Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Az örökösök

2017.08.28

Egy költözés soha nem egyszerű, ez sem volt az.  Először Szása utazott Ciprusra, hogy keressen egy megfelelő házat maguknak. A Goga által emlegetett falu Maroni nem volt messze Larnacától volt minden volt tengerpart és nem messze voltak kis dombok szőlőkkel. Goga már vett itt három házat és egy elég nagy területet, amin már volt ugyan szőlő, de még alkalmas volt az új telepitésére.  Itt találtak egy megfelelő házat tulajdonképpen egy kisebb birtokot Szásáéknak.

Volt vagy kilenc szoba és két hektár terület úszómedence olajfák szőlők vagyis minden. Mégis át kellett építeni, hogy az igényeiknek megfeleljen és a nagypapa bútorai elférjenek mert ahhoz Szása ragaszkodott. Igaz igy már csak hat szoba maradt, de úgy gondolták az is elég lesz.

Az építés egy évig tartott és a költözés sem volt egyszerű. Szása megbeszélte Aljosával, hogy ők is költözzenek velük, mert Aljosára amig ő él mindig szükség lesz. A nagydarab orosz boldogan belegyezett igy nekik is vettek a faluban egy kisebb házat.

Mikor a ház végre elkészült több részletbe költöztek. Előszőr a nők és a kis Benjámin érkezett repülővel. Szása ellenőrizte a pesti villában a pakolást és mikor már minden a kamionon volt csak utána repült ő is. Aljosa István sofőrjével Ivánnal a bálna Mercivel utazott Theszalonikibe a kutyákkal onnan Iván visszavitte a kocsit Aljosa meg komppal érkezett a szigetre a kutyákkal.

Végül azért mindenki megérkezett. Goga nagy házavatót rendezett a tiszteletükre. Szása félt egy kicsit a költözéstől, de minden jól sikerült. Cipruson a legjobb évszak az ősz várta őket kellemes időjárással és rengeteg gyümölccsel. Elindult számukra egy új élet.

Szása elutazása Magyarországon is új helyzetet eredményezett.  A villát Vizer eladta a Maxibondnak igy végül is jogilag az övé maradt még akkor is ha kiköltözött belőle. Sós használta irodaként az egyéb tevékenységekhez annál is inkább mert az anyagok ott voltak a pincében. A helység ajtaja elé a már történelmi elfordítható boros rekeszt szerelték kódzárral.

 A hálózati munkában is betört persze a technika Sós igyekezett lépést tartani vele, az irodában egyre szaporodtak a számitógépek és egyre nagyobbak lettek a monitorok. Ennek ellenére Sós ahogy Vizer is ragaszkodott a kartonokhoz. Ahogy ő is mondta ezeket próbálják meghekkelni. A hálózat és a cégek is működtek. András nagyon jó vezetőnek bizonyult. Sós és Kelemen tartották életben és mozgásban a hálózatot. Ahogy annak idején még Szása javasolta bekapcsolták az különféle és nagyrészt egymással rivalizáló állambiztonsági cégeket is,  szinte mindenhol volt emberük.

Ugyanakkor nem bízhattak el magukat mert más országok hírszerzői szintén dolgoztak az országban és nem is eredménytelenül. A nyugati gazdasági befolyás olyan erős volt, hogy nem lehetett vele versenyezni. A vezetés próbált mindenkivel jó viszonyt kialakítani, de ez nem ment áldozatok nélkül és az áldozatokat mindig a szegény rétegek hozták.

A válságot a szocialista kormányok nem élték túl.

Elbukták a választásokat megint a Polgári kormány került hatalomra. Olyan lendülettel álltak neki a hatalom átvételének, hogy még  a  bolsevikok is tanulhattak volna tőlük. Dezső újra jelentős figura lett de nem lehetett rá mondani semmit mert nem felejtette el a régi barátokat.

Igy Sósék is gazdagodtak a földjeik után járó támogatásokból és  a pályázatokon elért uniós pénzekből. Szabó Zoli bátya is elérte a 80 évet a születésnapra a két Sós leutazott a Nyírségbe.

