Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Üzbegisztáni fegyverek II.

2021.09.18

A terv

 

Moszkva

 

A visszaút kényelmes volt. Másnap reggel elindult, hogy beszámoljon a megbízójának az eredményekről.   

Ravsan gyors határozott léptekkel haladt a Ljubljanka ismerős folyosóin. Azon kevés állampolgárok közé tartozott, akik állandó belépővel rendelkeztek és kísérő nélkül közlekedhettek az épületben. A hajdani Cseka majd NKVD, KGB épülete jelenleg az FSZB központja volt igazság szerint csak a nevek változtak a feladat ugyanaz volt harc a belső és külső ellenség ellen. Hogy éppen ki volt az ellenség azt a politika határozta meg! Ravsan az egyes főcsoport főnökség vezetőjéhez ment ez a szervezet foglalkozott a külföldi akciókkal.

 

A vezetője Scserbakov altábornagy széles mosollyal üdvözölte a belépő Ravsant.

- Üdvözlöm őrnagy elvtárs vagy inkább igazgató úr?

- Maradjunk az őrnagynál tábornok elvtárs nevetett Ravsan is.

- Mi újság a napfényes Taskentben?

Ravsan röviden beszámolt a történtekről, majd hozzátette ez a Rasidov friss hús nagyon beképzelt és nincs egészen tisztába milyen játékba fog, de várjuk meg az ajánlatát.

- Igaza van őrnagy, bár számítottunk erre az eshetőségre talán túl egyszerűen látják üzbég barátaink a kérdést.

Bizonyára tudja Tádzsikisztánban háború van egyelőre az üzbégek távol tartják magukat a konfliktustól, de információink szerint Kalimov elnök Rahmanov ellenzékével szimpatizál. Ezért szinte biztos vagyok benne, hogy nekik szeretné eladni a fegyvereket.

Mi több információink szerint Legin tábornok is valami kis saját üzletet tervezett a fegyverekkel.

Rasidov ahogy maga is mondta friss hús,és csak a nagypénz lehetőségét látja.

Mi nem mehetünk bele ebbe az utcába még az Omega sem. Gondolja, el amennyiben ez kiderül, márpedig nem hiszem, hogy titokban tudnánk tartani, milyen helyzetbe kerülnénk. Az Omega csempészet fegyverek orgazdája. Ezt maga sem szeretné szerintem.

- Őszintén szólva nem.

- Akkor egyetért velem ebben a kérdésben.

- Természetesen tábornok és mi az ön javaslata?

- Szerintem Rasidov nem fog értékelhető ajánlatot küldeni. Nem fogja tudni megoldani a biztonságos kiszállítást.

- Az én javaslatom elég merész, de mivel maga a mi James Bondunk ezért el merem mondani.

- Ha jól tudom, négy helyen tárolnak fegyvereket és az egyik bázis nincs messze Buharától?

- Jól tudja, tábornok elvtárs Buharától negyven kilométerre van egy kis faluban.

- Az én tervem támadás a raktár ellen és a raktár felrobbantása! Az egész akció lényege az lenne , hogy az üzbég vezetés elhiggye, hogy a tadzsik felkelők csinálták, akiknek a célja Buhara és Szamarkand visszacsatolása. Mint ön is tudja ezeket a városokat mindkét ország sajátjának tekinti. Amennyiben a támadás sikerül a mi Kalimovunk összefogja magát szarni és a következő ajánlatunkra ingyen átadja, a fegyvereket ha mi ezért vállaljuk hogy biztosítjuk a jelenlegi  határok sérthetetlenségét.

- Mit szól ehhez őrnagy?

- Mit mondjak ravasz, de reális terv és igazi alfás feladat.

- Vállalná?

- Tudna mást küldeni? Kérdezett vissza mosolyogva Ravsan. Természetesen vállaljuk.

- Akkor kezdjen hozzá a szervezéshez a költségeket a szokott módon intézzük.

- Rendben tábornok két csapatot készítek elő ez tizennégy embert jelent körülbelül két hét kell az előkészületekhez. Onnan számítva öntől függ mikor induljunk.

Rendben mondta a tábornok mi még egy embert küldünk magával, aki szerintem nem lesz ellenére.

A tábornok beszólt az asztalon lévő telefonba az Küldjék be az alezredest kopogtatás után magas férfi jelent meg az ajtóban, egyenruhában Magobajev alezredes jelentkezik tábornok úr.

Ravsan felugrott az asztaltól Tatár?

Fekete te vagy? Nem hiszem el.

A két férfi mindenről elfeledkezve ölelgette egymást.

Magobajev volt a fegyelmezettebb elnézést tábornok, de már vagy húsz éve nem láttuk egymást.

- Csak nyugodtan elvtársak, hiszen gyerekkori barátok vagy nem?

A két férfi zavartan nézte egymást.

Mondtam semmi probléma üljenek le és akkor folytatnám:

- Tehát Magobajev alezredes lesz a társa a mi részünkről az akciónál.Az alezredes évekig a tadzsik határvédelemnél dolgozott különleges beosztásban úgy ismeri az üzbég tadzsik határt, mint a tenyerét. Szerintem nagy hasznára lesz az akciónál. Igaz alezredes?

- Pontosan így van tábornok elvtárs!

Akkor most menjenek biztos lesz mit megbeszélniük húsz év után.                                          

A két férfi felállt tisztelgett majd katonásan megfordulva elhagyták a szobát.

Nahát Tatár ezt nem hittem volna, hogy egyszer még együtt dolgozunk. kezdte Ravsan emlékszel még a díszszemlére?

- Mi az, hogy! Még harminc éve se volt nevetett Tatár.                                              

 Moszkva 1966

November hetedike volt Moszkva az októberi forradalom 49.-k évfordulójának ünnepére készült. A katonai parádét, mint mindig a végzős Szuvorovosok nyitották, már egy órája álltak a kijelölt indulási ponton a hideg szélben, de senki nem panaszkodott. Fekete és Tatár egymás mellett álltak nagyon büszkék voltak magukra mindkettőjüknek olyan jó eredményei voltak, hogy bekerültek a díszszemle résztvevői közé.

Megszólaltak a harsonák, rendeződtek a sorok a Vörös tér két oldaláról elindult egymás felé a két nyitott ZISZ az egyikben Gracsov altábornagy honvédelmi miniszter állt a másikban Voroncov tábornok a moszkvai katonai körzet parancsnoka.

A két kocsi a tér közepén találkozott Voroncov jelentetése Gracsov engedélyt adott a díszszeme végrehajtására.

Ezután a két kocsi végig hajtott a felsorakozott egységek előtt és üdvözölték őket, az egész téren visszhangzott a Hurrá!

Megszólaltak a dobok és a menet elindult lépést tartva, mosolygós arccal vonultak a Lenin mauzóleum előtt felharsant a parancs jobbra nézz így látták az erkélyen feléjük integető vezetők arcát. A dísztribünön Tatár észrevette nevelőapját Gromov tábornokot még egyszer jobbra nézet és igyekezett még feszesebben vonulni.

     A KGB tábornok büszkén nézte az előttük vonuló nevelt fiukat, Nyina a felesége boldogan könnyezett és a jó megfigyelő még Gromov szemében is láthatott volna egy felcsillanó könnycseppet. A Szuvorov szárazföldi és a Nahimov tengerészeti kadétok után már a rendes gépesített alakulatok következtek.

A kadétokat a kijelölt helyen Saposnyikov ezredes a moszkvai iskola vezetője fogadta. A már szabadon menetelő kadétok megálltak.

Vigyázz!

 Kadétok üdvözlöm Önöket a nagy októberi forradalom ünnepén. Gratulálok a szereplésükhöz, tette hozzá mosolyogva.

Az ünnep alkalmából a moszkvaiaknak három nap, a vidékieknek öt nap eltávozást engedélyezek.

Pihenj! Oszolj!

A kadétok boldogan csoportokra szakadva távoztak, Tatár megvárta                                                   

Feketét aki éppen a többiektől búcsúzkodott.

 

- Te hová kérdezte tőle?

 

- Nyikolajevék várnak tudod náluk is ünnepi ebéd lesz, de este a Tiszti házban találkozhatunk

 

- Rendben ott leszek mondta és indult vissza a tribünök felé.

 

Mire visszatért a díszszemle már majdnem véget ért a tribünre nem engedték fel így a kijáratnál várta Gromovékat. A majdnem kétméteres Gromovot nem volt nehéz észre venni a kifelé jövő vendégek között, félreállt a tömegből úgy várta őket.

Murad ölelte meg őt a tábornok hiába volt ő is 180 magas Gromov mellet kicsinek tűnt.

