Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Újra élesztve

2017.08.28

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Olyan sokat, hoztak a telkek. hogy Vizer úgy gondolta ideje egy kicsit pihenni. Úgyis Ciprusra akart menni találkozni a fiával közeledett az év vége jött a tél azt nem szerette. Mindenki ment Vera kis Zoli csak Alex maradt itthon Aljosára bizva.

A Larnakai reptéren Goga várta őket. Mikor Vera meglátta felkiáltott

  • Máriám, mint te húsz évvel ezelőtt

Goga értetlenül nézett azt a kevés magyart, amit addig tudott szinte teljesen elfelejtette. Szása tolmácsolt

  • Lehet, hogy ez apámnak dicséret, de nekem nem is tudom- mondta nevetve Goga

A tragédiák óta nem látták egymást és annak már két éve volt. Telefonon persze folyamatosan tartották a kapcsolatot, és Goga örült, hogy apjának újra van társa, és nincs egyedül Magyarországon.

Az üzlet jól ment a banknak nem voltak problémái.  Miután orosz piacon nem voltak érdekeltségeik az ottani válság nem okozott nekik vesztességeket. Goga örömhírrel készült de még várt az elmondásával. Miután megtudta, hogy apjáék ide jönnek az év végére addigra szervezte az esküvőjét.

Elhelyezkedtek a nagy házban a gyerek lerohant a tengerpartra, Vera Szásával a teraszról nézte gyönyörű ez a hely, mondta Vera. Az csak sok szomorú emlékkel, mondta Szása elgondolkozva. De nem azért vagyunk itt, hogy szomorkodjunk, hanem hogy jól érezzük magunkat igyunk a megérkezésünkre. Ciprusi bort vett elő és töltött két pohárba, mikor Goga lépett ki a teraszra igyál velünk te is a megérkezésre töltött neki is Szása. Ittak aztán leültek a nádszékekbe

  • Meglepetésem van Apa kezdte Goga.-oroszul

Szása Verára nézett de az csak bólintott, hogy érti nem kell tolmácsolni

  • Ki vele mondjad tönkrementünk? -kérdezte nevetve Szása
  • Nem üzletről van szó hanem családról
  • Akkor meg gyereked lesz. -viccelt tovább Szása
  • Majdnem, megnősülök és mivel tudtam, hogy jöttök úgy szerveztem, hogy egy hét múlva lesz az esküvő
  • Ez valóban meglepetés fiam de kellemes végül is már majdnem harminc vagy talán itt az ideje is és ki a szerencsés választott?
  • Egy grúz lány mondta kicsit zavartan Verára nézve Goga
  • Nagyszerű, hiszen te is félig grúz vagy. -mondta Vera kis akcentussal
  • És hol van most a menyasszonyod?
  • Holnap érkezik a családjával intézték a papírokat Tbiliszibe nagy grúz esküvő lesz az itteni templomban
  • Mit mondjak fiam gratulálok azt hiszem itt az ideje egy régen esedékes apa fiú beszélgetésnek, menjünk talán be. - mondta Szása

Bementek a házba Vera kint maradt a teraszon.  A nappaliba leültek Szása elment a hálószobába és egy kis csomaggal tért vissza.

  • Ezt más amúgy is át akartam neked adni de ennél jobb alkalmat nem is találhattam volna, körülbelül ennyi idős voltam amikor apám nekem adta mondta Szása és egy kis bőrzsákot adott át Gogának .

Ez az őseid a Wisengrün család ránk hagyott vagyona, amit már több mint hatvan éve rejtett el dédapád a németek és a magyarok elől. Apám elhasznált belőle valamit és mi is anyáddal de azért elég jelentős érték ez az én családom nászajándéka nektek.

Szása az asztalra borította az aranyérméket és a kis zacskót a gyémántokkal, tessék most már a tiéd!

  • De Apa mit csináljak vele tudod, hogy nekem nem kell pénz hála neked van elég
  • Ismerős szavak ugyanezt mondtam én is apámnak annak idején, tudod mit mondott nagyapád?
  • Nem
  • Azt, hogy ne csinálj vele semmit én már 20 éve őrzőm és nem csináltam vele semmit! Nos én is őriztem 40 évig most te jössz, ki tudja melyik leszármazottunkat segíti ki a bajból egyszer. Tedd be a bankba egy széfbe eddig is ott volt, ott jól érzi magát megszokta ennyi év alatt.
  • Köszönöm meg vagyok hatva, Tudod sajnos nagyon keveset tudok a családod történetéről.
  • A helyzet az, hogy sajnos én is elég keveset tudok. Apám a nagyapád akkor egyszer beszélt róluk, többet nem volt téma, a dédapád levelei megvannak, de neked már nem mondanának semmit magyarul íródtak. De én olvastam őket. és a feladatom, hogy elmondjam neked a család történetét. Szása elmesélte Gogának a Wiesengrünök történetét úgy ahogy az apja mesélte neki. A vagyonhoz egy feladatot is el kell vállalnod, én is igy tettem.
  • Mi lenne az?
  • Ha majd valamikor a gyerekeidnek átadod z egészet vagy csak egy részét neked is el kell mesélned ezt a történetet nekik. Vállalod?
  • Természetesen.
  • Akkor az én feladatom itt véget ért. Nagyon boldog vagyok, hogy megtettem megtehettem.
  • Nem is tudom mit mondjak. Akkor én is egy kicsit zsidó is vagyok?
  •  Nem is kicsit nevetett Szása miután engem Szamuel Lvovics Vizernek hívnak, zsidó nemzetiségű apa és orosz anya gyermeke.
  • Nem mondod csodálkozott Goga Anya minden dokumentumra azt írta apja Szása Vizer 
  • Így egyszerűbb volt, de nem hiszem, hogy azért csinálta mert szégyellte volna a származásom.
  • Gondolom. Nos térjünk vissza a pénzre azt mondtad apád kivett belőle annyit amennyi neki kellett. Vedd el te is ami neked kell.
  • Az más helyzet volt, de nekem annyi pénzem van, hogy nagyon jó körülmények között meg tudok élni Verával meg a gyerekkel bárhol a világon És ha bármi történne velem még ők sem lennének szegények soha. Nekem ebből nem kell semmi.

Te vagy a vérrokon a fiam Goga  Vizer a Wiesengrünök leszármazottja az örökség  tiéd! Erről többet nem beszélünk! Inkább mulassunk!

  • Fogunk este átjön minden grúz már vannak vagy huszan vagy többen
  • Az igen egész kis telep
  • És egyre csak növekszünk. -nevetett Goga

A következő pár nap zajos és zűrös volt, volt rengeteg ember nagyrészt grúzok teljes bábeli nyelvzavar grúz, orosz, angol, és magyar keveredett a ciprusi göröggel. A menyasszony szép volt és fiatal az esküvő nyugodtan lehet mondani csodálatos volt, szép és megható templomi szertartás majd utána korai vacsora a vendégekkel.  Olyan hatvan ember vett részt a vacsorán a két család jól megértette egymást, hiszen Szásáék kivétellével mindenki grúz volt.

Legnagyobb meglepetésükre Zoli nagyon jól feltalálta magát a társaságban, a hasonlók korú gyerekek mind beszéltek angolul mert angol iskolába jártak, így elég jól tudott velük beszélgetni. Mondta is Verának, hogy milyen jó lenne itt járni iskolába. Szása mondta neki átgondolja és lehet, hogy meg lehet oldani.

Szásáék meg akartak szabadulni egy kicsit a zajos családtól, ezért Nicosiába utaztak az indok az volt, hogy ellenőriznie kell a bank működését. A kis Zoli ott maradt Larnacán. Ketten voltak és nagyon jól érezték magukat, azon nevettek, hogy Goga házasodott és úgy néz ki, hogy ők utaztak nászútra.

A bankot valóban ellenőrizte megnyugodva állapította meg hogy a cég által elhelyezett összeg szolidan növekedett is. Ezt a pénzt soha nem tartotta a sajátjának. Befektetett belőle de mindig visszatette a haszonból.

 A Maxibond egyéb számlái is rendben voltak. Csak az ebben a bankban vezetett Maxibond számlák eredményeképpen is nyugodtan nevezhette magát dollármilliomosnak.

Mikor visszafelé ment a bankból a szállodába azon gondolkozott 65 éves gazdag van értelme egyáltalán visszamenni Magyarországra? Veráék itt talán még jobban is éreznék magukat. Meg kell beszélnie Verával gondolta.  

