Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Üzbegisztáni fegyverek befelyező rész

2021.09.18

Az akció

Hétfőn reggel 10 kor már a Domogyedovón voltak innen repültek a gépek Ashabadba.

A türkmén légitársaság gépével repültek miután egy héten csak két járat repült Ashabadba a gép tele volt. Ők első osztályon elég kényelmesen utaztak. Ravsan egy türkmén újságot próbált olvasni nem tűnt lehetetlennek, hiszen a türkmének is turkok voltak, mint az üzbégek és a nyelv valamennyire hasonlított. Az újság nagyrészt Nyijazov elnök tevékenységét ismertette és méltatta kit fogadott hová látogatott.

Ravsan már többször járt Türkmenisztánba még a szocialista időben is ez volt a legelzártabb köztársaság semmit nem vártak tőlük csak gyapotot és földgázt. Az életszínvonal még az oroszokéhoz viszonyítva is nagyon alacsony volt.Azóta se lett magasabb gondolta. Nyijazev elnök a türkmenbasi ahogy hívták teljes önkényuralmat vezetett rendszeréhez képest Sztálin rendszere maga volt a demokrácia.

Kemény vonalas diktátor volt nem kért a Gorbacsov féle nyitásból azon kevesek közé tartozott, akik támogatták a Gorbacsov elleni Jenajev puccsot. Jelenleg a két ország között elég hideg a viszony. Minden országgal szemben vízum kényszert vezettek be. Nyugodtan ki lehet jelenteni nem, szeretik a látogatókat.

Nekik is kellett vízum, de ezt elintézték az itteni Omegások. Mint minden diktátor a basi is paranoiás volt, nem bízott senkiben. Az egyetlen, amiben hitt a pénz volt. A személyes védelmét ezért az Omega biztosította, akiket nagyon jól megfizetett, de minden három hónapban cserélni kellett a személyzetet.

Ez a zárkózott paranoiás kiskirály szerette Ravsant és megbízott benne még valami régi közös ügy alkalmával találkoztak az afgán háború idején, de erről Ravsan soha nem beszélt senkinek.Lényeg az, hogy mikor hatalomra kerülése után megtudta, hogy Ravsannak őrző védő vállalkozása  van azonnal hozzá fordult, hogy szervezzék meg a személyes védelmét. Természetesen semmit nem tudott a cég hátteréről és jobb is volt így.

- Találkozni fogsz Tyihon bátyjával fordult Muradhoz Ravsan.

- Nem mondod azt sem tudtam van bátyja.

- Miért ti nem beszélgettek?

- Szoktunk, de ez nem jött szóba.

- Mindegy lényeg most ő itt az őrség parancsnoka a beceneve Medve,

majd meglátod miért.

- Gondolom, mert nagydarab, mint Tyihon.

- Nagyobb barátom nagyobb. Igaz Szergej? Te már edzettél vele.

- Ne is emlegesd, még most is felsírok, ha rágondolok nevetett Szergej.

A hat óra repülésnek is vége lett a gép elkezdte a leszállást.

Simán landoltak elköszöntek a kedvesen mosolygó türkmén légi kísérőktől közben Murad arra gondolt azért vannak itt szép lányok, csak Tyihon nem találkozott velük.

Viszonylag gyorsan átestek a formaságokon a váróteremben Tyihon bátyja várta őket nem volt nehéz észre venni legalább két fejjel magasodott az emberek fölé. Széles mosollyal indult feléjük Ravsan örülök, hogy látlak, hogy vagy nyápic nevetett Szergejre.

- Medve ő Murad velünk dolgozik. - mondta Ravsan

 - Isten hozott Ashabadba Anatolij vagyok mutatkozott be de ezek csak Medvének hívnak csak tudnám miért  mondta és  nevetett.

Murad megnézte az embert két méternél magasabb volt az biztos és legalább százötven kiló ennek ellenére gyorsan mozgott. Egyetértett Szergejjel nem szeretett volna még edzeni sem vele.

Kimentek a váróteremből két kocsi várta őket Ravsan te velem tudsz jönni. Ti ketten a másik kocsival jöttök. Az időeltolódás miatt itt már este volt a városban a főutak ki voltak világítva rendesen, de ahogy a mellékutcákba benéztek  azok elég sötétek voltak. Forgalom alig volt a városban a sofőr elmondta, hogy magánautó nagyon kevés van a városban hivatalos meg ilyenkor már nincs az utcán.

Az Omega emberei egy kisebb szállodába laktak a város közepén gyakorlatilag csak ők laktak a szállodában, meg mint most ők a vendégeik. Helyezkedjetek el adott nekik kulcsokat Medve fél óra múlva az étterembe találkozunk mondta. Elég puritán szocreál szobáik voltak, de tiszták. Volt egy telefon, de csak a szállodán belül volt használható, a mobil telefonok nem működtek csak a műholdasok ilyen csak Ravsánnál volt. A televízióban egy csatorna volt éppen népi táncot mutattak. Még nem tudták ez a legnépszerűbb műsor napi öt hat órában közvetítik.

Az étteremben terített asztal várta őket a késői óra ellenére is. Anatolij és a z emberei már várták őket, itt minden esemény ünnep volt. Az itt dolgozók nagyon jó fizetésért viselték el az itteni eseménytelen unalmas életet. Folyamatosan hírek után kérdezősködtek. Még ők is annyira el voltak zárva a hírektől, hogy minden érdekelte őket. Mikor már Szergejék belefáradtak a mesélésbe és meg is vacsoráztak

Anatolij kezdett beszélni:

- Ravsan ahogy kérted mindent megszereztünk 3 teherautó és egy terepjáró. Türkménabadban várni fog egy emberünk, aki kiválóan ismeri az akció területét és az odavezető utakat.