Gratulálok kadét engedte el, átadva őt nevelőanyjának, aki ágaskodva csókolta meg a fiát büszke vagyok rád suttogta a fülébe.

Mehetünk? Kérdezte a tábornok a nyaralóban már várnak minket.

Elindultak a várakozó kocsik felé

A nyaralóba Szása mondta Gromov és beült a sofőr mellé.

A KGB vezetők nyaralói körülbelül húsz kilométerre voltak a város szélétől nem messze az állami vezetők nyaralóitól.

 

- Mik a mai terveid Murad?

 

- Este bejönnék a tiszti házba, ha nincs, ellenetekre ott találkozunk a többiekkel.

 

- Így gondoltam én is mondta Gromov nevetve, valamikor mi is így csináltuk

 

- Szása fordult a sofőrhöz velünk ebédelsz, és ebéd után bejöttök a városba utána holnap délig szabad vagy, akkor felveszed Muradot a lakásba és kihozod a nyaralóba.

 

-Értettem tábornok elvtárs.

 

- Azt hiszem ez Neked is jó lesz Murad nem?

 

- Tökéletes tábornok válaszolt nevetve Murad!

A nyaralóban már valóban várták őket. Korcsaginék Nyina testvére és családja a két kisfiú példaképe Murad volt, ők is katonák akartak lenni.

 

Ott volt Gromov egyik kollégája a feleségével őket nem ismerte.

Az asztal már roskadásig volt terítve Natasa néni a család házvezetőnője kitett magáért.

A kölcsönös üdvözlések gratulációk után asztalhoz ültek.

Az asztalfőn Gromov ült, baloldalán a feleségével jobboldalán Muraddal , mikor mindenki elhelyezkedett felállt körül nézett  és felemelte a poharát, üdvözlök mindenkit az ünnep alkalmából.

Mindenki vele ivott a nők pezsgőt a férfiak vodkát Szása és a gyerekek szörpöt.

Lássunk hozzá ne keljen kínálgatni senkit folytatta a tábornok.

Mindenki neki látott az előételeknek.                                               

Gromov néhány falat után ismét töltött magának megkocogtatta a poharát és beszélni kezdett:

 

- Mint tudjátok, a mai nap kétszeres ünnep számunkra az évfordulón kívül van még egy ünnepelni valónk mosolyogva Muradra nézett, majd folytatta:

Nevelt fiúnk, aki olyan mintha a sajátunk lenne Murad  Szultánovics Magobajev sikeresen elvégezte a Szuvorovot már csak a záróvizsgák vannak hátra és altisztet üdvözölhetünk személyében

Javaslom, igyunk az egészségére!

 

Mindenki tapsolt gratulált és ivott az ünnepeltre.

Közben Natasa néni feltálalta a meleg ételeket, egy ideig mindenki az evéssel volt elfoglalva.

 Murad evés közben pohárköszöntőt fogalmazott.

Körülnézett úgy látta már mindenki nagyjából túl van a kóstoláson ő is megkocogtatta a poharát majd felállt és Gromovra nézett szólhatok én is tábornok?

Sőt kötelező is neked válaszolt Gromov mosolyogva!

 

- Nevelőszülein és tisztelt vendégek valóban úgy néz ki, hogy jó eredménnyel befejeztem a katonai középiskolát úgy is lehet mondani vége a gyerekkoromnak, ami nevelő szüleimnek köszönhetően

boldogan szeretettől körülvéve töltöttem, a családom emberségre, az iskola fegyelemre és becsületre tanított.

Úgy érzem, jó alapokat kaptam arra, hogy a továbbiakban bárhová kerülök is megálljam a helyem és ezt szüleimnek, mert én annak érzem, őket köszönhetem.

Javaslom, igyunk a Gromov házaspár egészségére!

 

Mindenki tapsolt és állva ittak meghatódott szülők egészségére.

 

Köszönöm fiam mondta Gromov mikor leültek, a jövődről még ma ebéd után beszélünk azért is hívtam ide régi barátomat Alekszejt nézett a vendég házaspár felé.                                                         

Továbbiakban folytatódtak a pohárköszöntők, és lassan, de fogytak az ételek is.

A két gyerek álmosra ette magát elvitték őket aludni, a nők az asztal leszedésével foglalkoztak.

A férfiak átmentek a szomszédos dolgozó szobába.

Gromov az íróasztalához ült a többiek elhelyezkedtek a három fotelben.

 

   - Gromov rágyújtott hosszan gondolkozott majd elkezdte, tudod Murad 13 éve várok erre a pillanatra, mint tudod akkor kerültél hozzánk még nem voltál négyéves. Azt is hallottad már, hogy édesapád  Magobajev  KGB százados volt és az én beosztottam. Amit nem tudsz, de a barátaim igen, hogy én is ott voltam, amikor meghalt és tulajdonképpen megmentette az életemet, amikor a nekem célzott lövés elé ugrott. Ekkor te még csak egy éves voltál.

Halála előtt megígértem, hogy gondoskodni fogok rólatok sajnos édesanyád nem sokkal élte túl édesapádat, így kerültél hozzánk.

Gromov körülnézett, azt hiszem erre inni kéne egyet!

 

- Töltött mindenkinek Szultán Ahmedovics Magobajev egészségére örökké éljen az emléke!

Akkor folytatnám:

- Úgy érzem és szavaid szerint te is, hogy sikerült boldog gyerekkort biztosítani számodra és apád akaratának megfelelően katona lettél.

 Most azért ülünk itt, hogy a további jövődről beszéljünk.

 A mi javaslunk számodra a KGB akadémia ennek az intézetnek a vezetője Minyejev ezredes mai vendégünk.

 Alekszej Konszantinovics szólna néhány szót az intézetről.

Természetesen:

-  Az akadémián belül több intézet van, hiszen a tanulóinkat különböző feladatokra képezzük, miután kiválasztottuk számára a területet indul a nyelvi képzés, meg kell tanulni a területének nyelvét szinte anyanyelvi szinten az szokásokat és minden mást. Sokan azt hiszik, kémeket képzünk, de nem erről van szó. Az akadémiára nem könnyű a bejutás, bár a Szuvorov után talán könnyebb de azért  tudod hozzánk garancia kell! Neked ez megvan édesapád és nevelőapád személyében.

Úgy, hogy ha úgy gondolod és a vizsgákat sikerrel elvégzed, örömmel találkoznék veled a tanítványaink között.

Azt hiszem, ennél többet most nem tudok mondani!

Köszönöm Alekszej mondta Gromov. Nos Murad mi a véleményed?

Murad kicsit elgondolkozott, és azt mondta természetesen igen.

 

- Magam is a cég kötelékeiben szerettem volna kerülni, csak nem akartam, nem mertem kérni. Őszintén remélem, hogy meg fogok felelni az elvárásoknak.

 

Mi biztosak vagyunk benne szólt Gromov és újra töltötte a poharakat.

Barátaim javaslom, engedjük el a fiatalembert, mert neki még fontos mulatni valója van, várják a tiszti házban talán még emlékeztek, hogy is volt ez.

- Jó szórakozást fiam keresd meg Szását és menjetek a lakás kulcsát anyádtól kérdd el.

 

- Köszönöm mindenkinek további jó szórakozást mondta Murad és kiment a szobából.

 

Csak úgy kavargott a fejében a sok új információ.

Még a kocsiban is csak gondolkozott alig vette észre és már a tiszti háznál voltak.

Köszönöm Szása szállt ki a kocsiból akkor, ahogy a tábornok mondta holnap délben a lakásnál találkozunk.

Rendben Murad jó szórakozást, előtte azért engedd meg, hogy külön is gratuláljak.

Köszönöm Szása akkor holnapig.

A tiszti ház tele volt, de természetesen beengedték, hiszen a végzős kadétoknak mindig biztosítottak egy különtermet.

Mikor bement már szinte mindenki ott volt kivéve, akik elutaztak nagy ovációval fogadták:

- Szia, Tatár végre te is itt vagy.

 

- Itt hát mégis mit gondoltatok, leült a megterített asztalhoz és körülnézett Feketét kereste.

A terem tele volt végzőssel nagy volt a hangzavar mindenki egyszerre akart elmondani mindent.

Észrevette Feketét egy beszélgető csoportban odament hozzá

 

- Szia!

 

- Szia!

 

- Mi újság?

 

- Sok, de ne itt beszéljük, meg bent alszom, a városban egyedül leszek, ott alszol velem?

 

- Naná, hogy igen, megyek telefonálok Nyikolajevéknek.

- Siess vissza!

 

- Mindjárt itt vagyok.

 

 Mire visszajött éppen ételeket hoztak az asztalra. Mindenki leült ettek és ittak ők Feketével csak mértékkel, hiszen mindketten sportoltak ő bokszolt Fekete meg szambózótt.

