer elvtárs jöjjön közelebb foglaljon helyet mutatott egy székre az íróasztala előtt
  • Mindenekelőtt üdvözlöm újra Moszkvában. Sajnos az események nem mindig úgy alakulnak ahogy eltervezzük őket igaz?
  • Valóban igy van parancsnok elvtárs.
  • Bizonyára kíváncsi miért hozattam ide 
  • Természetesen igen
  • Nos ön, mint a vörös hadsereg internacionalista gárdájának képviselője került Magyarországra majd onnan az események után kis kerülővel vissza Moszkvába. Jól mondom?
  • Igen tökéletesen igaz
  • Ha jól gondolom azért ide jött mert a meggyőződése nem változott.
  • Igen pontosan ezért
  • Dzserzinszkij vékony dossziét vett elő és belenézett. Ahogy a jelentések írják maga igen jó munkát végzett Magyarországon, nem volt tekintettel még a rokonaira sem, ha valamit végre kellett hajtani. Igy volt?
  • Igy mondta Leó!  - nagyon meg volt lepve, hogy erről itt tudnak
  • Mindenről tudunk Vizer elvtárs ez a dolgunk. - mondta parancsnok látva a meglepetését. Tulajdonképpen ezért van itt önt megbízható embernek tartják, aki feltétlen híve a forradalomnak és meggyőződéses kommunista. Nekünk ilyen emberekre van szükségünk akar nálunk dolgozni?
  • Megtiszteltetés lenne számomra! - válaszolt Leó
  • Erre számítottam. - mondta a parancsnok 
  • Ha jól tudom több nyelven beszél milyeneken is?
  • Magyarul, németül, franciául és természetesen oroszul
  • Nagyon jó az ön feladata az emigránsok ellenőrzése lesz, sok van az országban és még több érkezik mostanában, mindent tudni akarunk róluk. Én elhiszem, hogy ők mind forradalmárok kommunisták, de ellenőrizni kell mindenkit a forradalom védelmében. Egyetért velem? El tudja vállalni a feladatot? 
  • Természetesen
  • Rendben akkor átadom önt a közvetlen felettesének. - Mondta a parancsnok és telefonált.

Rövidesen egy középkorú katonás tartású ember jelent meg az ajtóban.

  • Vizer elvtárs az elvtárs Sztyepan Grigorjevics Kuznyecov a külföldieket ellenőrző osztály vezetője
  • Lépjen be Kuznyecov ismerkedjenek meg ő Lev Szamueljovics Vizer emlékszik már beszéltünk róla
  • Igen parancsnok
  • Nos mi mindent megbeszéltünk Vizer elvtárs mostantól a maga embere, intézkedjen ahogy megbeszéltük és remélem jól fognak együtt dolgozni
  • Értettem parancsnok elvtárs mondta katonásan Kuznyecov
  • Akkor minden rendben menjenek

Mikor kiléptek az ajtón ismét kezet fogtak Szytepan mondta Kuznyecov Lev mondta Vizer.

  • Üdvözöllek sorainkba a Cseka tagjai között!
  • Őszintén köszönöm nagy megtiszteltetés számomra
  • Igen az, de meg is kell dolgozni érte
  • Kész vagyok rá
  • Nős vagy?
  • Nem
  • Barátnő?
  • Most érkeztem még nincs
  • Rendben, ha jól tudom egy magyar barátodnál laksz?
  • Igen
  • Nem maradhatsz ott kapsz egy önálló szobát egy olyan lakásba, ahol csak kollegák laknak.
  • Köszönöm
  • Nincs mit nem én intéztem. Megérkeztünk itt van az irodám.

Kisebb iroda volt, mint a parancsnoké, de azért ez is szépen be volt rendezve. A háború előtt az épület egy biztositó társaságé volt a berendezés nagy része, még onnan maradt itt.

  • Akkor most beszélgessünk a feladatodról Ljova, ugye nem bánod a tegeződést azt hiszem én vagyok az idősebb
  • Természetesen nem Sztyepán Grigorjevics
  • Csak Sztyepán megállapodtunk
  • Rendben
  • Visszatérve a feladatodhoz, ezen az osztályon nem túl sokan dolgoznak és kevesen tudnak nyelveket a parancsnok ezért hozatott ide mikor megtudta, hogy visszajöttél Moszkvába. A feladatod az emigránsok megfigyelése lesz.
  • Igen ezt a parancsnok elvtárs már mondta
  • Rendben, de hogy valami formát is adjunk a dolognak te leszel a kapcsolattartó személy az emigránsok, és a hatóságok között, legyen az bármilyen hatóság. Természetesen a valóságban a Cseka alkalmazottja leszel csoportvezetői beosztásban. Eddig érthető voltam?
  • Tökéletesen
  • Az emigránsok nagy része szállodában lakik, ezért az irodád is egy szállodában mégpedig a Nationalban lesz. Ez azért is praktikus mert a külföldiek általában ott szállnak meg, és ha a barátaink esetleg kapcsolatban lépnének velük arról rajtad keresztül tudomást szereznénk. A szobát már elő készítettük. Van benne két telefon az egyik városi azon hívhatnak, téged vagy te hívhatsz másokat.  A másik közvetlenül ide az én irodámba van kapcsolva. Azon kell folyamatosan lehetőleg naponta jelentened. Akkor is, ha nem történt semmi. Gondolom indításhoz ez elég aztán majd beletanulsz.
  • Igyekezni fogok
  • Rendben akkor menjünk bemutatlak egy munkatársunknak, aki a továbbiakat intézi, vele egy lakásban fogsz lakni.

