Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Újra Magyarországon

2017.08.28

 

 

Lev Szamueljovics Vizer 1944 közepén kerül a frontra a Malinovszkij marsall vezette II. Ukrán frontra. Beosztása kapcsolattartó a magyar hadsereggel. A szovjethatalom ebben az időben tárgyalásokat folytatott a magyar kormány küldöttéivel egy esetleges fegyverletételről. A tárgyalások nem vezetnek eredményre, de Vizer a fronton marad. Részt vesz Magyarország felszabaditásban, Budapest bevételében. Semmiféle közösséget nem érez a magyarokkal, ugyan úgy, mint a hadsereg vezetői és katonái ellenségnek tartja őket. Budapest bevétele után nem megy tovább a fronttal a városban marad. A városparancsnok helyettese lesz az eredeti beosztását, mint kapcsolattartó itt folytatja. Ő tartja a kapcsolatot a magyar hatóságokkal, foglalkozik a panaszokkal bejelentésekkel.

Van gyakorlata benne a szovjetekkel együtt hazatérő moszkovita kommunisták egy része, még emlékszik rá és fél tőle. Újból elkezdi a kartoték rendszerét kiépíteni.

1946 közepén visszarendelik Moszkvában. Sztálin nem bízott senkiben legkevésbé a magyarokban. Minden fontos ponton ott vannak az orosz tanácsadók. Vizernek az NKVD. -nél eltöltött közel harminc év bizonyította, hűségét és megbízhatóságát ezért új beosztása a budapesti nagy követ első helyettese valójában az NKVD helyi parancsnoka. Feladata elsősorban a vezetők megfigyelése, és hálózat kiépítése az országban.

Féleves felkészülés után 47. januárjába költözik Budapestre a feleségével. Szása akkor már a moszkvai Szuvorov katonai kollégium növendéke. Nem érzi úgy, hogy hazatért volna. Úgy tekint feladatára, mint amikor Üzbegisztánba küldték, csak itt ismeri a helyi nyelvet.

Érkezése után folytatta a munkát, amit egy éve abbahagyott. Gyűjti az információkat, mindenhonnan és mindenkiről. A hálózat építés nagyon könnyen ment legfeljebb az okozott gondot, hogy túl sok volt a jelentkező. Ami a legnehezebb volt találni egy embert, aki személyesen tartja a kapcsolatot az emberekkel, mert Leó ezt amennyire lehetett kerülni akarta.

 Végül meg is megtalálta egy régi budapesti rendőr személyében. Szilas a bűnügyi osztály vezetője volt a főkapitányságon a háború előtt. Amikor előszőr hivatta be a városparancsnokságra Szilas azt hitte le akarják tartóztatni. Pedig csak valaki említette a nevét, hogy milyen jó szakember volt.

 Miután megnyugtatták, hogy nem erről van szó örömmel vállalta a feladatot, ami abból állt, hogy ezentúl Vizer helyett ő beszélt a panaszosokkal feljelentőkkel. Ezekről rövid jelentéseket készített. A Vizer által érdekesnek tartott személyeket újra behívták, és most már részletesebben beszélt velük. Szilas évekig hasznos munkatársa volt. Tőle tudta meg, hogy a Horthy korszakban az országban körülbelül összesen 4-500 kommunista volt, szemben azzal, hogy most szinte mindenki igyekszik annak vallani magát.

Kellett egy hasonló ember az újra alakuló kommunista pártban is. Ez a Moszkvából nemrég hazatért Gál János lett. Gált még Moszkvába beszervezte az NKVD itt csak a munkáját folytatta. Jelentett mindenkiről, aki belépett, és a pártban történő eseményekről is.

Vizer szokása szerint értékelt dossziékat és hálózati ábrákat készített.

 Vizert iskolái miatt ismerte az ország történelmét, de érdekelte mi történt az országban a Horthy korszak alatt. Erről nagyon keveset tudott. Meglepte, hogy a németekhez hasonló rendeletek voltak a zsidók ellen sőt, a magyarok még meg is előzték őket. A fronton megtapasztalta a sovinizmust a magyar tisztek lenéztek mindenkit őt különösen. Antiszemitizmus volt a Szovjetunióban is de inkább a vallás elleni harc részeként. Legalábbis ő igy gondolta.