 Kérésednek megfelelően néhány napja megnézte a helyszínt megfigyelte a mozgásokat csinált egy csomó képet. A műholdasképekkel szemben nem láttam változást. Szerintem semmi akadálya az akciónak fejezte be a beszámolóját. Még egy dolog Ravsan neked holnap jelenésed van a főnöknél, örült, hogy itt vagy, mert személyesen akar megbeszélni valamit veled.

- Megtisztelő mondta Ravsan mikor kell ott lenni?

 

- Holnap reggel 10 kor.

 

- Akkor ideje lefeküdni mondta Ravsan szinte észrevétlenül telt el az idő

már éjjel két óra volt.

 

Másnap reggel kilenc órakor ott voltak Ravsánért. Az elnök megbízásából egy választékos modorú ezredesi egyenruhát viselő férfi jött érte.

Közölte vele, hogy Nyijazov elnök úr tíz órára várja és a beszélgetés időtartama legfeljebb harminc perc lehet, ha csak az elnök úr nem dönt másképpen. Á szálloda előtt hatalmas 600 –s bálna Mercédesz várta őket menet közben az ezredes mutogatta a nevezetességeket a széles sugárutakat és soha nem felejtette el hozzátenni, hogy ez mind az elnök ajándéka a népnek. Biztosította Ravsant, hogy a türkmén nép nagyon boldog az elnök kiváló vezető és gondos atyja népének, ezért is választották tavaly élete végéig elnöknek, de reméli, Allah segítségével az elnök nagyon hosszú életű lesz.

Mikor megérkeztek az elnöki palota elé az őrség vigyázzállásban üdvözölte a kocsit.

 

Ravsant egy kis szobába vezették, ahol elnézését kérve megmotozták elmondták, hogy ez mindenkire nézve kötelező. A telefonokat elvették tőle majd egy hatalmas teremben leültették megkérték addig várakozzon, amíg nem szólítják. Á teremben már több ember várakozott mindannyian sötét öltönyt és fehér inget viseltek nyakkendő nélkül.

Nem beszélgettek egymással. Egyenként hívta be őket egy századosi egyenruhát viselő tiszt.

Körülbelül tíz percig tartózkodtak bent, mikor kijöttek megkönnyebbülés látszott rajtuk bár némelyikük elég sápadt volt.

Lassan Ravsanra került a sor Dzsurajev úr szólította a százados az elnök úr várja, álljon meg a szőnyeg szélén súgta a fülébe mielőtt kinyitotta a hatalmas ajtót.

 

Ravsan belépett a terem akkora volt, mint ahol eddig várakozott az utasításnak megfelelően megállt a hatalmas kézi perzsa szélén.

 

Nyijazev elnök a szőnyeg másik végén, egy kereveten feküdt vagy inkább féloldalasan ült a kerevet mögött Anatolij állt, de nem köszönt Ravsannak.

Az elnök középtermetű fekete hajú kerek arcú kövérkés ember volt

 

- Á Dzsurajev úr Ravsan Szalem Alejkum üdvözölte üzbégül, de nem hívta közelebb.

 

 - Alejkum Szalam válaszolt Ravsan

 

- Hogy szolgál az egészséged családod szüleid?

 

- Köszönöm elnök úr minden rendben van.

 

- Őszintén remélem önnél is. Ezek a szabvány mondatok az üzbégeknél elengedhetetlenek.

 

- Rendben Allahnak a mindenhatónak hála. A népem boldog és akkor én is az vagyok.

 

- Mindig így legyen Allahnak mindnek urának segítségével.

 

- Kérésedet Anatolij elmondta és én segítettem, nem tudom mi a célod vele és nem is akarom tudni. Én csak segítettem egy barátnak.

 

- Amiért nem tudok elég hálás lenni önnek. Remélem, egyszer én is segíthetek valamiben.

 

- Segíthetsz persze, hogy segíthetsz nem is sejted milyen hamar.

Tudod Anatolijnak lejár az ideje három havonta cserélni szoktuk a személyes testőrséget.

 

- Tudom elnök úr.

 

- Szeretném, ha Anatolij maradna, még egy ideig az embereit lecserélheted. Miután a beszélgetés üzbégül zajlott Ravsan nem tudta Anatolij mennyit ért belőle ránézett az óriás kacsintott.

 

- Elnök úr az ön kérését teljesíteni mindig nagy öröm számomra természetesen marad addig, amíg csak akarja.

- Hallod medve itt maradsz még egy kicsit fordult Anatolij felé az elnök.

 

- Nagyon boldog vagyok elnök úr mondta Anatolij udvariasan.

 

- Idehozathatod a családod, ha akarod.

 

- Engedje, meg hogy ezen gondolkozzam válaszolt Anatolij.

 

- Gondolkozzál, csak ameddig akarsz

 

- Akkor megbeszéltük Ravsan sok sikert neked a továbbiakban váltott megint üzbégre az elnök. Ha szükségem lesz, rád üzenek.

 

- Mindig örömmel vagyunk a segítségére. Allah áldása legyen önön és a családján.

- Köszönöm barátom téged is óvjon.

Ravsan kihátrált a teremből, mert úgy érezte, ha hátat fordít udvariatlan

Az ajtó észrevétlenül kinyílt mögötte a százados vagy hallgatta a beszélgetést, vagy ami valószínűbb az elnök jelzett neki.

