Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Január 27

2016.01.27

A holocaust emléknapja! Igen nem szabad elfelejteni, emlékezni kell. Ha a saját családomat nézem, amiben már lassan benne van a világ, mert újra vannak olaszok és már feketénk is van. De vannak olyanok is akik a hagyományt viszik tovább az ő gyerekeik remélem emlékezni fognak.

Ide tartozik, hogy egy magyar film a Saul fia miután mindent megnyert, amit lehetett Oscar díjra lett jelölve. Természetesen ettől a mi turbó magyarjaink hörögtek és zsidóztak egy sort, de ez várható volt megcsinálták ezt már Kertész Imrénél is. Szar lehet egyébként egy olyan országnak, aki egy 1 százalékos kisebbségtől érzi magát szellemileg elnyomva

Jeles Nagy András a film rendezője, aki Franciaországban nevelkedett és zsidónak tartja magát. Az ő szavai szerint nem lehet ma Európában igazán zsidónak lenni, mert itt őket minden országból összeszedték és elégették. Elégették  a tudást a hagyományt mindazt amit átadhattak volna nekünk. Talán ezt a hiányérzetet éreztem gyermekoromban én is nagyszülők nélkül.

 Az idő borzalmas ezért még a z eddiginél is többet olvasok. Legtöbbet, történelmet „ megvigasztal” az a körülmény ,hogy nem sok minden változott a magyarok gondolkodásában az utóbbi 600 évben. Azt mondta valaki a televízióban, hogy az ötvenhat megünneplésének az lesz az akadálya, hogy nincs megegyezés a megítélésében.  Szerinte 48 megítélésében már megegyeztünk, nem tudom a Kossuth Szécsényi vita szerintem még lezáratlan, de egyben valóban megegyeztünk régen volt és ma már mindenki azt mond, amit akar. Talán Petőfi mégis szavalt a múzeum előtt ki tudja.

Podmaniczky a kockás báró emlékiratait olvastam őt sem sokan dicsérték a Kossuth mellett való korteskedés miatt.

Krúdynál olvastam ismét Szemeréről az utolsó magyar nábobról aki értett a pénzhez és nem csak a költéshez hanem a kereséséhez is ,de ezt még ő sem tartotta úri dolognak.

De minden esetre akármilyenek is voltak az elődök a maiak tanulhatnának tőlük.  Mert igaz hogy Károlyi gróf földet osztott a parasztoknak, de a sajátját. És még a királyok is saját birtokaikból osztottak a hűbéreseiknek nem úgy, mint a maiak, akik a miénket adományozzák. A baj hogy soha nem lesz ennek vége. Mert egyszer valamikor ez a társaság is menni fog, a történelem már csak ilyen, és akkor majd megint el kell venni az unokáktól a gyerekektől?

Igaz, ha valamiben hát ebben van gyakorlatunk már annyi nemzedék csinálta, hogy szinte a génjeinkbe van.

Változatlanul szeretnék meggazdagodni ,hogy legyen egy kis horgásztanyám valahol ez a minimális program nem is szívesen mondom ,mert, ahogy Kosztolányi mondta kicsit álmodni a  cselédlány is tud. A nagyot meg le sem írom.

Szoljón az utolsó mondat az áldozatokhoz, nem hiszem, hogy van túlvilág, de hiszem, hogy a Goldmann ősök valahol bennem is vannak.

                 Amíg élek nem felejtek!