Óhatatlanul is ,de   lassan érdekelni kezdte a családja amelyik kitagadta őt. Általánosságba tudta mi történt a zsidókkal Magyarországon, de ezt nem érezte személyesnek, fokozatosan tudatosult benne, hogy akarja nem akarja ezek a dolgok őt is érintik.

Nagyon óvatosan megkérte Szilast, hogy nézzen utána a családnak. Két három nap múlva meg is kapta a jelentést. A család minden tagja még 40 előtt külföldre távozott. Egyedül Wiesengrünner Sámuel él még nagyon rossz állapotban a zsidó szeretet kórházban. Szilasnak fogalma sem volt, hogy Vizer a saját családjáról kérdezte.

Nagyon megrázta a hír. Pedig már valóban azt hitte leszámolt a múltjával. Hirtelen elhatározásból felment a villához. A kert el volt vadulva az épület romosan de állt. Bement az épületbe ajtók ablakok nem voltak és láthatóan minden mozdíthatót elvittek. Valahogy szomorú lett a látványtól. Eldöntötte megkeresi az apját.

Egyik délután elhatározta magát és elment a kórházba. Segítséget kellett kérnie mert nem ismerte volna meg az apját a sok egyformának tűnő igen rossz állapotban lévő öreg férfi között. Odament az ágyhoz de még így is nehezen ismerte fel az apját abban a csonttá soványodott öregemberben, aki az ágyban feküdt.

Kiment a szobából és megkereste az egyetlen orvost, megmondta, hogy ő   Wiesengrün Sámuel fia és megkérdezte mit tud mondani az állapotáról?

  • Szóval a fia az apja soha nem mondta, hogy van fia, megkérdezhetem uram hol volt eddig?
  • Külföldön
  • Értem! - Mondta az orvos ez a válasz akkoriban annyi mindent jelenthetet, hogy nem volt ajánlatos rákérdezni
  • Nos Wiesengrün úr az apja túlélte a gettót, de eddig úgy tudtuk, hogy nincs hozzátartozója Magyarországon
  • Én se voltam Magyarországon
  • Igen nos a háza lakhatatlan volt így került a gettó felszabadítása után hozzánk, akkor még egy kicsit jobb állapotban volt. Most sajnos gyakorlatilag haldoklik
  • Tudnék vele beszélni?
  • Talán! - nézzük meg

Együtt mentek vissza az ágyhoz az öregember kinyitotta a szemét

  • Doktor úr üdvözlöm
  • Hogy van Samu bácsi?
  • Ahogy így elnézem magát még élek
  • Samu bácsi vendéget hoztam, mutatott maga mögé az orvos itt a fia

Az öregember megrázkódott úgy tűnt fel akar ülni, de visszahanyatlott. Néhány percig nem szólt semmit aztán megszólalt:

  • Úgy látszik mindennek eljön az ideje még a feltámadásnak is
  • Gyere közelebb Leó

Közelebb ment az ágyhoz, az orvos azt mondta magukra hagyom magukat és elment. Ő leült az ágy szélére és megfogta az apja kezét. Az ötvenéves Vizer   könnyezett:

  • Hogy van Apám?
  • Látod fiam így! Nem hittem volna, hogy még találkozunk. Tudod fiam bármi is történt én már megbocsájtottam, és erre kérlek téged is. Tudod haraggal nem lehet elmenni erről a világról és én már félúton vagyok. De jó, hogy itt vagy így kérhetek tőled valamit
  • Bármit Apám!
  • Egy rendes temetést szeretnék, ha ezt megszerveznéd nekem, hiszen mint fiúnak ez úgyis a Te köteleséged lenne
  • Megteszem Apám, de remélem még van egy kis időnk
  • Nem tudom fiam az Örökkévaló határoz rólunk
  •  Még valami   van a doktor úrnál egy levél halálom esetére az most már a tiéd. Most mondd el fiam mi van veled?
  • Hol kezdjem? Szóval én már nem vagyok magyar, szovjet állampolgár vagyok csak itt dolgozom. Van feleségem és egy fiam, aki 13 éves és a moszkvai katonaiskolában tanul. A Te nevedet viseli Sámuelnek hívják.
  • Örülök fiam mert bármi is történt láthatóan nem felejtettél el, ha a fiad az én nevemet viseli. Nem vagy magyar nem baj, a magyarok szerint én sem voltam az.
  • Fiam egyre kérlek soha ne felejtsd el mit tettek velünk ezek az emberek.

