Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Túlélés

2015.07.15

Túlélés

   A gazdasági rendőrség ügyeleti szobájában ketten ültek Aranyosi alhadnagy és Keszei főhadnagy. Aranyosi huszonöt év körüli nagydarab fiatalember szőke hajjal és átható kék szemekkel, Keszei mintha az ellentéte lett volna alacsony vékony már nem fiatal őszes fekete hajjal.

Aranyosi másfél éve 46 óta volt rendőr. Mint általában ő is egy évig járőr volt. Akkoriban az utcákon elég veszélyes volt a rend fenntartása néha nagy hasznát vette a testi erejének, meg hogy háború előtt ifjúsági birkózó bajnok volt. Úgy fél éve helyezték át erre az osztályra, ami az alhadnagyi előléptetést is jelentette.

Keszei már az előző rendszerben is nyomozó volt kevesen ismerték úgy az orgazdákat és a régi rossz fiukat, mint ő. Nem igazán kedvelte a mostanában gyakran előforduló erőszakot. Gyakran mondogatta a fiatalabb társának tudod Pista régen elég volt csak megjelenni és a csibész csak annyit mondott: jól van felügyelő úr viszem a balhét, legfeljebb hozzátette, hogy de csak az enyémet. Most meg neked jön, vagy ami még rosszabb fegyvert ránt.

 Kint esett a szeptemberi eső, dohányoztak és újságot olvastak már este kilenc óra volt hivatalosan tízig voltak szolgálatban, ezzel azonban itt senki nem törődött igazán.

Nyílt az ajtó és Koroknai őrnagy lépett be felálltak és szinte egyszerre mondták:

- Jelentkezem őrnagy bajtárs!

- Üljenek le!- mondta az őrnagy. Bejelentést kaptunk arany rejtegetése és állítólagos nyilas múlt Keszei írja:

- Igenis!- válaszolt a főhadnagy és papírt-ceruzát vett elő

- Torontáli Lajos Izabella utca 65. első emelet 2.  Aranyosi maga vigyázzon a főhadnagyra, mert ez a Torontáli állítólag erőszakos ember. -

- Értettem őrnagy bajtárs figyelni fogok! -

. - Jól van, bajtársak itt vannak a parancsok ez a házkutatási ez a letartóztatási, ha szükség lenne rá adta át a papírokat a főhadnagynak az én kocsimat vigyék, itt van a kulcs, úgyis megvárom magukat tette hozzá

Amikor az őrnagy kiment Keszei megszólalt:

- Na, ez az éjszaka is el van baszva, pedig azt hittem ma időben otthon leszek. Bejelentést kaptunk morogta ebben az országban állandóan ez megy egymás feljelentgetése.

- Nekem mindegy mondta Aranyosi úgysem tudtam volna már hazamenni Gödre, csak reggel.

Na, menjünk, felöltőztek és elindultak, ők nem jártak egyenruhában Keszein egy hosszú viharkabát volt, Aranyosin meg egy félhosszú bőrkabát. Beszálltak a ház előtt parkoló kis Skodába, ami a háború előtt taxi lehetett. Pár perc múlva már az Izabella utcai ház előtt voltak.

A ház elég jól megúszta az ostromot megvolt még a kapuja is. Bementek Keszei rögtön a házmesterlakásba csöngetett. Mikor az idős házmester ajtót nyitott igazolta magát:

- Mit óhajtanak az urak kérdezte a házmester ijedten?

- Torontáli Lajos lakik itt ilyen?

- Igen az első emeleten a háromban. –

- Aztán milyen ember ez a Torontáli?

- Azt nem tudom, mert nem nagyon ismerem, tudják, csak két éve lakik itt olyan nagydarab ember, ha jól tudom villamos vezető.

- Kivel lakik?

- Ha jól tudom egyedül. -

-  Ahogy már mondtam a régi lakókat ismerem, de az újakat nem nagyon. -

- Ez a Torontáli elhagyott zsidó lakásba költözött?- kérdezte Keszei

- Hát igen hebegett a házmester, de hivatalos papírokkal.

- Na, jól van magát, hogy hívják?

- Nagy József szolgálatára

- Jól van, Nagy maga is jön velünk hatósági tanú lesz.

Mire felértek már elmúlt tíz óra mikor csöngettek haragos hang szólt ki:

- Ki az?

- Rendőrség nyissa ki!

