Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Alapitó

2017.08.28

 

1840.-n Bécsben megszületett a Wiesengrünök hatodik gyermeke Miksa. Egészséges kis gyermek volt, örült az egész család mert akkoriban bizony nem volt ritka a csecsemő halál. A Wiesengrünök ahogy a nem túl régen felvett nevük mutatja zsidók voltak. A kis Miksa apja még Ábrahám ben Jákob néven csodálkozott rá a fényre kiabálva ,egy galiciai kis faluban.

Onnan került Bécsbe, ahol saját erejéből és ahogy állandóan mondogatta Isten segítségével meg nagy szerencsével elég jól menő fakereskedése lett. A kis Miksát annak rendje és módja szerint kisebb ünnepség keretében körül metélték és megkapta a héber nevét a Mojsét. A zsinagóga könyveiben Ábrahám ben Mojse néven, míg a világi hatóságoknál Miksa Wiesengrün néven anyakönyvezték. Bécsben a zsidó negyedben laktak úgyhogy a kis Miksa természetesen az ottani zsidó iskolában a Jesivában tanult, természetesen ezzel párhuzamosan járt a helyi elemi iskolába is. Otthon jidissül beszéltek az iskolában németül, de az utcán mindenféle nyelvet lehetett hallani a császárság minden sarkából jöttek ide zsidók, hogy boldoguljanak. Mondani sem kell, hogy ezt nem mindig és mindenki nézte jó szemmel. Ha nem is olyan gyakran, mint Keleten de itt is voltak néha pogromok.

Miksa jó eszű gyerek volt, és miután ő utána már több gyerek nem született a család megengedhette magának, hogy legalább a legkisebbet taníttassa igy az általános iskola elvégzése után kereskedelmi iskolába iratták. Ez már elég drága iskola volt. De Miksa jó tanuló kedves gyerek volt osztálytársai is kedvelték. Egyik barátja Fritz Holchammer volt, a malmos Holchammer fia ahogy a tanárok háta mögött a kis Fritzet nevezték.

Minden esetre Miksa volt az első Wiesengrün aki érettségit mégpedig kereskedelmit tett. A barátjával együtt léptek az apai cégben csak Fritz, mint igazgatóhelyettes Miksa mint gyakornok. Minden estre 19 évesen már üzletkötő.

A fiatal Miksa modern zsidó a 19 éves középtermetű csinos arcú fiatalember, modern ruhákba jár és bajuszt visel. Sokat utazik a Monarchia területén és sikeres is a munkájában. Már nem otthon lakik szobát bérel a városban, és teljesen önellátó. A szüleihez már csak látogatóban jár, egyre távolabb kerül ortodox hagyománykövető apjától, magának sem vallja be, de már kicsit szégyelli a még mindig kaftánba járó pajeszos öregembert.

19 éves amikor felajánlják neki, hogy legyen a cég képviselője a Magyar Királyság területén. Nagyon nagy lépés volt ez a fiatal Miksának, bár el kellett hagyni Bécset és Pestre költözni. Akkoriban egy bécsinek ez igaz, hogy nagy kalandnak számított, de azt is jelentette, hogy a nyüzsgő fővárosból egy provinciális kisvárosba kell költöznie.

Úgy gondolta elutazás előtt ideje lenne megnősülni, a családja is erre biztatta. Jelöltbe nem volt hiány Miksa reményteljes fiatalembernek számított a bécsi zsidó közösségben. Hamarosan megtalálta az alkalmas személyt is    Silberstein Lotti személyében, aki egy termény kereskedő lánya volt. Rövid udvarlás után a két családfő megállapodot és megtörténhetett az esküvő. Lotti szép hozományt hozott a házasságban Miksa a tehetségét vitte.

A fiatal pár 1860.- ban költözött Pestre. Bécsben akkoriban azt mondták, hogy a zsidóknak most Magyarországon esélyük van a boldogulásra. Jöttek is nem kevesen mindenfelől a gyorsan fejlődő Pestre. A városban javarészt németül beszéltek igy a kommunikációval nem volt gondjuk. Ennek ellenére Miksa gyorsan és egész jól megtanulja az ország nem könnyű nyelvét. Szüksége is van rá a munkája miatt.

