Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Örökség 6

2021.05.31

 

 

Georg  

Chew Stoke 2008

Több mint egy év eltelt, szinte észrevétlenül. Totó továbbra is nagyon hiányzik, de hiába erőlködik Malcolm nem akarok másik kutyát.

A fiatalkoromról arról akartam írni. Hát próbáljuk meg. Emlékeim szerint a párizsi esemény 1980.- ban történt 26 éves voltam.

Amikor a kis párizsi kávéházat elhagytam, nem voltam magamnál az biztos. Visszamentem a szállodába összepakoltam a holmimat, és elmentem. A szoba még három napra ki volt fizetve, de kit érdekelt. Nem is szóltam senkinek. A legközelebbi pályaudvarra mentem a legtávolabbi állomás ahová onnan egy óra múlva indult a vonat Amsterdam volt vettem egy jegyet és felszálltam a vontra. nem gondoltam semmire csak arra, hogy el innen minél messzebbre.

Reggel volt mire odaértem. Utazóként teljesen gyakorlatlan voltam eltekintve a Jean Claudéval való közös utazásoktól. A város akár még szép is lehetett volna, csak egy fikarcnyit sem érdekelt. Elkényeztetett konformista lévén le akartam zuhanyozni, hogy utána átadhassam magam a fájdalmamnak.Találtam egy kis szállodát és kivettem egy fürdőszobás szobát két hétre. Felmentem lezuhanyoztam és elaludtam.

Mikor felébredtem fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Elég sok idő telt el mire rájöttem hol vagyok, és mit tettem. Nem volt jó érzés, sajnáltam a lányokat, hogy igy búcsú nélkül ott hagytam őket. Tulajdonképpen leginkább szégyelltem magam, egész eddigi életemben fegyelmezett és szabálykövető voltam.

Mit tettél? Kérdeztem magamtól. Elképzeltél valamit és nem úgy lett, miért mit gondoltál, ahogy Jean Claude mondta az emberek változnak, némelyik nagyon. Ami neked egy nagy szerelem volt, az neki egy kaland egy szép időszak volt az életében. Miért nem értettél a jelekből? Fogalmam nem volt mit csináljak, legszívesebben visszamentem volna Angliába csak a szégyen tartott vissza. Arra gondoltam utazgatok egy pár évet addigra mindent elfelejtek és engem is elfelejtenek.Míg gondolkoztam rám esteledett.   gondoltam körül nézek a városban, mert éhes is lettem. Egy kisebb vendéglőben ettem valamit majd, tovább sétáltam meglehetősen céltalanul. Amsterdam helyes kis város ahogy mondani szokták itt mindenki megtalálja amire szüksége van, végül én is egy bárban kötöttem ki, ahol a férfiak voltak többségben. Kértem egy italt amig iszogattam egy fickó ki akart velem kezdeni ettől annyira megrémültem, hogy fizettem és kimenekültem a helységből.

Mert az igaz volt ugyan, hogy a férfiakhoz vonzódtam, vagyis hát inkább ők érdekeltek, mint a nők, de ez csak Jean Claudéra korlátozódott. Nem tudtam elképzelni más közeledését. Talán mert soha mással szexuális jellegű kapcsolatom nem volt. A nőktől eddig is féltem, de most már a férfiaktól is.

Találtam egy másik bárt, ahol olyan művészféle emberek voltak oda bementem. Nem sokat tévedtem egy kis magángaléria volt, ami bárként is üzemelt. Kértem egy italt és leültem amennyire értettem mert hollandul beszéltek a falakon lévő képekről folyt a társalgás bár a képekhez vagy a művészethez nem sokat értettem, de talán az ital hatására néhány perc múlva magam is beleszóltam.  Nem zavarta őket, sőt kérdezgették honnan jöttem mikor mondtam, hogy most Párizsból megnyertem a társaság bizalmát, gondolom valami fiatal művésznek tartottak. Ezt meg akartam erősíteni mindenkit meghívtam egy italra aztán gyorsan hazamentem mert kezdtem érezni az ital hatását.