A régi házhoz mentek, ami nem sokat változott az évek alatt ahogy az öreg Szabó sem még ugyanaz a nagyhangú ember jött ki eléjük az útra mint 20 éve

  • Nézd már anya az embernek meg köll vénülni, hogy a gazdag pestiek ide tolják a pofájukat. -mondta nekik nagyhangon a ház előtt
  • Hogy nem szégyellőd magad bolond vénember igy üdvözlőd a vendéget, aki még rokon is, ne is törődjetek vele csak gyertek be sütöttem pogácsát
  • Itt tényleg semmi nem változik mondta István
  • Csak te öregszöl, nézd meg pohos vagy és kopasz. -mondta az öreg Szabó
  • Én meg még akkora legény vagyok, hogy most lesz az esküvőm
  • Mi lesz? -kérdezte István csodálkozva
  • Meg akartunk lepni titeket, mert nem csak az öregnek lesz a születésnapja de a hatvanadik házassági évfordulónk is most lesz oszt a vénember kitalálta, hogy újra elvesz. -mondta a nénje mosolyogva
  • Hát Zoli bátyám megleptél az biztos erre inni kéne valamit
  • Azt csinálom már hajnal óta nevetett az öreg, de most töltök nektek is
  • Aztán mikor lesz a nagy esemény?
  • Hát holnap a vadászházban lesz, mindenki oda jön még a pap is, nektek könnyű lesz mert ti már ma ott éjszakáztok, ezt a kicsinyt megisszuk töltött a poharakba az öreg aztán kimegyünk

A vadászházban már nagy volt a készülődés a konyhában csirkéket pucoltak, húsokat daraboltak   és rakták a hűtökbe. A ház háta mögött egy hatalmas szerkezetet láttak, mint egy kettévágott olajoshordó olyan volt, hiszen az volt végül is. Tanul ám a paraszt is láttam a TV-ben hogy Amerikában igy sütik a húst mondom megpróbálom és sikerült 30-40 kilót tudok sütni egyszerre, már be is van pácolva holnapra, mondta az öreg Szabó.

Leültek a nagy asztalhoz az öreg intézkedett hoztak is mindjárt enni inni,

  • Aztán este majd eszünk egy kis kacsát azt készítettem nektek mára. -nyugtatta őket Szabó
  • Aztán mi újság nálatok sajnos elég rég jártam lent
  • Az már igaz mióta te is gazda lettél nincs időd ránk, de megértelek egyébként jól vagyunk, ha lehet mondani egyre jobban, de őszintén István ez már nem az én világom az üzletről már kis Zolit kell kérdezned tudod már ő itt a „pogi „
  • Na azt hallottam de igazad van az üzletről majd András meg kis Zoli beszélgetnek.
  • És veled mi van amúgy István?
  • Mit mondhatnék Olga Moszkvában él a kis István egy éve jött haza tulajdonképpen jól vagyok, egy kicsit úgy, mint te én sem akartam földesúr lenni de lettem, most már csak egyet tehetek megpróbálok jó gazdájuk lenni.

 

  • Tudod évekkel ezelőtt Szásával beszélgettem hasonlókról, hogy nem ezt képzeltem meg hogy nem nagyon szeretek István úr lenni. Akkor Szása azt mondta a gazdagságot is lehet jól használni. Csak legyek mindig becsületes az embereimmel, és soha ne felejtsem el honnan jöttem az a lényeg.
  •  Igazad van öcsém !Mi is csak ennyit tudunk tenni, de szerintem ez nem kevés itt is mi vagyunk vagyis inkább ti mert az Agromax a legnagyobb munkaadó, de viszont mi mindig fizetünk nem is rosszul és időre, még be is jelentjük őket talán még nyugdíjuk is lesz.
  • Na látod, és ha jól neveltük a gyerekeket ők sem tesznek majd másképp.
  • -tette hozzá István

Másnap aztán beindult a nagyüzem volt vagy száz vendég, István meglepetéssel vette észre köztük a Rezes családot.

  • Na már velük is jóba vagytok?
  • Megrendesedtek , meg majd később ők zenélnek

Meglátogatták Imrét a kutyáival, aki azóta is itt lakott a falu mellett. A tanyát nagyon ki csinosította és még asszonyt is szerkesztett bele valahogy.

  • István üdvözöllek gyertek beljebb gondoltam lejöttök, de arra nem, hogy meg is látogattok kellemesen megleptetek

Bementek a házba Imre rögtön eléjük tett egy kis pogácsát meg egy kis pálinkát. Rajta is látszott az évek múlása de nem nagyon, most is mozgékony volt, mint régen. Várjatok mutatok valamit mondta befutott a ház mögé és hamarosan négy hatalmas kutyával jött elő

  • Ők az új nevelések moszkvai őrkutyák Aljosa révén szereztem őket Szibériából, még kicsik nyolc hónaposak
  • Ezek kicsik miért mekkorák lesznek?
  • Úgy nyolcvan – kilencven kilósók és körülbelül méteres mar magasságúak.  Csak most hívják őket moszkvai őrkutyáknak, mert a gazdagoknál divatba jöttek amúgy hegyi pásztorkutyák az Altájban ugyanolyanok, mint a kaukázusiak csak kicsit nagyobbak. Természetes környezetükben a farkas fél tőlük, de még a medve is.