A felesége hozománya segítségével egy hatszobás lakást vesznek a Király utcában. Ez tulajdonképpen a kétszobás ház teljes második emelete. Lotti igényeinek megfelelően még egy fürdőszobát is kialakítottak benne, ami akkor ritkaság volt Pesten. Eleinte talán nagy volt a lakás két személynek meg az egy cselédlánynak de később fokozatosan be népesítették. Otthonukban is mint az utcában, ahol laktak bábeli nyelvzavar volt. Ők ketten jidisül beszéltek a cselédekkel meg hol németül, hol magyarul.

Közben a természet rendje szerint születtek a gyerekek, is előszőr a fia Sámuel 1863.-ban Majd 64.-ben és 66. -ban a két lány Sára és Zelda.  Zelda születése komplikált volt. Lotti beteg lett és több gyerekük már nem született. Miksa igy is végtelenül büszke volt a családjára de legfőképpen a fiára, aki ahogy akkoriban elképzelte tovább viszi az üzletet meg a nevet.

A családot Lotti kemény kézzel irányította   a házban rend volt, és tisztaság. Miksa minden nap két órakor otthon ebédelt. Csak akkor nem, ha vidéken volt valahol. Addigra már mindenki az asztalnál ült, és várta, hogy a lány felszolgálja az ételt. Már öten voltak az asztalnál ő a férjével a három gyerek. Kóser konyhát vittek. Lotti nagyon jó de akaratos asszony volt. Miksa hamar belátta jobb, ha a családot Lotti irányítja neki elég az üzlet.

Ebéd után Miksa lefeküdt egy órácskára, majd visszament a kávéházba. Eleinte onnan intézte az ügyeit.

Az üzlet nagyon jól ment az országban ipari fellendülés volt egyre másra építettek a malmokat kellettek a gépek alkatrészek.

Miksa és Fritz céget alapított és ő lett az osztrák anyacég Kelet -Európai képviselője. Alkalmazottakat utazó ügynököket vett fel mert, már nem győzte a munkát. A Wiesengrün név komoly név lett a szakmában legfőképpen azért mert Miksa hitelre is adott el gépeket. Igaz ezeket komolyan biztosította mert tulajdonjogokat kért az épülő malmokban, amit később a tulajdonosok általában megvásároltak.

Ennek ellenére vagy éppen ezért  az üzlet ment. A századforduló felé Miksa már igen tehetős embernek számított. Középmagas őszes hajú, kis tekintély pocakkal rendelkező férfi volt, aki rendezett szakált és bajuszt hordott. A család bár tartotta a vallást bigottnak nem volt mondható. Otthon természetesen kóser konyhát vezettek, és az ünnepeken mindig ott voltak a zsinagógában.

Lotti akaratának megfelelően a lányok mikor 12 évesek lettek visszaköltöztek Bécsbe az anyja családjához és ott jártak líceumba. Ahogy akkoriban a férjének mondta:

  • Azt akarom, hogy legalább a lányok valami kulturáltabb környezetben nőjenek fel, ha már nekem itt kell élni ebben a porfészekben. Milyen férjet találnának itt maguknak? Még a végén valami magyart
  • De édesem az lehetetlen a magyarok nem vesznek el zsidókat
  • Hagyjál nekem békén igy döntöttem és kész.
  • Legyen úgy ahogy Te akarod. - mondta Miksa és a lányok költöztek

Természetesen a költségeket Miksa fizette. De igy volt ok, hogy Lotti is gyakran utazzon Bécsbe a lányai látogatni meg vásárolni egy kicsit.

Sámuellel Lotti keveset foglalkozik őt az apjára bízta.  Okos kisgyerek gyakran bejár apjával az irodába a raktárokba, legjobban örül, ha malmokba mennek érdeklik a gépek főleg, hogy hogyan működnek. Igy érdeklődésének megfelelően a gimnázium után a Műegyetemre jelentkezik.