Az öreg láthatólag elfáradt lehunyta a szemét és elaludt. Vizer még ült az ágyszélén egy kicsit majd meg simogatta az alvó öregembert és kiment a szobából.

Megkereste az orvost elkérte tőle a levelet és azt mondta másnap megint bejön.

Másnap délutánra apja meghalt. Vizert nagyon megrázta az esemény, de hogy milyen mélyen az csak évekkel később derült ki. Elintézte a temetést apja kívánságának megfelelően, a zsidó hitközség segítségével.

Mikor a temetés után hazament elővette a borítékot, amit apja az orvosnak adott. A borítékon belül újabb két boríték volt az egyikre az volt írva felbontandó halálom esetén, ha örökös nélkül halnék meg. A másik Leó Wisengrünnek volt címezve ezt nyitotta ki egy végrendelet volt benne melyben apja a házat és minden benne található tárgyat ráhagyott. A végrendeletet apja még 1939.-ben írta teljesen szabályos volt közjegyző által hitelesítve.

A hivatalos hagyatéki eljárás után a ház tulajdon jogát a fiára íratta, saját magának és feleségének haszonélvezeti jogának bejegyzése mellett.

Hosszas egyeztetések engedélyezések után megkapta az engedélyt, hogy odaköltözzön olyan formában, hogy a követség jelképes összegért a házat a fiától bérelte. Így már, mint követségi épületet hozatták rendben. Az építkezéseket személyesen felügyelte, megkerestek régi fényképeket és tervrajzokat így az épület a régi formájában lett helyreállítva. Egy év múlva a „svábhegyi” villa ahogy nevezték beköltözhető volt.

Vizer és a felesége beköltözött a villába ki lett alakítva még egy külön lakrész oda a sofőrje és felesége költözött. A villát szépen bebútorozták a kertet rendbe hozták. A feleségének nagyon tetszett az új lakás főleg a nagy kert.

Az orosz kolónia nagyon irigyelte őket a palotáért, ahogy a háta mögött nevezték a villát. Őt ez nem érdekelte, hiszen alig vett részt a kolónia életében.

Protokolláris rendezvényeken szinte soha nem vett részt, róla nem készültek fotók a magyar vezetőkkel, nagy részük nem is ismerte őt személyesen, annak ellenére, hogy ő mindent tudott róluk. Vizer élvezte Moszkva teljes bizalmát, nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen személy lett a követségen. A nagykövetek változtak de ő mindig a helyén maradt.

 A   felesége jóbban megtalálta a helyét részt vett a rendezvényeken voltak barátnői is. Akiket gyakran meghívott a villába. Vizernek rengeteg, munkája volt a szovjet vezetés célja a szovjetbarát kormányhatalomra kerülése volt. Ezt sikerült megvalósítani. 49.-ben Rákosi került a párt élére gyakorlatilag ő vezette az országot.

Vizert Abakumov Moszkvába rendelte. Hírhedten keményvonalas vezető volt.  A Ljubljankába Dzserzinszkij volt irodájába fogadta Vizert. Ő még emlékezet a harminc évvel ezelőtti berendezésre nem sok minden változott. Vizer egyenruhában volt ezért amikor belépett megállt az ajtóban vigyázba vágta magát és jelentkezett:

  • Abakumov elvtárs Vizer örnagy megbeszélésre jelentkezik.
  • Pihenj Vizer elvtárs!  Kérem foglaljon helyet. -mutatott egy székre az íróasztala előtt
  • Köszönöm Viktor Szemjonovics
  • Lev Szamueljovics ön egy fogalom az állambiztonságnál, olyan régen van nálunk
  • Remélem a jó munkámnak köszönhetően, mindig igyekeztem hasznára lenni a pártunknak és hazánknak.
  • Igen ezt tudom, és Sztálin elvtárs is tudja ezért van most itt.
  • Figyelemmel kísérjük azoknak az országoknak a helyzetét, amelyeket hadseregünk véráldozatok árán felszabadított a náci uralom alól. Magyarország ebből a szempontból is különleges, de azt hiszem ezt ön nálam jobban tudja. Figyelemmel kisérem a jelentéseit, ahogy Sztálin elvtárs ismét általában pontosak és lényegre törőek.

De bocsásson meg nagyon udvariatlan vagyok mivel kínálhatjuk meg?