Másnap, hogy ne a legyek szállodába megnéztem a Rembrandt múzeumot. Este megint elmentem a bárba, ahol már ismerősként üdvözöltek. A társalgás most a gyémánt csiszolásról ment amennyire értettem, az egyik férfi valamilyen gyémánt metszéséről szétvágásáról beszélt. Hirtelen hozzám fordult és tiszta angolsággal megkérdezte:

- Fiatal ember megnézne egy gyémántcsiszoló műhelyt?

- Természetesen. -mondtam

- Rendben engedje meg hogy bemutatkozzam Henry vagyok

- George nagyon örülök

- Szintúgy tulajdonképpen mit csinál itt turistáskodik?

- Talán. - válaszoltam bizonytalanul

- Bocsánat tulajdonképpen semmi közöm hozzá nyugtatott a férfi, minden esetre akkor holnap megmutatok egy műhelyt, ha tényleg akarja

- Rendben hová kell mennem?

- Jöjjön ide tizenegyre az lesz a legjobb

- Itt leszek mondtam

Továbbiakban nem foglalkozott velem egy másik férfival beszéltek egy számomra érthetetlen nyelven. Ittam egy két italt aztán hazamentem. Gondoltam legalább már másnapra van programom. Másnap megnéztük a műhelyt, ami valóban érdekes volt és Henry rengeteget tudott a gyémántokról.

Közben kiderült a műhely az övé, mint ahogy a bár is, ahol találkoztunk. Bár a pénz sohasem érdekelt, hiszen egész életemben vagyonos emberek gyerekei között mozogtam, ez azért meglepetés volt. Mert igaz, hogy Henry nagyon jó minőség ruhákat cipőket hordott, a cipőkre mindig különös figyelmet fordítottam, úgy gondoltam akkor, hogy sokat elmond valakiről az, hogy milyen cipőt viselt, akkor sem tűnt gazdagnak, és ez a viselkedése miatt volt. Nagyon közvetlen volt mindenkivel. Nekem például ez sokszor nehezemre esett. Ma már tudom, hogy egy mekkora társadalmi sznob voltam akkoriban.

A műhely után visszamentünk a bárban, ahol szinte senki nem volt Henry nagyon jó kis ebédet csináltatott a szakáccsal és az utcán lévő asztalnál eszegetve beszélgettünk

- Mond Georg mi bajod van neked tulajdonképpen?

- És nekem ennyi elég volt, hogy a nyakába zúdítsam az egész Jean Claude történetet

- Úgy szóval csalódtál fiatalember, és ha jól gondolom először

- Ez nem csak csalódás mondtam tiltakozva

- Persze ez egy tragédia az elkényeztetett kisfiú nem kapta meg, amit akart, ha nem rohansz el Jean Claude talán elmagyarázta volna a helyzetet

- Mit lehetett volna ezen magyarázni meg akar nősülni

- Igen ez azért nem ritka a ti korotokban, vagy igen?

- Henry ne légy már ilyen gunyoros, hiszen tudod miről beszélek, szerettem őt és régen ő is engem akkor, hogy lehetne nősülésről beszélni

- Ahogy ő is mondta az emberek változnak, hány nőd volt már életedben?

- Hogy kérdezhetsz ilyet?

- Bocsánat valóban ez személyes ügy, ne haragudj

- Nem végül is miért ne kérdezhetnéd, természetesen egy sem

- Ez mitől természetes?

- Mert a férfiak érdekelnek, ezt akartad hallani

- A férfiak vagy Jean Claude, volt másik férfi is?

- Természetesen nem

- George hány éves vagy tulajdonképen?

- Huszonhat

- Akkor egyáltalán nem természetesek azok a dolgok, amiket mondasz, de mindegy

- Mik tulajdonképpen a további terveid? Vannak egyáltalán?

- Nem tudom nem túl sok, talán utazgatni fogok

- Nem rossz gondolat lehet csatlakozni?