Átmentek egy másik irodába, ahol egy ázsiai külsejű fiatalember ült, belépésükre felállt és katonásan jelentkezett

  • Jól van Szergej ismerkedjetek meg ő Ljova akiről beszéltem intézzetek el mindent ahogy megbeszéltük
  • Igenis értettem! -válaszolta Szergej

Mikor az osztályvezető kiment Szergej elmosolyodott

  • Szevasz légy üdvözölve, tudod a főnök kedveli a katonás stílust. Ha jól tudom te az emigránsokkal fogsz foglalkozni?
  • Leó csak morgott valamit, ami még igen is lehetett volna
  • Ne izgulj egymás előtt nincs titok a főnök már elmondta. - nevetett Szergej Jól van menjünk ma mindent el kell intézni mert, holnap már a helyeden kell lenned

Leó beletanult. Kiderült tehetsége van ehhez a munkához. Három hónap alatt ismert tagja lett az emigránsok igen vegyes közösségének. Az emberek szívesen fordulnak hozzá problémáikkal, és ő igyekszik segíteni nekik.

Azt már csak a felettese tudta, hogy mindenkiről dossziéja van, amiben aprólékosan leírja a beszélgetéseiket. Ez még nem különböztette volna meg a többi hasonló munkatárstól, amiből nem kevés volt a hivatalnál. Az új rendszer egyik fő tulajdonsága a bizalmatlanság volt, mindenki mindenről jelentett valahová.

 Leó vagyis Lev különlegessége abban állt, hogy össze tudta kapcsolni a neki elmesélt, vagy tapasztalt rengeteg apróságot. Elemezni tudta az információkat.  Feltérképezte a külföldi közösségeket, a különféle kis csoportokat, frakciókat. Pontosan meg tudta mondani, hogy az illető, akiről jelentett melyik csoport tagja, ki a barátja és ki az ellensége. Ez a hálózati szemlélet nagyon tetszett Kuznyecovnak sőt még a Parancsnoknak is.

 Leó még csak 26 éves, de már lehet mondani sikeres egy nem könnyű, folyton változó társadalomban. Már nincs bajusza anélkül is elég férfias. A magas kicsit hajlott tartású göndör fekete hajú fiatalembert, aki mindig jól öltözött kedvelik a nők. A korszellem is elég szabados az akkori Moszkvában. Még önálló lakása is van, mert Szergej egyszer csak eltűnt, és Kuznyecov megnyugtatta nem kap új lakótársat. Az ilyen hirtelen eltűnés nem volt ritka akkoriban. Barátai továbbra sincsenek, viszont sokat olvas főleg németül, de már lassan oroszul is folyamatosan képezi magát, hiszen ügyfelei általában képzett értelmiségiek.

Dzserzinszkij halála után a Hivatalt átszervezik, de ez az ő munkáját ez nem érinti. Sőt a vezetést egyre jobban érdekli a a Komintern működésé, és az ott dolgozók véleménye, a külpolitikai és a belpolitikai helyzetről A hivatalos szovjet irányvonal meg változott már kevesebbet beszélnek a forradalom exportjáról, és egyre többet az egy országban megvalósítható kommunizmusról. Ezzel Leó is egyetért. Ő belülről látta a kicsinyes harcokat a különféle emigráns csoportok között. Ezek az emberek nem a forradalmat akarták exportálni. A szovjethatalom főleg azért támogatta a Komintern és az emigránsok Moszkvai jelenlétét, hogy hazatérve erősítsék a forradalmi mozgalmakat. Az emigránsok egy részének egész más céljaik voltak, ők már a kész forradalmak élére akartak állni. Ezért szerették volna fenntartani a Komintern irányítása alatt exportált forradalmak elvét. Természetesen a szovjet pártvezetésben keresték ehhez a pártfogókat. A legnagyobb és akkor úgy tűnt legerősebb pártfogójuk Trockij volt.

A hatalomnak Trockij bukása után útban voltak az emigránsok, egy részüknek megengedték, hogy távozzanak az országból, de nagy részük a folyamatos tisztogatások áldozata lett. Leónak a tisztogatásokban komoly szerep jutott, most felhasználhatta az eddig gyűjtögetett információit.

A rendszer sokszor érthetetlen logikájának megfelelően teljesen váratlanul Taskentbe helyezték. Maga sem tudta, hogy ez előléptetés vagy száműzetés. A magyarázat előléptetés szerű volt, miszerint Taskentben szükség van a szovjethatalom megerősítésére, és ki lenne erre megfelelőbb, mint ő a tapasztalt internacionalista. Beosztása szerint a városi OGPU vezetője lett. Ez rangban beosztásban nagy előrelépés volt, de Moszkvából Taskentbe kerülni az azért nem.

Vizer már öt éve párttag fegyelmezetten tudomásul veszi az új beosztását. Lakásán kívül amúgy se sok minden kötötte Moszkvához. Az eddigi feladata nyugodtan lehet mondani megszűnt, természetes, hogy új feladatot kap.

1930.-ban 34 évesen utazik Taskentbe. Az utazás alatt találkozott a valósággal az oroszországi állapotokkal. Látta a rongyos ruhákban a vonat mellett élelmet kolduló gyerekeket asszonyokat. Más embernek ezt látva talán megrendült volna a hite bizalma a rendszerben. Leó viszont azt gondolta mennyi feladat áll még az ország és az azt vezető élcsapat a párt előtt, hogy ezt a nyomort  megszüntessék.