A százados kikísérte az épületből most csak egy Volga várta a sofőr szótlanul vitte a szállodáig. A többiek a városban voltak az egész épület szinte üres volt nem tudott mit csinálni lepihent.

 

Az előző beszélgetésre gondolt rohadt egy kiskirály végig a szőnyeg szélén álltam, de nem baj, igaz lehet, Medve nem örül ez azonban nagyon nagy üzlet az Omegának.

Nyijazov tízszer annyit fizetett a biztonságáért, mint a leggazdagabb orosz. Ráadásul még a cég is hálás neki, mert jó kapcsolata van az elnökkel. Az utóbbi időkben a hivatalos kapcsolatok elég hidegek voltak.

A basi semmit nem utált jobban a demokráciánál. Ugyanakkor a gáz miatt fontos partnere volt Oroszországnak.

 

Másnap reggel egy külön gépen megérkezett a csapat a felszereléssel átpakoltak a teherautókra és rövid pihenés után elindultak a határ felé.

A papírjaiknak köszönhetően baj nélkül jutottak át a gyakori ellenőrzőpontokon.

Türkménabad 600 kilométerre volt a fővárostól így már este volt mikor odaértek a vezetőjük a megbeszélés szerint a város előtt lévő benzinkútnál várta őket. Mosolygós fiatal üzbég volt megismerkedtek megtankolták a kocsikat és a benzinkutat elhagyva néhány kilométer után egy kis mellékútra fordultak.

A betonutat később földút váltotta fel a vezetőjük azt mondta most már a határszélen vannak.

Azt javasolta most menjenek át a határon, mert ezen az oldalon a határőrök járőrözhetnek.

Egy kis utat mutatott nekik azon mentek tovább észak felé csak lassan tudtak haladni fél óra múlva azt mondta már üzbég területen vannak és elég messze a határtól itt pihenhetnek az indulásig.

A tűzgyújtást nem javasolta, mert az nagyon messzire el látszik, és úgy gondolja jobb, ha senkivel nem találkoznak.

Így hideget ettek és jól felöltöztek, mert az éjszaka elég hideg volt.

Reggel azért csak gyújtottak egy kis tüzet a tea miatt.

 

Meg kellett várniuk az estét. Előkészítették a felszereléseket kipróbálták az egymás közötti kommunikációra alkalmas füleseket és újra átbeszélték a tervet.

Mikor a nap lement átöltöztek a magukkal hozott a magukkal hozott fekete egyenruhákba felvették az arcot is takaró sapkákat és elindultak.

Ravsan most értékelte Medve tanácsát a vezetőt illetően,

 Ő vezette a terepjárót mondta a teherautó vezetőknek, hogy figyelmesen kövessék, mert különben elakadnak a homokban. Ragyogó tiszta volt az ég csak a hold és a csillagok világították az útjukat, mert fényszórók nélkül mentek.

Ravsan biztos volt benne, hogy egyikük sem semmilyen térkép vagy GPS segítségével sem látta volna meg azt a csapást a pusztába, amin mentek a lassú haladás ellenére terv szerint érkeztek.

 

Néhány méterre az épülettől megálltak.

Az őrség épülete sötét volt csak egy földszinti helységben égett a villany.

Az őrszoba gondolta Ravsan. Az épületen kívül nem volt őrség.

Ravsan mondta Tyihonéknak és a robbantóknak, hogy induljanak a hangárhoz.

Murad és a vezető a kocsiban maradt Ravsan és Szergej magához vette a hang és fény gránátokat és elindultak az épület felé.

Gyakorlottan hangtalanul mozogva közelitették meg az épületet. A bejárati ajtó nem volt zárva bementek a folyosón az első szobából szűrődött ki fény óvatosan kinyitották az ajtót egy kiskatona ült egy asztalnál és a sarokban álló tévét nézte.

Mikor beléptek fölugrott, de annyira meglepődött, hogy szólni sem tudott.

Ravsan a szájára tette az ujját és fegyverére mutatott a katona szó nélkül átadta.

 

- Hol a fegyverszekrény kérdezte Ravsan üzbégül?

 

-  A folyosón mondta a katona reszketve.

 

- Mutasd!

 

Kimentek a folyosóra ott voltak a fegyverek Ravsan és Szergej összeszedték és bevitték az őrszobába.

 

- A többiek kérdezte Ravsan?

 

-  A második emeleten alszanak mondta a katona

 

A katonát műanyag szalaggal, a székhez rögzítették és bekötötték a száját.

Elindultak az emeletre szóltak Muradnak, hogy indítsa a hangszórót a tadzsik szöveggel és eldobták a gránátokat.

Megszólalt a hangszóró először tadzsikul majd üzbégül

Itt a tadzsik felszabadító hadsereg azonnal hagyják, el az épületet körül vannak véve.

A katonák megzavarodva pizsamába rohantak ki az épületből.

Ravsanék várták őket.

 

- Ki a rangidős üvöltötte Ravsan? Jelentkezzen!

 

Egy katona jelentkezett:

 

-  Uszmonov hadnagy jelentkezem!

 

- Sorakoztassa az embereit!

 

- Sorakozó adta ki a parancsot Uszmonov!

 

- Mindenki itt van?

 

Uszmonov végig nézett a soron mindenki csak az őr hiányzik mondta.

Látszott rajta hogy még mindig nem ért semmit.

 

- Irány a teherautó adta ki a parancsot Ravsan szálljanak fel.

Bementek az őrért és őt is a kocsira küldték. Most már csak vártak.