- Mindjárt csak felveszek valamit

- Pár perc múlva kinyílt az ajtó Torontáli valóban nagydarab már kissé elhízott ember volt egy beszkártos nadrág volt rajta és egy trikó

- Torontáli Lajos? - kérdezte Keszei

- Igen, de mit akarnak?

- Házkutatási parancsunk van adta át neki a papírt a főhadnagy

- Elvette elolvasta majd kitárta az ajtót, hát akkor jöjjenek be a nyomozó urak, nekem nincsenek titkaim.

Keszei csak morgott valamit, bementek a lakásba. Elég nagyméretű szoba hallos lakás volt a szoba ablaka az utcára nézett. Ott volt az ágy, amiből láthatóan most kelt fel a tulajdonosa. A bútorok szépek és drágák  voltak, de láthatóan nem illetek össze. A hallt szinte teljesen elfoglalta egy hatalmas ebédlőasztal hat székkel, ami mögött egy nem hozzáillő régi tálaló szekrény állt. Keszei körül nézett majd megszólalt mivel foglalkozott maga a háború előtt?

- Amivel most is villamost vezettem

- Soha nem gondoltam volna. hogy ilyen jól fizet a Beszkárt tellett ezekre a drága bútorokra.

- Nem az enyémek a rokonaimtól vannak nekik sajnos a házukat szétlőtték az ostrom alatt. -

- Szinte gondoltam. - mondta Keszei akkor bizonyára készek lesznek bizonyítani, hogy az ő tulajdonuk

- Biztos elmondanák, de nyugatra menekültek. -mondta Torontáli

- Mondja Torontáli nem volt maga véletlenül a Nyilas párt tagja?

- Ki mondta ezt?  Természetesen nem én mindig szakszervezeti ember voltam most is tagja vagyok a szocdem pártnak.

- Jó rendben, mint ahogy olvasta azt a bejelentést kaptuk, hogy aranyat rejteget, hajlandó előadni vagy keressük meg?

- Természetesen nem tudom előadni ami, nincs!  Tessék, csak keressenek, mert az biztos, hogy nem találnak semmit, tudják az emberek, irigyek és jelentgetik egymást nézett a házmesterre Torontáli. Ők elkezdték a keresést járkáltak a lakásba kinyitották a szekrényeket, de aranyat nem találtak

Torontáli közben a nagy asztalnál ült. Akármit kérdeztek tőle onnan válaszolt.

Keszei kihívta Aranyosit a fürdőszobába figyelj Pista vagy abban a döheder asztalban van valami vagy alatta, figyelted ez a barom el nem mozdulna onnan. Most bemegyünk és elkezdünk rakodni, figyelj nehogy hüje ötletei támadjanak.

- Rendben főhadnagy bajtárs.

Bementek a szobába, na, álljon csak fel, mondta Torontálinak a főhadnagy, hadnagy maga Nagy úrral vigye át az asztalt a másik szobába és vizsgálja, át én meg addig felcsavarom a szőnyeget. Torontáli felállt és láthatóan elsápadt. A főhadnagy megvárta, míg átviszik az asztalt aztán a házmestert hívta jöjjön, csak Nagy úr segítsen a szőnyegnél is egy kicsit.

Aranyosi látszólag az asztallal foglalkozott, de közben a tulajdonost figyelte. A szőnyeget feltekerték a főhadnagy járkálni kezdett majd hirtelen megszólalt:

- Jöjjön csak ide Nagy úr maga is látja azokat a padló hibákat?

- Igen!

- Akkor tanúsítja, hogy nem mi okoztuk igaz?

- Természetesen!

- Jól van, akkor nézzük meg őket közelebbről.

Mikor idáig jutott Torontáli elbődült és a főhadnagy felé ugrott

 – Most már elég te kis buzi üvöltötte, de az alhadnagy megelőzte elé ugrott a földre teperte és hátratekerte a kezét.

Keszei a zsebeiből bilincset szedett elő és odaadta. Az alhadnagy megbilincselte a még mindig lihegő tulajdonost majd felemelte és egy székre ültette.

Keszei újabb papírt vett elő és megmutatta a házigazdának, nos, Torontáli úr most már biztos bevisszük hatóság elleni erőszakért, de azért nézzük azt a padlót.  