  • Talán egy tea jól esne
  • Annál azért jobban állunk már! -mondta Abakumov és csöngetett

Kis asztalt toltak be harapnivalókkal, teával és egy üveg konyakkal

  • Parancsoljon szolgálja ki magát javaslom igyunk egy pohárral a megismerkedésünkre! Ittak majd Abakumov folytatta. Tudja mi a mi alapelvünk Lev Szamueljovics?
  • Azt hiszem igen a hűség és ugyanakkor a bizalmatlanság
  • Pontosan rátapintott.
  • Sztálin elvtárs nem bízik Rákosiban és a többi vezetőben sem ha őszinték vagyunk nem bízik a magyarokban még a zsidókban sem, szinte paradoxon hogy önben aki ha jól tudom zsidó származású magyar mégis bízik.  Valószínűleg rászolgált.
  • Megtisztelő hallani, hogy Sztálin elvtárs bízik bennem, és csak remélni tudom, hogy ön is. A származásáról keveset tehet az ember. A tettei mutatják meg az ember valódi értékét.
  • Teljesen igaza van Lev Szamueljovics , tulajdonképpen csak meg szerettem volna személyese is ismerni , ahogy Sztálin elvtárs is este hivatalosak vagyunk hozzá , egy rövid beszélgetésre ,nyolcra kocsit küldök magáért. Rendben?
  • Természetesen nagy megtiszteltetés ez számomra
  • Akkor este találkozunk
  • Vizer megint vigyázban állt kérek engedélyt távozni
  • Távozhat őrnagy

Mikor kiment Abakumov csak annyit mondott magában a régi iskola, hasznos kis őskövület ez a Vizer , és még a Gazda is szereti valamiért.

Este nyolc után mindketten diszegyenruhában ültek a kocsiban, ami a Szpaszkij kapun át hajtott a Kremlbe. A kocsit nem állították meg csak tisztelegtek neki. Egy fogadó szobába mentek terített asztal várta őket, kisérő tisztjük azt mondta, hogy foglaljanak helyet nyugodta kezdjenek hozzá Sztálin elvtárs később csatlakozik

  • Nem kéne mégis megvárni? - kérdezte Vizer
  • Nem akkor megszegnénk az utasítását.
  • Ön jobban tudja!
  • Ne izguljon üljön le igyunk egy pohárral, miután ez egy nem hivatalos találkozó hadd kérdezzem meg van gyereke Lev Szamueljovics
  • Igen most 13 éves a Szuvorovon tanul
  • Gratulálok biztos legalább olyan jó katona lesz, mint Ön
  • Reménykedem benn

Idáig jutottak mikor kinyilt egy oldalajtó és Sztálin lépett be. Mindketten felálltak Sztálin megszólalt csöndes rekedtes hangon

  • Üljenek vissza az elvtársak. - mondta és maga is helyet foglalt az asztalfőn, néhány percig vizsgálódva nézte Vizert majd megszólalt
  • Örülök, hogy személyesen megismerhetem Lev Szamueljovics,maga az egyetlen szerintem  a hatóságnál akit még Féliksz Edmuntovics választott ki . Nem Abakumov?
  • De tökéletesen igaza van Sztálin elvtárs nincs több ilyen emberünk
  • Emlékszem a hálózati ábráira még Taskentből, csinálja most is Magyarországon?
  •  Természetesen igen
  • Az jó küldje el Moszkvába kíváncsi vagyok rá
  • Ahogy kívánja Sztálin elvtárs
  • Mi a véleménye Rákosiról? Elég régen ismeri
  • Talán túl régen is, elnézést de őszinte leszek nem túl jó a véleményem, öntelt szeret dicsekedni a tudásával és lenézi a munkatársait.

Sztálin mosolygott kiverte a pipáját, aztán megszólalt

  • Pontos, akkor most beszéljen Nagyról
  • Kicsit kínosabb hiszen kolléga, nekünk dolgozik, de ugyanakkor befolyásolható gyenge embernek tartom, túlzottan kötődik a magyarságához, de ezt már jelentettem Önök felé.
  • Tudjuk csak magától is hallani akartam, tetszik nekem ez a túlzottan kötődik a magyarságához, maga, hogy van ezzel?
  • Őszintén sehogy engem semmi nem köt a magyarokhoz.
  • És a zsidókhoz?
  • Igen származásom szerint zsidó vagyok, de nem köt hozzájuk szinte semmi, most, hogy apám meghalt, csak talán a részvét, sajnálom a sok elpusztult embert, mint ahogy sajnálom az elpusztult orosz embereket is.
  • Ez természetes javaslok egy tósztot az elhunytak emlékére, mind a hárman ittak.
  • Nos Abakumov elvtárs megérdemli a barátunk a kitüntetést?
  • Természetesen igen Sztálin elvtárs