A szállodába üzenet várta, hogy telefonon keresték Moszkvából, és hagytak egy számot egy visszahívási kéréssel. Meglepődött az, hogy hogy találták meg az nem volt kérdés, a miért volt a kérdés. Mindjárt megtudom gondolta és felhívta a számot:

Egy géphang jelentkezett be és kódot kért Szása bemondta a legalább tíz éve nem használt számsort és rövid várakozás után barátságos férfihang szól bele oroszul

  •  Szamuel Lvovics Vizer úr
  • Igen
  • Elnézést, hogy pihenése közben zavarjuk de Vatrjusin úr az FSZB új vezetője kíván beszélni önnel, most alkalmas lenne?
  • Természetesen
  • Akkor kapcsolom
  • Vizer úr üdvözlöm Szergej Vlagyimirovics Vatrjusin vagyok szeretnék önnel találkozni, ha lehet minél hamarabb. Lenne erre lehetőség?
  • Természetesen, most csütörtök van Hétfőn Moszkvába tudok lenni
  • Csodálatos akkor várom, szüksége van bármilyen segítségre az idejutással kapcsolatban?
  • Azt hiszem nem de köszönöm
  • Akkor a viszontlátásra
  • Viszontlátásra

Meg volt lepődve meg nem is, tudta a cég nem ismeri a nyugdíjas fogalmát. Először is beszélni kell Verával gondolta.

  • Hétfőn Moszkvába kell utaznom velem jössz? - vágott egyből a közepébe
  • Persze még soha nem voltam ott, megkérdezhetem miért kell menned?
  • Megkérdezheted de nem válaszolhatok
  • Akkor nem kérdeztem
  • Rendben
  • Mi lesz Zolival?
  • Nem is tudom talán, ha itt maradna Gogáéknál jobb lenne, még két hét van karácsonyig mi legfeljebb két három napot leszünk ott
  • Akkor maradjon ott mikor megyünk vissza Larnacára?
  • Csak szombaton addig itt leszünk ketten
  • Ez nagyon jó döntés. -nevetett Vera

Foglaltak helyet egy Vasárnapi járatra ami Moszkvába ment Larnacáról  ,aztán felhívták Gogáékat hogy mire számítsanak.

Késő délután érkeztek Moszkvába. A városban hideg volt főleg Ciprushoz képest és nekik még kabátjuk sem volt. Viszont a Vatrjusin által küldött kocsi várta őket. A kocsiban ülő százados azt mondta, hogy a főnöke utasítására a cég vendégházába lesznek elhelyezve. Mikor Szása mondta, hogy vennének előtte néhány meleg holmit csak mosolygott és azt mondta már erről is gondoskodtak.

A vendégház lélegzetelállító volt a volt Lenin most Veréb hegyen csodálatos kilátással a városra. Tájékoztatták őket, hogy ha nincs más elképzelésük ott is vacsorázhatnak a konyha és a személyzet rendelkezésükre áll. Úgy döntöttek ott esznek a vacsora csodálatos volt, Vera mondta is Szása te nagy ember lehetsz itt.

Mikor végeztek egy levelet adtak át Szásának, kinyitotta egy üzenet volt benne, hogy másnap 10 órakor várják a Vatrjusin úr titkárságán. A cég, mint mindig megint jól dolgozott gondolta.

 A  Ljubljankán  csak annyi változott, hogy lecserélték a címereket most kétfejű sasosok. Már nem volt belépője várakoznia kellett de csak néhány percig. Az őrnagy aki lejött érte üdvözölte majd a lifthez kísérte csak az elsőre mentek, úgy látszik az öreg irodáját is örökölte gondolta Szása, de mire idáig jutott már meg is érkeztek a titkárságra az őrnagy jelzett és a főnöki iroda ajtaja kinyilt. Középmagas katonás tartású férfi jelent meg benne egyenruhában tábornoki rangjelzése volt.

  • Szamuel Lvovics üdvözlöm örülök, hogy elfogadta a meghívásomat parancsoljon mutatott az iroda felé

Vizer bement és leült az egyik fotelba a tábornok a másikba egy pár másodpercig nézegették egymást aztán a tábornok szólalt meg:

  • Ismerős önnek ez az iroda igaz?
  • Igen Vlagyimir Alekszandrovics idején gyakran megfordultam itt, megkérdezhetem hogy van?
  • Természetesen amennyire tudom jól a dácsájában lakik már semmilyen eljárás nem folyik ellene szabad ember szeretne vele találkozni?
  • Ha lehetséges igen
  • Akkor megszervezem egy pillanat kiment az irodából néhány perc múlva visszajött, rendben, ha itt befejeztük meglátogatjuk, lehet, hogy meglepi de én is tiszteltem az öreget.
  • Nem lep meg kicsit ismerem az ön életét is, és határozott véleményem, hogy címert lehet cserélni de hitet nehezebb.
  • Egyetértek. Ne haragudjon mivel kínálhatom meg?
  • Egy tea jól esne
  • Semmi komolyabb?
  • Korán van még de ha ön úgy gondolja, hogy nem akkor legyen vodka
  • Ez a beszéd intézkedem
  • Most csak odament az asztalhoz és csöngetett, az őrnagy megjelent az ajtóban a tábornok csak jelezett, néhány perc múlva betolta a kis kocsit vodkával és némi harapnivalóval

A tábornok töltött majd felemelte a poharát a megérkezésére

  • Vizer is felemelte koccintottak és ittak.
  • Gondolom kíváncsi miért kérettem ide?
  • Természetesen
  • Én is készültem magából, még az apjából is maguk már szinte intézmények Magyarországon
  • Én csak egy öreg nyugdíjas vagyok mondta Vizer
  • Olyan nyugdíjas, akinek a nevére még az elnök is emlékszik
  • Igen valamikor régen a munkánk során találkoztunk
  • Hogy van egészségileg?
  • Nem panaszkodhatom Vlagyimir Alekszandrovics mindig a génjeimről beszélt ilyenkor, hogy jók.
  • Én is úgy hallottam, nos az én feladatom, hogy ajánlatot tegyek önnek, amit remélem elvállal
  • Mi lenne az?
  • Szeretnénk önt reaktiválni a cégnél és Magyarországon mit gondol erről?
  • Már majdnem 68 vagyok, ismerem a korlátjaimat de mivel tudom, hogy itt a válasz általában igenis értettem ehhez tartom magam.
  •  Tehát vállalja
  • Igen megtiszteltetésnek veszem, hogy még számolnak velem.
  • Az természetes, mondana néhány dolgot a mostani magyarországi helyzetről?
  • Magyarországon van egy teljes működő hálózat az ellenőrzésem alatt, bár voltak változások de én működtettem a hálózatot olyan módon, hogy nekem jelentettek. Ezt én még az elődjével megbeszéltem. Van sok alvó ügynök és biztos van köztük olyan, aki azt hiszi már elfelejtettük. De természetesen nem a hálózat él. 
  • Értem és örülök természetesen továbbra is ön lesz a magyarországi főnök, de már lesz hová küldeni a jelentéseket.        
  • Értettem
  • Rendben van. Akkor most, hogy ezen túl vagyunk engedje meg ezredes úr, hogy először gratuláljak régi új beosztásához.
  • Köszönöm tábornok úr
  • És most egy kérdés amire, ha akar nem válaszol, hogy állnak a ciprusi dolgaink?
  • Nos amikor az a bizonyos dolog elindult amiról szerintem kérdez az országban egész más volt a helyzet a feladat a túlélés volt csendben várva, hogy változnak a körülmények. Krjucskov azt mondta várni kell néhány év múlva jön valaki valószínűleg a mi köreinkből és rendet csinál.

 Amennyire tudom a valaki itt van és hallom elkezdte a rendcsinálást. Én támogatom munkájában, amiben csak tudom. Az összeg, amit akkor a cég utasítására elhelyeztem a bankban most is ott van nem kevesebb hanem kicsit több mert konzervatívan kamatoztattam. Az önök rendelkezésére áll bármelyik pillanatban.

  • Valami hasonlót vártam, jelenteni fogom az elnöknek, mert ez tulajdonképpen az ő kérdése volt.
  • Hogy tervezte meddig maradnak Moszkvában?
  • Két három napig a barátnőm még soha nem volt itt és nekem is új a város annyit változott.
  • Akkor a következő programot javaslom: most meglátogatjuk Krjucskovot utána várost néznek de este engedje meg hogy meghívjam önöket vacsorára.
  • Természetesen megtisztel tábornok örömmel elfogadjuk.

Krjucskov nagyon megöregedett igaz már elmúlt hetvenéves, de többet mutatott. Nagyon örült nekik

  • Szása de jó, hogy látlak istenemre úgy gondoltam, hogy mi már nem találkozunk az életben, látod megmondtam türelem kell és visszajön a rend, hívják akárhogy is!

De üljenek már le mivel kínálhatom magukat?

A kis házban szép rend volt látszott hogy valaki gondoskodik az öregről . Meg is jelent egy középkorú asszony udvariasan üdvözölte őket ő is megkérdezte mivel kínálhatja őket majd halkan hozzátette az öreg nem ihat mert olyan gyógyszereket szed. Így a teánál maradtak

Leültek az asztalhoz ismét Krjucskov szólalt meg:

  •  Nézze meg tábornok milyen ember, mint az acél, pedig már nem fiatal, saját nevelés mondta büszkén, még az apját is ismertem.
  • Köszönöm Vlagymir Alekszandrovics tudja a jó gének ahogy mondani szokta
  • Családod, hogy van Szása?
  •  Nincsenek jó híreim Vlagyimir Szergejevics anyám meghalt és sajnos a feleségem Nina is, már három éve.