Torontáli csak morgott, de már nem akart támadni

A főhadnagy csak mosolygott és szedte fel a padlót a szoba közepéről, ejnye, Torontáli ennél jobb rejtekhelyeket is megtaláltam én már, mondta a sápadó tulajdonosnak.

A felszedegetett padló alatt egy vaslemez volt, ami egy kis üreget takart.

- Jól van Torontáli akkor még egyszer meg kérdezem, mit rejteget a padló alatt?

- Én azt sem tudtam, hogy van ilyen üreg mondta a tulajdonos bizonytalanul. -

- Igazán? Tehát amit esetleg találunk az nem is a magáé?-

- Torontáli szeme felélénkült reményteljesen kezdett csillogni, így van semmi közöm hozzá. -

- Jól van, akkor nézzük meg Keszei lehajolt és benyúlt az üregbe-újságpapírba csomagolt tekercseket szedett elő és adogatta Aranyosinak az az asztalra rakosgatta őket. Egy vaskazetta is előkerült majd egy rongyba csavart gondosan leolajozott pisztoly is.

- A főhadnagy elkomorult, nos, ez már fegyverrejtegetés tudja Torontáli ez egy másik kategória,nyissa ki a kazettát és ne kezdje mondani, hogy nem a magáé és nincs meg a kulcs.

Torontáli az ebédlőszekrény felé mutatott az alsó fiókban van a kulcs mondta, láthatóan kétségbe volt esve. Keszei kinyitotta a kazettát, ami tele volt kisebb nagyobb arany ékszerekkel a főhadnagy látott valamit a doboz alján ezért kiöntötte az ékszereket a kazetta alján egy kis rekesz volt innen egy nyilas igazolvány került elő, amelyik szerint Torontáli Lajos körzetparancsnok volt.

- Úgy látszik, az emberek néha mégis igazat jelentenek. - mondta a főhadnagy

Na, akkor pakoljunk, mondta a főhadnagy a társának Nagy úr maga figyeljen, most kézzel leírom, mit viszünk, el holnap majd bejön és aláírja a hivatalos jegyzőkönyvet, leült a nagy asztalhoz és az irattáskájából egy fehér papírt vett elő. Gyakorlottan megszerkesztette a jegyzőkönyvet, amiben szerepelt kétszáz darab papírban tekert Napóleon arany egy kazetta különféle ékszerekkel, és egy Mauser típusú kézi fegyver. Mikor mindenki még Torontáli is aláírta akkor mondta a főhadnagy vegye le róla a bilincset, hogy fel tudjon öltözni.

A kocsiig már senki nem szólt egy szót sem. Torontálit, aki újra meg volt bilincselve betuszkolták a hátsó ülésre és elindultak.

A csöndet Torontáli törte meg:

- Felügyelő urak üzletet ajánlok, engedjenek el és tartsanak meg mindent, én nem fogok szólni senkinek.

- Mielőtt Aranyosi szólhatott volna a főhadnagy szólalt meg:

- Tudja Torontáli, ha ezt akartuk volna tenni már megtettük, volna a lakásán agyonlőttük volna magát azzal, hogy fegyverrel támadt ránk. Higgye el a házmester örült volna, ha túléli, nem hogy beszélt volna valakinek. De mi ellentétbe magával nem vagyunk rablógyilkosok, még ilyen vagyonért sem. Viszont én is kérdezek valamit miért nem ment maga a testvérekkel nyugatra ennyi aranyból úr lehetett volna?

- A szüleim miatt morogta Torontáli nem tudtam itt hagyni őket idős emberek és csak én vagyok nekik.

- Látod Aranyosi a legaljasabb gazembernek is van emberi oldala, szereti a szüleit, csak arra lennék kíváncsi, hogy amikor a zsidókat lődözte a Dunába gondolt az ő gyerekeikre, vagy szüleikre.

- Ilyenekbe nem vettem részt morgott Torontáli én körzetparancsnok voltam. -

- Ja, igen elfelejtettem maga csak a parancsot adta, és begyűjtötte az aranyat, tudja, jobban teszi, ha hallgat.

Közben megérkeztek Torontálit átadták az őrségnek a lefoglalt értékeket az őrnagy zárta a páncélszekrénybe átolvasta a rövid jelentést és megdicsérte őket. Most már mehetnek így is elég sokáig voltak mondta nekik.