Sztálin tapsolt és behoztak egy dobozt egy mappával

  • Vizer elvtárs engedje meg hogy személyese adjam át önnek eddigi munkájáért a Szuvorov rend ezüst fokozatát.
  • Vizer felugrott vigyázba vágta magát és katonásan azt mondta
  • A pártot és a népet szolgálom! – mondta és átvette a mappát a rendjelet Sztálin tűzte fel neki

Leültek és ittak a kitüntetésére. Ismét Sztálin szólalt

  • Lev Szamueljovics kérem folytassa a munkáját úgy, mint eddig. Fontos területen van mindent szó szerint mindent tudni akarok, főleg Rákosiról és a környezetéről.
  • Természetesen igy lesz mindenről tájékoztatom önöket, Abakumov elvtársnak heti jelentéseket fogok küldeni.
  • Igy legyen! - mondta Sztálin és felállt folytassák elvtársak mondta és kiment  

Természetesen csak jelképesen folytatták ittak még egyet egymás egészségére, és kimentek.

A kocsiba Abakumov mondta, hogy másnap visszarepülhet Pestre meg van a helye a gépen.

Vizer mint fegyelmezett katona reggel visszarepült, még a fiával sem találkozott.

Itt rengeteg munka várta az ország újjáépítése folyt ugyan de nem problémák nélkül. A mezőgazdaság kollektivizálása nagyon nehézkesen ment, pedig Nagy Imre vezette a munkát, amit Rákosi, ahol tudott tulajdonképpen akadályozott. Folytak a moszkvai mintájú koncepciós perek. Rákosi népszerűsége csökkent.

1953 ban Sztálin meghalt. A követségen mindenki azt hitte, hogy Vizernek az öreg sztálinista krokodilnak vége mehet haza nyugdíjba. Ő maga is azt hitte, hogy visszahívják ötvenöt éves volt és a régi gárda embere.

Nem így történt Kiszeljov nagykövet kiállt érte és Moszkva is beleegyezett így maradt. Ő készítette elő 1953 nyarán a magyar vezetés   moszkvai útját. Ennek eredménye volt, hogy bár Rákosi maradt de Nagy Imre lett a miniszterelnök.

1954 ben új nagykövet érkezik Andropov. Az új nagykövet feltétel nélkül bízik az első helyettesében, aki sokat segít neki tájékozódni az országban. A magyarországi helyzet nem javul Rákosi nem hajlandó leszámolni a személyi kultusszal, ami érthető, hiszen saját maga volt a jelképe. Párton belül is erősödnek a reform követelések.

Vizer a jelentésekből értékeli a helyzetet és veszélyesnek tartja Andropov egyetért vele és folyamatosan tájékoztatják Moszkvát az eseményekről. 1956 nyarán már megvannak győződve arról, hogy sürgős változásra van szükség. Tavasszal Rákosi Moszkvába utazik gyógykezelésre igyekszik meggyőzni a moszkvai vezetést, hogy nincs helyette más alkalmas vezető.

Nyáron több magas rangú delegáció érkezik a követségre. Meghallgatják Andropov és az első helyettes jelentéseit, de Moszkva nélkül nem akarnak dönteni. Végül nyár elején születik meg a döntés Rákosi megy Gerő jön. Közben Vizer szinte éjjel nappal dolgozik a magyar vezetők napi vendégek a követségen és általában egymást próbálják befeketíteni. Vizer dossziéi csak úgy dagadnak a sok új jelentéstől előbb tudja a Petőfi kör határozatait, mint ők maguk.

A moszkvai felső vezetés már állandóan Budapesten van a KGB vezetője  Szerov tábornok egyre nagyobb aggodalommal figyeli az eseményeket. A moszkvai vezetés egyetért abban, hogy kritikus helyzetben a helyi vezetők nem képesek az irányításuk alatt tartani az eseményeket.