Ez túl sok volt egyszerre az öregnek

  •  Örökké éljen az emlékezetük, micsoda gyönyörű nő volt motyogta. - és szomorúan nézett maga elé
  • De van jó hírem is Goga megnősült a napokban az esküvőről érkeztem ide.
  • Jól van mosolyodott el az öreg   te állsz jól az élethez Szása Goga megnősült lassan nagyapa leszel látod, ha nem lennék beteg erre innánk.

Hirtelen a másik vendéghez fordult

  • Tábornok örülök, hogy itt van nagy örömet okozott nekem ezzel a vendéggel
  • Én is örülök, hogy láttam Vlagyimir Alekszandrovics de lassan mennünk kell sajnos tudja a munka  
  • Megértem persze csak menjenek Szása minden jót kívánok neked te még sokat teszel az országért én tudom mondta és megölelte.
  • Magát szerették a főnökei. - mondta a tábornok a kocsiba mosolyogva.
  • Igen de gondoljon bele milyen főnökeim voltak Andropov, Krjucskov megtiszteltetés volt szolgálni alattuk. Krjucskov ahogy láttuk megöregedett de maga is tudja nagy ember volt jó stratéga, és amikor rossz lóra tett még  talán az sem volt olyan nagy hiba.
  • Ez igaz, de tudja a történelemben nincs talán. És a mi munkánkban egy bizonyos szinten felül csak egyszer lehet tévedni. - mondta a tábornok

Közben visszaértek a Ljubljankára 

  •  Akkor este hatig szabadságot kap ezredes úr!
  • Köszönöm tábornok úr!

Délután járták a várost kocsival Szása igyekezett mindent megmutatni, még egy estélyinek mondható ruhát is vettek Verának mondván, hogy a tábornok biztos jó helyre viszi őket. Neki erre nem volt gondja mert reggel hoztak neki egy új egyenruhát, ellenőrizték a méreteket és mondták estére itt lesz rá igazítva. Verának rettenetesen tetszett Szása egyenruhában, mondta is neki kár, hogy Pesten nem járhat benne.

Pontban hatkor előállt a kocsi, ami a vacsorára vitte őket.  A városon kívülre mentek Szása valamennyire ismerte a környéket, régen a vezetők nyaralói voltak erre. Letértek az útról és egy díszes faház előtt álltak meg, ami Ruszkaja Szzkazka (Orosz mese) nevet viselte. Már az úton idefelé

jövet Szása észrevette a szigorú biztosítást azért Krjucskovot nem féltették ennyire gondolta. Amikor kiszálltak megint nem tudta nem észre venni a mindenhol álló őröket.  Bementek az étterembe, ahol már Vatrjuhin várta őket a feleségével a tábornok egyenruhában a feleség egy elegáns ruhában volt, Szása és Vera egymásra néztek még jó, hogy vettek ruhát gondolták.

  • Ezredes örülök, hogy eljöttek engedje meg, hogy bemutassam a feleségem Natalja Ivanovna Vatrjuhinát
  • Szólítsanak egyszerűen Natasának. -mondta a nő
  • Engem meg Verának. -kapott az alkalmon Vera
  • Szép orosz neve van. -mondta a tábornok és szerencsére beszéli a nyelvünket így az ezredesnek nem kell tolmácsolni
  • Inkább csak értem a beszédemen még lehetne javítani
  • Ó mindannyiunkén lehetne. -nevetett a tábornok majd a terem közepére mutatott foglaljanak helyet!

Az étterem közepén volt a hatalmas asztal négy terítékkel, rajtuk kívül nem volt más vendég.

Az asztalon hidegtálak és italok voltak a férfiaknak vodka a hölgyeknek pezsgő. Vera csodálkozva nézte a rengeteg ételt némelyiket még soha nem látta, ha bármilyen kérdése van segítek mondta neki Natasa.

  • Akkor ahogy szokták nálunk az első tósztot igyuk a hölgyekre, akik asztalunkat díszítik! -mondta a tábornok és felemelte a poharát
  • A hölgyekre! -mondta Szása is és mindenki ivott.
  • Önöknél is hasonlóak az étkezési szokások? – kérdezte Verát a tábornok
  • Nálunk is vannak hideg meleg előételek úgy gondolom sok a hasonlóság, bár az önök konyhája inkább a francia hatásokat hordozza míg a miénk a németet! - gondolom én mondta Vera
  • Jó megfigyelés az orosz konyha valóban sokat tanult a franciától csak mi sokkal többet eszünk. - nevetett a tábornok
  • Akkor, ha jól értettem a fiának most volt az esküvője? kérdezte a tábornok Szását
  • Igen Cipruson volt az esküvő   ő ott él az anyja rokonaival
  • Akik grúzok, ha jól tudom
  • Igen pontosan a feleségem grúz volt
  • Akkor a fia is az nem?
  • Nem egészen ő orosz -ciprusi kettős állampolgár és nemzetiségileg orosz mert az apja után azt választotta annak idején Itt járt Moszkvában egyetemre és úgy gondolom Oroszországot is a hazájának tartja. Én is szinte egész életemben máshol éltem de Oroszországot vagy inkább a Szovjetuniót tartottam mindig a hazámnak.
  • Ez akár egy tószt is lehetne igyunk Oroszországra
  • Igyunk emelte fel a poharát mindenki.

Közben kóstolgatták a hidegtálakat a különböző finomabbnál finomabb füstölt halakat és a kaviárt, amiről kiderült, hogy akárcsak Szása Vera is a vörös lazac kaviárt szereti jobban, szemben a sokkal elegánsabb és drágább feketével. A tábornok társalgott kínálta a finomságokat, de látszott, hogy mintha várna valamire.

Néhány perc múlva meg is érkezet egy őrnagy, aki odament a tábornokhoz és valamit mondott neki.

A tábornok megköszönte majd Szásához fordult: ezredes nagy megtiszteltetésről kell informálnom, holnap tíz órára vár minket az elnök a Kremlben. Mindenki meglepődőtt. Néhány perc múlva Szása szólalt meg tábornok nagyon köszönöm a megtiszteltetést, nem is tudom mivel érdemeltem ki.

Én tudom mondta a tábornok nevetve egyszerűen fogalmazva élete munkájával.

Meghozták a meleg ételeket is és a vacsora folytatódott, a tábornok és a felesége is jó társalgók voltak Vera is igyekezett egész kellemesen telet az este.

Amikor a vacsorát befejezték, visszavitték őket a villába.

Másnap reggel kilenckor ott volt a tábornok érte diszegyenruhában. Elindultak a Kremlbe mindkettőjükön látszott a feszültség. A kocsi gond nélkül hajtott be a Szpaszkij kapun. A fogadóterembe kisérték őket. Leültek a hatalmas asztalhoz és vártak. Egy idő múlva nyílt az ajtó és egy egyenruhás tiszt jelen meg: Fel vigyázz! - kiáltotta tisztelgés az elnöknek.

Az elnök belépett Pihenj! – mondta foglaljanak helyet.

  • Örülök, hogy ismét találkozunk ezredes úr
  • Megtisztel elnök úr, hogy még emlékszik
  • A munkánk része a jó memória, ha nem tévedek. -mondta az elnök mosolyogva
  • Ezredes ez a találkozás az ország és az én személyes köszönetem önnek az eddigi munkájáért. Örömmel hallottam, hogy reaktiválták, és a hálózata kész a feladatok végrehajtására.

 Most elsősorban a belső rendteremtés a feladatunk, de nem feledkezünk meg a hosszú távú geopolitikai érdekeinkről sem. Ezért számítunk önre. Őszintén kíváncsi voltam önre, természetesen olvastam mindent, amit írtak, még az édesapjáról is, de a személyes találkozás minden papírnál többet ér.

Tegnap bizonyította hűséget hazájához, amit nagyra értékelek, a részleteket majd a tábornokkal megbeszélik.

  • Sportol még?
  • Ha időm engedi naponta elnök úr
  • Nagyon helyes, ha jól tudom aikidóval foglalkozik
  • Igen
  • Az fegyelemre és türelemre nevel hasznos tulajdonságok. Örülök, hogy sikerült ismét találkoznunk további jó egészséget és sikeres munkát kívánok. Sajnos egyéb teendőim elszólítanak - mondta az elnök és felállt.

Mindkét vendég vigyázba vágta magát és igy várták meg míg az elnök elhagyja a termet.