 Fekete csúf nevének megfelelően sötét bőrű fekete hajú, fiú volt alacsonyabb nála kerek szimpatikus arccal és barna szemmel.

Üzbég származású volt az apja neki is a KGB tiszt volt aki merényletnek esett áldozatul.Miután a helyi szervek úgy látták az anyja egyedül nem tudja megfelelőképpen felnevelni ő is a KGB árvaházba került.

Igazi neve Ravsan Ahmedovics  Dzsurajev volt.                                     

Murad tadzsik származású volt, de világos bőrű, talán mert az anyja orosz volt neki is fekete haja és kék ferde vágású szeme volt, innen kapta a csúfnevét is.

A Szuvorovba nem jártak lányok, de azért néha rendeztek táncesteket, ahol mindig nagy sikere volt a lányoknál.

Ennek ellenére nőtársaságban inkább csöndes és visszahúzódó volt.

Az asztal végén kiáltás harsant:


- Fel vigyázz elöljáró érkezik!

 

Az ajtóban Saposnyikov ezredes az iskolaparancsnok, és Voroncov tábornok állt.

- Kadétok pihenj! Üljenek le vezényelt Saposnyikov

Kadétok üdvözlöm önöket az ünnep alkalmából.

Remélem, mindenki jó eredménnyel leteszi a záróvizsgát, és hasznos tagjai lesznek a Szovjet hadseregnek.

 

- Igenis parancsnok elvtárs zengett a válasz!

 

- Kadétok mára már csak egy parancsom van, a nagyterem tele van családokkal, akik elhozták lányaikat is a Szuvorovisták kötelessége táncba vinni a lányokat, tehát irány a nagyterem!

 

- Kadétok vigyázz elöljárók távoznak

- További jó szórakozást szólt vissza a két tiszt.

 

Gyere, Tatár nézzünk körül, mert minden jó csajt elvisznek vele ellentétben Fekete nagyon szerette a lányok társaságát úgynevezett nagy dumás volt.

Egy ideig álldogáltak a fal mellett, nézték a teremben vacsorázókat.

Egyszer csak Fekete megrántotta a kezét

Gyere, megvannak

Kik kérdezte bambán, de addigra már egy repülős százados asztalánál álltak, ahol két lány ült, láthatóan testvérek voltak

- Százados elvtárs felkérhetjük a hölgyeket kérdezte Fekete

 

- A százados a feleségére nézett, aki mosolyogva bólintott.

Még gondolkozni sem volt ideje, már a táncparketten voltak.

Murad mutatkozott be félszegen Lena mutatkozott be a lány is mosolyogva, legalább egy fejjel kisebb volt nála, és most ahogy végre megnézte egész csinos.

A tánccal nem volt probléma, mert a Szuvorovban táncolni is tanultak

Kiderült Lena kilencedikes és az orvosira készül, elmondta, hogy a húga Olga, aki feketével táncol nyolcadikos és bölcsészkarra szeretne menni.

Egyre jobban tetszett neki a lány eldöntötte, ha lesz, alkalom rá még egyszer felkéri.                                               

Mikor vége lett a zenének visszakísérte az asztalhoz épp el akart búcsúzni mikor meglátta, hogy Fekete már az asztalnál ült és onnan vigyorgott rá.

Nevetve hellyel kínálták őt is, és egész kellemesen telt az este.

Éjfél körül mikor a százados asztalt bontott ők is úgy határoztak, hogy haza mennek.

Amikor haza értek teljesen fel voltak dobva.

 

- Kérsz teát kérdezte Feketét?

 

- Ha jót tudsz csinálni igen.

 

- Lesz amilyen lesz, megfogod inni!

Kiment a konyhában teát főzni

Mikor visszajött Fekete már Olgával csevegett telefonon.

Mikor meglátta letette, jó úton haladunk mondta, te is szimpatikus voltál.

 

- Klassz,de ezt azért bízd rám!

 

- Úgy lesz, ne félj!

 

- Na, beszélj mi újság?

 

Röviden elmondta az apjával történt beszélgetést.

 

- Hát ez nem igaz haver mondta Fekete akkor nem kell elválnunk!

 

- Miért kérdezte meglepetten?

 

Mert Nyikolajev szintén a KGB főiskolát ajánlotta nekem amennyiben elég jó lesz az eredményem.

- Hát ez szupper!

- Most már csak jól kell vizsgáznunk!

Abban nem lesz hiba, mondta Fekete mély meggyőződéssel.

Feküdjünk le, mert reggel kilenckor találkozunk a lányokkal

- Mi?

 

- Mit mi? Megbeszéltem,

 

 De nekem délre vissza kell jönnöm, mert megyek a nyaralóba Gromovékhoz

Ne pánikolj ők is csak egy két órát érnek rá

A séta egész jól sikerült nem esett semmi szép napfényes idő volt a Lenin hegyen sétáltak és kiderült Lenával egész jól lehet beszélgetni.

Délben már a ház előtt volt Szása már ott várta a kocsival. Az ünnepek további részét a családjával töltötte.                                           

A napok innen kezdve mintha felgyorsultak volna elmúlt az Újév amit megint a tiszti házban ünnepeltek Szergejevékkel, meg a két lánnyal.

Addigra már régi ismerősnek számítottak a lányok nagyon büszkék voltak rájuk főleg Olga dicsekedett mindenkinek a lovagjával

Az újévben már szinte semmi idejük nem volt készültek a záróvizsgákra.

Júniusban mindketten levizsgáztak kiváló eredménnyel.

Avatásán ott volt az egész család és természetesen a két lány Lena és Olga is.

 Murad és Ravsan még nem egészen 18 évesen, már a Szovjet hadsereg zászlósa volt. A KGB akadémia várta őket. Talán akkor találkoztak utoljára az élet elsodorta őket egymástól.

 

 

Most ennyi év után együtt jöttek ki az épületből. Ravsant fekete hetes BMV várta sofőrrel és egy testőrrel.

- Hú, barátom felvitte az Isten a dolgodat jegyezte meg Tatár.

- Soha ne higgy a látszatnak mondta Ravsan most, hogy társak leszünk elmondhatom az Omega a cég tulajdona, csak ki vagyunk szervezve. A világ számára azonban én egy gazdag üzletember vagyok, és ennek meg kell adni a módját. Most hová kérdezte Ravsan mikor beültek a kocsiba?

- Nem is tudom, talán beszélgethetnénk.

- Jó ötlet, ha nincs ellenedre közben eszünk is.

- Ahogy akarod te vagy a főnők!

- Ahogy mondod nevetett Ravsan.

- Az üzbéghez mondta a sofőrnek Ravsan.A vendéglő Moszkván kívül volt. Mikor megérkeztek a sofőr és a testőr bementek az épületbe. Ők a kocsiba vártak.

- Szükség van erre kérdezte Tatár?

- Manapság igen válaszolt Ravsan.A mi szakmánkban sok az ellenség azt hittem ezt tudod.

Közben a két férfi kijött az épületből.

- Rendben mondták.

Az étterem nem volt túl nagy és alig volt benne ember őket egy külön kis helységbe vezették, a testőr és a sofőr a teremben maradt.

Leültek és egy pár percig szótlanul nézték egymást.Végül Murad szólalt meg:

- Hová tűntél?

- Úgy érted harminc évre nevetett Ravsan.Ez nem egyszerű történet.                                            

- Azért csak próbáld meg elmondani.

- Rendben, de először rendeljünk.

- Mit iszunk kérdezte?

- Nem is tudom így délben talán sört mondta Murad.

- Azért legyen egy kis vodka is rendben?

- Ahogy akarod, de akkor valami harapnivalókat is rendelj

- Igazad van az én hibám már az asztalon kéne lenni.

A pincérek lerakták a hideg tálakat és kihozták az italokat közben Ravsan belekezdett:

- Emlékszel körülbelül a másodikig, ha az iskolán belül nem is de gyakran találkoztunk. Sokszor még négyesben is.

- Így volt aztán egyszer csak eltűntél.

- Akkor helyeztek át egy másik iskolába az nem Moszkvába volt, és senkinek nem mondhattuk meg hová kerültünk. Egyébként most már elmondhatom Krasznojarszkban voltam az utolsó két iskolai évben.22 éves voltam mikor tiszté avattak Krasznojarszkban .Utána rögtön átkerültem az Alfához újabb két év kiképzés így megint nem jelentkezhettem.

Kicsit sajnáltam Olgát és Te is hiányoztál, de nem tehettem semmit onnan kezdve már az események sodortak néhány külföldi út azt hiszem, megérted erről nem mesélhetek, még neked sem.