Taskent teljesen idegen volt számára itt még csak néhány éve fejeződött be a polgárháború, és helyenként még mindig harcoltak ahogy ők mondták a bandákkal.  Az orosz lakosság nagy része nem teljesen önszántából került ide, voltak olyanok, mint ő, akik a párt utasítására jöttek szakemberek a gyárak építéséhez, tanárok az orosz nyelvű oktatás beindításához s még sokan mások. Egy részük viszont úgynevezett megbízhatatlan elemekből állt, akiket jobbnak látták messzire telepíteni a nagyobb orosz városoktól. Ezeknek nagy része is tanult ember volt.

A helyi lakosság az üzbégek nagy része nem beszélt oroszul, és muzulmán volt. Nem igazán szerették az újonnan jötteket.

Leó belevetette magát a munkába, megszervezte az állambiztonsági szervezetet az Üzbég Szocialista Köztársaság területén. A rengeteg munkája mellett mégis maradt valahogy ideje a szerelemre is, mert három év múlva megnősül. Egy árván maradt orosz tanárnőt vesz el. Nyina Petrovna Kuzminát a lány csak 25 éves egy taskenti álltalános iskolába dolgozott, mint tanitónő.

Az esküvő egyszerű volt mert egyiküknek sem voltak ott rokonai, és barátjuk sem volt túl sok. Egy nagy háromszobás belvárosi lakásba költöznek, amiből Nyina, ha nem is könnyen, de otthont varázsolt.

Leó rengeteget dolgozik sokat utazik a Köztársaságban. Lassan legyőzik a bandákat, és az ország fejlődik. Azért a biztonsági erők soha nem maradtak munka nélkül. Folyamatosan keresték az ellenséget hol a saját soraikban, hol azon kívül. Itt meg kellett küzdeniük a nacionalizmussal is. A Szovjetunió belső határai a polgárháború idején alakultak ki az ittenieket talán Frunze és nem túlzottan foglalkoztak a lakosság nemzetiségi összetételével. Igy került Üzbegisztánhoz a nagyobbrészt tadzsikok által lakott Buhara vagy Szamarkand. Ez az új hatalmat nem érdekelte. Kijelentették, hogy minden, ami nem orosz az barbár, tekintett nélkül az üzbégek többezeréves kultúrájára. Az országnak hivatalosan két nyelve lett az orosz, és az üzbég, de az oktatás orosz nyelven folyik az üzbéget, mint második nyelvet tanulják a gyerekek.

Ennek elfogadtatása nem ment erőszak nélkül. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ezeket a problémákat csak a Nagy Honvédő háború oldotta meg ahol együtt harcolt a tadzsik a kazah és még ki tudja hány nemzet az oroszokkal a Haza a Szovjetunió védelmében.

1935.-en fiúk születik, Vizer felesége legnagyobb meglepetésére a Szamuel nevet adja neki. A kis Szamuel Lvovics Vizert mindenki még az apja is csak Szásának hívta. Leó még magának is nehezen vallotta be, hogy az apjára gondolt a névadásnál.

1941.-en kitört a háború Leó azonnal jelentkezik a frontra, de kérését elutasítják. Indok ott van szükség a munkájára. Akkor már az NKVD vezetője volt őrnagyi rangban vezeti a köztársasági szervezetet.

Csak 1944.-ben rendelik a frontra. Vizer 1944 közepén kerül a Malinovszkij marsall vezette II. Ukrán front parancsnokságára. A szovjetek tárgyalásokat kezdeményeztek a magyar kormánnyal egy esetleges fegyverletételről. Ezeknek a tárgyalásoknak volt tolmácsa vagy inkább megfigyelő szakértője Vizer. A tárgyalások nem vezetnek eredményre, de Vizer a fronton marad.

Részt vesz Magyarország felszabaditásban, Budapest elfoglalásában.Bár beszéli az elfoglalt ország nyelvét a legkevésbé sem érzi magát magyarnak. Ahogy az apja világpolgárnak tartotta magát ő az új világ a Szovjetunió polgárának, aki Budapesten született, de ennek akkor semmi jelentőséget nem tulajdonított. Semmiféle közösséget nem érez a magyarokkal, ugyan úgy, mint a hadsereg vezetői és katonái ellenségnek tartja őket. Budapest bevétele után nem megy tovább a fronttal a városban marad. A városparancsnok helyettese lesz ő tartja a kapcsolatot a magyar hatóságokkal, foglalkozik a panaszokkal bejelentésekkel. És ebből nem volt kevés.

Van gyakorlata benne a szovjetekkel együtt hazatérő moszkovita kommunisták egy része, még emlékszik rá és fél is tőle.1946 közepén visszarendelik Moszkvában.

 Sztálin nem bízott senkiben legkevésbé a magyarokban. Minden fontos ponton ott voltak az orosz tanácsadók. Vizernek az NKVD. -nél eltöltött közel harminc év bizonyította, hűségét és megbízhatóságát ezért új beosztása a budapesti nagykövet első helyettese valójában a szovjet Állambiztonsági Minisztérium helyi vezetője. Feladata elsősorban a felső vezetők megfigyelése, és egy megbízható működő hálózat kiépítése az országban.

Féléves felkészülés után 47. januárjába költözik Budapestre a feleségével. A fia Szása akkor már a moszkvai Szuvorov katonai kollégium növendéke. Vizer nem érzi úgy, hogy hazatért volna. Úgy tekint feladatára, mint amikor Üzbegisztánba küldték, csak itt ismeri a helyi nyelvet.