Visszamentek a tábornok irodájába. Az irodában megkapta a már elkészített papírjait újra lett belépője új orosz szolgálati útlevele, mikor ezekkel végeztek a Tábornok azt mondta:

  • Rendben ezredes azt hiszem mondhatjuk, hogy ez egy sikeres találkozó volt, még egy üzenetet kell átadnom az elnöktől a ciprusi összeg az, amiből a magyarországi hálózat újraélesztését és működését fedezni kell egyelőre természetesen, ha elfogyna újra beszélünk az ügyről.
  • Értettem világos
  • Nos akkor már csak jó utat kell kívánnom önnek és remélem mielőbb találkozunk
  • Úgy legyen Tábornok és mindent köszönök kérek engedélyt távozni állt fel Vizer
  • Leléphet ezredes állt fel a tábornok is.

Visszarepültek Ciprusra, ahol megint sokkal jobb idő volt, bár néha esett aza eső. Az új családdal töltötték az ünnepeket és csak új év után repültek vissza Budapestre.

Aljosa várta őket a repülőtéren és láthatóan örült, hogy újra itt vannak

  • Unalmas volt maga nélkül főnök. - mondta

Aki legjobban örült nekik az Alex volt, akire eddig Aljosa vigyázott. Nem tudta, hogy ugráljon örömében, hogy mindenkit megfelelően össze tudjon nyalni.

A házban tökéletes rend volt a hűtök feltöltve, látszott, hogy várták az érkezésüket. Kicsit pihentek aztán belevetették magukat a munkába. Szása először Sóssal beszélt, röviden elmesélte neki az egész történetet aztán várta a reakciókat.

  • Ez mit jelent a gyakorlatban Szása?
  • Igazság szerint túl sokat nem, egy kicsit felpörgetjük az eseményeket az ingyenélőket munkára fogjuk körülbelül ennyi.
  • Akkor gratulálok ezredes úr
  • Köszönöm a részleteket még lesz időnk megbeszélni, tudod mindig abban vannak a fontos dolgok
  • Rendben.

Vera újra kinyitotta a Kuckót az üzlet újra beindult. A „társaság „tudomásul vette, hogy visszatértek és újra megjelent néhány ikon iránt érdeklődő. Az élet olyan lett, mint régen és mégsem. A Samu bácsi kezében lévők észrevették, hogy az öreg mintha egyre kíváncsibb lenne, érdekelni kezdték a másokról szóló pletykák híresztelések.

A villában is újra indult az élet Alex legnagyobb örömére. Belőle közben apa lett mert amig nem voltak itthon levitték két hétre a telepre és ennek eredményeképpen négy gyönyörű kiskutya született. Aljosa felhozta az egyik kicsit megmutatni Vera azonnal beleszeretett igy ott tartották Verának is lett kutyája hím volt és Dixnek hívták. Alex folyamatosan tanította a rendre a kis jövevényt.

Zoli folytatta az iskolát, de megbeszélték, hogy a következő évben már Cipruson fogja folytatni. Vizer továbbra is járkált a fogadásokra és lelkesen gyűjtötte a híreket.

Szása főzni még mindig szeretett egy nagyon jól sikerült különleges vacsora után a teraszon ültek amikor megkérdezte Verát:

  • Mond csak hozzám jönnél feleségül?
  • Már nálad vagyok. -válaszolt nevetve Vera
  • Igen tudom de rendesen hozzám jönnél?
  • Igen! - mondta Vera halkan mert észrevette Szása komolyan beszél.
  • Rendben. Köszönöm, de megmondom én kis csendes esküvőre gondoltam
  • Ahogy én is olyanban reménykedtem. -mondta mosolyogva Vera és megcsókolta

Ennek megfelelően két hónap múlva csendesen egybekeltek, nem okozott semmi különös változást az ismerőseik nagyrésze úgyis azt hitte, hogy házasok.

A következő héten Vizer Vera segítségével összerakta és felfrissítette a kartoték rendszerét Körülbelül hatszáz embert tartalmazott a rendszer. A kis vasszekrényekben tartott kartonokon csak egy szám volt, ami egy dossziéra mutatott abban volt az ügynök tényleges adatlapja és egy újabb szám. Az új szám az ügynök jelentéseit tartalmazó anyagra mutatott abban megvoltak az elsőtől az utolsóig. Az összes anyag egy szobányi helyet igényelt ez a villa pincéjében lett még régen kialakítva.

Vizer rendszere egyszerű volt de csak neki. A számok mellett például kis japán írásjelek voltak, mikor Vera megkérdezte mit jelentenek meglepődött mikor hallotta, hogy állatokat. z elefánt jelzésű emberek például a ritkán használt fontos beosztású emberek voltak. A patkány jelűek, akik információt szolgáltattak más emberekről, és igy tovább a teljes jelölő rendszert igazán csak Szása ismerte. A munka elindítása után nagy szerepe lett a Bond Securitynak is.

 Sós volt, aki elkezdett mozgolódni és a régi embereket újra bekapcsolni a hálózatba némelyek félreértették az ajánlatot. Úgy gondolták visszautasítható, meg amúgy is annyi víz lefolyt már mindenféle folyón azóta, hogy ki emlékszik arra mit is irt ő alá valahol valamikor.

Az emlékeztető ember Krecsmár volt Kelemen maga se hitte de a volt százados utolérhetetlen volt a feladatban. Néha megfigyelték vagyis inkább biztosították igy látták hallották ahogy nagypofájú nagyhatalmú emberek próbálják megfélemlíteni a jelentéktelen külsejű Krecsmárt majd néhány átadott papírlap után ülve bokázva próbálnak a kegyeibe férkőzni.

 Mindenki beállt a sorba ki félelemből, ki pénzéhségből és a legkevesebben meggyőződésből. Természetesen ez munkájukon is meglátszott. Látható volt hogy a hálózat frissítésre szorul.

Sós a kapott utasításoknak megfelelően elkezdett pártokat támogatni elég komoly összegekkel. Egy pártnál a pénz soha nem elég és nem nagyon finnyásak az eredetet illetően.

Most a fiatal  demokraták  kormányoztak de közeledett a választás. Gondolta nem árthat egy találkozás Dezsővel az örök mindentudóval fel is hívta:

  • Szervusz Dezsőkém nem zavarlak?
  • Te soha István bátyám mit tehetek érted?
  • Tulajdonképpen mint mindig semmit, de találkozhatnánk, ha lenne rám időd
  • Bármikor István bátyám állok rendelkezésedre
  •  Ne túlozz Dezsőke elég, ha találkozol velem, mondjuk holnapután a Jókai utcában kettőkor kapsz ebédet
  • Ne szégyeníts meg István bátyám ott leszek természetesen

Másnap mindketten pontosak voltak.

  • Üdvözöllek Dezsőkém rég láttalak
  • Szervusz István bátyám nem mondod, hogy hiányoztam
  • Ott még talán nem tartunk, de inkább válasz valamit és együnk

Mindketten rendeltek és elkezdtek enni

  •  István bátyám meglett a támogatás Tokajban?
  • Meg természetesen és nem csalódtunk a barátaidban
  • Akkor mit szeretnél István bátyám? Tudnod kell a főnök nem hálás természet ő csak a hasznosságot értékeli, hasznosak voltatok de ti is jól jártatok ennyi.
  • Nem lettél te egy kicsit nagyképű?
  • Úgy látod István bátyám?
  • Talán nem is tudom
  • Tudod ahogy az ember forgolódik erre arra hall egy és mást például hallottam piszkos sokat kaszáltál az autópálya mellett
  •  És ebből milyen következtetést vontál le?
  • Semmi különöset csak egy kicsit utánanézettem a cégeknek, akik benne voltak
  • Utánanézettél aztán hogyan?
  • Vannak forrásaim
  • Szóval vannak forrásaid és mire jutottak?
  • Hogy az egész ügyletet off shore cégek bonyolították
  • És kik a cégek tulajdonosai
  • Hát részben te István bátyám
  • És ezt kik mondták?
  • Az nem érdekes, miért nem igaz?
  • Természetesen nem, de nagyon nem szeretem ezt az utánanézettem dumát Dezsőkém most figyelmeztetlek téged meg az utánanézőket, hogy engem felejtsenek el! Minden, amit csinálok törvényes rendesen adóznak a cégek és minden törvényt betartanak. Értjük egymást? Gondolj Bognárra ő is utánam nézett.
  • De István bátyám nem akartalak megsérteni. -hebegett Dezső
  • Nem is tudsz! Értem én látom mi történik erősnek hiszitek magatokat, azt hiszitek az egészpályás letámadás mindenhol működik, nos nálam nem. Még egy kérdésem van?
  • Parancsolj
  • Biztosak vagytok benne, hogy jövőre is nyertek?
  • Reménykedünk
  • Nos azt természetesen kell, de ha esetleg mégsem akkor újra meg kell tanulnod valamit Dezső
  • Mi lenne az István bátyám?
  • Az alázat Dezsőkém, hát örülök, hogy láttalak őszintén én hasznosabb beszélgetésre gondoltam, de hát mindent én sem tudhatok. Viszlát természetesen a vendégem voltál állt fel Sós és kiment a teremből

Dezső még kért egy kávét, vén buzi gondolta és dühös volt magára ezt csúnyán elrontotta ezért nem fogják megdicsérni. Lajos konkrétan azt kérte fingassa meg egy kicsit, azért, hogy ijedtében támogassa őket egy nagyobb összeggel, hát ez most nem jött össze.