Utána Afganisztán az utolsó napig. Mikor a cég átalakult akkor kerültem Moszkvába akkor alapítottuk az Omegát úgy harminc régi céges köztük vagy húsz volt alfás dolgozik nálunk.

Még Nyikolajevék sem tudták mi van velem ráadásul én egyszer hivatalosan is eltűntem Afganisztánban és erről értesítették őket.

Közben a nevelőapám meghalt szerencsére nem érte meg a változásokat.

A nevelőanyám leköltözött a testvéréhez Krasznodarba megvettem a lakásukat most abban lakom. Meglátogatni ritkán tudom őt de anyagilag támogatom. Tudod ma a nyugdíj semmit nem ér, sajnos.

Amikor Moszkvába kerültem kerestelek csak annyit tudtam meg, hogy valahol vidéken, vagy de hogy hol azt nem tudtam meg.

Tudod, jól még cégen belül sem szeretik a kíváncsiskodást.

Olgát ennyi év után nem akartam helyesebben nem mertem zavarni.

Hát körülbelül ennyi, egyedül élek ez az életforma nem kedvez a kapcsolatoknak. Közben kihozták a meleg ételeket elkezdtek enni.

- Akkor azt hiszem, most megleplek barátom.

- Mivel?

- Olga a sógornőm.

- Nem mondod akkor feleségül vetted Lénát?

- Igen már vagy tizenöt éve. 

- Nem is tudom, mit mondjak, természetesen gratulálok te aztán egy hűséges típus vagy.

- Én is azt hiszem.

- Gyerek van?

- Kettő egy tizenkét éves fiú és egy nyolcéves kislány

- Irigyellek, barátom javaslom, igyunk egyet a családodra.

- És egyébként veled mi történt merre voltál?

- Én Moszkvában maradtam szervezetileg a határőrséghez tartoztam ezért tíz évig különböző helyeken szolgáltam. Aztán átkerültem a drogvonalra és azóta Moszkvában dolgozóm. Akkor végre meg tudtam nősülni látod Lena is sokat várt rám ő is hűséges típus.

- Orvos lett?

- Az gyermekorvos.

- És Gromovék?

-  Ők sajnos már mindketten meghaltak.

- Igyunk örök emlékükre emelte fel a poharát Ravsan.

- Most ugyan úgy, mint te mi lakunk a moszkvai lakásukba a dácsát is meghagyta a cég azt mi és az anyám nővére gyerekei használják.

- Már ők is a cégnél vannak.

- Öregszenek a gyerekek nevetett Ravsan.

- Hát testvér lesz miről beszélgetnünk az elkövetkező időkben.

- Azt hiszem igen válaszolt Tatár. Talán beszéljünk egy kicsit a következő napokról a felkészülés alatt szeretném, ha velünk lennél. Innen az irodába megyünk, meglátod, mi mindenünk van és holnap ott találkozunk reggel.

- Rendben főnök.

- Kérsz még valamit?

- Nem tökéletes volt jól laktam.

- Akkor menjünk.

Ravsan odaintette a pincért adott neki valamennyi pénzt ez a tiéd a többit küldjétek a számlámra.

Köszönjük Dzsurajev úr.

Elindultak kifelé a testőr a teremben a sofőr a kocsiban várakozott.

- Aljosa mutatta be a testőrt Ravsan ő Murad holnaptól velünk dolgozik.

- Értem főnök.

A sofőrünk Kolja mondta a kocsi felé menet, mindketten Alfások voltak. Elindultak az iroda felé. Az is a város mellett volt úgy tíz kilométerre a várost megkerülő úttól.

Egy kis erdő közepén állt a kétemeletes épület, amit Ravsan irodának nevezett. Magas beton kerítés vette körül a házat és a hatalmas kertet.

A robosztus vaskapu kinyílt, ahogy közeledtek hozzá őrt Murad nem látott. A legkorszerűbb védelmi technikánk van, a házból figyelik a területet mondta Ravsan kérdezés nélkül.

Az épület elé hajtottak öt hat hasonló kocsi és vagy három terepjáró állt a parkolóban.

Bementek az épületbe. A recepciós pultnál két ember ült és a monitorokat figyelte. Felállva üdvözölték Ravsant.

- Üljetek le fiúk ő Murad és holnaptól egy ideig velünk lesz. mondta Ravsan szabad bejárása van az épületbe.

- Értettük mondták.

Ravsan irodája a második emeleten volt. Nagy tágas szoba minden felesleges luxus nélkül. Az íróasztalon nem volt semmi csak néhány telefon és a számítógép. A tárgyaló asztalhoz ültek.

Ez az én kis irodám nézett körül Ravsan igaz nem túl sokat vagyok itt.

 

- Egy kávét?

 

- Az jól esne.

 

Ravsan felvette az egyik telefont két kávét kérnék mondta.

Néhány perc múlva magas fekete nő jött be a kávéval olyan szép volt, hogy bármelyik újság címlapján szerepelhetett volna.

Murad nem is tudta leplezni csodálatát.

 

- Tatjána ez Murad barátom holnaptól velünk lesz egy kis ideig.

 

- Nagyon örülök Murad nyújtotta a kezét a nő.

 

- Enyém az öröm mondta Murad örülök, hogy megismertem.

 

- Ember szólt mikor kiment a nő te aztán tudsz kádereket válogatni!

 

- Igyekszem nevetett Ravsan. Gyere körül vezetlek.

 

Itt fent irodák vannak, mondta többféle tevékenységgel foglalkozunk, és bár ez innen nem látszik több mint 1500 emberünk van. Van két irodánk a városban is az emberek nagy része erről az objektumról nem is tud.

Az egyik tevékenységünk őrzés és védelem több állami és magán céget őrzünk és néhány híres embernek a személyi védelmét is biztosítjuk.

Tudod ez ma nagyon jó üzlet és nekünk nagyon jó hírünk van a szakmában.

 

- Értem válaszolt Murad.

 

Közben leértek az első emeltre itt a cég ügyeivel foglalkozunk van itt is néhány iroda, de vannak laborok és itt van a technikai központunk is.                    

Azt majd később megismered. Lementek az alagsorba itt egy hatalmas tornaterem volt, ahol néhány ember most is edzett.

Mikor beléptek abbahagyták folytassátok mondta Ravsan.

Ez nálunk a mindennapok része.

 

- Hogy állsz a sporttal?

 

- Már évek óta abbahagytam nevetett Murad.

 

Remélem azért nem felejtettél el mindent, mert holnaptól velünk kell edzened neked is.

 

- Legyél kíméletes nevetett Murad

 

- Először bizonyára mosolygott Ravsan aztán belejössz!

 

Még megnézték a kertet, ahol úszómedence és egy gyakorló pálya volt Murad ezt még főiskolás korából jól ismerte.

A kert végéből lövések hallatszottak ott van egy lőtér mondta Ravsan hetente kötelező a lövészet, de lehet többet is gyakorolni tette hozzá nevetve.

 Most már mindent láttál üljünk le egy kicsit mutatott egy kis pavilonra a medence mellett.

 

- Akkor beszélgessünk a feladatról Scserbakov mennyit mondott neked?

 

- Nem túl sokat.

 

- Rendben akkor én röviden elmondom.

 

- Mikor befejezte Muradra nézett ez lenne a feladatunk.

 

- Murad kicsit csodálkozva nézett rá, ez egy diverzáns akció egy már független ország területén, nem gondoltam, hogy még csinálunk ilyeneket.

 

- Csinálunk, testvér mi ilyenekkel foglalkozunk, amennyiben az ország érdeke ezt kívánja. Én most Oroszországról beszélek, amit a hazámnak tartok akkor is, ha nem vagyok orosz. És ne gondold, hogy a pénz szerepet játszik talán nem hiszed, amit mondok, mert hülyén hangzik, talán már túl sok van belőle.

 

- Rendben ne haragudj csak naiv voltam!

 

Szerintem mára ennyi elég volt menjél haza és holnap nyolc órakor itt várlak és elkezdjük a felkészülést

 

- Menjünk, vissza, adok neked egy kocsit meg egy sofőrt. Amíg velünk dolgozol ő mindig veled lesz.

 

- Van saját kocsim.

 

- Gondoltam, de ez előírás ő mindig fogja tudni hol vagy és vigyáz is rád.

Csak addig, amíg velünk dolgozol, és hidd el ez nem felesleges szükség van rá

 

- Ahogy akarod.

Közben visszaértek.Még egy illetve két dolog holnap, és amíg velünk vagy járjál civilben, és nem is tudom, mondanom kell e erről nem beszélhetsz senki

Még a családodnak sem az ő érdekükben érted?

 

- Természetesen.