- Mihez? - kérdeztem meglepetten

- Hát az utazgatáshoz magam is gondolkoztam, hogy talán el kéne utazni valahová

- Nem is tudom, alig ismerjük egymást

- Én már elég jól ismerlek, és ne aggódj mindkettőnk költségeit vállalom

- Erre semmi szükség, van pénzem, de akkor is ez egy furcsa ajánlat

- Igen az de volt valami szokványos az utóbbi három napodban?

- Ez igaz nem volt

- Na látod ez csak egy utazás bármikor bárhol abbahagyhatod

- Ez is igaz

- Akkor utazunk?

- Rendben, de hová mi lesz az első állomás

- Az első állomás Svájc Zürich mert ott dolgom van tudod, én tulajdonképpen svájci vagyok

- Jó ott sem voltam még

- Vonattal megyünk az jobb, mint a repülő bevallom neked nem szeretek repülni.

És mentünk. Először Svájcba majd onnan Olaszországba. Milyen volt Henry elsősorban kedves, okos, és nyitott mindenre. Külsőleg olyan átlagos negyven feletti férfi, aki nagyon ad a megjelenésére, amiben mindig volt valami kicsit, de nem túl hivalkodóan extravagáns. Többnyelven beszélt folyékonyan, és láthatóan gazdag volt. Szerette a luxust a kényelmet a jó ételeket, a jó italokat és a márkás szivarokat.

Azt később tudtam meg, hogy volt családja is, de elvált és a gyerekeket az anyjuk nevelte, akkor az egyik az Államokban a másik Ausztráliában volt. Nem sokat beszélt róluk.

Bejártuk Olaszországot olyan volt, mint egy nagyon jó idegenvezető, mindenről minden tudott Tudta melyik a legjobb szálloda a városban, melyik a legjobb étterem ehhez nagyon jó társalgó és szórakoztató partner is volt.

Közben Henry dolgozott is értékes gyémántokat adott el gazdag embereknek. Ezeken a tárgyalásokon általában részt vettem úgy mutatott be, mint üzlettársát. Ezek az emberek némelyike olyan volt, hogy egyedül biztos nem álltam volna szóba velük, de hogy gazdagok arra semmiképpen nem gondoltam volna. Nálam akkoriban a gazdag azt jelentette, hogy jól nevelt jól öltözött meg ilyesmi. Ma már csak nevetek akkori gondolkodásomon.

Partner, aki minket látott annak nem voltak kétségei, idősebb úr a fiatal szőke fiúval itt nincs mit kérdezni. Pedig lehetett volna. Soha nem közeledett hozzám. Ahogy ő mondta egy mozgalmas éjszaka után:

- Meg kell ismerned mindent, hogy aztán tudd mi az, ami igazán vonz.

- És téged mi vonz igazán kérdeztem, mert éppen egy gyönyörű olasz lánnyal aludt egy szobában

-  Benne például csak a fiatalsága, meg az egyszerűsége boldog gyermek szinte alig vannak gondolatai igy a problémája is kevés. -mondta nevetve

Olaszország után hajóval mentünk Bankokba. Tíz nap hajón állandó luxus ellátás minden, amit el lehet képzelni. A fedélzeten ülve beszélgettünk

- Henry tulajdonképpen miért csinálod ezt velem?

- Mit?

- Hát ezt az egészet. Végig utazzuk a világot, mindenki azt hiszi a szeretőd vagyok, aztán nem akarsz tőlem semmit, kényeztetsz megveszel nekem mindent, amit akarok végül is nem értem

- Miért a szeretőm akarsz lenni?

- Meglepődtem, de aztán válaszoltam, hát tulajdonképpen nem

- Na látod akkor ne foglalkozz azzal, amit mások gondolnak, de tudom ez nem válasz. Figyelj ide igazad van, mert bár fiatal és tapasztalatlan vagy, de ugyanakkor okos is. Igen ilyet senki nem csinál ok nélkül. És nincsenek véletlenek, ezt jegyezd meg a később még jól jöhet. Tehát nem véletlenül vagy velem valaki, akinek sokkal tartozom megkért rá, hogy vigyázzak rád, hogy ne csinálj még nagyobb hülyeségeket. Ha most megkérdezed ki az akkor nem tudok válaszolni, mert nem tudom ki ő igazán.