Sós is dühös volt kis fasz gondolta,” utána nézettem „tulajdonképpen ettől kapta fel a vizet és kár volt, igazság szerint támogatni akarta őket de úgy látszik elrontotta.

Az utóbbi időben gyakran volt türelmetlen tulajdonképpen idegesítette az őt körülvevő világ. Maga sem értette miért az üzlet jól ment már minden helyre megtalálta a megfelelő embert, csak ellenőrizni kellett a dolgokat. A gyerekek Angliában tanultak egyre kevesebbet voltak itthon, viszont a felesége Olga egyre gyakrabban utazott haza Oroszországba a rokonaihoz, nem is titkolta rosszul érezte magát Magyarországon. Sokat volt egyedül és ez még jobban zavarta, most, amikor tényleg megvolt mindene sőt még annál is több nem tud neki örülni. Az apja két éve halt meg azóta talán minden még rosszabb. Beszélni akart valakivel Szását hívta:

  • Szervusz nem zavarlak?
  • Természetesen nem te soha nem zavarsz
  • Meg szeretnélek hívni titeket egy hosszú hétvégére a birtokra
  • Szása bár nem igazán volt kedve a dologhoz, de érezte itt most nem kéne nemet mondani természetesen megyünk örömmel csak a két kutyával mert Zoli az apjánál lesz.
  • Akkor pénteken várlak titeket
  • Ott leszünk még ebéd előtt, gondolom lesz ebéd?
  • Lesz minden
  • Rendben

Ott is voltak. Ezen a hétvégén csak hárman voltak a birtokon, Szása és Vera már előtte megbeszélték, hogy valami nagy gondja lehet Istvánnak, ha csak őket hívta meg. Ez a fogadtatáson nem látszott a nagy asztal meg volt terítve István különböző finomságokkal készült a vendégekre.

  • Gyertek be foglaljatok helyet! -mutatott az asztalra István nyugodtan dobjatok le mindent most ebben a házban leszünk ti fent én lent van vagy hat szoba hárman csak elférünk, tette hozzá nevetve

Akkor a megérkezésre vett elő egy vodkát a jegesvödörből

  • A megérkezésre mondták és ittak
  • Elmondom a kínálatot meg a programot, ami természetesen mindkettő rugalmas a vendégek óhaja szerint
  • Csak csináld mert én már éhes vagyok
  • Az jó ahogy látjátok a hideg előétel egy kis sült hízott kacsa máj, amit kacsa leves majd egybesült kacsa követ, ha valaki nem szeretné akkor a B menü
  • Szeretjük mondták szinte egyszerre
  • Akkor jó étvágyat lássatok hozzá

Már a kacsánál tartottak mikor Istvánnak eszébe jutott a program reggel korán végre kimegyek horgászni ott megtaláltok aztán meglátjuk mit csinálunk.

Mikor befejezték az ebédet gondolták lesétálják legalább a kutyák is futnak egy kicsit

  • Mit gondolsz a kutyáid emlékeznek még Alexra?
  • Mindjárt kiderül elmegyek értük

Mikor megjelent a két hatalmas juhászkutyával látták, hogy igen a kutyák ugyan fegyelmezetten ültek a gazdáig mellett de a szemük csillogott és barátságos kis nyüszítéseket hallattak. Hátra mentek velük a tisztásra, ahol boldogan egymást hajszolva rohangáltak

  • KI vigyázz rájuk mikor Pesten vagy? - kérdezte Vera
  • Van itt egy fiatal család a major mellett építettem néhány házat ott laknak ők takarítanak itt etetik futtatják a kutyákat meg minden mást rendben tartanak többek közt a tavat is.
  • Jó itt a közbiztonság? - kérdezte Szása
  • Egyszóval válaszolva jó, részletesebben én vagyok erre a legnagyobb munkaadó a munka többet ér, mint az esetleges zsákmány. Erre idegen nem jár vagy ha igen megkérdezik mit keres erre?

A faluban van Polgárőrség van kocsijuk azt is én vettem nekik. Szóval rend van, mint Zoli bátyáméknál tette hozzá nevetve.

A kutyák közben kimerülve visszajöttek és lefeküdtek a gazdáik lábához, vissza kellett menniük megitatni őket.

Este már nem tudtak igazán enni csak csipegették a maradékokat, aztán kiültek a teraszra. Most jön a meglepetés, amit külön miattad szereztem be mondta István és kihúzott a teraszra egy kiskocsit, amin egy humidor volt tele jobbnál jobb szivarokkal, meg néhány üveg különféle örmény konyak.

  • Wow ez igen István te akarsz valamit de én már nős vagyok. -mondta nevetve Szása
  • Elnézést de hülye vagy csak kedveskedni akartam, mert tudtam szereted és legújabban már én is megrontottál. -nevetett ő is
  • Jól van ki vele mi bajod? - kérdezte Szása beszéltük Verával, hogy nagy baj lehet, ha csak minket hívtál, most meg ez a kényeztetés szóval mi van?
  • Ha ilyen egyszerű lenne, hogy van valami bajom akkor nem lennétek itt megoldanám és kész. Nagyon hülyén fog hangzani talán az a bajom, hogy minden rendben van, és mégsem érzem magam jól. -mondta István aztán komótosan rágyújtott
  • Kapiskálom mi bajod de azért fejtsd ki jobban. – mondta Szása
  • Megpróbálom! Már az is groteszk, hogy itt ül a kis Sós a valamikori panelproli  a saját birtokán a saját horgásztava mellett szivarozik konyakot iszik és azt próbálja elmondani mi baja.

Mert kívülről nézve semmi megvan mindenem még több is mint kéne. De Szása én nem ezt képzeltem el fiatal koromban én nem akartam kapitalista lenni, és talán most sem akarok csak nem tehetek mást. Sodródóm ebben a szennyes mocsárban és már lassan koszosnak érzem magam. Értesz engem?

  • Csodálkozni fogsz de igen.

 Mert hasonlóak vagyunk azért is választottalak annak idején téged magam mellé. Apáink kommunisták voltak, akik egész életüket alárendelték annak a rendszernek elnézték a hibáit mert látták az erényeit, mi mind a ketten ebben a hitben nevelkedtünk és én még mindig ebben hiszek ma is. Igen most kapitalizmus van annak is a legrosszabb fajtája a rabló kapitalizmus és mi ebben élünk és együtt üvöltünk a farkasokkal mert nem tehetünk mást. Erre innom kell. – mondta Szása és töltött magának egy nagy adag konyakot Dvin mondta isteni ezt még nem rontották el.

  • És nincs más megoldás, mint együtt üvölteni?
  • Dehogy nincs és te például csinálod is, segítettél Zoli bátyádnak Szabolcsban itt a helyieknek munkát adsz vagy száz embernek, akiket becsülettel megfizetsz, ez ma nem általános. Mindegy honnan jön a pénz a lényeg, hogy jól használjuk fel.
  • Ez igaz
  • Egyszer még Moszkvában mikor már minden kezdett széthullani Krjucskovval beszélgettem akkor azt mondta:
  • A nagy ideákhoz türelem és sok idő kell a kommunizmus egy nagyon nagy dolog hetven évig próbáltuk valahogy megközelíteni de tévelyegtünk és nem sikerült, most jön néhány év vagy évtized másik rendszer aztán talán majd megint előveszi valaki és újra neki fut. Gondolj bele a kereszténység ezer évi küzdelem után szilárdult meg. Leninék azt hitték át lehet ugrani korszakokat és lehet feudalizmusból szocializmust csinálni nem ment még erővel sem, de csak hetven évük volt a próbálkozásra abból is tíz évig háború volt.
  • Szása ez mind szép meg érdekes meg minden de ez csak filozófia, konkrétan mit tegyek, hogy jobban érezzem magam?
  • Röviden István, azt, amit eddig dolgozzál és hidd el úgy is jót teszel! – nevetett Szása
  • És hosszabban mit javasolsz?
  • Akkor megint filozofálni fogok. István neked feladatot és lehetőséget adott a sors a feladatot most nem részletezném. A lehetőség, hogy tehetsz valamit és kicsit talán jobbá teheted néhány ember sorsát. Közben végzed az a feladatot ,küldetést amire felesküdtél sok évvel ezelőtt.  
  • Ezek nagy dolgok még ha nem is tűnnek annak, van két fiad taníttasd ki őket aztán jöjjenek haza Magyarországra folytassák, amit apjuk elkezdett, ha ezt eléred már sokat tettél a gazdagságot is lehet jól használni, ne felejtsd el.
  • De Szása én tulajdonképpen elárulom ezt az országot, vagy nem?
  • Ha nem ismernélek most azt mondanám részeg vagy, mit árulsz te el? Ártasz valamivel az országnak? Ennek az országnak mindig tartozni kell valamelyik nagyobb országhoz vagy országcsoporthoz ez geopolitikai tény.