 

Közben Tyihonék elérték a hangárt az információknak megfelelően négy őr volt. Ketten a bejáratnál ketten a hátsó részen. Nem vették észre a lassan közeledő teherautókat. Tyihon és egy ember a bejárat felé indult ketten a hátsó részhez. Az őrök nyugodtan üldögéltek és beszélgettek, amikor a semmiből megjelentek a támadók és pisztolyt fogtak rájuk.

 

- Csak nyugodtan mondta Tyihon dobjátok ide a fegyvereket. Semmi hősködés tette hozzá!

A két katona eldobta a fegyverét közben hátulról előre hozták a másik két őrt is. Suttogni kezdtek egymással.

 

- Kuss! Ordított Tyihon! Nincs pofázás! Nyissátok ki mutatott az ajtóra.

 

 Az egyik őr elővette a kulcsokat és kinyitotta a hangár ajtaját.

Oda álltak a teherautók Pjotr bement a raktárba körülnézett, rengeted kézi gránátos ládát látott gondolta ezek, jobbak, mint az aknagránát elég nagy zajt csapnak, de kisebb a hatósugaruk.

Ezeket rakodjuk. Tyihon behívta a katonákat láncban állni rakodás mutatott a ládákra.

Egy fél óra alatt kétszáz láda volt a kocsikon. Indulás vezényelt Tyihon.

Vagy húsz kilométerre elhagyták a hangárt a ládákból tíz nagy halmot építettek egymástól húsz méterre. Pjotrék elhelyezték a robbanószereket meg az időzítőket.

Egy órát vett igénybe az egész.

Kész jelentett Ravsannak Tyihon indulunk, vissza fél óra múlva ott vagyunk, akkor kezdődik a tűzijáték.

 

Nagyon jó időben vagyunk nyugtatta meg Ravsan.

Időben meg is érkeztek a négy katonát felküldték a többiek közé.

Azok rémülten nézték pizsamás társaikat.

 

- Pjotr az órájára nézett most mondta Ravsannak

 

Robbanás rázta meg a levegőt, amit több kisebb robbanás követett.

A robbanásokat még tíz hasonló követte, de akkor ők már úton voltak visszafelé.

A katonákat olyan húsz kilométerre a falutól leparancsolták a teherautókról és otthagyták őket.

A visszaút mindig gyorsabb, de most azért siettek is három óra múlva már türkmén területen voltak.

A határ közelébe elköszöntek a vezetőjüktől adtak neki egy szpecnázos tőrt emlékbe, mert mondta, hogy nagyon szeretne egyet.

Kicsit pihentek és átöltöztek

 Ravsan csak most gratulált mindenkinek.

Most már vége volt minden tervszerűen pontosan zajlott.

 

Késő délután értek vissza Ashabadba.

Végre a testvérek is találkoztak. Anatolij és Tyihon már jó ideje nem látta egymást. A többiek érdeklődéssel figyelték a két hatalmas termetű embert, akik, mint két nagy elérzékenyült medve ölelgették egymást.

Most volt alkalom Anatolijjal is megbeszélni a további maradás részleteit. Úgy döntött a családját semmi képen nem hozza ide mert a basi teljesen paranoiás nem lehet kiszámítani a cselekedeteit. Ő három óra alatt el tudja hagyni az országot akármi is történik, ez családdal nem menne.

Inkább kibír még három hónapot egyedül.

Visszafelé már az egész csapat együtt utazott menetrendszerinti járaton.

Elfoglalták az egész első osztályt.

 

Ravsan Murad mellett ült.

- Na, hogy érezted magad kérdezte?

 

- Nem is tudom, furcsán ez mindig ilyen simán megy?

 

- Szinte soha általában mindig van valami váratlan esemény, ez a ritkaság. Viszont a lényeg, hogy szinte mindenre fel legyél készülve.

 

- Lehetséges mindenre felkészülni?

 

- Nem! Azért mondtam szinte mindenre.

 

- Mi lesz velem a továbbiakban szerinted?

 

- Szívesen dolgoznál velem?

 

- Azt hiszem igen!

 

- És a család meg a biztonság?

 

- Nem tudom az az érzésem, hogy te nagyon vigyázol az embereidre és magadra, vagy tévedek?

 

- Nem tévedsz ez nálam mindig az első szempont ezért jobb az Omega, mint a cég mi nem ismerjük a feláldozható fogalmát.

 

- Látod én ebben a pár napban ezt figyeltem meg és ezért azt hiszem, szívesen maradnék.

 

- Örülök, neki azt hiszem, el tudom intézni nevetett Ravsan.

Mikor Moszkvába értek Ravsan ígéretének megfelelően felhívta Olgát

- Szia! Mondta ígéretemhez híven jelentkezem, itthon vagyunk épségben, egészségben.

 

- Örülök, neki van és egy kicsit meg is hatódtam, hogy rögtön hívtál pedig biztos rengeteg dolgod

 

- Megígértem vagy nem?

 

- Mikor látlak kérdezte Olga?

 

- Hétvégén mindenképpen, de addig még hívlak, ha nem zavarlak.

 

- Soha nem zavarsz várni, fogom a hívásodat.

 

- Töröld le azt a bárgyú vigyort az arcodról mondta nevetve a belépő Murad. Olgával beszéltél?

 

- Honnan tudod?

 

- Csodálatos képességeim vannak nem tudtad?

 

- Na, jó vele hétvégén találkozunk mondta Ravsan aki még mindig vigyorgott.

 

- Ennek viszont örülök. Most viszont igyekeznünk kell!