- De mégis? - kérdeztem teljesen meglepődve

- Nincs mégis nem tudom. Látod mivel foglalkozom, helyesebben foglalkozunk?

- Drágaköveket adunk el, nem?

- De igen, és vajon a mi kedves vevőink miért nem mennek be egy ékszerboltba megvenni őket?

- Nem tudom, mondtam meglepődve ezen még nem gondolkoztam

- Na látod röviden azért, mert ezek az emberek nem szeretik, ha valaki tudja mennyi pénzük van 

- Tulajdonképpen nem mondtam igazat, hogy félek a repülőn a reptéren nagyon szigorú az ellenőrzés vonatokon hajókon lazább.

- Akkor te, vagyis mi csempészek vagyunk?

- Ugyan Georgie mi csak utazgatunk meglátogatunk egy két embert és kész, ennél többet nem kell tudnod jobb ez igy nekem is neked is élvezzük a hajóutat.

Igy is tettünk a következő napokban. Az elkövetkező évek olyanok voltak, mint egy álom. Szinte folyamatosan mozgásban voltunk. Henry rengeteget telefonált és táviratozgatott, és elég furcsa emberekkel találkozgattunk.

Emlékszem éppen Bangokban laktunk már egy ideje mikor Henry azt mondta menjünk el egy szállodába mert találkozni kell valakivel. Az étteremben ültünk mikor belépett az emberünk. Középtermetű keskeny szemű ember volt tele tetoválással, ez arrafelé nem ritka, de ezek nem hasonlítottak a thai mintákra. Ahogy belépett mindenki odanézett pedig nem csinált semmit. Odajött az asztalunkhoz és oroszul üdvözölte Henryt

- Hogy vagy vén zsidó? –  kérdezte, de olyan szlenget használt, hogy alig értettem

- Megvagyok Kitajec és ahogy látom te is

- Igen én is megvagyok, jól muzsikálsz zsidó elégedettek vagyunk veled

- Ennek örülök tudod, hogy megbízhattok bennem

- Ugye tudod, hogy senkiben sem bízom, ő a kis Vakarcs?

- Igen

- Vigyázz rá, mint egy aranyórára

- Azt teszem

- Küldtem egy kis csomagot a címedre Amsterdamba, tudod mit kell csinálni vele

- Persze, hogy tudom

- Akkor megyek is, örülök, hogy láttalak mindkettőtöket! - mondta felállt és elment

- Mikor elment megkérdeztem Henryt ki volt ez?

- Jobb, ha nem tudod

- Miért hívott zsidónak? És miért nevezett engem kis Vakarcsnak?

- Mert az vagyok azért, téged meg csak gúnyolt gondolom. Mindegy visszamegyünk Amsterdamba egy kis időre jó?

- Persze unom már ezt a meleget meg a párát

Amiért vissza kellett mennünk, és most repülhettünk, mert nem volt nálunk semmi azok nyers gyémántok voltak. Henry műhelye két hónapig csiszolgatta őket. majd újra világgá mentünk. Igy ment ez évekig, de még most sem szeretnék többet beszélni róla.

Nekünk ez munka volt, ami biztosította az igen jó színvonalú életet.  Éltünk Thaiföldön, elég sokat. Utána egy Csendes óceáni szigeten egy évet ide már elkisért Gyöngy a thai földi barátnőm. Mondhatom olyan volt, mint a paradicsom. Onnan Henry egyedül utazgatott nem akarta zavarni az életünket.

Aztán valahogy homokszem kerülhetett a gépezetben, mert hirtelen Marokkóba kellett utaznunk, ide Gyöngyöt nem vihettük vissza ment Thaiföldre.

Miért Marokkó mert nagyon kevés országgal van kiadatási egyezménye. Henry bajba került és néhány nyugati ország kereste. Persze volt sok különböző útlevele, de nem akart kockáztatni.