Itt vannak a németek ezerszer akkor a anyagi erővel mint mi. Szerinted szívjóságból? Mi is részt kérünk, vagy inkább veszünk el a koncból.

  • Ugyanígy vannak a szlovákok csehek, meg még sokan persze most mindenki a nyerteshez akar tartozni a kapitalistákhoz, de biztos, hogy ez a jó irány?

 Az Oroszországhoz való tartozás is egy lehetőség és ott még van működő kommunista párt igaz csak 16 % szavazott rá de az négymillió embert jelent. Ha valahol szerintem egyszer újraéled a szocialista vagy kommunista gondolat, az szerintem ott lesz. Én még ma is hiszek ebben az ideában mármint a baloldaliságban és azt hiszem te is, ezért úgy gondolom nem árulsz te el semmit. Viszont pontosan tudod, hogy a honfitársaid mindent de mindent eladnak elárulnak pénzért.

  • Lehet, hogy igazad van és túlgondolkozom a helyzetet.
  • Lehet bár a gondolkodástól még nem lett baja senkinek. De most már ideje pihenni holnap folytassuk rendben?
  • Jó rendben fent mindent megtaláltok a kutyák itt lesznek lent, reggel én már korán a parton leszek ott megtaláltok. Jó éjszakát
  • Jó éjszakát mondták Szásáék és felmentek a szobájukba.

 Szása reggel korán ébredt csendben felkelt és gondolta elviszi a kutyákat sétálni. Vera nyugodtan aludt vonásai kisimultak észvesztően szép volt igy álmában is.  Lement a földszintre de a kutyákat nem látta sehol. Úgy látszik István még korábban kelt gondolta. Kiment a teraszra látta a tóparton üldögélő Istvánt és vagy száz méterre tőle a nyugodtan fekvő négy kutyát. Lesétált a partra

  • Jó reggelt te még korábban keltél, mint én
  • Miért mennyi az idő?
  • Olyan hat óra körül van
  • Akkor már egy órája itt vagyunk
  • A kutyák miért vannak olyan messze?
  • Mert tudják a rendet, ha belemennek a vízbe utána megrázzák magukat és akkor csurom víz leszel aztán meg büdösek is lesznek amig száradnak, ezért megtanulták, hogy messziről figyeljenek, odamehetsz ma még nem mentek bele a vízbe mert hűvös van 

Odasétált a kutyákhoz, akik örömmel körbe ugrálták nyalogatták de nem mentek el a helyükről. Megsimogatta az összeset aztán visszament Istvánhoz

  • Fogtál már valamit?
  • Egy pontyot emelte fel a szákot István nem túl nagy olyan két kilós
  • Még életemben nem fogtam halat
  • Most megpróbálhatod
  • Bedobjak neked egy botot?
  • Igen próbáljuk meg
  • István elővett a háta mögül egy botot és felcsalizta , közben mutogatta Szásának mi micsoda és miért van aztán bedobta .lerakta a bottartóra ráakasztotta a kapásjelzőt azt figyeld mondta  és leült.
  • Kösz!. -mondta Szása és ő is leült az egyik oda készített székre és elkezdte figyelni a kis gömböt.

Közben István fogott mégy egy halat. Szása érdeklődéssel figyelte ahogy küzdd a hallal, aki nem nagyon akart a partra kerülni, de győzött az erő meg az ügyesség István csak partra vezette a halat.

  • Azt hittem ez egyszerűbb. -mondta Szása
  • Mindenki küzdd az életéért még a hal is. –
  • De gyorsan rántsd be a botodat mert kapásod van

És valóban a kis gömb fent ugrált Szása felvette a botot és megrántotta, megpróbálta tekerni az orsót de érezte a hal erejét, kétségbeesetten nézett István felé

  • Segítsek?
  • Azt hiszem kéne mert ez nem nagyon akar kijönni

István átvette a botot és hagyta egy kicsit menni a halat, aki ment is csak úgy pörgette az orsót,

  • Ez nem ponty az biztos
  • Hát akkor mi?
  • Tudom én talán harcsa vagy talán amuri tok rakattam néhányat a tóba tavaly, mondta István miközben küzdött a hallal, csatáztak vagy negyedórát aztán a hal feladta szinte megadta magát hagyta, hogy István partra húzza
  • Nézd meg milyen szép halat fogtál mutatta Szásának amuri tok
  • Szépnek éppen nem mondanám olyan krokodil feje van és te fogtad nem én
  • De te akasztottad meg, na mindegy ezt visszaengedjük
  • Miért?
  • Mert szép de még kicsi fiatal
  • Ez kicsi legalább két kiló
  • Igaz de akkor kell kifogni amikor tíz kiló lesz és hat-nyolc éves
  • Te tudod
  • Ebben igazad van, tudod, hogy ez a hal adja a kaviárt
  • Hallottam már róla de soha nem láttam élve füstölve ettem is úgy jó de azt te is tudod
  • Ó igen én is ettem annak idején Moszkvába és nem is volt olcsó
  • Ami jó az vagy drága vagy egészségtelen. -mondta nevetve Szása
  • Na jó elég volt menjünk csináljunk reggelit

Visszamentek a házba a kutyák fegyelmezetten követték őket. István a két kaukázusit hátra vitte a két dobermann elfeküdt a teraszon.

  • Tudsz kávét főzni?
  • Azt hiszem igen
  •  Akkor főzzél én addig megpucolom a halakat

Mire kész lett a kávé István megpucolta a halakat.

  • Vera milyen sokáig alszik. -  talán kipihen valamit mondta mosolyogva István
  • Hülye
  • Hiányoztam már itt vagyok. – jött le a lépcsőn Vera
  • Ugye nem hallottad, amit az előbb mondtam? – kérdezte István zavartan
  • Miért mit mondtál?
  • Semmit nem érdekes, mit kértek reggelire?
  • Lehet kérni rántottát? - kérdezte Vera
  • Már hogyne lehetne sonkával szalonnával?
  • Mindennel
  • Kérek én is mondta csodálkozva Vera kívánságán Szása
  • Előtte egy jó kis házi szilva?
  • Én passzolom. - mondta Vera
  • Én meg kontrázom nekem jöhet. -mondta Szása

Reggeli után István mondta, hogy mindjárt itt a homokfutó és mehetnek megnézni a majort

  • Én kihagynám mondta Vera inkább itt maradnék pihenek vigyázok a kutyákra
  • Ahogy gondolod. -mondta kicsit csodálkozva Szása

Megjött a homokfutó a két szép lóval egy fiatalember hajtotta. Tisztelettel üdvözölte őket aztán csak annyit kérdezett a majorságba? István csak bólintott és már indultak is. Amig mentek István mutogatta a tájat

  • Erre már az Agromax megvett mindent, amit lehetett főleg erdőt meg legelőt, képzeld útálok vadászni de itt is van egy vadásztársaság, ami a cégé. Gondolkoztam azon, amit tegnap mondtál, lehet, hogy ez a mi utunk talán igy is lehet, hiszen csak errefelé több mint hetven család dolgozik nekünk, akiket rendesen fizetek bejelentem őket és nyugdíjuk is lesz.
  • Na látod mondta Szása aludtál a dologra egyet és már jobban is vagy
  • Beszélni kellett róla de rajtad kívül nincs kivel
  • Én itt vagyok és tudod engem mindig megtalálsz. – nevetett Szása
  • Te mi van Verával? – kérdezte István
  • Mi lenne?
  • Te nem vetted észre? Tegnap nem ivott egy kortyot sem de kettő helyet evett gyanús vagy
  • Ne marháskodjál már az ő korában?
  • Ezt azért neki ne mond. -mondta nevetve István

Közben megérkeztek a majorság már szinte egy kis falu volt a régi telep mellett állt vagy hat új ház, és látszottak a távolabb lévő új gazdasági épületek.

  • Nagyot mentünk mutatott körül István ameddig látsz és azon túl is minden a miénk, van vagy 200 sertés 100 üsző tehenek bikák meg egy csomó birka

Közben előkerült egy régi ismerős Mihály ő vezette még most is a majorságot, aminek már neve is volt Sós majornak hívták.

  • Jöjjenek beljebb István, készítettünk egy kis harapnivalót

Az iroda épület tornácán volt terítve Szásának főleg a kenyér ízlett, de nagyon.