 Itt is a gazdagoknak kell hiába mondom, hogy kell neki egy hektár terület. Persze van, akinél megvan. Most belőlük élek olyan fél milliót adnak érte kiképezve. - tette hozzá nevetve És nálad a kutyák nézett Istvánra?

  • Megvannak most boldogok, mert szinte állandóan ott lakom
  • Az jó azt szeretik, hallom Alexék Ciprusra költöztek
  • Igen de nyugi jó dolguk van biztos
  • Tudom Aljosa is ott van, néha beszélünk 
  • Jól van Imre örülünk, hogy megvagy délután gondolom látjuk egymást
  • Ott leszek a párommal az biztos

Mikor visszaértek az öreg azt mondta

  • István magatokra hagylak megyek átöltözni meg minden, nekem itt ma feladatom lesz
  • Készülődj Zoli bátyám, ne zavartasd magad

István körülnézett és látta, hogy a kis Zoli meg András egy asztalnál ülve beszélgetnek

  • Nem zavarok fiatalok?
  • Ugyan már miért zavarnál. - mondta a fia
  • Zoli épp meséli mennyit fejlődtek az utóbbi időben, tudod már a felesége viszi a volt szörpüzemet és vettek hozzá egy csomó elhanyagolt gyümölcsöst egy két év alatt már termő fák is lesznek és akkor saját gyümölcsöt dolgozunk fel.
  • Ez jó hír fejlődni kell folyamatosan, hirtelen eszembe jutott valami nálam Nógrádban annak idején sok volt a málna lehet, hogy újra indíttatom meg lehetne erdei bogyókat gyűjteni aztán itt feldolgozni. Látod az Isten verte kapitalista mindig dolgozik. -nevetett István

Közben elindult az ünnepség a nyolcvan éves Szabó Zoltán sötét öltönyben kihajtott fehér ingben kísérté a feleségét a hetvenhét éves Kis Zsuzsannát az ideiglenesen felállított oltár elé, akin még a kicsit kiengedett hatvan évvel ezelőtti ünnepi népviselet volt, amit az esküvőjén viselt utoljára. A tisztelendő úr szépen beszélt, és lehet mondani mindenki meg volt egy kicsit hatva. Nem volt még ebben a faluban ilyen esemény talán soha még.

A beszéd után ment minden a maga rendjén mert mulatni azért tudtak a hosszú asztalok mellett ültek a vendégek és érdeklődéssel fogadták az öreg féle texasi sülteket, persze azért a hagyományos ételek sem maradtak el volt csirkeleves sült kacsák csirkék, meg torták.

Este felé már zenéltek a Rezesék és Zoli bátyának, ha akarta, ha nem meg kellett forgatni az új menyecskét.

Sósék másnap estig maradtak

  • István köszönöm, hogy megtiszteltetek ezen a szép napon, remélem látunk még titeket nagyobb esemény nélkül is, mert ahogy errefelé mondják öreg embereknek már nem az esküvőt kell várni hanem a temetést
  • Ne mondjon ilyeneket Bátya mert megharagszom, természetesen jövök, ha tudok vagy bármikor amikor úgy érzi szükséges, a fiatalok napi kapcsolatban lesznek úgyhogy mindent tudni fogok magáról. Vigyázzon magára hiszen most házasodott, és kímélje a fiatalasszonyt.
  • Mondok én mindjárt olyat, hogy Pestig elég lesz, vigyázz magadra és még egyszer köszönöm nagy örömet okoztál nekünk.

Sós úgy tűnt el a közéletből, hogy szinte senki nem vette észre, ami nem olyan nagy csoda mert a valóságban benne sem volt. Alig néhányan ismerték személyesen és a vagyonáról befolyásáról még kevesebben tudtak. András lépett a helyére ő már inkább a mai világ embere volt. A dömsödi házban lakott, amit teljesen átépíttetett, minden lehető automatikát biztonsági rendszert beépítve.  Több kocsija is volt de saját maga vezette őket. Már túl volt a harmincon de még egyedül élt.

A fiatal István is visszatért Magyarországra s ahogy Szása gondolta és intézte  beszervezve, ismerte apja tevékenységét és feladatának megfelelően segítette is. Ő a villába lakott de ő is egyedül élt.

Sós egyre többet sőt mondhatni állandóan a Nógrádi birtokon volt, horgászott és egyre többet olvasott, most, hogy lett rá ideje. Ő is közeledett már a hetvenhez emlékezett rá, hogy Szását akkor engedték el már őszintén várta nem nagyon érdekelték már az események, örült, hogy István egyre többet átvesz a feladatokból.

A Sós -Vizer birodalom nagy volt és láthatatlan. A befolyásuk a magyarországi eseményekre még sokkal nagyobb volt. Persze soha nem közvetlenül.  Sós soha nem szerepelt a médiában és egyik vállalkozása sem. Az elmúlt évtizedek alatt sokan próbáltak fogást keresni rajtuk eredménytelenül.  És Vizer féle kartoték már több mint ezer nevet tartalmazott. A birodalom mert már nyugodtan lehetett annak nevezni csak egyre nőt. Ők nem vették ki a nyereséget hanem újra befektetették, igaz néha adó optimalizáltak de ki nem tette.

Közben Cipruson cseperedett a kis Vizer Benjámin, aki már öt éves volt. Ötéves korára beszélt vagy négy nyelvet és szinte soha nem keverte őket. Anyjával és a féltestvérével Zolival magyarul beszélt ez volt az ő titkos nyelvük igaz az apja is értette. Az apjával Aljosával és Gogával oroszul beszélt, a környékbeli gyerekkel ciprusi görögül, de némelyikkel grúzul   mert sok grúz család is élt a kis faluban, és mind valamilyen szinten Goga felesége vagy anyja révén rokon volt velük.

Szása nagyon boldog volt, hogy ide költöztek valójában elég messze voltak a világtól ahhoz hogyha nem akartak nem tudtak semmiről. Már betöltötte a hetvennyolcat de nem nézett ki annyinak, naponta úszott és még mindig csinálta az aikidó gyakorlatokat is. Egészségesen táplálkozott a bűnei a szivar és a helyi Metaxa konyak volt, amit nagyon megszeretett.

Vera szinte újjá született napbarnított lett és nagyon szépen idősödött. A kis Benjámin tartotta fiatalon.

Nyugodtan lehet mondani, hogy rájuk mosolygott az Isten hiszen egészségesek voltak és gazdagok.

Szása egyre kevesebbet hallott Magyarországról az üzleti ügyeket már évek óta Goga intézte és jól. Ezért érte meglepetésként amikor Sós telefonált, hogy meglátogatná, őket, ha nincs ellenükre. Természetesen örültek neki Verával és kíváncsiak is voltak mi történt vele már megint.

Egy hét múlva Sós meg is érkezett Goga várta a reptéren, és ő hozta ki a birtokra, mikor kijöttek az érkező kocsi elé és Sós kiszállt a kocsiból, hirtelen nehezen tudtak megszólalni, Sós feleakkora volt, mint mikor utoljára látták

  • Isten hozott ölelte át őt Szása, majd utána Vera 

A teraszon ültek le, ahonnan látni lehetett a medencét és a kert egy részét

  • Szép hely, és jó idő van. -mondta Sós
  • Igen szép! mondta Szása
  • Mi újság? -  kezdte a beszélgetést Sós
  • Na most már aztán elég, mondta Szása ingerülten ne kezd nekem ezeket az udvariassági formulákat mert agyvérzést kapok, két éve szinte nem is beszéltünk aztán idejössz és megbocsáts de láthatóan szarul nézel ki, és tőlem kérdezed mi újság?
  • Nyugi Szása ülj mert tényleg agyvérzést kapsz, tudom látványos de akkor sem könnyű róla beszélni. Igen beteg vagyok rákos állítólag egy fél évem van hátra és még látni akartalak azért jöttem, ennyi röviden.
  • A kurva életbe, bocsáss meg de nem tudok mit mondani
  • Nincs miért
  • Mit hozzak jött ki a házból Vera
  • Nekem konyakot neked nézett Istvánra Szása
  • Jöhet nekem is már nem tud ártani
  • És végül is milyen hol van?
  • Tüdő de végül is alig érzem csak fogyok, meg tudom hogy ott van a sok sejtes rohadék
  • Pedig nem is dohányoztál olyan sokat
  • Szása nincs indok meg kell halni valamiben és kész
  • De te még fiatal vagy baszd meg
  • Hatvanöt múltam már én is
  • Akkor is, na mindegy minden esetre itt maradsz amig csak lehet, mert itt vannak akik gondoskodnak rólad van itt annyi női rokon mint a nyű, és a klíma is sokkal jobb ja és hívok orvosokat is szóval küzdünk barátom az utolsó leheletig

És ezt tették a levegőváltozás és az állandó gondozás még két évet adott Sósnak. Szását nagyon megviselte a halála csak nem akarta kifelé mutatni.

 A temetése otthon volt Nógrádban a saját birtokán temették el, hogy a sírja a tóra nézzen. Szása nem volt ott ebben előre megállapodtak.

Végakaratának megfelelően a házból gyermekotthon lett árva gyerekek részére, aminek a fenntartását a Sós alapítvány biztosította, amit a fiai hoztak létre apjuk végakaratának megfelelően.

Szása talán valami ősi atavizmusból egy hétig gyászolt. Alig jött elő a szobából csak ült egy széken és gondolkozott.

Mikor végre előkerült, teljesen megváltozott. Tele volt energiával. Hívta Gogát és leültek beszélgetni.

  • Fiam az egész Maxibond szisztémát át kell szervezni úgy, hogy a magyarországi cégekben a Vizer család ne szerepeljen benne se tulajdonosként se sehogy. Legyenek a tulajdonosok off shore cégek, grúzok akármi, csak mi ne legyünk jelen abban az országban.
  • Megoldható de sok pénzbe kerül
  • Az most nem számít old meg!
  • Meglesz, meg sem kérdezem miért?
  • És én meg nem mondom meg 
  • A következő lépés az lesz, hogy lassan folyamatosan kivonjuk a tőkénket abból az országból. Elsősorban a Sósóknak adjunk el mindent akár halasztott fizetésre is, ha őket nem érdekli másnak azonnali pénzért.
  • Értem, vagyis nem de rád bízom
  • És jól teszed mert még az én pénzem 

Az ügylet elindult de mint minden ilyen dolog lassan ment. Sós András nem nagyon értette a szándékot de tette, amit tehetett mindent megvett, amit tudott. Úgy öt év kellett hozzá és Vizer Sámuelnek semmilye nem volt Magyarországon a villát kivéve. A Sós testvérek talán még gazdagabbak lettek, mint azelőtt, voltak de ez már őt nem érdekelte.

Nyolcvankét éves volt a kisebbik fia 13 éves volt az unokája 12 és Goga is már elmúlt negyven. Még jól tartotta magát naponta úszott és aikidózott csak már lassabban.

A következő évben alapítványt hozott létre Izraelben a Wiesengrün alapítvány idős otthonokat támogatott, illetve tartott fenn.

A kis Benjámin 16 éves amikor nagyapja leül vele és átadja családi örökségét. A gyerek természetesen nem sokat ért az egészből, de valahol érzi, hogy ez most életének egy nagyon fontos pillanata ezért komoly és figyel. Amikor apja átadja neki az ékszereket elhangzik az örök mondat  

  • De Papa nekem nem kell pénz van elég arra, amire kell mit csináljak én ennyi pénzzel
  • Az öreg őszintén felkacagott
  • Tudod kisfiam olyan hatvan évvel ezelőtt én is ugyanezt mondtam apámnak és tudod mit mondott?
  • Nem
  • Azt mondta nézd fiam én már húsz éve nem csinálok vele semmit majd, ha lesz egy fiad ad oda neki hátha neki jó lesz valamire, csak meséld el neki honnan van, hogy nagyapád emléke fennmaradjon
  • Én is ezt mondom ne csinálj vele semmit, bátyád segít tedd vissza a bankba eddig is ott volt, de tudd, hogy most már a tiéd. Ha majd esetleg átadod a fiadnak vagy valakinek meséld el a családod apai ági történetét. Ükapád emléke mindenképpen fennmarad arról én gondoskodtam, de a   Vizerek szívében mindig ott kell legyen az emléke. Érted, amit mondtam?
  • Igen apám értem
  •  Akkor jó.

Vizer Sámuelnek talán ez volt az utolsó kötelessége, és ezt megtéve úgy gondolta nyugodtan távozhat, egy délután elaludt a székbe a kertet nézegetve. Alex nyüszítésére figyeltek csak fel a két öreg az utóbbi években mindig egymás mellett volt.

A birtokon temették el, hogy mindig a kertet lássa. A temetésen csak a család vett részt Goga búcsúztatójában csak annyit mondott:

  • Kevesen ismerték igazán, még talán én sem, egyet tudok elveihez mindig hű nagy ember volt. És apának senki nem kívánhatott volna magának jobbat.

Alex egy évvel élte túl. A gazdája mellé temették. Talán, hogy örökké együtt tudjanak sétálni.

Egy új korszak kezdődött a Wiesengrün- Vizerek életében.