 

- Miért is?

 

- 11 kor vár minket Scerbakov! Vagy nem?

 

- És hány óra van?

 

- Tíz!

 

Akkor tényleg igyekeznünk kell, de odaérünk. Bekapcsolt szirénával hajtottak keresztül a városon, de odaértek. Pontban tizenegy órakor jelentkeztek a titkárságon. Á tábornok már várta őket.

 

- Üljenek le uraim mondta mosolyogva.

 

- Gratulálok! Ha jól tudom minden a terveknek megfelelően ment.

 

- Így van tábornok úr.

 

- A műhold képeken nagyon szépen látszottak a robbanások.

Most már csak az üzbégek reakcióját kell megvárni.

 

- Jelentkezni fognak valamilyen módon az biztos mondta Ravsan.

 

- Én is úgy gondolom mondta a tábornok. Milyen volt szőnyeg szélén állni? Nézett mosolyogva Ravsanra a tábornok?

 

- Ezt is tudja? Kérdezte meglepetten Ravsan

 

- Már elfelejtette őrnagy mi mindent tudunk nevetett a tábornok!

A basi nem változott?

 

- Nem változott semmit erősítette meg Ravsan. Azért túléltem tette hozzá.

 

- Azt látom, de mi volt a téma?

 

- Akkor mindent mégsem tudnak mosolygott Ravsan. Elmondta, hogy mi volt a basi kérése, és miben állapodtak meg.

 

- Rendben fontos, hogy legalább az Omega jó viszonyba legyen ezzel az őrülttel.

 

- Valóban egy kicsit az Medve bocsánat Kozlov őrnagy teljesen paranoiás.

 

- Akkor ezt a témát be is fejezhetjük. Beszéljünk magáról alezredes nézett Muradra a tábornok. Hogy érezte magát az Omegánál?

 

- Jól tábornok úr.

 

- El tudná képzelni, hogy a jövőben az Omega csoportnál dolgozzon?

Igen tábornok úr! Akkor jó mert ebben az esetben nem kell utasítanom mosolygott a tábornok. Á továbbiakban ön az Omega tagja természetesen rangját megtartja és nem lép ki a cégtől Ravsan és még egy pár ember ugyanígy dolgozik.

 

- Értettem!

 

- Akkor mára ennyi volt, ha lesz, valami jelentkezem!

 

- Értettük álltak fel kérünk engedélyt távozni!

 

- Menjenek csak mosolygott a tábornok.

 

Üdvözöllek hivatalosan is az Omegánál rázta meg Murad kezét Ravsan a folyosón.

 

 

 

Taskenti bonyodalmak

 

 

       Taskentben közben tökéletes volt a felfordulás. Az elnöki iroda titkárságán ketten ültek Pulatov a belügyminiszter civilben és Uszmonov a biztonsági hivatal vezetője kék tábornoki egyenruhában. Bár jól ismerték egymást nem beszélgettek. Mindketten a magukkal hozott iratokat nézegették. Tudták miről lesz szó és azon gondolkoztak

vajon kit tesz felelőssé az elnök ezért a botrányért.

A titkár felállt az asztaltól és az elnök ajtaja felé indult uraim az elnök úr várja önöket mondta és kinyitotta az ajtót.

 

Beléptek az irodába az elnök az asztalánál ült és papírokat nézegetett szó nélkül az előtte lévő székekre mutatott leültek.

Kalimov elnök középtermetű középkorú ember volt őszülő hajjal kicsit húzott szemekkel. Már negyedik éve vaskézzel vezeti az országot a két vezető tudta a karrierje jövője az elnök kezébe van.

 

- Önök szerint mi történt uraim?

 

Egymásra néztek végül Pulatov szólalt meg:

 

- Elnök úr, mint ahogy a jelentésemben is írtam az eddigi információink szerint egy Buhara melletti fegyverraktárt ért támadás. Á kihallgatások most is folynak, mert a szemtanúk beszámolója elég zavaros.

 

- Olvastam a beszámolóját az is elég zavaros  

                                       

- És önök tábornok mit tudnak?  Nézett Uszmonovra az elnök

 

- Alig valamivel többet a helyi lakosság nem tudd semmit a robbanásokra ébredtek kirohantak a házakból, mert azt hitték a fegyverraktár robbant.

A helyszínen mármint az őrség épületében csak fény és hanggránát maradványait találtuk az őrség fegyverzete hiánytalanul megvan az   ügyeleti szobában voltak bezárva. A szolgálatban lévő őrök fegyvere a hangár előtt volt ledobva.

A robbantás a raktártól húsz kilométerre volt ott semmi nem maradt.

A katonákat mi nem tudtuk kihallgatni azokat a belügyi szervek őrizetbe vették.

 

- Hát ez nagyszerű uraim! Emelte fel a hangját az elnök. Akkor talán én összefoglalom maguknak! Van egy objektum, amit huszonnégy ember őriz, akiket lefegyverezve részben pizsamába találnak meg a pusztában az őrhelyüktől körülbelül húsz kilométerre a fegyvereik nélkül.

Felrobban valami húsz kilométerre a raktártól és senki nem tud semmit.

- Mit mondanak azok a birkák? Nézett Pulatovra

 

- Azt próbálják magyarázni, hogy azt hitték éberségi gyakorlat zajlik!

 

- Éberségi gyakorlat? Az elnök már kiabált egyáltalán csinálnak nálunk ilyeneket?

 

- A két ember egymásra néztek nem tudjuk ez a hadsereg dolga mondták.