  • Minden rendben Mihály bátyám? 
  • Minden sosincs rendben elloptak vagy három birkát, és állatorvost is kellett hívni a borjakhoz, de Istennek hála csak ijedtség volt nem járvány
  • Akkor azért mondhatjuk, hogy majdnem minden rendben
  • Azt igen mosolygott az ember, kinyitottunk egy kis hordó ötéves szilvát megkóstolják?
  • Meg hát akár többször is nevetett István és ha jó viszünk belőle
  • Készítem mondta Mihály

A pálinka mondani sem kell jó volt mit jó nagyon jó volt. Még Szása is repetázott belőle aztán még haraptak egy falatot és készülődtek   visszafelé 

  • Fenn van minden a kocsin ahogy kérte István úr!
  • Köszönöm Mihály bátyám és tudja, ha bármi komoly gond van hívjanak
  • Úgy lesz István úr, na viszontlátásra menjenek Isten áldja magukat

Na ez a nehéz Szása ezt nehéz megszokni

  • Mit?
  • Ezt az István urazást
  • Ez a nyelvetek miatt van oroszul ez sokkal egyszerűbb lenne azt mondaná az öreg „tak i bugyet István Istvánovics ,i vszjo „
  • A megszólításokkal vagytok ti bajban, az apai névvel való megszólításban benne van a tisztelet s nem kell az urazás. Itt ez a mindenki tegez mindenkit csak zavart okoz.
  •  Lehet
  • Azt hiszem elrontottam valamit a múlt héten
  • Mit?
  • István elmesélte a beszélgetést Dezsővel
  • Ezt helyre lehet még hozni mert a pénz kell a ficsúroknak hidd el, viszont beszélj Kelemennel be kell szervezni igy vagy úgy néhány embert az NBH. - tól is.
  • Meglesz már én is gondoltam rá
  • Na látod

Közben visszaértek. Vera édesdeden aludt a teraszon a kutyák vigyáztak rá. Amikor közelebb értek felriadt

  • Jézus elaludtam
  • Ne izgulj Alexék vigyáztak rád. – mondta Szása nevetve
  • Hoztunk tejes bárányt azt sütöm ebédre, na meg egy kis halat is ha már fogtam
  • Az jól hangzik mindjárt megyek segíteni
  • Csak pihenjél megvagyok gyorsan egyedül is. -mondta István és eltűnt a csomagokkal
  • Mi van veled? Ült le mellé Szása olyan csöndes vagy meg sokat alszol ugye nincs semmi bajod?
  • Azt hiszem ezt nem bajnak hívják. - mondta Vera mosolyogva
  • Mit?
  • Terhes vagyok te nagyon okos
  • MI vagy? - ugrott fel Szása
  • Terhes három hónapos gyerekünk lesz, most már érted?
  • De hogy azt hittem, hogy ebben a korban
  • Ezt most hagyd abba! Melyik korban én még csak 47 éves vagyok, vagy magadra gondoltál igen te majdnem 70 de azért, mint látjuk még nemzőképes vagy kételkedsz valamiben?
  • Nem csak nem jutok szóhoz, hadd csókoljalak meg de azonnal
  • Hihetetlen még nem is tudom felfogni kisbabánk lesz, te mit szeretnél fiút vagy lányt?
  • Én egy egészséges gyereket szeretnék
  • Én is természetesen!  István. - ordította el magát Szása
  • MI van tűz van? -mit ordítasz
  • Képzeld gyerekünk lesz
  • Én mondtam már délelőtt. -nevetett István. Gratulálok erre inni kell
  • Mi az, hogy inni vedelni István vedelni fogunk. -hangoskodott Szása

Innen kezdve másfél napot csak ünnepeltek ettek ittak még énekeltek is bár az felejthető volt. Vasárnap este jött Aljosa és visszavitte őket a városba. Szása lassan mindenkivel, aki érdemes volt rá közölte a jó hírt.

Ezt mind felül írta azonban Szása hetvenedik születésnapja, amit István szervezett és egyben valami kis búcsú fogadásnak is lehetett értelmezni.

Nem voltak sokan hiszen nem is sokan ismerték őt az országban, ahol több mint negyven évig dolgozott, és még kevesebb barátja volt.  Azért volt sok gratuláció meg még néhány könnycsepp is. Az ünnepelt jól nézett ki és nem csak korához képest a jó gének, meg a várandós felesége fiatalon tartották, meghatottan köszönte a néhány barát köszöntőjét és megnyugtatta őket ,hogy hosszú életre vágyik

 Aztán csak Verára koncentrált óvta védte orvoshoz hordta és 2002 tavaszán meg is született a gyermekük, kisfiú lett   és a Vizer Benjámin nevet kapta. A név bibliai jelentése a szerencse fia és általában a legkisebb fiúgyermeket nevezték igy.

A politikában is változás történt a választásokon nyertek a szocialisták és a Szabad Demokratákkal alakítottak koalíciós kormányt.  Vizerhez ömlött az információ ki helyezkedni akart ki pénzt. Ő meg csak szokása szerint kivárt és türelmesen figyelt, és fejlesztette az információs bázisát.

A villában nagy változások történtek minden a kis Benjámin körül forgott, aki a várakozásnak megfelelően csodás gyermek, volt csak éppen Szása  nem tudott mit kezdeni egy csecsemővel nála a gyerek körülbelül hároméves korától kezdődött amikor már lehetett beszélgetni vele. Nem volt gond mert viszont Vera csodálatos anya volt, és megoldotta a gyermek körüli dolgokat.  Minden probléma ellenére a kicsi mindkettőjüket meg fiatalította.

Vizer nem kis meglepetésére Goga telefonált, hogy Pestre érkezik, Aljosával kimentek elé a repülőtérre. A gép rendben meg is érkezett és vele a fiatal Vizer is.

  • Üdvözöllek fiam milyen kellemes meglepetés, gondolom később elmondod minek köszönhetem?
  • Papa, ha nem ismernélek megsértődnek! Miért különös ok nélkül nem látogathatom meg apámat?
  • Jaj dehogynem bármikor szívesen látunk tudod jól, csak meglepődtem mikor telefonáltál
  • Na látod és most okom is volt rá, meg akartam nézni a féltestvéremet a kis Benjámint
  • Nagyon jó ötlet, de miért nem hoztad a feleségedet is?
  • Hát, hogy is mondjam, hogy ne nevessél áldott állapotban van, már nem ajánlották a repülést
  • Hát ez isteni nagypapa is leszek Isten valóban rám mosolygott
  • És mikorra várható a kicsi?
  • Olyan két hónap múlva de ő kislány lesz
  • Mindegy csak egészséges legyen Vera, hogy fog örülni
  • Bocsánat még nem is kérdeztem ő, hogy van?
  • Ó mindjárt meglátod kitűnően egész meg fiatalodott
  • Ahogy te is apám
  • Köszönöm fiam rám fér a biztatás 

Közben megérkeztek Aljosa gratulált Gogának aztán elhajtott. Vera a kicsivel jött ki eléjük

  • Nézd meg Benjámin itt a bátyád Goga, mondta Vera és megpuszilta a vendéget
  • Szia Vera gratulálok gyönyörű gyermek

Bementek a házba Goga elhelyezkedett aztán az apjával leültek a dolgozószobába, ahol még a most is a nagypapa bútorai voltak.

  • Látod ezek között a bútorok között nőtem fel és soha nem figyeltem rájuk pedig szépek. -mondta Goga
  • Igen én is szeretem őket és tudod néha úgy érzem bennük van az őseim szelleme, akik most nagyon örülnek, hogy ennyi fiatal Vizert alias Wiesengrünt látnak.
  • Biztos igy van
  • Erről jut eszembe vett ki egy kis zacskót a zsebéből Goga ez Benjáminé hiszen ő is a fiad Wiesengrün örökös elfeleztem, amit adtál.
  • Nem is tudom mit mondjak
  • Nem is kell semmit mondanod ez igy helyes
  • Akkor a kicsi nevében köszönöm! Egyébként minden rendben?
  • Tudnád, ha nem úgy lenne, talán csak annyi, hogy vettem még néhány ingatlant a szigeten egy faluban olcsón adták talán később még jó lesz valamire.
  • Az ingatlan mindig jó valamire
  • Ez meg különösen mert szőlők is vannak ott és néhány grúz rokon már oda akar költözni bort termelni.
  • Végén még lesz egy grúz falu Cipruson
  • Nem lehetetlen! Te gondolom itt maradsz?
  • Igen fiam a moszkvai utazás nem volt véletlen még feladatom van ebben az országban pedig Isten látja lelkem szívesebben laknék Cipruson
  • Talán majd egyszer, ha meg öregedsz. -mondta nevetve Goga
  • Igen majd akkor nevetett Szása is

Goga három napot töltött a városban, ami már semmit nem jelentett neki, a nyelvet alig beszélte, az emberek a ciprusiakhoz képest durvák, és főleg rossz kedvűek voltak.  Megbeszélték, hogy a kis Zoli alighogy vége az iskolának utazik Ciprusra és ott fog tovább iskolába járni. Utazásának a tulajdonképpeni célja a Wiesengrün örökség volt, ezt elintézte és nyugodtan utazott haza, látva, hogy apja és Vera jól vannak a kis testvére meg gyönyörű.