- Aranyosi, ha akarja, hazaviszem!- mondta az őrnagy

- Gödre? - kérdezte meglepetten az alhadnagy

- Igen úgyis beszélni szerettem volna magával. -

- Ha így gondolja természetesen köszönöm. –

A kocsiban az őrnagy kezdte a beszélgetést: 

- Aranyosi hogy hívták magát azelőtt?

- Goldmann válaszolt az alhadnagy, de ezt úgyis tudta, mert benne van az anyagomban.

- Igaz tudtam, tudja mi Kleinek voltunk.

- Értem mondta az alhadnagy, de nem tett hozzá semmit.

- Hogy érzi magát az osztályon? -

- Jól köszönöm sokat tanulok itt az idősebbektől. -

- Tudom, Keszei nagyon jó szakember nagyon jó véleménnyel van magáról. -

- Én is róla nagyon sokat tud és megbízható, ahogy ma is láttam. -

- Mire gondol?

- Aranyosi röviden elmesélte a történetet

- Igen ő még a régi iskola igazi nyomozó az érték nem számít, csak a tény hogy nem becsületes úton jutott hozzá.

- Csak azt nem értem őrnagy elvtárs, hogy miért tudott ez a nyilas féreg idáig nyugodtan élni, még csak nem is bujkált és a szocdem párt tagja.

- Tudja Aranyosi elvtárs, ha már így szólított és valóban egy pártban vagyunk, ezt nem könnyű megérteni, mert azért azt maga is tudja itt a háború előtt és alatta is nyilas sok volt kommunista meg kevés, ez mintha most megfordult volna. -

- Egy barátom mondta mostanában nem is tudtam, hogy ilyen sokan voltunk.

 - Maga még fiatalember én mondom magának, itt még sok meglepetésben lesz része!

 - Erről jut, eszembe szintén a papírokból tudom, hogy foglalkoztak a kivándorlás gondolatával már nem foglalkoznak vele?

- Igen! Valóban gondoltunk rá 45 végén mikor már biztosak voltunk benne, hogy minden családtagunk meghalt nem jött vissza senki. De a feleségem terhesen, nem mert neki vágni az útnak. Így maradtunk.

- Mondok én most magának valamit bizalmasan, az év végéig még van lehetőség kivándorolni ilyen becsületes erős fiatalokra az új hazának is szüksége van. Gondolják át.

- Tudja, őrnagy elvtárs én még hiszek benne, hogy ez a hazám minden eddigi szörnyűség ellenére. -

- Kívánom, hogy ebben soha ne csalódjon, egyébként úgy néz, ki elválnak útjaink.

- Miért kérdezte meglepetten Aranyosi?

- A Katpol érdeklődik, maga után gyakorlatilag már folyamatban van az áthelyezése.

- Nem értem soha nem kértem ilyet:-

- A párt javasolta magát én természetesen támogatom, és csak annyit mondok, nagyon vigyázzon, mert, ahogy a nevében is benne van az már politika, ott nem minden olyan fekete és fehér, mint a rendőrségen.

Közben megérkeztek az Alsógödi házhoz hajnali négy óra volt.

- Köszönöm őrnagy elvtárs a fuvart és az tájékoztatást is.

- Szívesen tudja, mi már valószínűleg nem találkozunk, én holnaptól két hétre szabadságra megyek maga meg hétfőtől már át lesz helyezve. Vigyázzon magára és sok sikert az életben mondta mosolyogva az őrnagy és elhajtott.

Az eső már elállt, de a fű még vizes volt az Alsógödi ház a kert végében volt, mire odaért már csuromvíz volt a cipője.

A ház egy ki szoba és konyha volt a gyerek és a felesége aludt.

Belenézett a gyerekágyba a kis szőke gyerek, vékony kis karját a feje alá téve nyugodtan aludt.

Goldmanovszki hlapci mondta volna a nagyapja, gondolta, de azonnal el is hessegette a gondolatot. Megbeszélték nem gondolnak rájuk felejteni fognak. Új élet emlékek nélkül. Elhatározni könnyebb, mint betartani gondolta. A felesége is gyakran sírt, amikor azt hitte, hogy ő már alszik.

Nem igazán értette mit akart az őrnagy, provokálni? Ennek nem lett volna sok értelme, hiszen áthelyezik, vagy pont azért?

Nem tudta mit gondoljon közben levetkőzött és befeküdt az ágyba. Mielőtt álomba merült arra gondolt mi lesz velük itt a Torontáliak között.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.