 

Megcsörrent a telefonja Küldje be mordult a telefonba az elnök.

Mindjárt megtudjuk!

 

Navruzov a hadügyminiszter lépett be ő is egyenruhában volt az elnök neki is helyet mutatott a tárgyaló asztalnál.

 

- Feltételezem, tudja miért hívattam?

 

- Gondolom a buharai esemény miatt elnök úr.

 

- Pontosan mondja el a maga verzióját:

 

- Ahogy már a jelentésemben is leírtam egy fegyverraktárt ért támadás.

 

- Támadás ért egy fegyverraktárt?

 

- Igen hebegte a miniszter

 

- És nem volt őrség?

 

- Az őrséget információink szerint lefegyverezték

 

- Kik fegyverezték le?

 

- Azt még nem pontosan tudjuk

 

- Nem pontosan tudják?

 

- És pontatlanul?

 

- A katonák először mikor megtalálták őket valami tadzsik felszabadítási hadsereg katonáit emlegettek mondta halkan a miniszter. Azóta a belügyi hatóságoknál vannak, mi nem tudunk velük beszélni.

 

- Van a hadseregben éberségi gyakorlat?

 

- Éberségi gyakorlat?

 

- Igen mondta az elnök!

- Tudomásom szerint nincs, de ilyen, mint ez a támadás biztosan nincs!

 

- Akkor mit zagyválnak a katonái? 

                                         

- Azt nem tudom!

 

- Akkor próbáljuk végig gondolni együtt normálisan mi is történt. -mondta az elnök:

 

- Valakik éjjel megtámadnak, egy objektumot lefegyverzik az őrséget az elnök kérdően a hadügyminiszterre nézett. Érdekes nem?

Majd folytatta elmennek a raktárba ott is lefegyverzik az őrséget. Később a raktártól húsz kilométerre valamit felrobbantanak.

A katonákat elviszik húsz kilométerre a pusztába és elengedik őket.

Senkinek semmi baja nem történik, legfeljebb náthásak lesznek, mert nagy részük pizsamában van.

Nem robbantják, fel a raktárt! Nem visznek el fegyvert, még a hangárnál eldobált fegyvereket sem szedik össze.

Van ennek értelme?

 

- Szólhatok elnök úr? Kérdezte Navruzov.

 

- Hallgatjuk tábornok úr!

 

- Lehet, hogy én tudom, mi volt az értelme nem tudom elnök úr és az urak tudják –e milyen fegyverraktár volt, amit megtámadtak?

 

- Nem miért milyen volt kérdezte az elnök?

 

- Azt a raktárt még az oroszok hagyták itt az afganisztáni kivonulás után.

Az álltaluk itt hagyott fegyverek voltak benne. Bizonyára emlékszik elnök úr néhány hete egy orosz küldöttség járt itt ebben az ügyben Rasidov úr a helyettesem tárgyalt velük. Igen emlékszem, ha jól emlékszem a tárgyalások megszakadtak, amivel egyet is értettem az oroszok egyszerűen el akarták vinni a fegyvereket mondván az övék.

Márpedig, ha a mi országunk területén van, akkor a miénk.

Jól emlékszik elnök úr, de azóta történt néhány furcsa dolog ebben az ügyben.

 

- Milyen dolgok?

 

Természetesen megkaptam Rasidov jelentését a tárgyalásokról, és egy listát a tárolt fegyverekről. Ugyanakkor én már előzőleg készítettem egy listát a raktárakról és a benne tárolt fegyverekről. Rasidov erről nem tudott a lényeg a két lista nem egyezik.

Hogy pontos legyek Rasidov listája nem az összes mennyiséget tartalmazza.

 

- Érdekes! Mondta az elnök és vajon mi volt a célja ezzel a kettős listával?

 

- Őszintén? Még nem tudom, de folyik egy csendes belső vizsgálat, hiszen az egyik helyettesemről van szó.

 

- Uszmonov szólalt meg engedelmével elnök úr hozzá tennék valamit.

 

- Mondja csak!        

                                     

- Talán csak érdekes egybeesés, bár így ahogy most a tábornok úrtól hallom a tényeket lehet, hogy több annál.

 

- A lényegre tábornok a lényegre mondta az elnök!

 

- Bocsánat! Akkor folytatom nemrégen Rasidov egyik unokatestvérének a cége fegyverkereskedelmi engedélyért folyamodott. Mint elnök úr tudja, ez rajtunk megy keresztül az engedélyt természetesen nem adtuk ki, mert cégnek semmilyen ilyen típusú tevékenysége eddig nem volt.

 

Nocsak! Mondta az elnök

 

- Elnök úr engedje meg, hogy befejezzem az eseménnyel kapcsolatos véleményemet vette vissza a szót a hadügyminiszter.

 

- Hallgatjuk miniszter úr az elnök már sokkal nyugodtabb volt.

 

- Véleményem szerint ez egy nagyon jól szervezett figyelmeztető akció volt. Azt üzenték vele, hogy bár felrobbanthatták volna az egészet és hatalmas károkat okozhattak volna úgy anyagban, mint emberben, hiszen, ha a raktár felrobban, a közeli faluból semmi nem marad, ezért nem robbantották fel csak jelképesen.

Az egész akció gyorsasága szervezettsége inkább az orosz „szpecnazra” vall. Az biztos a tadzsikok nem így csinálták volna.

 

- Mi az önök véleménye? Nézett körül az elnök

 

- Szerintünk is ez a legvalószínűbb néztek egymásra.

 

- Még ma újra kikérdezzük a tanukat most már a három hatóság együtt mondta Pulatov.

