Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Horgásztunk

2014.04.20

 Közel negyven éve ismertük egymást az életünk sok szálon kapcsolódott sokáig egy helyen dolgoztunk, ismertük egymás családját, barátait. Az ilyenre mondják a legjobb barát. Már mindketten nyugdíjasok vagyunk, és egyre ritkábban találkozunk. Ezt a közös egyhetes horgászatot két éve találtuk ki. Évközben szinte már nem is találkoztunk.

Azért nem így képzeltem el a nyugdíjas éveinket mondta szinte magának István.
Bizony az elmúlt huszonöt év úgy ment át rajtunk, mint egy tank a szántáson. Mindenki várta, de senki nem hitte, hogy a rendszer magától megadja magát és harc és forradalom nélkül demokrácia leszünk. Azt hittük jobb lesz eljött a mi időnk, de nem igazán jött be válaszoltam.
Ti nem is voltatok itthon mondta.
Nem tudtam, hogy ez most szemrehányás vagy csak ténymegállapítás.
 Valóban mi „szerencsések” voltunk első kézből-Moszkvából nézhettük végig a Szovjetunió bukását, ami olyan gyorsan ment végbe, hogy a CIA szakértők csak úgy kapkodták a levegőt. Láttuk Moszkva belvárosában a tankokat ott voltam a Fehérháznál, amikor Jelcin tankok árnyékában átvette a hatalmat az ország felett. A televízióban láttuk, ahogy a megszégyenített Gorbacsov saját maga hirdeti ki a Szovjet Kommunista Párt feloszlatását. Részesei voltunk egy világhatalom összeomlásának.
Talán azt is mi éreztük meg leghamarabb, hogy a változás nem csak jó dolgokat fog hozni. Ami eddig biztos volt az bizonytalanná vált az otthoni politika bizony nem segítette elő moszkvai tevékenységünket. Az öntelt és ráadásul hazug Továrisi konyec visszaütött. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy a szovjet hadsereg nem azért hagyta el kis hazánkat, mert megijedt egy téren ágáló szakállas fiatalembertől. Ezt már előtte eldöntötték nála fontosabb emberek például a hatalmától megfosztott Gorbacsov. Igaz hogy neki meg huszonöt év alatt eltűnt a szakálla viszont megnőtt a vagyona meg a fontosság tudata.
Pedig mekkora SZDSZ rajongó voltál.
Te meg akkor léptél be a Pártba mikor már szinte szétesett mondtam neki nevetve.
Azt mondták akkor léphetek előre és belülről kell megjavítani a pártot az értelmes fiataloknak, morgott vissza.
Igen élesen emlékszem mikor minden értekezlet után azt mondtad öregem majdnem hozzászóltam.
Tudod, hogy igazán soha nem érdekelt a politika az a ti műfajotok volt én csak dolgoztam és kerestem a pénzt válaszolta.
Ez igaz volt a nyolcvanas évek vége felé én az alakulgató SZDSZ felé vonzódtam Beszélőt olvastam és reméltem, hogy egyszer az elöregedett szocialistákat okos tisztakezű és gondolkodású fiatalok fogják felváltani az első demokratikus kormányban. A várakozást csalódás követte. Csalódás volt az SZDSZ vad kommunistázása, amivel akkor olyan sokan egyetértettek pedig a valóságban Magyarországon
nem is volt Kommunista Párt, és ha a MSZMP tagjait mind kommunistáknak is nevezzük , ami nem igaz akkor sem voltak sokan.
Mindegy a harmadik Köztársaság megalakult és mindenki azt várta, hogy itt bizony holnaptól Kánaán lesz úgy fogunk élni, mint a németek vagy az osztrákok. Nem volt egy politikus, sem aki ezt cáfolta volna. Akkor éppen nem is értek rá tisztségeket osztogattak, vállalkozásokat alapítottak ki törődött akkor a néppel, senki. A megalakult első kormány tele volt megbízható emberekkel, ami a szaktudás teljes hiányát jelentette. Elképzelésük-kormányzatuk mintája a Horthy rendszer volt.
De ekkor én Moszkvában voltam. Ennek ellenére hamarosan sikerült saját bőrünkön tapasztalni, az ideológia változását, amikor a választások után kijött az első elvtárs –úr az új minisztériumból és hossza ruszkizás és kommunistázás után közölte, hogy 1990 Január elsejével áttérünk a dollárelszámolásra, mert nem fogjuk a továbbiakban az értéktelen rubelért kiárusítani hazánk kincseit.  Szegény előtte senki nem mondta meg neki, hogy mi nagyságrenddel többet hozunk be a Szovjetunióból, mint kiviszünk. Ennek ők csak örülni fognak, mi meg elveszítjük összes eddigi piacunkat, mert dollárért a mi termékeinket nem veszik meg.