 A család már rég nem a Kiirály utcában lakik. Lotti hatására Miksa   a hetvenes évek közepén meglehetősen szép nagy telket vett a Svábhegyen ami akkor a világ végének számított.  Sok zölddel és a réten legelésző tehenekkel ,és néhány sváb gazdálkodóval.

 Ide épített egy akkori mértékkel nagyon modern villát Miksa. Volt két emelet alul elég nagy nappali konyha cselédlakás az emeleten négy szoba két fürdőszoba és egy hatalmas erkély Itt laktak eleinte hárman és a személyzet.

Miksa innen jár az irodába saját fogatjuk van. Ez viszi Lottit is a városba és nem ritkán a fiatalurat az egyetemre. Sámuel jól tanul dicsérettel fejezi be az egyetemet és gépészmérnök lesz. Igy ő lett az első egyetemet végzett Wiesengrün.

1892.-ben belép apja mellé a cégbe. Szülei hatására egy év múlva megnősül feleségül veszi Stein Rózát egy pesti bankár lányát. Jelentős hozománnyal kezdhetnek új életet de Rózának nagyon tetszik a Svábhegyi környezet igy a villában maradnak. Mintha az élet másolna magát nekik is három gyermekük születik először 1895.-ben Leó majd 97.-ben Lotti és 99.-ben Róza

Miksa hatvanadik születésnapját, amely a századforduló évre esett nyugodtan mondhatjuk fényesen megünnepelték. Hazajöttek az anyjuk vágyai szerint külföldre férjhez ment lányok a gyerekeikkel, férjeikkel és minannyian Miksát ünnepelték a villa kertjében.

Még fotográfia is készül a családról középen Miksa hatvanéves rangjának megfelelő pocakkal rendelkező rendezett szakállas bajuszos úr áll középen- Látszólag délceg egészséges ember valójában már súlyos beteg. Oldalán a kicsit kövérkés felesége és előttük áll a három gyermekük Sámuel a feleségével Rózával és a három gyerekkel az ötéves matrózruhás Leóval a kis fodros ruhás Lottival és a karon üllő kis Rózával. A jobboldalon A Prágában lakó Sára férjével és két gyerekével és a Frankfurtból hazajött Zelda férjével és kisfiával.

A kép az akkori nagypolgári jólétet mutatja mindenki jól öltözött a férfiak kissé pocakosak közelebbről látni lehetne a komoly arany zsebórákat és a nők értékes ékszereit.

Miksa nagyon boldog volt hat unokájával és a népes családdal. Ahogy az ebédnél mondta is:

  • Kedveseim, ha van túlvilág akkor most onnan az én apám Ábrahám ben Jákob, aki Galíciából jött Bécsbe, hogy megcsinálja a szerencséjét, nagyon elégedetten nézheti a fiát. Azt, aki igaz, hogy eldobta az ortodox szokásokat de zsidó maradt, és ő is megcsinálta a szerencséjét itt Magyarországon. Ahogy mondani szoktam a Mindenható és a szerencse segítségével. Én felépítettem valamit nektek már csak vigyázni kell rá.

Akár a búcsú beszéde is lehetett volna mert két év múlva már a temetésére gyűlt össze a család.

Sámuel vette át a cég irányítását, már régóta voltak tervei a céggel de nem akart az apjával vitát igy félre tette őket. Most ismét előtérbe kerültek. Első lépésként kivásárolta apja társát és barátját Holzheimert. Fritznek nem volt ellenére a dolog a céget már régen mások vezették.

Sámuel belátta, hogy csak a malomiparra támaszkodni nem lehet, már nem kellett több malom az alkatrész kereskedelem, meg nem hozott eleget. Terménykereskedelemmel kezdett foglalkozni, a dolog tulajdonképpen adta magát, ahol a malmok vannak oda megy a gabona őrlésre, a gabona termelőkkel eddig is baráti kapcsolatokat ápoltak, ezeket most üzletire váltották.

Az országban konjunktúra volt egy ügyes ember tőkével szinte akármibe kezdett sikert arathatott Sámuel ügyes ember volt Ahogy akkoriban mondták jó név a szakmában igy a cég tovább fejlődött. Csak most már a raktárjaikban nem csak malom alkatrészek hanem terményzsákok is voltak, és lassan azok kerültek többségbe.