A recepciónál álltak szóljatok Tyihonnak kérte Ravsan.

Pár perc múlva egy kétméteres körüli ember közeledett feléjük.

 

- Ő az egyik kollegánk Tyihon mutatta be Ravsan.

 

- Tyihon ő Murad gyerekkori barátom és holnaptól velünk fog dolgozni egy ideig rád bízom, vigyázol rá ahogy egymásra is szoktunk.

Az egyik BMW a tiétek lesz erre az időre.

- Megbeszéltük mondta Tyihon.

Akkor menjetek, most vidd haza Muradot útközben meséld el a rendet, amit szerint dolgozunk és holnap reggel nyolckor itt találkozunk.

 

- Akkor holnapig ölelte meg Ravsan Muradot,ne haragudj de nekem még van egy kis dolgom itt.

- Holnapig mondta Murad is.

 

Tyihon nyújtotta felé a kezét a kocsi felé menet az óriás Murad sem volt alacsony, de legalább egy fejjel magasabb volt nála, és volt vagy 140 kiló.

Murad nyújtotta a kezét ő is.

- A szpecnaz századosa voltam az átszervezésig alezredes mondta

Tyihon.

 

- Látszik mosolygott Murad.

 

- Most egy kicsit a szabályokról mondta Tyihon már a kocsiban, amit Ravsan említett, amíg velünk vagy ezt komolyan kell venned, bocsánat egyáltalán tegeződhetünk.

 

- Csak nyugodtan.

 

- Tudod nálunk ez a szokás legyen bármilyen beosztásban is az illető.

 

- Rendben van, folytasd.

 

- Igazad van ott tartottam, hogy komolyan kell venni, nálunk elég katonás fegyelem van ezt azt hiszem már észrevetted itt majdnem mindenki katona volt ki ilyen ki olyan. Tehát a mai naptól kezdve, ha mész valahová bárhová azt velem együtt teszed, vagy megmondod hová mész.

Ez fontos mi mindig tudunk egymásról.

Átadott neki egy telefont az egyes gyorshívó vagyok a kettes Ravsan a tizenhármas a segélykérő.

Ravsan ellen eddig négy támadás volt igaz mindig megoldotta, de negyedórán belül ott voltunk.

 

- Kik támadták meg, ha megkérdezhetem?

 

- Megkérdezheted esetleg tőle, mert én nem tudom                                         

Közben elértek Murad lakásáig.

 

- Akkor reggel fél nyolckor itt vagyok érted búcsúzott Tyihon.

 

- Itt leszek és köszönöm válaszolt Murad.

Hová kerültem? Gondolta miközben bement a házba        

 

                                      

Másnap elkezdődött a komoly munka. Egy első emeleti tárgyalóban találkoztak volt vagy húsz ember a teremben.

Ravsan egy nagy vászon előtt állt, amin az objektum volt látható ez egy tizenkét órája készült műhold felvétel mondta.

Ez a célpontunk megnagyította a felvételt most már az embereket is látni lehetett.

Mint látjátok, négyen őrzik a hangárt ketten elől ketten hátul nem különösképpen nagy őrség, hiszen ez csak egy raktár.

Másik képet mutatott ezen egy kétemeletes épület volt. Itt van, az őrség szálláshelye 24 katona van benne kézifegyvereik vannak és két dzsipjük úgy tíz percre vannak a hangártól kocsival.

Újabb kép jött ezen egy kis falu látszott a legközelebbi lakott. Ez Khaszaman mondta Ravsan .20kilométerre van a hangártól, az egész objektum ötven kilométerre van Buharától.

 

- Eddig van kérdése valakinek?

 

Egy középkorú ember állt fel ő Pjotr a robbantási szakember súgta Tyihon Muradnak.

 

- Igen Pjotr

 

- A cél a megsemmisítés?

 

Az elsődleges feladat az lenne, de ezen még gondolkozzunk.

 

- Például szerinted mi történne a faluval, ha felrobbantanánk?

 

Az attól függ, mi van a hangárban?

 

Ezt pontosan megtudom mondani vett fel egy papírt az asztalról Ravsan

150 000 AK 40 géppisztoly 2 millió töltény 40 ezer aknagránát és kb.200 ezer kézigránát.

 

- Ebben az estben a falunak annyi mondta Pjotr.

 

- Én is így gondoltam ezért gondolkozunk, mert túl sok lenne a járulékos vesztesség, és ellenkező hatást érnénk el. Elnézést nem mondtam az egészet úgy kell csinálni mintha a tadzsik felszabadító hadsereg csinálta volna. És ennek hangot is kell adni.

Az én javaslatom a következő lenne:

Tíz katonai teherautóval mennénk át. Hét kocsira felpakolnánk a falusiakat egyre a katonákat és elindítanánk őket Buhara felé.

Két kocsit megraknánk aknagránáttal és húsz kilométerre a bázistól a pusztában felrobbantanánk.

A hatás ugyanaz, ha nem jobb, és ha jól csináljuk nincs halott.

 

- Ti, hogy gondoljátok?

 

Ez jobb megoldásnak tűnik, mondták szinte egyhangúan.

Akkor ezt a tervet dolgozzuk, ki egy hetünk van a tervezésre és egy a gyakorlásra.

Az itt jelenlévők vesznek részt az akcióban.

- Van kérdés?

Nem jelentkezett senki.

 

- Akkor már csak egy dolog van Murad légy szíves állj fel, fiúk bemutatom Murad Magobajev FSZB alezredest, aki egyben gyerekkori barátom ő is részt vesz ebben az akcióban, mint a tadzsik üzbég határ nagy ismerője.

Később lesz időtök megismerkedni vele.

 

- Négy csoportban fogunk dolgozni:

Az első csoport Pjotr és nyolc ember kidolgozza a robbantást.

A második csoport Alekszej és négy ember kidolgozza a logisztikát.

A harmadik csoport Tyihon és négy ember kidolgozza a támadást.

A negyedik csoport Murad Szergej és én kidolgozzuk a feltételeket, valamint az útvonalakat.

Van kérdés fiúk?

Nem volt!

Akkor munkára mondta Ravsan!

 

Murad Szergej ti maradjatok mondta.

 

- Na, mi a véleményed nézett Muradra mikor a többiek elmentek?

 

- Nagyon katonás mondta Murad!

 

- Ilyennek kell, lenni különben nem működik nevetett Ravsan.

 

Akkor nézzük a saját feladatainkat:

 

- Murad hol és hogyan lehetne átjuttatni a teherautókat? Lehetséges volna a tadzsikoknál szerezni kocsikat?

 

- Egész idáig ezen gondolkoztam és sajnos azt kell mondanom nem megoldható.

Ha csak emberekről lenne, szó semmi gond azok ösvényeken helyi kis utakon át tudnának menni észrevétlenül, egy autókonvoj azonban nem.

Az ilyen utakon teherautók nem mennek át.

Viszont azokat az utakat, ahol átjuthatnának, őrzik igaz a tadzsikok nem túlzottan nagy erővel. Az üzbég oldal azonban az ismert események miatt meg van erősítve ők azonnal jelentenék a határsértést.

 

- Jó és akkor mit javasolsz kérdezte idegesen Ravsan?

 

- Van jó kapcsolatotok Türkmenisztánban?

 

- A lehető legjobb mi őrizzük az elnököt! De miért?

 

- Mert türkmén oldalról simán be lehet jutni, és csak 100 kilométerre, lennénk Buharátol és csak 50 kilométerre a céltól egy üres pusztaságban, amit senki nem őriz.

 

- Van egy jó térképed a területről?

 

Rögtön hoznak egyet.

Behoztak egy katonai térképet.

 

- Ez itt Türkmenabat kezdett mutogatni Murad a határváros ettől számítva ötven kilométerre alig van határvédelem, mert ott nincsenek, utak viszont a teherautók simán tudnak menni a pusztai ösvényeken. Á technikai védelmet nem nehéz kiiktatni, és csak másnap fogják a hibát keresni, mert azt feltételezik, hogy valami állat tette tönkre ez arrafelé gyakori eset.

Itt van ez a tó mutatott a térképre Murad a Dangiziszkul innen már jobb utak vezetnek a célhoz, mert a helyiek ide járnak halászni.

 

- Zseni vagy Murad nem hiába küldtek hozzánk mondta nevetve Ravsan.

A basi ad teherautókat is mert utálja Kalimovot. A csapat simán mehet repülővel Ashabadba és onnan a teherautókkal a célig csak egy kocsival több kell, de az már nem gond. Akkor mára befejeztük beszélek az Ashabadiakkal.

- Most ebédeljünk, utána az edzőterembe megyünk ledolgozni a kaját jó, lesz nézett mosolyogva Muradra?