Érkezése után folytatta a munkát, amit egy éve abbahagyott. Gyűjti az információkat, mindenhonnan és mindenkiről. A hálózat építés nagyon könnyen ment legfeljebb az okozott gondot, hogy túl sok volt a jelentkező. Ami a legnehezebb volt találni egy embert, aki személyesen tartja a kapcsolatot az emberekkel, mert Vizer ezt amennyire lehetett kerülni akarta.

 Sokáig válogatott a jelentkezők között és végül furcsa döntést hozott. Az illető nem is jelentkezett, de véletlenül találkozott az anyagával a férfi a Horthy rendszerben a bűnügyi osztály vezetője volt behívatta magához. Vizer irodája a városparancsnokságon volt egy kis szobában csak egy íróasztal két szék és egy nagy páncélszekrény volt benne.

- Jó napot Szilas úr foglaljon helyet mutatott az asztala előtt álló székre Vizer, akcentusa nem volt magyarul, de a hangsúlyozása idegennek hatott. Tudja miért van itt?

- Gondolom le akarnak tartóztatni

- Miért tennénk ilyet elkövetett valamit?

- Nem de azért még feljelenthetett valaki

- Ha jól tudom maga rendőr volt, bűnözőket üldözött

- Igen a bűnügyi osztály vezetője voltam kapitányi rangban

- Foglalkozott maga politikával?

- Nem tulajdonképpen nekünk az tilos volt

- Érdekes, de erről majd később, munkát ajánlanék magának

- Munkát? Nézett rá Szilas csodálkozva mégis milyen munkát?

-  Vizer elmondta miből állna a feladata, hogy ezentúl Vizer helyett ő beszél a panaszosokkal feljelentőkkel. Ezekről rövid jelentéseket kell készítenie.  Később a Vizer által érdekesnek tartott személyeket újra behívták, és most már részletesebben beszélnek velük. Tudja szerintem maga jobban ismeri az itteni embereket, mint én Szóval vállalja?

- Igen

- Akkor megbeszéltük holnap már kezdhet is itt nálam jelentkezik a részletek miatt

- Igenis Vizer úr

 Szilas évekig hasznos munkatársa volt. Tőle tudta meg, hogy a Horthy korszakban az országban körülbelül összesen 4-500 kommunista volt, szemben azzal, hogy most szinte mindenki igyekszik annak vallani magát.

Kellett egy hasonló ember az újra alakuló kommunista pártban is. Ez a Moszkvából nemrég hazatért Gál János lett. Gált még Moszkvába beszervezte az NKVD itt csak a munkáját folytatta. Jelentett mindenkiről, aki belépett, és a pártban történő eseményekről is. Persze volt egy másik embere is aki Gálról jelentett, így ment ez akkoriban.

Vizer szokása szerint értékelt dossziékat és hálózati ábrákat készített, amiket hazaküldött Moszkvába

 Vizer csak legfeljebb az iskolai tanulmányaiból emlékezett az ország történelmére. De mivel soha nem volt túl jó tanuló ez nem sokat jelentett.  Azóta természetesen rengeteget olvasott képezte magát , de a magyarok történelme nem különösebben érdekelte. A Horthy rendszer működéséről természetesen voltak információi, de miután Taskentbe került egyre kevésbé érdekelte mi történik az országban.  A zsidókkal történt szörnyűségekről természetesen hallott, de tulajdonképpen nem tudta elképzelni őket és fel sem merült benne, hogy neki ehhez köze lehetne, már évtizedek óta nem gondolt a családjára.

Most a munkája miatt kénytelen volt foglalkozni a háború előtti Magyarországgal. Meglepte, hogy a németekhez hasonló rendeletek voltak a zsidókellen sőt, a magyarok még meg is előzték őket ebben. A fronton fiatal korában megtapasztalta a sovinizmust a magyar tisztek lenéztek mindenkit őt különösen mert még zsidó is volt. Antiszemitizmus volt a Szovjetunióban is de inkább a vallás elleni harc részeként. Legalábbis ő igy gondolta.

Óhatatlanul is, de   lassan érdekelni kezdte a családjának a sorsa. Nagyon óvatosan megkérte Szilast, hogy nézzen utána a családnak. Két három nap múlva meg is kapta a jelentést. A család minden tagja még 40 előtt külföldre távozott. Egyedül Wiesengrün Sámuel él még nagyon rossz állapotban a zsidó szeretet kórházban. Szilasnak fogalma sem volt, hogy Vizer a saját családjáról kérdezte.

Magának sem vallotta be, de nagyon megrázta a hír. Pedig már azt hitte leszámolt a múltjával. Hirtelen elhatározásból felment a családi villához. A kert el volt vadulva az épület romosan, de állt. Bement az épületbe ajtók ablakok nem voltak és láthatóan minden mozdíthatót elvittek. Valahogy szomorú lett a látványtól. Eldöntötte megkeresi az apját.

Egyik délután elhatározta magát és elment a kórházba. Segítséget kellett kérnie mert nem ismerte volna meg az apját a sok egyformának tűnő igen rossz állapotban lévő öreg férfi között. Odament az ágyához, de még így is nehezen ismerte fel az apját abban a csonttá soványodott öregemberben, aki az ágyban feküdt.

Kiment a szobából és megkereste az egyetlen orvost, megmondta, hogy ő   Wiesengrün Sámuel fia és megkérdezte mit tud mondani az állapotáról?