 

- Rendben uraim holnap reggel tízkor ugyanitt találkozunk.

 

Uszmonov tábornok még maradjon, egy percre a többiek távozhatnak.

Mikor kimentek az elnök Uszmonovra nézett. Az tábornokkal jó barátok voltak a két család távoli rokonságban is volt.

 

- Mi ez a dolog Rasidovval?  Szerintem, ha Navruzov igazat beszél, akkor ez a fickó simán el akarta lopni a fegyverek egy részét és eladni.

 

- Igen elnök úr egy kicsit így néz ki a dolog, de semmi bizonyítékunk nincs azon felül, hogy egy unokatestvér, aki ráadásul buharai és akivel Rasidov alig tart kapcsolatot ilyen engedélyért folyamodott.

 

- Ellenőrizték a kapcsolatait?

 

- Természetesen nem Rasidovét hanem az unokatestvérét csak nagyobb családi ünnepeken találkoztak. A két lista közti eltérést bizonyára ki tudná valami hanyagsággal magyarázni.

 

- Igazad lehet, még az is lehet, hogy Navruzov így akar megszabadulni egy vetélytárstól.

 

-  Mindenesetre terjesszétek ki a megfigyelést az egész Rasidov családra amúgy is mintha kicsit sokat nyüzsögnének mostanában.

 

- Igenis elnök úr úgy lesz!    

                                   

- Bármilyen értékelhető információ van azonnali jelentést kérek.

 

- Értettem elnök úr.

 

- Most menjél te is, holnap tízkor várlak.

 

- Viszontlátásra elnök úr.

 

Másnap az elnöknek már jobb kedve volt. Mikor leültette őket szinte barátságosan kérdezte:

 

- Na, mennyivel lettünk okosabbak?

Egymásra néztek végül Uszmonov kezdte:

 

- Újra kihallgattuk a katonákat többször is és egyenként az elmondottak a hadügyminiszter úr elképzelését igazolják körülbelül tíz –tizenkét ember volt a támadó csapat fekete jelzés nélküli ruhában az arcukat eltakarták.

Beszéltek üzbégül, de a hangárt elfoglalók, ha nem is sokat, de oroszul is. Tadzsikul csak egy hangszórót hallottak.

Szerintünk is oroszok voltak két vagy három teherautóval és egy terepjáróval. A nyomozás adatai szerint valószínűleg nem is Tádzsikisztánból hanem Türkmenisztánból jöttek át.

 

- És a határőrség hol volt?

 

Feltételezhetően olyan helyen jöttek át ahol nem olyan szigorú az őrzés, mondta Pulatov. A tadzsik határt most kiemelten figyeljük, de a türkmént nem.

 

- Értem, vagyis inkább nem, de ez most nem lényeges mondta az elnök.

Inkább azon gondolkodjunk, hogy most mit tegyünk? Az oroszoknál nem panaszkodhatunk, mert úgysem ismernék be, hogy ők voltak. Igaz?

 

- Sajnos igen mondták mindhárman.

 

- Amennyiben újrakezdjük a tárgyalásokat beismerjük, hogy megijedtünk

 az akciótól.

 

- Ebben is igaza van elnök úr.

 

- Azt tudom, hogy igazam van! De mit csináljunk? Azt mondják meg!

Rövid hallgatás után Uszmonov szólalt meg:

 

- Talán Rasidov ötletét kéne felhasználni.

 

- Mit, hogy az unokatestvére cége adja el a fegyvereket? Kapta fel a fejét az elnök.

 

- Nem így gondoltam!

 

- Hát, hogy?

 

- Nekünk kéne egy céget alapítani és az kínálná eladásra a fegyvereket.

Mit értesz az alatt, hogy nekünk? Tért át tegezésre az elnök.

Állami cégre gondolsz?

 

- Nem éppen! Amennyiben állami cég adna, ajánlatot akkor beismernénk, hogy megijedtünk.

 

- Akkor? Beszélj már világosan!

 

- Én Gulnarára gondoltam mondta Uszmonov neki annyi mindenben van érdekeltsége, hogy egy új vállalat nem lenne felt ünő, természetesen nem az ő neve alatt.

 

Az elnök körül nézett a jelenlévőkön azok arcáról nem sokat tudott leolvasni.

- Nem is olyan rossz ötlet mondta végül. Nem veszítjük el az arcunkat és mégis megoldjuk a problémát.

Ti fogjátok kidolgozni a részleteket nézett Uszmonovra természetesen a hadüggyel egyeztetve és a valós listák alapján.

Mindenki egyetért nézett körül Kalimov?

 

- Természetesen elnök úr!

 

- Akkor ezt a témát be is fejeztük igaz?

 

- Igen elnök úr.

 

- Önök távozhatnak! Te még maradj nézett Uszmonovra.

 

- Mikor a többiek kimentek az elnök mosolyogva fordult Uszmonovhoz nem is olyan rossz ötlet azt tudod.

 

- Igen elnök úr.

 

- Mennyi pénzről is beszélünk?

 

- Még ha nagyon jó árat is mondunk több száz millió dollárról.

 

- Az nem rossz! Nem leszel elfelejtve, ha sikerül!

 

- Sikerülni fog!

 

- És Rasidov?

 

- Egy kicsit ráijesztünk és még annak is örülni fog, hogy elfelejtheti az egészet.

 

- Akkor ezt megbeszéltük! Intézzétek!

 

- Intézzük elnök úr mondta Uszmonov és elköszönt.