Szásáék csalódtak a politikai változásban. Valamiféle nyitást vártak az oroszok felé akárcsak jelképest is de nem történt semmi. Szásánál adat volt az új miniszterelnökről, aki a kartotékban az úrfi néven volt nyilvántartva. Mikor Sós próbált vele beszélni határozott elutasítás volt a válasz. Szása csak annyit mondott akkor neki annyi. Ezt követően

Sós telefonált Dezsőnek

  • Szervusz Dezső nem zavarlak?
  • Szervusz István bátyám nem csak megleptél, mit tehetek érted?
  • Csak találkozni szeretnék veled az utolsó találkozásunk egy kicsit félresikerült
  • Egyetértek, mikor találkozhatnánk?
  • Legyen holnap kettőkor a szállodában
  • Ott leszek István bátyám
  • Akkor a mielőbbi viszontlátásra

Másnap mindketten pontosak voltak. Most egyikük sem akart ebédelni igy a szivarszobába mentek egy kis pöfékelésre.

  • És mi újság Dezső?
  • Mit szeretnél hallani úgy általában semmi különös nyalogatjuk sebeinket
  • Nos, ha kell rá egy kis gyógyír tudod rám mindig számíthattok
  • Még most is István bátyám? 
  • Igen semmi nem változott, hogy lásd nem a levegőbe beszélek itt ez a papír olvasd el szerintem hasznos információ és látod ingyen adom
  • Dezső elolvasta a papírt aztán Istvánra nézett
  • Ez biztos tudjátok bizonyitani?
  • Ha kell igen de szerintem nem fog odáig elmenni a dolog, természetesen nem mondhatod meg honnan van az info és az utána nézetést sem javaslom
  • Megértettem István bátyám még emlékszem arra, amit utoljára mondtál
  •  Tulajdonképpen ezért kerestelek, de ha bármi hasznos információd van tudod nem vagyok hálátlan, és szinte minden érdekel.
  • Jelentkezem István bátyám és ezért meg nagyon hálás vagyok, és azt hiszem mások is azok lesznek
  • Ha jól tudom ő soha senkinek nem hálás. -nevetett István
  • Általában igaz de az értékes embereket megjegyzi
  • Akkor jó. Nos viszlát Dezső, ha van valami gondolom jelentkezel
  • Még egyszer köszönöm és természetesen igen

A botrány egy hét múlva kitört a miniszterelnök ügynök volt. Jött a magyarázkodás a kezdeti tagadás után a beismerés majd megint a magyarázkodás. Jól megkeverte az ellenzék a kormányzópártokat.

Vizer elővette a kartotékjait és Sósnak szaporodtak a tárgyalásai a szocialistákkal. És egyszer csak a párt megmondó embereinek hirtelen jelöltjük lett a miniszterelnöki pozícióra, egy fiatal agilis volt KISZ funkcionárius személyében. Akit egy csendes puccsal hatalomra is segítettek. Egy év múlva elkezdődött egy lassú változás az Oroszországgal való kapcsolatokban.

Közben az ő életükben is jelentős változások történtek. Sós két gyereke hazajött Angliából az egyik kommunikáció szakot végzett Oxfordba a másik közgazdaságit vállat irányítási szakon. Az anyjuk továbbra is Oroszországban volt. 

Egy hétvégén az összes Sós meg lett hívva a villába egy vacsorára. Vacsora után a dolgozószobába mentek a két idősebb rágyújtott a szivarokra a fiatalabbak nem dohányoztak. Sós kezdte a beszélgetést

  • Fiúk mindketten nagyon örülünk, hogy hazajöttetek, és most a terveiteket szeretnénk hallani a jövőre nézve, hogy esetleg segíteni tudjunk, ha szükséges

András az idősebb fiú kezdte, ő volt, aki a közgazdaságit végezte és most volt 24 éves, anyanyelvi szinten beszélte az oroszt és most már az angolt is.

  • Én személy szerint szívesen dolgoznék valamelyik cégedbe, ha lenne rá lehetőség mert Magyarországon szeretnék maradni, és úgy gondolom neked is a segítségedre lehetnék. -nézett az apjára a fiú

István a fiatalabb 22 éves volt rövid gondolkodás után azt mondta én inkább kimennék Oroszországba Anyához egy kis időre aztán majd meglátom, még nincs határozott elképzelésem a jövőről

Szása és István egymást nézték aztán Szása szólalt meg

  • András ennek semmi akadálya sőt nagyon örülünk a választásodnak a Maxibond Holdingot javaslom ott kezdjél az irányítja az összes többi céget apád majd elmondja a részleteket és megállapítja a fizetésedet, ha kevés gyere hozzám mert én még neki is a főnöke vagyok! -  tette hozzá nevetve Szása
  • István neked is tudunk segíteni a Nemzetközi Kapcsolatok egyetemén Moszkvában egy kétéves egyetem utáni képzés például nem lenne rossz szerintem. Nos mi a véleményetek?
  • Szupper mondták a fiúk szinte egyszerre.
  • Akkor ezt megbeszéltük mondta a két idősebb.

A megbeszélteknek megfelelően András elkezdett dolgozni a cégnél, és el kell mondani hasznosan. Rövidesen számitógépes irányítási rendszerben dolgoztak a vállalkozások. Több fiatal szakembert is felvettek. Az ország csatlakozott az Európai Unióhoz és új pénzügyi lehetőségek nyíltak meg a cégek számára. Az Agromax például jelentős támogatásokat kapott a mezőgazdasági fejlesztésekhez, amit fejlesztésekre költöttek.

Vera eladta a Kuckót és felszámolták a céget. Csak a gyerek nevelésével foglalkozott. az év két nagy eseményt hozott az első az orosz elnök budapesti látogatása volt. Brezsnyev óta nem járt orosz vezető az országban. Szása meg is kapta érte a dicséretet   Vatrjuhintól mert a cég pontosan tisztába volt vele, hogy ebben az ő munkájuk is benne volt.

Ami nem volt nyilvános de még nagyobb meglepetés volt, hogy az elnök találkozni akart Szásával Erre a követségen került sor, ahol a nagykövet társaságában fogadta őt az elnök.

  • Szamuel Lvovics üdvözlöm. – foglaljon helyet
  • Köszönöm a megtiszteltetést elnök úr
  • Megérdemelte tudom mennyi munkájuk van abban, hogy én most itt vagyok
  • De hagyjuk az udvariasságokat, ha jól tudom már túl van a hetvenen lesz?
  • Pontosan 74 leszek  elnök úr néhány héten belül
  • Nos a mi ajándékunk, hogy érdemei elismerése mellett most már tényleg nyugdíjba helyezzük. A tábornokkal megbeszéltem rövidesen megkapja a hivatalos papírokat melyben benne van az utód neve is. Egyetért a döntéssel?
  • Természetesen elnök úr és köszönöm
  • Akkor már csak egy dolgunk van engedje meg, hogy élete munkájának elismerésért átadjam önnek a Haza Szolgálatéért Érdemrend I. fokozatát.
  • A hazámat szolgálom! -  vágta magát vigyázban Sása és átvette a kitüntetést.
  • Pihenj ezredes üljön le. Tudja nagykövet úr, hogy Vizer úr apját Sztálin maga tüntette ki a Szuvorov érdemérem ezüst fokozatával. Ez náluk már családi szokás. -tette hozzá mosolyogva az elnök. Már csak egy magánjellegű kérdés mik a tervei a jövőre nézve Vizer úr?
  • Még nem gondolkoztam ezen elnök úr de az új helyzet ismeretében azt hiszem elhagyom Magyarországot  és Ciprusra költözöm a fiamhoz.
  • Bárhová is megy további jó egészséget kívánok önnek és egész családjának
  • Köszönöm elnök úr!

Rövidesen megjött a hivatalos értesítés is. A kijelölt utód természetesen Sós volt, akinek emiatt sürgősen Moszkvába kellett utaznia. A hivatalos ügyek mellett találkozott Olgával is aki kijelentette, hogy nem kíván visszatérni Magyarországra és ez nem István miatt van, de a sajátjai között szeretne inkább élni. Nagyon örült viszont, hogy a kis István ott fog tanulni mert ezt közben Szása elintézte.

Sós lassan teljesen átadta a cégek vezetését a fiának, neki épp elég munkát adott a Szásától fokozatosan átvett hálózat irányítása és az ezzel kapcsolatos ügyek. Már ő is majdnem hatvanéves volt, kicsit elnehezült és a haja is kevesebb volt, mint mikor 25 évesen Moszkvában aláírta azt a bizonyos papírt. Csak a meggyőződése és a becsületessége nem változott. Tulajdonképpen büszke volt az új feladatára. Apám, hogy örülne gondolta. Hálás volt Vizernek, hogy akkor harminc éve rá gondolt.

Vizerék Ciprusra készültek. Vera nagyon örült mert Zoli is ott tanult Szása családja is ott volt és a kis Benjáminnak a neveléséhez is jobb helynek tűnt az örök tavasz szigete, mint Budapest.