  • Szóval a fia az apja soha nem emlitette, hogy van fia, megkérdezhetem uram hol volt eddig?
  • Külföldön
  • Értem! - Mondta az orvos ez a válasz akkoriban annyi mindent jelenthetet, hogy nem volt ajánlatos rákérdezni
  • Nos Wiesengrün úr az apja valamilyen csoda folytán túlélte a gettót, de súlyos tüdőbajt szerzett eddig úgy tudtuk, hogy nincs hozzátartozója Magyarországon
  • Én sem voltam Magyarországon
  • Igen nos a háza lakhatatlan volt így került a gettó felszabadítása után hozzánk, akkor még egy kicsit jobb állapotban volt. Most sajnos gyakorlatilag haldoklik
  • Tudnék vele beszélni?
  • Talán! - nézzük meg

Együtt mentek vissza az ágyhoz az öregember kinyitotta a szemét

  • Doktor úr üdvözlöm
  • Hogy van Samu bácsi?
  • Ahogy így elnézem magát még élek
  • Samu bácsi vendéget hoztam, mutatott maga mögé az orvos itt a fia

Az öregember megrázkódott úgy tűnt fel akar ülni, de visszahanyatlott. Néhány percig nem szólt semmit aztán megszólalt:

  • Úgy látszik mindennek eljön az ideje még a feltámadásnak is
  • Gyere közelebb Leó

Közelebb ment az ágyhoz, az orvos azt mondta magukra hagyom magukat és elment. Ő leült az ágy szélére és megfogta az apja kezét. Az ötvenéves Vizer   könnyezett:

  • Hogy van Apám?
  • Látod fiam így! Nem hittem volna, hogy még találkozunk. Tudod fiam bármi is történt én már megbocsájtottam, és erre kérlek téged is. Tudod haraggal nem lehet elmenni erről a világról és én már félúton vagyok. De jó, hogy itt vagy így kérhetek tőled valamit
  • Bármit Apám!
  • Egy rendes temetést szeretnék, ha ezt megszerveznéd nekem, hiszen mint fiúnak ez úgyis a Te köteleséged lenne
  • Megteszem Apám, de remélem még van egy kis időnk
  • Nem tudom fiam az Örökkévaló határoz rólunk
  •  Még valami   van a doktor úrnál egy levél halálom esetére az most már a tiéd. Most mondd el fiam mi van veled?
  • Hol kezdjem? Szóval én már nem vagyok magyar, szovjet állampolgár vagyok csak itt dolgozom. Van feleségem és egy fiam, aki 13 éves és a moszkvai katonaiskolában tanul. A Te nevedet viseli Sámuelnek hívják.
  • Örülök fiam mert bármi is történt láthatóan nem felejtettél el, ha a fiad az én nevemet viseli. Nem vagy magyar nem baj, a magyarok szerint én sem voltam az.
  • Fiam egyre kérlek soha ne felejtsd el mit tettek velünk ezek az emberek.

Az öreg láthatólag elfáradt lehunyta a szemét és elaludt. Vizer még ült az ágyszélén egy kicsit majd meg simogatta az alvó öregembert és kiment a szobából.

Megkereste az orvost elkérte tőle a levelet és azt mondta másnap megint bejön.

Másnap délutánra apja meghalt. Vizert nagyon megrázta az esemény, de hogy milyen mélyen az csak évekkel később derült ki. Elintézte a temetést apja kívánságának megfelelően, a zsidó hitközség segítségével.

Mikor a temetés után hazament elővette a borítékot, amit apja az orvosnak adott. A borítékon belül újabb két boríték volt az egyikre az volt írva felbontandó halálom esetén, ha örökös nélkül halnék meg. A másik Leó Wisengrünnek volt címezve ezt nyitotta ki egy végrendelet volt benne melyben apja a házat és minden benne található tárgyat ráhagyott. A végrendeletet apja még 1939.-ben írta teljesen szabályos volt közjegyző által hitelesítve.

Vizer a hivatalos hagyatéki eljárás után a ház tulajdon jogát a fiára íratta, saját magának és feleségének haszonélvezeti jogának bejegyzése mellett.

Hosszas egyeztetések engedélyezések után megkapta az engedélyt, hogy odaköltözzön olyan formában, hogy a követség jelképes összegért a házat a fiától bérelte. Így már, mint követségi épületet hozatták rendben. Az építkezéseket személyesen felügyelte, megkeresték régi fényképeket és tervrajzokat így az épület a régi formájában lett helyreállítva. Egy év múlva a „svábhegyi” villa ahogy nevezték beköltözhető volt.

Vizer és a felesége beköltözött a villába ki lett alakítva még egy külön lakrész oda a sofőrje és felesége költözött. A villát szépen bebútorozták a kertet rendbe hozták. A feleségének nagyon tetszett az új lakás főleg a nagy kert.

Az orosz kolónia nagyon irigyelte őket a palotáért, ahogy a háta mögött nevezték a villát. Őt ez nem érdekelte, hiszen alig vett részt a kolónia életében.

Protokolláris rendezvényeken szinte soha nem vett részt, róla nem készültek fotók a magyar vezetőkkel, nagy részük nem is ismerte őt személyesen, annak ellenére, hogy ő mindent tudott róluk. Vizer élvezte Moszkva teljes bizalmát, nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen személy lett a követségen. A nagykövetek változtak, de ő mindig a helyén maradt.

 A   felesége jóbban megtalálta a helyét részt vett a rendezvényeken voltak barátnői is. Akiket gyakran meghívott a villába. Vizernek rengeteg, munkája volt a szovjet vezetés célja a szovjetbarát kormányhatalomra kerülése volt. Ezt sikerült megvalósítani. 49.-ben Rákosi került a párt élére gyakorlatilag ő vezette az országot.

1951.-ben Vizert Abakumov Moszkvába rendelte. Hírhedten keményvonalas vezető volt.  A Ljubljankába Dzserzinszkij volt irodájába fogadta Vizert. Ő még emlékezet a harminc évvel ezelőtti berendezésre nem sok minden változott. Vizer egyenruhában volt ezért amikor belépett megállt az ajtóban vigyázban vágta magát és jelentkezett:

  • Abakumov elvtárs Vizer örnagy megbeszélésre jelentkezik.
  • Pihenj Vizer elvtárs!  Kérem foglaljon helyet. -mutatott egy székre az íróasztala előtt
  • Köszönöm Viktor Szemjonovics
  • Lev Szamueljovics ön egy fogalom az állambiztonságnál, olyan régen van nálunk
  • Remélem a jó munkámnak köszönhetően, mindig igyekeztem hasznára lenni a pártunknak és hazánknak.
  • Igen ezt tudom, és Sztálin elvtárs is tudja ezért van most itt.
  • Figyelemmel kísérjük azoknak az országoknak a helyzetét, amelyeket hadseregünk véráldozatok árán felszabadított a náci uralom alól. Magyarország ebből a szempontból is különleges, de azt hiszem ezt ön nálam jobban tudja. Figyelemmel kisérem a jelentéseit, ahogy Sztálin elvtárs is ismét általában pontosak és lényegre törőek.

De bocsásson meg nagyon udvariatlan vagyok mivel kínálhatjuk meg?

  • Talán egy tea jól esne
  • Annál azért jobban állunk már! -mondta Abakumov és csöngetett

Kis asztalt toltak be harapnivalókkal, teával és egy üveg konyakkal

  • Parancsoljon szolgálja ki magát javaslom igyunk egy pohárral a megismerkedésünkre! Ittak majd Abakumov folytatta. Tudja mi a mi alapelvünk Lev Szamueljovics?
  • Azt hiszem igen a hűség a párthoz és a néphez és ugyanakkor a bizalmatlanság
  • Pontosan rátapintott.
  • Sztálin elvtárs nem bízik Rákosiban és a többi vezetőben sem, ha őszinték vagyunk nem bízik a magyarokban még a zsidókban sem, szinte paradoxon, hogy önben, aki, ha jól tudom zsidó származású magyar mégis bízik.  Valószínűleg rászolgált.
  • Megtisztelő hallani, hogy Sztálin elvtárs bízik bennem, és csak remélni tudom, hogy ön is. A származásáról keveset tehet az ember. A tettei mutatják meg az ember valódi értékét.
  • Teljesen igaza van Lev Szamueljovics , tulajdonképpen csak meg szerettem volna személyesen is ismerni , ahogy Sztálin elvtárs is este hivatalosak vagyunk hozzá , egy rövid beszélgetésre ,nyolcra kocsit küldök magáért. Rendben?
  • Természetesen nagy megtiszteltetés ez számomra
  • Akkor este találkozunk
  • Vizer megint vigyázban állt kérek engedélyt távozni
  • Távozhat őrnagy

Mikor kiment Abakumov csak annyit mondott magában a régi iskola, hasznos kis őskövület ez a Vizer, és még a Gazda is szereti valamiért.

Este nyolc után mindketten diszegyenruhában ültek a kocsiban, ami a Szpaszkij kapun át hajtott a Kremlbe. A kocsit nem állították meg csak tisztelegtek neki. Egy fogadó szobába mentek terített asztal várta őket, kisérő tisztjük azt mondta, hogy foglaljanak helyet nyugodta kezdjenek hozzá Sztálin elvtárs később csatlakozik

  • Nem kéne mégis megvárni? - kérdezte Vizer
  • Nem akkor megszegnénk az utasítását.
  • Ön jobban tudja!
  • Ne izguljon üljön le igyunk egy pohárral, miután ez egy nem hivatalos találkozó hadd kérdezzem meg van gyereke Lev Szamueljovics
  • Igen most 13 éves a Szuvorovon tanul
  • Gratulálok biztos legalább olyan jó katona lesz, mint Ön
  • Reménykedem benne

Idáig jutottak mikor kinyilt egy oldalajtó és Sztálin lépett be. Mindketten felálltak Sztálin megszólalt csöndes rekedtes hangon

  • Üljenek vissza az elvtársak. - mondta és maga is helyet foglalt az asztalfőn, néhány percig vizsgálódva nézte Vizert majd megszólalt
  • Örülök, hogy személyesen megismerhetem Lev Szamueljovics,maga az egyetlen szerintem  a hatóságnál akit még Féliksz Edmuntovics választott ki . Nem Abakumov?
  • De tökéletesen igaza van Sztálin elvtárs nincs több ilyen emberünk
  • Emlékszem a hálózati ábráira még Taskentből, csinálja most is Magyarországon?
  •  Természetesen igen
  • Az jó küldje el Moszkvába kíváncsi vagyok rá
  • Ahogy kívánja Sztálin elvtárs
  • Mi a véleménye Rákosiról? Elég régen ismeri
  • Talán túl régen is, elnézést, de őszinte leszek nem túl jó a véleményem, öntelt szeret dicsekedni a tudásával és lenézi a munkatársait.