 

Közben a két miniszter a kocsija felé ment hihetetlen mondta Pulatov

a hadügyminiszternek ez a féreg a legnagyobb szarból is jól tud kijönni.

Egyikük sem szerette Uszmonovot de mint mindenki féltek tőle.

A lényeg, hogy jól kijöttünk belőle könnyen az állásunkba kerülhetett volna mondta Navruzov. Így a Papa megint pénzhez jut, azt nagyon szereti és remélhetőleg elfelejti az egész ügyet.

 

- Azért Rasidovnak szólók, hogy ő is felejtse el.

 

- Én a helyedben nem tenném, bízd ezt Uszmonovra.

 

- Igazad van jobb nem belekeveredni.

- Valamikor ehetnénk valamit együtt mondta búcsúzáskor Pulatov.

 

- Az jó lenne, szólj, ha valami jó alaklom lesz.

 

- Úgy lesz addig is vigyázz magadra!

Mindketten beszálltak a várakozó kocsikban és elhajtottak.

Másnap reggel Rasidovot üzenet várta az irodában, hogy Uszmonov várja délután két órára. Nem idegeskedett, mert nem volt szokatlan, hogy a biztonságiak vezetője beszélni akart vele.

Kettőre át is ment a város közepén álló hatalmas rideg épületbe.

Uszmonov már várta gyere be Aliser mondta mosolyogva.

Körülbelül egyidősek voltak elég régóta ismerték egymást.

 

 - Foglalj helyet mutatott az íróasztal előtti székre.

 

- Hogy vagy? Család gyerekek?

 

- Köszönöm minden rendben!

 

- És nálad?

 

- Köszönöm nálunk is minden rendben. Mond Aliser van neked egy unokatestvéred Buharában vett fel egy papírt Uszmonov?

 

- Igen van Gejrat ha jól tudom.

 

- Ha jól tudod?

 

- Nagyon ritkán találkozunk magyarázta Rasidov.

 

- Értem.

 

- Ez az unokatestvéred egy engedélyért folyamodott hozzánk az egyik kereskedő cége számára. Tudsz te erről valamit?

 

- Igen azt hiszem, említette a cége fegyver exporttal kíván foglalkozni.

 

- Ez már lehetséges nem? Már nem monopólium.

 

- Jól vagy informálva valóban ez év januárjától ez elnök felszabadította a kereskedelmet. És mit akar exportálni a cég azt nem, tudod?

 

- Pontosan nem válaszolt Aliser de látszott rajta, hogy egyre idegesebb.

 

- Akkor egy kicsit segítek! Nem a nálunk tároló orosz fegyverekről van szó? Aliser most már elsápadt hirtelen válaszolni sem tudott.

 

- Kérdeztem valamit Uszmonov már egy kicsit sem volt barátságos.

Talán megint segíthetek, neked itt van, ez a két lista magyarázd meg nekem az eltéréseket légy szíves.

 

- Aliser átvette a két listát, de továbbra is hallgatott.

 

- Szerintem a különbséget akarta exportálni! Nem?

 

- Aliser már fehér volt, de igen mondta szinte suttogva.

 

- Igyál egy pohár vizet mutatott az üvegre Uszmonov. Még elájulsz itt nekem. Aliser a pohárért nyúlt és mohón ivott az ásványvízből.

 

- Ki lett volna a vevő?

 

- Az Omega mondta Dzsurajev az egyik itt tárgyaló delegáció egyik embere cége.

 

- Majd később kérem az adatait, de pontosan.

 

- Természetesen mondta Aliser.

 

- És most altábornagy miniszterhelyettes úr mi legyen veled?

 

- Nekem végem azt hiszem.

 

- Jól érzed, rád hosszú börtönbüntetés várna, de én nem viszem ezt az ügyet ki ebből a szobából

 

- Aliser csodálkozva nézett Uszmonovra de miért nem?

 

- Miért feltétlenül börtönbe akarsz menni?

 

- Nem de?

 

- Nincs, de jó barátok vagyunk mindketten nagy és jó családból, most én tettem neked egy szívességet nem is kicsit talán egyszer viszonzod vagy te vagy valamelyik rokonod. Te is tudod, ez az ország kapcsolatokra épül

 

- Nem is tudom, mit mondjak, természetesen mindig számíthatsz rám és a családomra.

 

- Először is ne mondj semmit lehetőleg senkinek. Másodszor ezt a fegyver dolgot felejtsd el, de végleg ezt innen kezdve mások intézik.

Akkor megbeszéltük várom a vevő adatait és minden információt, ami érdekelhet ebben az ügyben.

 

- Köszönöm barátom.

Aliser kiszédelgett a szobából még mindig fehér volt és a hátán érezte, hogy folyik róla a víz.

Még az utcán sem tért teljesen magához le kellett ülnie egy kávézó teraszán, hogy átgondolja mi is történt.

Óriási szerencséje volt az biztos és Uszmonovnak tartozik egy szívességgel. Igaz, hogy konkrét bizonyíték nem volt ellene, de azt nem lett volna nehéz beszerezni elég, ha Gejratnak kicsit megtekergetik a tökeit

 

De honnan került elő a másik lista ezt nem tudta lehet, hogy a miniszter is kért egyet gondolta az utóbbi időben olyan furcsán néz rá.

Mindenesetre megúszta. Úgy látszik, nagyobb kutyák akarják a koncot gondolta. Tudta, hogy Uszmonov milyen jó viszonyban van az elnökkel és azt is, hogy itt a továbbiakban még kérdezni sem szabad nemhogy beszélni.

 

                                                            Vége