 

- Csak kíméletesen testvér már évek óta nem edzettem.

 

- Ne aggódj ez olyan, mint a bicikli nem lehet elfelejteni igaz kacsintott Szergejre Ravsan.

 

- Igaz hát erősítette meg Szergej.

Az ebéd jó volt hatalmas választékot kínáltak a személyzetnek, láthatóan ingyen.

 

- Ravsan meg is jegyezte a konyha 24 órában dolgozik, bárki bármikor ehet és az étkezés ingyenes. Jól tartjuk az embereinket, de meg is érdemlik.

Ebéd után rövid pihenő volt Ravsan elment a dolgait intézni Murad kiült a kertben lévő kis pavilonba dohányozni.

 

Két órakor találkoztak a tornateremben átöltöztek Muradnak is adtak felszerelést.

A teremben már ott volt az egész csapat mindenki csinált valamit Ravsan a boksz ring felé mutatott ezt azért még ismered nem?

Azt hiszem mosolygott Murad, aki többszörös hadsereg bajnok volt ökölvívásban. Akkor melegíts, egy kicsit utána Szergejjel bokszoltok pár menetet.

 A meccs mindenkit érdekelt mindent abbahagyva álltak a ring körül fejvédőben félmeztelenül bokszoltak Szergej legalább húsz évvel fiatalabb volt Muradnál csupa izom, rajta azért már volt néhány kiló felesleg.

Ravsan volt az időmérő, elindult a meccs már az első pillanatban észrevették, hogy mindketten gyakorlott ökölvívók.

Szergej volt a gyorsabb és igyekezett is ezt kihasználni Murad gyakorlottan védekezett és próbált ütéseket elhelyezni rajta.

Látszott, hogy régen nem bokszolt és igyekszik visszahozni a régi ismereteket.

 Eltelt az első három perc Szergejen semmi nem látszott de Murad bizony lihegett.

A második menetben Szergej fergeteges rohammal indított Murad védekezett és menekült, a közönség már Ravsan felé nézegetett, mikor állítja le a küzdelmet, mikor egy szinte láthatatlan ütéstől Szergej

összecsuklott. A gyomrát fogta és nem kapott levegőt. Látszott rajta nem is érti mi történt.

 

- Na most már elég lesz mondta nevetve Ravsan! Mondtam, mint a bicikli segítette ki Muradot a ringből.

 

- Többet nem bírtam volna mondta Murad Szergejnek mikor ő is kijött a ringből.

 

- Akkor is szép volt nevetett Szergej.

 

Egyébként Szergej is kétszeres országos bajnok volt, úgyhogy nem kell szabadkoznod nevetett Murad.

Most Kraw Magát gyakorlunk mondta Muradnak Ravsan ma csak néző leszel, hallottál már róla?

 

- Azt hiszem valami izraeli védelmi sport.

 

- Valami olyasmi.

 

A csapat párokba rendeződött Murad legnagyobb meglepetésére Tatjána is csatlakozott a csapathoz.

Különféle fegyverek elleni védekezést gyakoroltak volt ott kés pisztoly dorong, amit csak el lehet képzelni.

Murad csak nézte a gyakorlott sima mozdulatokat, ahogy ártalmatlanná tették a támadót.

Kis idő múlva cseréltek, aki eddig támadott most védekezett.

Körülbelül egy órát edzettek a látszólag könnyű mozdulatok ellenére mindenkiről folyt a víz.

Ravsan most csak figyelt néha kijavított egy mozdulatot a gyakorlóknál.

Rövid szünet után kiadta az utasítást beöltözni.

Mindenki fejvédőt és szinte teljes testvédőt vett magára.

Tartunk Muradnak egy kis bemutatót mondta Ravsan.

 

Ő is beöltözött és kiment a teremből a többiek felfegyverkeztek ki pisztolyt ki kést vagy dorongot vett magához.

Mikor Ravsan belépett egyenként vagy kettesével megtámadták Murad

tátott szájjal figyelte Ravsant.

Itt kemény bevitt ütések voltak és a fegyvereket használni is próbálták.

Körülbelül tíz percig tartott a küzdelem, amiből Ravsan állva került ki.

Amikor abbahagyták és levetkőztek mindenki kapkodta a levegőt Ravsanról is folyt a víz.

 Nevetve egymás hátát csapkodva beszélték meg az egyes támadásokat olyanok voltak, mint egy boldog kölyökkutya csapat.

 

- Ember ez nem volt semmi! Mondta Murad Ravsannak.

 

- És ezt naponta csináljuk nevetett Ravsan ez a legjobb csapatépítő tréning.

Csodálom, hogy bírod ugyan láttad én csak most utoljára dolgoztam a fiúk már fáradtak voltak.

Hát ez nem nagyon látszott rajtuk.

Zuhany után mindenkit várok a tárgyalóba adta ki az utasítást Ravsan.

 

Fél óra múlva a reggeli társaság már megint a tárgyalóban ült.

      Murad tanácsát megfogadva a terv egy kicsit változott és talán egyszerűbb is lett. Türkmenisztán felől fogunk bemenni Üzbegisztánba beszéltem az ottaniakkal megbeszélték a basival részéről nem lesz semmi akadály.

Természetesen nem ismeri a tervet, de mindig örül, ha borsot törhet Kalimov orra alá.

Repülünk, Ashabadba onnan a teherautókon megyünk tovább.

Tyihon a ti feladatok itt felépíteni a hangárt és a parancsnokság épületét, hogy tudjátok gyakorolni a támadást.

Elképzeléseim szerint a csapat egyik része körül veszi az épületet, bedob egy két hanggránátot és füstgránátot közben Murad mivel tadzsikul csak ő és én tudok, közli a katonákkal, hogy a tadzsik felszabadítási front katonái körülvették az épületet. Ha megadják magukat nem lesz bántódásuk.

Remélem, ezt teszik, ha ellenállást tanúsítanak, akkor ártalmatlanná kell tenni őket.

 

A másik csoport Pjotrékkal együtt a hangárnál lefegyverzi az őrséget és megpakoltatja velük a két teherautót a gránátokkal. A két teherautót elviszitek legalább húsz kilométerre és időzítővel felrobbantjátok

A reggeli megbeszéléssel ellentétben azt hiszem két kocsi gránát felrobbantása az ijedtségen kívül más kárt nem fog okozni a faluban vagy a parancsnokságon.

 

- Te, hogy gondolod Pjotr?

 

 - Azt hiszem, igazad van 20 kilométer távolságból már nem lesz olyan nagy hatása és megoldható, hogy ne egyszerre robbanjanak, csinálunk

 négy –őt csomagot.

Így sokkal kevesebb autó kell.

 

Robbanás után megvárjuk Pjotrékat és elhagyjuk az országot.

Így összesen három kocsi kell két teherautó és egy terepjáró. Ez a vázlatos terv az időzítéseket ki kell még dolgozni, de az egész nem tarthat tovább négy óránál.

 

- Mi a véleményetek?

 

- Előzetesen jó szólalt meg Tyihon amikor gyakorlunk látni, fogjuk, mi mennyi időt vesz igénybe utána már többet fogunk tudni.

Rendben uraim akkor ezt megbeszéltük, ha kész az akció filmre vesszük, és az mutatom meg a cégnél, és ha jóváhagyják, belevágunk.

 

A felkészülés elkezdődött a fizikai kiképzéseken Murad is részt vett Tyihon volt a partnere a nagydarab szpecnazos nagy türelemmel tanította neki a mozgásokat. Néhány nap múlva már kifejezetten kedvelte az edzőtermi munkát.

10 nap múlva ki volt dolgozva a forgatókönyv, amit többször elpróbáltak majd filmre vettek az egész akció két órát vett igénybe.

 

Murad és Ravsan együtt vitték az anyagot Scserbakovhoz. Az altábornagy nézte a filmet közben Ravsan magyarázta a látottakat.

Tökéletes mondta a végén a tábornok gratulálok uraim.

 

- Akkor mikor kezdhetjük?

 

- Belátásukra bízom. Ez, mint mindig nem egy hivatalos feladat kudarc vagy probléma esetén ez egy magánakció.

 

- Mint mindig tábornok mondta Ravsan.

 

- Akkor végeztünk is sok sikert uraim. Bocsánat még egy kérdés?

Kapott ajánlatot az üzbég cégtől?

 

- Nem tábornok pedig már több mint egy hónap eltelt.

 

- Információink szerint a Rasidov családnak az utóbbi időkben gondjai támadtak az elnökkel már nem olyan nagy a barátság.

 

- Csak nem a mi kezünk van benne kérdezte Ravsan?