Fél évet éltünk ott amikor leültünk beszélgetni

- Eljött az idő Georges el kell utaznod, és most haza Angliába. Téged nem keresnek mert nincs miért, ha vegzálnak mond, hogy nem tudsz semmit és kész, de szerintem nem fognak. Már majdnem negyven éves vagy remélem sok mindent megtanultál az életből mellettem. Élveztem a veled eltöltött éveket, feladat volt, de kellemes.

Adok egy borítékot, de meg kell ígérned csak Angliába, ha hazaértél nyitod ki. Rendben?

- Rendben de veled mi lesz?

- Miattam sose aggódj van egy ország ahová mindig mehetek és most oda megyek Izraelbe. Hatvan éves múltam onnan akárki kér nem adnak ki a barátaim vagy barátaink, akiknek dolgoztunk ott is ott vannak, én megleszek és tudom Te is.

Ne búcsúzkodjunk mert azt nem szeretem, és ne keress a saját érdekedben, én sem foglak keresni. Ez az utolsó találkozásunk.

Visszarepültem Londonba. Legnagyobb meglepetésemre a londoni reptéren letartóztattak. Kiderült anyám évekkel ezelőtt kerestetett a rendőrséggel igy az útlevelem a rendszerben volt, és igaz, ami igaz közben le is járt. A képre se nagyon hasonlítottam 20 mivel húsz éves volt.

Egy hetet börtönben töltöttem mire kiderítették, hogy az vagyok, akinek mondom magam. Nagyon érdekelte őket, hogy mit csináltam az elmúlt idő alatt, de csak azt tudtam mondani, hogy utazgattam.

Akik a legtöbbet tették az érdekembe az ügyvédjeim voltak, akikkel, ha csak évente egyszer kétszer, de érintkeztem főleg pénzügyeim miatt. Tőlük tudtam meg azt is, hogy anyám meghalt évekkel azelőtt.

Mikor kiengedtek egy szállodába mentem. Lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Mikor felébredtem és tudatosodott bennem, hogy hol vagyok eszembe jutott a boríték, amit Henry adott. Egy levél volt benne elég hivatalosnak tűnő búcsúzás volt a szöveg egy kis négysoros versszerű valamivel, amit nem nagyon értettem és egy másik papír egy okirat, amely szerint van egy házam valahol Dél Angliában, amit, Henry vett nekem ajándékba, minden költséget kifizetve.

Meglepődtem sosem beszélt erről a dokumentum pedig már több mint egy éves volt. Mindegy gondoltam megvan mit csinálok elmegyek vidékre.

Igy kerültem ide. Az itteni éveimről is kellene írnom, de még gondolkozom rajta.

Art mire idáig jutott arra gondolt, hogy érdekes az úgynevezett jó iskolák mennyire életképtelen egyéneket tudnak produkálni. Okosak, műveltek, de képtelenek megbirkózni a napi élet le egyszerűbb kihívásaival. Mondjuk egy olyan alaptétellel dolgozz, vagy vállalkozz tartsd el magad. A fiatal Georgban ez fel sem merült. Kíváncsi volt vajon mit akart itt csinálni egy fiatal ember?

Másnap Mary nélküli nap volt igy egyedül reggeliztek Archieval.  Majd a kutya nem kis meglepetésére Art nagyon szépen felöltözött, ilyenkor nem ez szokott jönni, hanem a rövid gumicsizma pulóver és séta a réten. Ma viszont Art a kocsi felé indult a kutya szinte megelőzve őt foglalta el helyét a mellette lévő ülésen, és lelkes farkcsóválással vette tudomásul, hogy maradhat, nem kell hátra menni a dobozba.

Kényelmes lassúsággal autóztak át a falu másik végébe, ahol Art új ismerőse Tabita lakott. Ötven körüli alacsony filigrán nő volt, aki farmeban és kockás ingben éppen a kertjében kapirgált valamit mikor odaértek. Jesszusom csapta össze a kezét, mikor megálltak a háza előtt: