Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

KIállitások

2020.11.07

Kiállítások

 

Írni csak már rég elmúlt dolgokról illendő, amikor már nem bánthatunk, sérthetünk meg senkit, mert bár minden szereplő kitalált személy, mindnek van helyesebben volt egy mintaadója, mert szinte minden író az általa megélt átélt történeteket írja legfeljebb színezi, bár megteszi ezt helyette a múló idő és a fáradó emlékezet is. Amiről e sorok szólni fognak azok a kiállítások, helyesebben a hozzájuk kapcsolódó történetek.

Ötven évvel ezelőtt a kiállítások még mások voltak főleg a világnak ezen az oldalán, mert a halódó nyugat már akkor is három négynapos szakmai kiállításokat rendezett. De mi ritkán adtuk alább egy hétnél. Voltak államilag szervezet kiállítások, külkereskedelmi cégek és vállaltok által szervezett kiállítások. Amikről beszélni fogok azokat külkereskedelmi cég szervezte. A kiállítások szervezése a propagandaosztály feladta volt ennél a cégnél három ember volt, akik kiállításokat szerveztek, mint propagandisták.

Janó a lecsúszott külügyes, akinél kuszább szemű embert nehezen lehetett találni, tudott nyelveket és kedvelte az italt, meg mindent, ami ezzel járt az ilyenekről mondták akkoriban „vele még lovat is lopnék”.

Ottó a „gyáva „félt mindentől és mindenkitől legfőképpen a főnököktől, nem beszélt nyelveket, nem értett semmihez ezért szerette őt a stáb mert azt csináltak, amit akartak.

És István az ifjú, aki szemben a másik kettővel, akik már ötven felé jártak most jött ki az egyetemről nagyon komolyan vett mindent az első két konyakig utána már nem érdekelte semmi, ezért azt már reggel megitatták vele a további nyugalom érdekében.

Rajtuk kívül volt egy dekoratőr és egy vagy két szerelő ők voltak a stáb. Ők csináltak mindent, amit kellett.

Ennyi elég bevezetőnek a többi részlet majd kiderül menetközben.

Akkor jöjjön az első történet:

 

Amszterdami szilveszter.

 

A Horecava egyik hagyományos színhelye Amszterdam és a dátuma is szinte állandó január másodika és ötödike között. Az árut már előtte oda szállították, de nekik, ha kész akartak lenni elsején már kezdeni kellett ezért a Szilvesztert Amszterdamban kellett tölteni.

Nem tartották ezt büntetésnek Janó volt a propagandista és a két Laci a stáb a megbeszélésen már előre dörzsülték a kezüket, hogy micsoda buli lesz egy Szilveszter Amszterdamban piros lámpás házakra meg ilyenekre készültek.

A gép reggel hatkor indult, de örültek neki gondolva annál több idejük lesz felkészülni az estére.

Már ötkor a Ferihegyen voltak, mikor túljutottak az ellenőrzéseken kiderült, hogy váróteremben semmi nincs még nyitva, csak egy italautomata van kávéval. De Janó csak mosolygott igaz már eddig is azt tette, ami elég gyanús volt, mert nem volt az a hajnalban kelő típus.

- Nulla pánik! - mondta Janó és a táskájából egy félliteres konyakosüveget vett elő, amiből már azért hiányzott, rögtön látnivaló volt, hogy ez a reggeli mosoly oka.

Igaza volt mire beszálltunk két konyakos kávé vagy inkább kávés konyak után már nem volt semmi pánik.

A repülés sima volt akkoriban még Malévval repültünk, ha lehetett mindenhová igy elég sok stewardest ismertünk ahogy a reggelieket is úgyhogy az út alatt az a néhány kis pezsgő kifejezetten üdítően hatott ránk.

A szállodánk hagyományosan az American volt ez egy régi és elég elegáns szálloda volt a város közepén séta távolságra a kiállítás épületétől. Miután elhelyezkedtünk kimentünk megnéztük a helyszint, de mivel dolgozni aznap nem nagyon akartunk otthagytuk, és úgy döntöttünk bevásárlunk egy kicsit, hogy az éjszakai buli előtt azért legyen mit enni és inni. Janó kiválasztott egy nagy élelmiszer áruházat és közölte itt fogunk bevásárolni.

Akkoriban még nálunk nem voltak bevásárló központok, még az önkiszolgálók is ritkaságszámba mentek ekkora üzletet mi még nem láttunk. Janó úgy látszik már igen mert öntudatosan nyúlt a „hatalmas „kocsi után és bementünk az üzletbe. Én csak a fejemet kapkodtam a kínálat láttán Janó rám szólt:

- Lacika ne tátsd a szád hozzál vagy két vajat ott vannak elöted

- Jó de melyiket bazd meg van vagy tíz és mind vaj

- Ne a legdrágábbat és ne a legolcsóbbat! - jött a válasz

Egy óra se telt el és megtöltöttük a nagy kocsit igaz ezen sokat segített az a három karton, azaz 72 doboz Heineken is. Vettünk azért élelmiszert is sajtokat, sonkákat, kenyeret és még két üveg konyakot meg hat üveg pezsgőt. Ekkor mi már Hegyi Lacival aggódtunk

- Janó bazd meg, hogy a picsába fogjuk ezt mind kifizetni, semmi pénzünk nem fog maradni

- Nulla pánik! - jött a válasz az italok céges számlára mennek

- Akkor meg vegyél még! - mondta Hegyi Laci

- Meg egy lófaszt a határokat tudni kell! - válaszolt Janó

És igaza volt simlis volt, de tudta a határokat soha nem volt számla problémája.

Miután fizettünk az üzletben nagyon udvariasan felajánlották, hogy ekkora összegnél ingyenesen kiszállítják az árut, ezt nem nagyon akartuk. hogy mi most ezt, amit kifizettünk itt hagyjuk és ők majd valamikor odahozzák?

- Egy lófaszt mondta Hegyi Laci tömören mire megértettük mit akarnak.

De az üzlet udvarias akart lenni előjött a vezető, aki még franciául is tudott, és Janóval megbeszélték a problémát mikor megtudták, hogy az Americanben lakunk még udvariasabbak lettek, így árú nélkül léptünk ki az üzletből

- Át fognak minket baszni dohogott Hegyi Laci

- Ez Nyugat Európa Lacikám ezeknek nem a mi 300 guldenünkre van szükségük. - vigasztalta őt Janó

Minden esetre egész a szállodáig izgultunk. Igy nem is nagyon figyeltük a körülöttünk lévő várost, ahol semmi nem mutatott ünnepi készülődésre. A szálloda is szinte teljesen üres volt a mindig népes sörözőben is csak néhány ember lézengett.

Természetesen feleslegesen idegeskedtünk mire felértünk az áru ott volt Janó szobája előtt, sőt még egy üveg konyakot hozzá is tettek az üzlet jókívánságaival.

Ezen meghatódva gyorsan ki is nyitottuk a hűtőket tele pakoltuk sörrel, majd úgy döntöttünk alszunk egy kicsit hiszen mindenki hajnalok hajnalán kelt.

Körülbelül öt óra volt mire felébredtünk és úgy döntöttünk kicsit körül nézünk a városban aztán visszajövünk enni inni és majd később nekiindulunk az éjszakának.

Nagyon meglepődtünk amikor a szálloda portása megkérdezte hová szeretnénk menni ilyenkor. Mikor kicsit indignálódva, mert ugye mi köze hozzá, mondtuk kicsit körülnézünk, és erre azt válaszolta, hogy rendben csak siessünk mert egy óra múlva minden bezár.

Ezen annyira meglepődtünk, hogy több nyelven és többször elismételtettük vele, majd mégis elmentünk mert szerettük volna azt hinni, hogy rosszul értettük.

De nem! Valóban mindenhol zárni készültek, még a lányoknál is.

Mikor félóra múlva teljesen csalódottan visszaértünk, a portás elmagyarázta, hogy ellentétbe a világ többi országával a Szilveszter Hollandiában családi ünnep, amit mindenki lehetőség szerint a családjával tölt. Még a szállodában is minden zárva lesz étterem, meg minden mondta, de szerencsére az urak felkészültek! – tette hozzá mosolyogva.

Hát igen az urak felkészültek csak nem erre gondoltak. Janó szobájába mentünk, mert az volt a legnagyobb és csak ültünk még hat óra sem volt. Janó szólalt meg:

- Egy biztos ezt nem mondjuk el senkinek, rajtunk ne röhögjenek, most pedig eszünk iszunk és jól érezzük magunkat.

És ezt is tettük miután mindegyikünk tudott ultizni kártyáztunk ettünk ittunk, és természetesen az elfogyasztott italok hatására egyre hangosabbak lettünk.

Egy idő múlva Hegyi Laci, aki szeretett énekelni dalra is fakadt, mondjuk hallása nem volt, de ezt erős hanggal pótolta.

Olyan tíz óra felé kopogtak az ajtón, Laci rögtön elhallgatott Janó ment ajtót nyitni közben morgott

- Mert üvöltesz, mint a fába szorult féreg

Az ajtóban két férfi állt, akik mosolyogtak és oroszul szólaltak meg amire Janó odaszólt Lacika ezek a te ügyfeleid, mert ő nem nagyon beszélte az oroszt.

Odamentem és kiderült, nem az énekléssel van a baj, ők csehek és sorstársaink itt töltik a Szilvesztert és az egész szálloda üres csak innen hallottak valami mulatás szerűt és ha nem lenne ellenünkre csatlakoznának.

-Jöjjenek! - mondták a többiek erre a csehek elmentek italokért

Mikor visszajöttek kiderült, hogy ők még otthonról felkészültek, hoztak sajtokat pogácsákat Becherovkát pezsgőt és természetesen sört.

Innen kezdve már öten voltunk és hatféle nyelven beszélgettünk. Köztudott, hogy az ital hatására mindenki elkezd minden nyelven érteni.

Olyan másfél óra múlva ismét bővült a társaság két tunéziai arabbal ők már a zajra jöttek. Hoztak sok nagyon finom szárított gyümölcsöt.

Ma azt mondanák, hogy ez egy multikulti este volt. De ezt akkor mi nem tudtuk, mi csak jól éreztük magunkat. Megvártuk a himnuszokat mindenki együtt énekelt a többivel, aztán lassan mindenki elment aludni.

Elmúlt ez is egy Szilveszter Amszterdamban.