 

- Allah a mindenek tudója mi nem ezt ön nálam is jobban tudja válaszolt mosolyogva a tábornok. Akkor még egyszer sok sikert uraim.

 

 

Mikor kiléptek a szobából Murad izgatottan kérdezte:

 

-  Magánakció? Mit akar ez jelenteni?

 

-  Látszik nem ezen a z osztályon dolgoztál az ilyen típusú műveletek mindig magánakciók voltak hivatalosan soha nem vállalták a felelősséget még a KGB időkben sem. Annyi változott, hogy most megfizetik és nem is rosszul.

Most, hogy társak vagyunk és gyanítom sokáig azok is maradunk elmondom mit gondolsz a fizetési listánkon utánam ki kapja a legtöbb fizetést?

 

- Honnan tudnám?

 

- A tábornok fia, aki nálunk tanácsadó. Természetesen soha még felénk sem járt. A mai világ ilyen!

 

- Mit értettél azalatt, hogy sokáig társak maradunk?

Az eddigi gyakorlat szerint, akit egyszer hozzánk helyeztek soha nem került vissza az előző helyére szerintem érthető okokból.

 

- Mik azok?

 

- Túl sokat tudsz már rólunk, ha kikerülsz, a látókörünkből potenciális veszélyt jelentesz az Omegára!

 

- Veszélyt? Murad Ravsanra nézett, de az komoly volt.

 

- Azt tőlünk nem lehet felmondani csak olyan esetben, ha, hozzájárulunk, és ilyen még nem volt.

 

- Jó lett volna, ha a tábornok ezt előre elmondja mondta Murad.

 

- Miért rosszul érzed magad nálunk?

 

- Nem arról van szó, de nekem családom van.

 

- Mint nálunk is a legtöbbeknek jobb, ha tudod nekem se emiatt nincs.

Rendben az úgyis a jövő arról meg ráérünk akkor gondolkozni, ha aktuális lesz.

 

- Igazad van mosolygott Ravsan!

 

- Jut eszembe már meg akartam kérdezni mit csinálsz a hétvégén?

 

- Nem tudom, azt hiszem, pihenek.

 

- Akkor pihenj nálunk hétvégén, a dácsán leszünk.

 

- Akkor ez most egy meghívás?

 

- Minden jel szerint nevetett Murad.

 

- Akkor köszönettel elfogadom, lesznek ott ismerősök?

 

- Természetesen a családom Tyihon a családjával gondolom Kolja vagy Szergej elég sokan leszünk és talán lesz meglepetés vendég is.

 

- Az ki?

 

- Akkor nem lesz meglepetés nevetett Murad.

 

- Rendben akkor szombaton igaz is azt sem tudom hol a dácsa?

 

- Tyihon már tudja, ha kéred, elmondja neked.

 

- Akkor rendben van.

 Addig viszont még dolgoznunk kell mondta Ravsan mikor a kocsihoz értek.

 

Szombaton Szergejjel ment a nyaralóba neki sem volt családja így csak ketten érkeztek.Gromovék volt nyaralójában már sok ember várta őket. A kertben különböző korú gyerekek szaladgáltak a vendégek egy nagy asztal mellett ültek.

Murad jött eléjük Ravsan Szergej üdvözöllek, benneteket gyertek, bemutatom a jelenlévőket:

- Lena a feleségem Ravsan te már ismered a  Korcsagin testvérek feleségestül mutatott az asztal közepére Tyihont nem kell bemutatni,most ennyien vagyunk, üljetek le.Ravsan elég zavarban volt, de leült a Lena másik oldalán, szabadon álló székre Szergej Tyihonékhoz ült.

- Ezer éve nem láttalak mosolygott Lena ha lehet még jobban nézel ki mint fiatal korodban.

- Köszönöm te is!

- Nem változtál nevetett Lena még most is hazudsz!

Murad leült a felesége másik oldalára érezte Ravsan feszültségét megkocogtatta a poharát és felállt

- Kedves vendégek engedjenek meg egy pohárköszöntőt az új vendégekre különösen gyermekkori barátomra, akit bár nem vér szerint, nem az de testvéremnek tartok. Nagyon régen nem találkoztunk és elképzelhetetlenül nagy öröm számomra, hogy most egy asztalnál ülünk. Igyunk Ravsanra és Szergejre!

Mindenki tapsolt és ivott.

Újabb kocsi érkezett a meglepetés mondta Ravsannak Murad.A kocsiból középkorú gyönyörű szőke nő szállt ki két fiúval.

- Aki nem ismerné a sógornőm Olga mondta Murad.

Olga közelebb jött az asztalhoz rögtön meglátta a nővére mellett álló Ravsant kicsit elsápadt, de tartotta magát.

- Üdv mindenkinek elnézést a késésért nagy volt a forgalom Lena maga és Ravsan között csinált neki helyet.

Leültek Olga Ravsanra nézett és megszólalt:

-  Ezek szerint te vagy a meglepetés!

- Én csak reménykedtem, hogy te leszel hebegett Ravsan.

- És mi van veled? Váltott könnyed hangra Olga?

- Látod, megvagyok, de te szebb, vagy mint valaha.

- Köszönöm te is jobban nézel, ki mint kölyökkén jót tesz, neked a kor ezt a nőkre nem mindig lehet elmondani.

- Viccelsz, nézz magadra csak szebb lettél!

- Hazudik, mint mindig vágott közbe Lena nekem is ilyeneket mondott semmit nem változott most is a nagydumás Fekete olyan, mint volt

- Azért ezzel vitatkoznék nevetett Ravsan végre felszabadult kezdte magát jól érezni.

Lassan kialakult a szokásos hétvégi hangulat Murad elment előkészíteni a saslikot a többi férfi a tűzzel foglalatoskodott nagy sasliksütő körül.A nők vagy a konyhában csinálták a salátákat vagy a gyerekekkel voltak.

Olga is a gyerekeket nézegette. Ravsan félszemmel mindig az asszonyt figyelte. A két fia Aljosa és Szerjozsa Muradék kutyájával játszott szegényen már látszott legszívesebben pihenne, de azért lelkesen rohangált a kedvenc teniszlabdája után. Ravsan látta, hogy a két gyerek megsajnálta a kutyát és az anyjával sugdolózik, közben őt nézegetik. Kíváncsi volt, de tudta nem mehet oda megkérdezni miről is beszélgetnek.

Egyszer csak a két gyerek elindult felé

-  Ravsan bácsi Murad azt ígérte, hogy megtanítasz minket jó fogásokra.

- Milyen jó fogásokra? Adta az értetlent Ravsan.

- Hát verekedni! Mondták egyszerre!

- Verekedni csúnya dolog nem?

- És ha megtámadnak? Kérdezték a fiúk?

- Az más védekezni megtaníthatlak titeket.

- Tyihon gyere edzést tartunk a fiúknak.

- Kiderült ez az összes gyereket még a lányokat is érdekli.

- Kimentek a kert közepére és párba állították a gyerekeket.

- Az egyik sort Aljosa vezette a másik sort Szerjozsa.

- Ravsan komolyan vette a dolgot a gyerekeknek nagyság szerint kellett sorba állni egymással szemben. Jól van nézett mosolyogva Ravsan a gyerek seregre megmondom, hogy csináljuk Aljosaé a támadó sor Szerjozsáé a védekező. Mi Tyihon bácsival bemutatjuk a mozdulatot ti meg megpróbáljátok ugyanúgy megcsinálni.

- Jól van?

- Igeen! Jó akkor kezdjük védekezés egyenes ütés ellen.

- Tyihon ütött Ravsan bemutatta a védekező fogást.

- Most ti jöttök egyenes ütés.

Ravsan nézte a gyerekeket és javította a mozdulatokat. Minden ütésformát ötször ismételtek. A gyerekek lelkesen tanultak és egy óra múlva olyan fáradtak voltak, hogy ők kérték fejezzék be. Közben kiderült már mindenki őket nézte nagy tapsot kaptak. Holnap a rúgásokat gyakoroljuk búcsúzott Ravsan a gyerekseregtől.

Azt hiszem Tyihon megérdemlünk egy jó hideg sört nevetett Ravsan.

Olga jött oda hozzá nem gondoltam, hogy így értesz a gyerekekhez. Évekig ezt csináltam felnőttekkel nem volt nehéz. Viszont most az összes gyerek imád azt tudod. Ha te mondod!

A saslik kiválóan sikerült ebéd után lementek a közeli tóhoz fürödni. Mikor visszajöttek már esteledett megetették a gyerekeket és ők is megterítettek a vacsorához most hideget ettek. A gyerekek olyan fáradtak voltak, hogy evés után panasz nélkül indultak lefeküdni.

Ők tüzet gyújtottak és amellett ültek le beszélgetni.