Az ismert ötvenhatos események alatt a követséget és környékét elkerülték az erőszakos cselekmények, de természetesen a jelentéseket folyamatosan kapták. Valamikor október végén Szerov ismét Budapestre érkezett. Volt egy megbeszélés az utódlás kérdéséről

  •  Elvtársak mit tudnak mondani Kádárról kérdezte Szerov
  • Véleményem szerint nem elég határozott ,de Vizer elvtárs többet tud róla
  • Akkor hallgatom Lev Szamueljovics
  • Bár személyesen nem találkoztam vele de a jelentések szerint befolyásolható és nem túl bátor. Nem volt az a Horthy börtönben sem.

Nem túl rég szabadult a fogva tartása alatt állandóan kegyelmi kérvényeket fogalmazott, és küldött Rákosinak Most is Nagy Imrét támogatta és egyetértett a több párt rendszer bevezetésével. Az információim alapján nem tartom túl megbízhatónak

  • Értem önöket de akkor ki a maguk embere maguk kit javasolnak?
  • Tábornok elvtárs nekünk nincs emberünk mi ilyen kérdésekben csak tanácsokat adunk a döntés az önök kezében van. - mondta Andropov
  • Akkor tanácsoljanak az elvtársak?
  • Mi Münnich elvtársat tartanánk a megfelelő embernek határozott kemény kommunista
  •  Elegünk van már a moszkvai internacionalistákból egy zsidó Rákosi elég volt, helyi ember kell fiatalabb és magyar és nem zsidó. Csattant fel Szerov! Bocsánat Lev Szamueljovics! -mondta a tábornok Nos a tanácsaikat mindig meghallgatom Kádár és Münnich repül Moszkvába majd Nyikita Szergejevics dönt ki hozza  vissza a marsallbotot. Köszönöm elvtársak.

Kettesben maradtak Andropov szólalt meg:

  • Ideges, mint mindannyian ne vegye magára
  • Ugyan szó sincs róla, de igaza van, ha ennek vége nyugdíjba megyek
  • Az attól függ milyen vége lesz lehet mind nyugdíjba megyünk
  • Ugyan Jurij Vlagyimirovics ennek csak egy vége lehet ebben biztos vagyok, rendet csinálunk ez nem kérdés csak sajnos megint mi fizetjük meg az árát
  • Azt hiszem Lev  Szamueljovics  megint igaza van arra a nyugdíjazásra meg még visszatérünk

Az események őt igazolták, meg Szerovot Moszkvából Kádár jött vissza a marsallbottal és ismét szovjet katonák vére folyt Budapest utcáin.

Az események alatt szinte állandóan a követségen volt. Amikor a vezetők Kádárékkal hazarepültek úgy gondolta ő is megnézi a feleségét. Felment a villában ott nyugalom volt igaz a házat megerősített őrség védte, akik az események alatt a házban is laktak.

Eszébe jutott megnézi a ház pincéjét mert, ahogy magának mondta minden eshetőségre felkell készülni. Még soha nem járt a pincébe a felújítás óta akkor is csak futólag nézték meg és érdekes módon akkor is szinte minden sértetlen volt, csak a borok tűntek el a polcokról. Ahogy sétált a pincében furcsa érzése volt mintha a pince kisebb lenne, mint a ház tudta, hogy ez lehetetlen de a dolog nem hagyta nyugodni. Felment és előkereste a ház tervrajzát. Most azzal együtt ment le a pincébe.

A térkép szerint járkálva észrevette, hogy egy helység hiányzik. az egyik folyosóról kellett volna nyílnia de ott fal volt előtte polccal. Elmozdította a polcot és megkopogtatta a falat kongó hangot adott ott volt a helység csak befalazták.

Felment nem akart semmit csinálni a ház tele volt idegenekkel, nem volt benne biztos mi van a helységbe meg hogy egyáltalán van-e benne valami de úgy gondolta ráér, ha idáig ráért.

Az új év nagy változásokat hozott az életükben. Hiába valók voltak Andropov nagykövet vigasztaló szavai Vizer mint mindig jól értékelte a helyzetet.

 Érdemei elismerése mellett nyugdíjba küldték ugyanakkor ismerve személyes körülményeit hozzájárultak, hogy amennyiben ez a szándéka maradhat Magyarországon. Kiemelt nyugdíjat kapott és továbbra is használhatta a követség által bérelt épületet járt neki a gépkocsi és a sofőr, tulajdonképpen körülményeiben nem sok változás történt. Három hónapot kapott az ügyek átadására.

Azért a nagykövetett sem kellett félteni, hozzájárult Vizer nyugdíjba küldéséhez de kérte a fia áthelyezését a budapesti követségre.