Sztálin mosolygott kiverte a pipáját, aztán megszólalt

  • Pontos, akkor most beszéljen Nagyról
  • Kicsit kínosabb hiszen kolléga, nekünk dolgozik, de ugyanakkor befolyásolható gyenge embernek tartom, túlzottan kötődik a magyarságához, de ezt is már jelentettem Önök felé.
  • Tudjuk csak magától is hallani akartam, tetszik nekem ez a túlzottan kötődik a magyarságához, maga, hogy van ezzel?
  • Őszintén sehogy engem már semmi nem köt a magyarokhoz.
  • És a zsidókhoz?
  • Igen származásom szerint zsidó vagyok, de nem köt hozzájuk szinte semmi, most, hogy apám meghalt, csak talán a részvét, sajnálom a sok elpusztult embert, mint ahogy sajnálom az elpusztult orosz embereket is.
  • Ez természetes javaslok egy tósztot az elhunytak emlékére, mind a hárman ittak.
  • Nos Abakumov elvtárs megérdemli a barátunk a kitüntetést?
  • Természetesen igen Sztálin elvtárs

Sztálin tapsolt és behoztak egy dobozt egy mappával

  • Vizer elvtárs engedje meg hogy személyese adjam át önnek eddigi munkájáért a Szuvorov rend ezüst fokozatát.
  • Vizer felugrott vigyázban vágta magát és katonásan azt mondta
  • A pártot és a népet szolgálom! – mondta és átvette a mappát a rendjelet Sztálin tűzte fel neki

Leültek és ittak a kitüntetésére. Ismét Sztálin szólalt

  • Lev Szamueljovics kérem folytassa a munkáját úgy, mint eddig. Fontos területen van mindent szó szerint mindent tudni akarok, főleg Rákosiról és a környezetéről.
  • Természetesen igy lesz mindenről tájékoztatom önöket, Abakumov elvtársnak heti jelentéseket fogok küldeni.
  • Igy legyen! - mondta Sztálin és felállt folytassák elvtársak mondta és kiment  

Természetesen csak jelképesen folytatták ittak még egyet egymás egészségére, és kimentek.

A kocsiba Abakumov mondta, hogy másnap visszarepülhet Pestre meg van a helye a gépen.

Vizer mint fegyelmezett katona reggel visszarepült, még a fiával sem találkozott.

Itt rengeteg munka várta az ország újjáépítése folyt ugyan de nem problémák nélkül. A mezőgazdaság kollektivizálása nagyon nehézkesen ment, pedig Nagy Imre vezette a munkát, amit Rákosi, ahol tudott tulajdonképpen akadályozott. Folytak a moszkvai mintájú koncepciós perek. Rákosi népszerűsége csökkent. Vizer folyamatosan nyomon követte az eseményeket, már szinte mindenhol voltak emberei.

Hogyan is működött egy ilyen hálózat? A kémkedés a megfigyelés az egymásról való jelentgetés talán egyidős a történelemmel. A diktatúrák különösen szerettek volna mindent tudni mindenkiről. Vizernek tehetsége volt az elemzésekhez az információk értkeléséhez. Kartotékjaiban csoportosította az embereket hasznosságuk szerint a csoportokat állatokkal jelölte voltak elefántok ők voltak a legkevesebben magas beosztású személyek ők maguk nem, de róluk sok jelentés készült. A teknősök kis csoportokat vezettek és összefoglaló jelentéseket készítettek. A jelentés írói nem tudtak egymásról sokan még azt sem tudták kinek jelentenek. Számkódók takarták őket és ezeket csak Vizer tudta. Voltak a hangyák szorgalmas jelentők ők voltak a legtöbben napi rendes munkájuk mellett küldték az információkat. És voltak a patkányok ezek feljelentők voltak. Vizer körülbelül hatszáz kapcsolatot ellenőrzött.

Természetesen a magyar hatóságoknak  több tizezren jelentettek, de az akkori viszonyok rendje szerint a magyar hatóság megosztotta az információit a szovjettel.

1953 ban Sztálin meghalt. A követségen mindenki azt hitte, hogy Vizernek az öreg sztálinista krokodilnak vége mehet haza nyugdíjba. Ő maga is azt hitte, hogy visszahívják ötvenhét éves volt és a régi gárda embere.

Nem így történt Kiszeljov nagykövet kiállt érte és Moszkva is beleegyezett így maradt. Ő készítette elő 1953 nyarán a magyar vezetés   moszkvai útját. Ennek eredménye volt, hogy bár Rákosi maradt de Nagy Imre lett a miniszterelnök.

1954 ben új nagykövet érkezett Andropov. Az új nagykövet feltétel nélkül bízik az első helyettesében, aki sokat segít neki tájékozódni az országban. A magyarországi helyzet nem javul Rákosi nem hajlandó leszámolni a személyi kultusszal, ami érthető, hiszen saját maga volt a jelképe. Párton belül is erősödnek a reform követelések.

Vizer a jelentésekből értékeli a helyzetet és veszélyesnek tartja Andropov egyetért vele és folyamatosan tájékoztatják Moszkvát az eseményekről. A nyugtalanság erősödött, már a párton belül is változásokat akartak. Erősödött  a nyugati országok befolyása.1956 nyarán  Vizerék már megvannak győződve arról, hogy sürgős változásra van szükség. Tavasszal Rákosi Moszkvába utazik gyógykezelésre igyekszik meggyőzni a moszkvai vezetést, hogy nincs helyette más alkalmas vezető.

Nyáron több magas rangú delegáció érkezik a követségre. Meghallgatják Andropov és az első helyettes jelentéseit, de Moszkva nélkül nem akarnak dönteni. Végül nyár elején születik meg a döntés Rákosi megy Gerő jön.