Azt még hozzá kell tenni, hogy ha nem lett volna a hangos orosz gyűlölet és a kommunistázás, itthon amit természetesen az illetékesek jelentettek akkor talán meg is tarthattuk volna a régi jó kapcsolatokat, és akár dollárért tovább üzletelhettünk volna. De mi megsértettük őket. A csehek például mind a mai megtartották a kapcsolataikat.
Ez igaz mondta István ezt itthon is sokan mondták, de rögtön lekommunistázták őket. Csodálom, hogy addig is kinn tudtatok maradni.
Igen az nem volt könnyű. Te is tudod a moszkvai kinn tartózkodást sokkal hosszabb távra terveztem, tíz évben gondolkoztam Sára hat éves volt a Dávid kettő gondoltam jó lesz, nekik mire hazajövünk, tudnak egy két nyelvet. Aztán egyszer csak 89.-n  a Keripar  nyolc vállaltra esett szét  persze rögtön hazautaztam és meglátogattam őket. Minden igazgató biztosított róla, hogy nagy szükség van rám és az orosz piacra csak egyik sem akart fizetni egy vasat sem. Így állt elő az a nevetséges helyzet, hogy engem három évig részben a már nem létező tröszt felszámoló biztosa fizetett.
Mikor hazajöttetek meg vendéglős lettél.
Igen szép próbálkozás volt apámmal együtt dolgozni ki is tartott fél évig!
Emlékszem akkor kellett volna visszajönnöd hozzánk talán másképp alakul minden.
 Beszélgettünk erről, de sajnáltam a barátunkat mi lesz vele talán nem kellett volna vele foglalkoznom, de mint tudod a történelemben nincs talán meg mi történt volna ha!
Ezért aztán egy év alatt három munkahelyem is volt és még munkanélküli is voltam három hónapig, hát azt nem kívánom senkinek.
Meg kellett ismerkedni egy új dologgal, a pénz hiányával, tartalékaink nem voltak csak abból tudtunk élni, amit kerestem. Ezért mentem el végül az LG Pannon hoz úgy dolgozni, hogy nem tudtam semmit a műanyag iparról és az angoltudásom is finoman szólva gyenge volt.
De azért csak felvettek nem,és még igazgató is lettél?
Felvettek, mert később kiderült három hónap alatt két ember hagyta ott ezt az állást. Export ügyintézőnek vettek fel különben igazgató véletlenül lettem ,mert az előző igazgató felmondással fenyegetőzött és saját legnagyobb meglepetésére elfogadták a felmondását. Nem voltam könnyű helyzetben, de mégis hét évet dolgoztam ott és elég jó eredményeket értem el.
 Mi volt ott olyan nehéz?
Ha belegondolsz például semmit nem tudtam arról, amit gyártottunk. Meg kellett tanulni egy multinál dolgozni és a koreaiak nem könnyű munkaadók. Sokat dolgoztam és keveset voltam otthon azt hittem elég, ha pénzt keresek, pedig a gyerekeimnek gyakran hiányoztam. Ez főleg az utazások miatt volt sokat utaztunk és még hétvégeken is. De nem volt választás, mint abban sem, hogy soha nem tudtam kivenni a szabadságomat sem.
Abban azért egyet értünk, hogy mi utoljára a szocializmusban éltünk jól?
Ebben soha nem volt vita köztünk. Olyan jól éltünk, ahogy sajnos a gyerekeink soha nem fognak beutaztuk a fél világot és mindenhol jól éreztük magunkat.
Ezt viszont már nem tudja, tőlünk elvenni senki legalább jó dolgokra tudunk emlékezni.
Viszont nem gyűjtöttünk vagyont hogy most könnyebben éljünk, pedig néha lett volna rá lehetőségünk nem százmilliókra gondolok természetesen.
Igaz, de viszont mindennap étteremben vacsoráztunk és jó helyeken varrattunk ruhát, ha jól emlékszem te még inget is. Egyszerűen azt hittük a rendszer örök a nyugdíjunk biztosítva lesz ,és nem gondoltunk ilyen változásra,de nem csak mi senki sem.
Igaz ennek a következményeit érezzük most.
De legalább fogtunk néhány halat és megint jól elbeszélgettünk a mai helyzetben a mi korunkban ez is valami.