Róza jó feleség volt és a család boldogan élt a villában. Felesége jóságát mi sem bizonyítja jobban, hogy kitudott jönni anyósával Lottival. Sámuel már nem fogattal hanem autóval jár. Nagyon szereti vezetni, de azért sofőrje is van. Ő viszi a gyerekeket iskolába egyelőre még csak Leót.

Leó nem szeretett iskolába járni, igaz már a jesivában is gond volt vele a vallás nem érdekelte viszont fegyelmezetlen, és tiszteletlen gyerek volt. A tanítók nem mertek panaszkodni mert Sámuel tisztelt tagja volt a gyülekezetnek, de a gyereket a háta mögött kis mesügének hívták.

Leó az iskolában sem volt túl sikeres de ahogy mondani szokták a neve át segítette az osztályokon. Apja munkája iránt egyáltalán nem érdeklődött, nehéz lett volna megmondani mi érdekli a gyereket. A felsőbb iskolákban Sámuel és főleg Róza sok mindent megpróbált szakköröket, külön tanárokat, kevés sikerrel.

A kis Leó főleg csavarogni szeretett, szülei tudta nélkül járta a város olyan környékeit ahová soha nem engedték volna. Nem egyszer kellett futva menekülnie mert a gyerekek nem igen szerették az idegen bámészkodó  jól öltözött Bocskai sapkás kisgyereket. Mire holtfáradtan hazaért a hegyre nem sok kedve volt tanulni.

12 éves lehetet amikor egy ebédnél elég nagy cirkuszt csinált. A családi ebéd hagyományosan szent volt ezt még Miksától örökölték és csak annyi változott, hogy most már csak hétvégeken ólt együtt a család. A leves után tették az asztalra a másodikat, ami akkor sült csirke volt Leo kedvence, amikor a gyerek megszólalt

  • Mi itt befalunk egy egész csirkét mások meg éheznek

Mindenki csodálkozva nézte a vézna kisgyereket végül Sámuel szólalt meg

  • Kikre gondolsz kisfiam?
  • Hát az emberekre a városban ott sok szegény ember van nem mindenki eszik csirkét láttam papírzacskóból esznek kenyeret.
  • Hol láttál te ilyeneket? -kérdezte Sámuel
  • Láttam és kész. - válaszolta Leo
  • Rendben van akkor te most nem kapsz se csirkét se süteményt viszont kenyeret vihetsz, nehogy rosszul érezd magad a csirke befalása miatt. -mondta Sámuel

A kis Leo felugrott és kiszaladt az ebédlőből.

  • Tényleg mesüge! -szólalt meg a nagymama
  • Ugyan Mama kiskamasz lázad! -mondta Róza
  • Én az ő korában lázadás helyett tanultam. -mondta Sámuel kis szomorúsággal a hangjában.

A kínos kis incidenst mindenki igyekezett elfelejteni. Segített ebben a Mama halála is.

A kis lázadó továbbra is csavarog csak már nem beszél róla. Nem könnyen de 1913.-ban leérettségizik. Elköltözik otthonról. Apja kérdésére, hogy a továbbiakban mik a tervei? Azt válaszolja még gondolkozik melyik egyetemre iratkozzon, most utazgatni szeretne. Divatos dolog volt ez akkor a gazdag fiatalok között. Apja nem ezt várta csalódott, de fizeti a költségeket. Leó előszőr Bécsbe megy a rokonokhoz aztán bejárja Európa divatos helyeit.

A gazdag fiatal utazókkal szemben Leo nem a népszerű helyeket keresi fel hanem a kis kávéházakat kocsmákat és mindenféle politikai irányzatokkal ismerkedik. Közben kis színes riportokat ír, amiket hazai újságoknak küld el némelyiket meg is jelentetik. Világutazó álnéven írja a cikkeit, és úgy dönt újságíró lesz.

 1914 nyarán tér haza a szarajevói merénylet előtt néhány nappal. A hadüzenet után rögtön jelentkezik önkéntesnek, mint haditudósitó. Ősszel már a Galíciai fronton van.

Sámuel természetesen próbált tiltakozni a fia szándéka ellen, de eredménytelenül. A háború igy is mindent megváltoztatott. Egy háborúban két dolgot lehet csinálni meggazdagodni vagy tönkre menni Sámuel az elsőt választotta, de becsületes úton.

A terménykereskedelem főleg Magyarországon nagyrészt zsidó kézben volt. A háborús igények kielégítésére egy Egyesületet hoztak létre, ahol a tagok garantálták a minőséget, és a korrekt piaci árat. Evvel akarták elejét venni a spekulációnak és a feléledő antiszemita hangoknak.

A vállalkozás sikeres volt és minden tagja jelentős haszonra tett szert. A háború végére Sámuel még gazdagabb lett.

A család csak messziről nézte a háborút.  Két esküvőt is tartottak a háború alatt 1916 ban Lotti ment férjhez Bánóczi Ferenc terménykereskedőhöz természetesen magyarosított nevű zsidó fiú volt. Igaz ő és családja még Sámueléknél is lazábban kezelték a vallást. Bánóczi az esküvő után bevonul, de egy év múlva megsebesül hadnagyként és kisezüsttel szerel le. Egész életében kicsit sántított a sebesülése miatt.

Az új család Temesvárra költözik, ahol a Bánócziaknak kisebb birtoka volt.

1918 elején újabb esküvőt tartottak a kis Róza ment férjhez Spitz Károly bank alkalmazotthoz. Spitzet erős rövidlátása miatt alkalmatlanná nyilvánítottak, igy nem volt katona. Esküvőig a Hitelbanknál dolgozott, mint osztályvezető. Esküvő után belépett a céghez, mint Gazdasági Igazgató.

Ők sem a villába laknak mert a Spitz család nászajándéka egy Cinkotai ház volt.

Sámuel rengeteget dolgozik és nem túl gyakran gondol a fiára Leóra, akiről már évek óta semmi hírt nem kaptak. Az utolsó hír az volt, hogy talán fogságba esett, mert az egysége eltűnt.

Bár ők nem igazán érzik, de a háború megviseli az országot. Hatalmas az infláció. Sámuel az új családtag segítségével, nem kis kockázatot vállalva Svájcba csempészi a pénze nagyrészét. A raktárak üresek senki nem akar szállítani, már a hadsereg sem fizet.

Igy éri őket a békét követő 1919.-s év.  Sámuel 56 éves gazdag és zsidó. Ideális célpont mindenkinek. A Bánócziaknak haza kellett menekülni Temesvárról a románok elől és szentesi rokonaiknál találtak menedéket. Már volt egy kis lányuk a2 éves legkisebb Róza.

1919. áprilisban Sámuel az irodájában volt mikor a titkárnője mondta, hogy Vizer úr keresi néhány úr kíséretében. Ez semmi jót nem jelentett akkoriban a Vizer név nem mondott semmit neki:

-            Kéretem az urakat. -mondta a titkárnőnek

Néhány bőrkabátos zubbonyos férfi trappolt be az irodába  a vezetőjük a fia Leó volt. Soványabb volt, mint mikor elment és bajuszt viselt megférfiasította a háború.

  • Leó! - ugrott fel Sámuel fiam azt hittük eltűntél
  •  Megjöttem amint látod
  • Üljenek le az urak Te is Leó miben lehetek a szolgálatukra?

Kérem az elvtársakat menjenek ki és kint várjanak, mondta Leó a többieknek azok megfordultak és kimentek. Leó még mindig állt az apjával szemben

  • Azt hiszem nem érted Apa nem látogatóba jöttem hanem ideiglenesen az államosításig lefoglalni a céget és a raktárokat. 
  • Ülj le fiam beszéljünk úgy, mint az emberek. – Leo leült
  • Ki is vagy te most?
  • Vizer Leo a budapesti kommunista párt egyik vezetője
  • Vizer? Mióta lettél Te Vizer és kommunista? Te egy rendes igaz nem túl okos zsidó gyerek voltál. -mondta Sámuel csodálkozva
  • Ez most nem érdekes magyarosítottam, ha úgy tetszik, igen most már kommunista vagyok a Szovjetunióban a fogságban lettem az, és a vallás már nem érdekel sose érdekelt. A lényeg le kell foglalnom itt mindent.
  • Sámuel elsápadt és azt mondta: Természetesen Vizer úr itt vannak a kulcsok, ha jól tudom mindent ismer mi merre van. Megjegyezném a raktárak üresek, azt már az elődjeik kirabolták.  Csak megkérdezném a gépkocsim még hazavihet?  
  • Igen de aztán lefoglaljuk
  • Rendben van Vizer úr. Engedelmével most távoznék meg kell gyászolnom az elhunyt fiamat. - Mondta Sámuel és felállt az íróasztaltól, úgy ment ki az ajtón, hogy rá se nézett a fiára.

A kocsi hazavitte. A sofőr csak annyit mondott: ne izguljon igazgató úr pünkösdi királyság ez.

Sámuel a feleségének elmesélte a történetet és elmondta számára a fia meghalt. Róza még sokáig várta, hogy Leó megjelenjen és bocsánatot kérjen az apjától de ez nem történt meg. A Kommün valóban pünkösdi királyság volt Sámuel ezalatt nem hagyta el a villát, ami olyan messze volt a várostól, hogy nem költöztettek bele senkit.

Az alakuló új világ se igért túl sok jót Sámuel szerint új határok új ideológiák születtek. Ő mindig is zsidó világpolgárnak tartotta magát, aki most éppen Budapesten él, nem is tudta de internacionalista volt nem nagyon érdekelte ki milyen nemzetiségű, mint ahogy az se milyen vallású.

Az akkoriban fellángoló antiszemitizmust nem nagyon értette, mert hiszen a fia is azt mondta ő már kommunista és nem zsidó. Ennek ellenére az egyik családi ebéden azt mondta, hogy eszébe jutott a nagyapja mondása, amit az apjától hallott miszerint:

        Ha egy zsidó gazdag és kezdi magát jól érezni valahol ideje csomagolnia.

Az egész család meglepetten nézett rá mire azt mondta, mit néztek nem holnap kell menni csak gondolni kell rá.

A Bánócziak szinte mindenüket elvesztették az új határok miatt. A rokonoknál lakni már nem lehetett tovább igy a villába költöztek. Ferenc belépett a céghez és már a család minden férfitagja a cégnél dolgozott. Sámuel belevetette magát a munkába és új irányba kezdett fejleszteni elkezdtek export -importtal foglalkozni bár nagyon nehéz volt a különféle engedélyek miatt. Ennek ellenére a dolog beindult.

A húszas évek végére Ferencék már Argentínába voltak. Ferenc először, mint a cég képviselője dolgozott, de hamarosan önállósította magát és gazdálkodó lett. Már akkor két lányuk volt a kisebbik már ott született.  Őt a nagyszülök már csak fényképről látták.

Spitzék Londonba költöztek a séma ugyanez volt cég képviselet önállóság. Károly egy londoni bank Kelet Európai osztályát vezette.

Ez volt Sámuel mester terve a család jövőjére, amit csendben meg is valósított. Természetesen kellett hozzá a svájci vagyon rájuk eső része.

A következő lépés a cég felszámolása volt Sámuel lassan fokozatosan mindent eladott, egyedül a villát tartotta meg.

1933.- ban meghalt Róza a felesége. A család ekkor találkozott utoljára. Sámuel ekkor 70 éves. A búcsúvacsorán szó esik a politikáról is. Sámuel elmondta, hogy Németországból nagyon rossz híreket kapott Sára húga családjától, Zelda húga családja már Amerikába menekült. Örülök gyerekeim, hogy már ti sem vagytok Európában. Én már öreg ember vagyok velem már nem történhet semmi de egyre kérlek titeket, hogy soha ne felejtsétek el honnan jöttetek.  

Ha majd arra kerül sor egyszer meséljétek el a gyerekeiteknek unokáitoknak, hogy az egész történet egy kis szegény galiciai kaftános zsidóval Jakob fia Ábrahámmal kezdődött valamikor régen.