Olga Ravsan mellé ült.

- És hol voltál ennyi évig kérdezte?

- Azt nehéz lenne most elmondani röviden mindig ott ahová küldtek azt hiszem, ha akarnék sem mondhatnék többet. Nagyon haragudtál rám?

- Ez változó volt mondta elgondolkozva Olga először gyűlöltelek aztán igyekeztelek elfelejteni. 

 - És sikerült?

- Egy ideig igen tudod férjhez mentem jöttek a gyerekek azt hittem minden rendben van.

- És nem volt minden rendben?

- Ravsan ne tetesd, magad hülyének tudod, hogy elváltam.

- Igen hallottam!

- Akkor megint gyűlöltelek!

- Akkor már miért?

- Mert világossá vált számomra, hogy mégsem tudtalak elfelejteni és talán én is hibás voltam a válásunkba. Jó, hogy már sötét volt így Olga nem láthatta, hogy Ravsan elpirul.

- Nehéz erre bármit mondani nyögte ki végül.

- Nem is kell, hogy bármit is mondjál ez az én problémám volt.

- Most beszéljünk, rólad van valakid?

- Nincs, senkim egyedül élek tudod Nyikolajevék volt lakásában.

- Soha nem akartál megnősülni?

- Igazán soha! Nem merte hozzátenni, hogy mert soha nem tudta Olgát elfelejteni ő se.

- Emlékszel még az utolsó Szilveszterre kérdezte Olga!

Ravsan megint megnémult. Most, hogy mondja el, hogy ebből az emlékből élt évekig.

- Emlékszem nyögte ki végül, hogy is tudnám elfelejteni olyan gyönyörű volt.

Most Olga volt szerencsés mert Ravsan nem látta a szeme sarkából induló könnycseppet. Rémülten vették észre, hogy már csak ketten ülnek a lassan hamvadó tűznél. Észre sem vették a többieket annyira el voltak foglalva egymással.

- Ezek itt hagytak minket mondta Ravsan.

 

- Úgy néz ki válaszolt Olga, most már be kell mennem mert én a gyerekekkel alszom.

 

- Én meg Szergejjel mondta Ravsan.

 

Olga elment a nagyház felé ő ott aludt, Ravsannak a kerti házba volt a szobája, de nem volt kedve bemenni. Egy ideig a tűz mellett üldögélt aztán talált egy nyugágyat és úgy döntött kint alszik a levegőn.

Volt miről gondolkoznia.

Arra ébredt, hogy valaki az ölébe ugrik Lenáék kutyája volt, aki boldogan konstatálta, hogy nem egyedül kell házat őriznie.

Olyan jól aludt, mint már évek óta soha!

Korán reggel Murad nevetése ébresztette, hát ez nagyszerű a díszvendégem a kutyával alszik, a verandán meddig fogom én ezt hallgatni.

Hirtelen azt sem tudta hol van a kutya kiugrott az öléből erre ő is nevetni kezdett, de tudod milyen jól aludtam a legjobb hálótársam volt!

 

- Biztos a legjobb? Nevetett Murad.

 

- Legalább nem horkolt.

 

- Még egy meglepetésem van mondta Murad.

 

- Mi az? Kérdezte gyanakvóan Ravsan.

 

- Mára vettem egy bárányt csinálhatnál igazi kazan kebabot.

 

- Ember ez nagyszerű és van hozzá mindened?

 

- Mit képzelsz, megvan minden már csak egy üzbég hiányzott nevetett Murad.

- Olyan lesz, hogy mindenki megnyalja mind a tíz ujját lelkesedett Ravsan. Egészben van?

 

- Igen.

 

- És hány kilós?

 

- Úgy tíz –tizenöt.

 

- Akkor levest is főzünk, kell egy csomó zöldség

 

- Ne aggódj az is van, de most el kell menni reggeliért velem, jössz?

 

- Igen, de előbb egy kicsit megmosakszom, meg megborotválkozom.

 

- Mi van, szép akarsz lenni? Kinek akarsz tetszeni?

 

- Nem neked az biztos.

 

- Ennek a jövőre nézve is örülök.

 

A kazan kebab férfimunka, mint ahogy a bárány feldarabolása is. A két nemzetiségi a tadzsik és üzbég egymással versengve szakértősködtek. Ravsan kénytelen volt elmondani, hogy Afganisztánban a hegyek között megtanulta ezt a dolgot és egy ilyen moszkvai mű tadzsik ne próbáljon beleszólni a dolgokban.

Mindenki nagyon jól szórakozott rajtuk.

A bárány feje meg a csontok és apróhús át lett adva a nőknek leves főzésre. Ravsan azért ezen is rajta tartotta a szemét. Na meg Olgán is egész nap, ha másképp nem távolról figyelte az asszonyt.

Nagyon kíváncsi volt mit mesélhetnek egymásnak, mert láthatóan igen jól szórakoztak, de férfi büszkesége nem engedte, meg hogy a nők közé menjen.

Szerencsére a kazan kebab elég sokáig sül úgy, hogy volt idő megtartani a gyerekeknek ígért kiképzést is még délelőtt.

Az ebéd jól sikerült mindenki Ravsant dicsérte az asszonyok a férjüket kérdezgették, hogy azok miért nem tudnak ilyen jól főzni.

Persze minden férfi azonnal védekezett Murad kijelentette legalább úgy főz mint Ravsan de a vendéget nem szabad megsérteni ezért hagyta, hogy mindent ő csináljon.

Ebéd után kis pihenőt tartottak majd a társaság lassan kezdett készülődni a városba.

Ravsannak sikerült Olgával kettesben maradni.

 

- Nagyon örültem, hogy itt voltál.

 

- Én is örültem, hogy láttalak. És most megint eltűnsz 25 évre?

Kérdezte kicsit gúnyosan Olga

- Most ígérem, hogy nem legfeljebb három hétre, de amint visszajövök, jelentkezem. Egyébként tudni fogod, mert Murad is velem lesz.

 

- Akkor addig is vigyáz magadra mondta és futó csókot adva az ajkára.

Nem szeretnélek még egyszer gyűlölni.

 

- Ígérem nem lesz okod rá mondta Ravsan.

 

Ravsan megköszönte Lenának a vendéglátást elbúcsúzott az őt körülvevő gyerekektől és Szergejjel visszamentek Moszkvába.

 

 

Hétfőn újból a tárgyalóban ültek.

 

Ravsan kezdett beszélni, nos urak a tervet jóváhagyták az időzítés rajtunk múlik. Az én javaslatom a következő hétvége Szombatról Vasárnapra virradó éjjel. Akkor minden lazább.

Egy hét van a szükséges dolgok összeszedésére két csapatban megyünk Ashabadba.

Murad Szergej és én jövő hétfőn repülünk menetrendszerinti járattal. Előkészítjük a terepet, és ha minden rendben van, csütörtökön repültök utánunk egy bérelt gépen a felszereléssel.

Péntek reggel indulunk a határ felé a türkmén oldalon várunk az akció kezdetéig.

- Jó lesz ez így?

- Rendben lesz mondták a többiek. Csak ne sokat csajozzatok a basinál tette hozzá Tyihon. Mindenki nevetett tudták Tyihon hónapokat töltött Türkmenisztánban még a szocialista időkben és állandóan a türkmén nőket szidta. Szerinte az egész országban nem volt egy szép nő.

- Majd visszafogjuk magunka nevetett Ravsan. Egyébként is lesz velünk egy komoly nős ember nézett Muradra majd vigyáz ránk.

- Katonás fegyelem lesz mondta Murad.

- Na, jó uraim akkor munkára fejezte be a megbeszélést Ravsan. Menjünk fel az irodába fel kéne vennünk a tadzsik szöveget szólt oda Muradnak.

- Neked meg sem köszöntem a hétvégét mondta Ravsan mikor beléptek. Régen éreztem ilyen jól magam.

- Őrülök neki és hogy tetszett a meglepetés?

- A bárány?

- Nem a másik!

- Nem tudom, ő mit gondol én boldog voltam, hogy újra láttam mondta Ravsan komolyan.

- Azt hiszem ő is legalábbis Lena azt mondta.

- Akkor jó, ha visszajövünk, felhívom megígértem neki.

- Csak el ne felejtsd!

- Nem hiszem, túl sokat van a fejembe.

Akkor most írjuk meg azt a szöveget te meg mondd, fel tadzsikul erre a diktafonra aztán a fiúk majd megkomponálják. Egy óra kellett, hogy megegyezzenek abban a pár mondatban, de a végső megoldás jó volt.

Murad erre a hétre szabadságot kapott, mert több dolga már nem volt.

Ravsan végig dolgozta a hetet. Sok feladta volt az akción kívül is.