 Közben Vizer szinte éjjel nappal dolgozik a magyar vezetők napi vendégek a követségen és általában egymást próbálják befeketíteni. Vizer dossziéi csak úgy dagadnak a sok új jelentéstől előbb tudja a Petőfi kör határozatait, mint ők maguk. Tisztába van vele, hogy a váltás nem elég és a választott személy sem megfelelő.

A moszkvai felső vezetés képviselői szinte már állandóan Budapesten vannak az újonnan alakult KGB vezetője Szerov tábornok egyre nagyobb aggodalommal figyeli az eseményeket. A moszkvai vezetés egyetért abban, hogy kritikus helyzetben a helyi vezetők nem lesznek képesek az irányításuk alatt tartani az eseményeket.

Az ismert ötvenhatos események alatt a követséget és környékét elkerülték az erőszakos cselekmények, de természetesen a jelentéseket folyamatosan kapták. Valamikor október végén Szerov Budapestre érkezett. Volt egy megbeszélés az utódlás kérdéséről

  •  Elvtársak mit tudnak mondani Kádárról kérdezte Szerov
  • Véleményem szerint nem elég határozott, de Vizer elvtárs többet tud róla
  • Akkor hallgatom Lev Szamueljovics
  • Bár személyesen nem találkoztam vele, de a jelentések szerint befolyásolható és nem túl bátor. Nem volt az a már a Horthy börtönében sem.

Nem túl rég szabadult a fogva tartása alatt állandóan kegyelmi kérvényeket fogalmazott, és küldött Rákosinak Most is Nagy Imrét támogatja és egyetértett a több párt rendszer bevezetésével. Az információim alapján nem tartom túl megbízhatónak

  • Értem önöket, de akkor ki a maguk embere maguk kit javasolnak?
  • Tábornok elvtárs nekünk nincs emberünk mi ilyen kérdésekben csak tanácsokat adunk a döntés az önök kezében van. - mondta Andropov
  • Akkor tanácsoljanak az elvtársak?
  • Mi Münnich elvtársat tartanánk a megfelelő embernek határozott kemény kommunista
  •  Elegünk van már a volt internacionalistákból egy zsidó Rákosi elég volt, helyi ember kell fiatalabb és magyar és nem zsidó. Csattant fel Szerov! Bocsánat Lev Szamueljovics ez nem magáról szól! -mondta a tábornok Nos a tanácsaikat mindig meghallgatom Kádár és Münnich repül Moszkvába majd Nyikita Szergejevics dönt ki hozza vissza a marsallbotot. Köszönöm elvtársak.

Kettesben maradtak Andropov szólalt meg:

  • Ideges, mint mindannyian ne vegye magára
  • Ugyan szó sincs róla, de igaza van, ha ennek vége nyugdíjba megyek
  • Az attól függ milyen vége lesz lehet mind nyugdíjba megyünk
  • Ugyan Jurij Vlagyimirovics ennek csak egy vége lehet ebben biztos vagyok, rendet csinálunk ez nem kérdés csak sajnos megint mi fizetjük meg az árát
  • Azt hiszem Lev Szamueljovics megint igaza van arra a nyugdíjazásra meg még visszatérünk

Az események őt igazolták, meg Szerovot Moszkvából Kádár jött vissza a marsallbottal és ismét szovjet katonák vére folyt Budapest utcáin.

Az események alatt szinte állandóan a követségen volt. Amikor a vezetők Kádárékkal hazarepültek úgy gondolta ő is megnézi a feleségét. Felment a villában ott nyugalom volt igaz a házat megerősített őrség védte, akik az események alatt a házban is laktak.

Eszébe jutott megnézi a ház pincéjét mert, ahogy magának mondta minden eshetőségre felkell készülni. Még soha nem járt a pincébe a felújítás óta akkor is csak futólag nézték meg és érdekes módon akkor is szinte minden sértetlen volt, csak a borok tűntek el a polcokról. Ahogy sétált a pincében furcsa érzése volt mintha a pince kisebb lenne, mint a ház tudta, hogy ez lehetetlen, de a dolog nem hagyta nyugodni. Felment és előkereste a ház tervrajzát. Most azzal együtt ment le a pincébe.

A térkép szerint járkálva észrevette, hogy egy helység hiányzik. az egyik folyosóról kellett volna nyílnia, de ott fal volt előtte polccal. Elmozdította a polcot és megkopogtatta a falat kongó hangot adott ott volt a helység csak befalazták.

Felment nem akart semmit csinálni a ház tele volt idegenekkel, nem volt benne biztos mi van a helységbe meg hogy egyáltalán van-e benne valami, de úgy gondolta ráér, ha idáig ráért.

Az új év nagy változásokat hozott az életükben. Hiába valók voltak Andropov nagykövet vigasztaló szavai Vizer mint mindig jól értékelte a helyzetet.

 Érdemei elismerése mellett nyugdíjba küldték ugyanakkor ismerve személyes körülményeit hozzájárultak, hogy amennyiben ez a szándéka maradhat Magyarországon. Kiemelt nyugdíjat kapott és továbbra is használhatta a követség által bérelt épületet járt neki a gépkocsi és a sofőr, tulajdonképpen körülményeiben nem sok változás történt. Három hónapot kapott az ügyek átadására.

Azért a nagykövetett sem kellett félteni, hozzájárult Vizer nyugdíjba küldéséhez, de kérte a fia áthelyezését a budapesti követségre.