Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Szibériai kettős befejező

2020.01.16

      Nyenyec pontosan érkezett, mire leparkolt a ház elé a nagy amerikai terepjáróval Mirza már lent volt. Beszállt a kocsiba és elindultak a gyár körülbelül kétszáz kilométerre volt a várostól északra a semmi közepén. Még az ötvenes évek elején építették raktárnak, hogy mit is akartak itt raktározni azt senki nem tudta a hadsereg építette az ő tulajdonuk volt, de Sztálin halála után úgy látszik ezt a tervet elfelejtették.

Az épület évekig nem kellett senkinek.   Nyenyec a privatizáció kezdetén szinte ingyen vette át az egészet. Lassan évek alatt alakították ki a helyet, ahol most már gyártanak. Hivatalosan a Patikus cég raktára és csomagolója működik ott. Építettek néhány lakást is az állandóan ott dolgozóknak a többieket buszon hozzák, viszik naponta a városból                                                                     

A hatalmas kocsinak köszönhetően, ahol az első ülések talán még egy fotelnál is kényelmesebbek voltak és a nagy vasat 350 lóerő hajtotta két óra múlva már a gyárban voltak

Kogan az üzemvezető már a kapunál várta őket.

  • Jó útjuk volt? - Kérdezte udvariasan
  • Minden rendben volt! És itt van valami újság?
  • Semmi jelentenivaló minden rendben megy különös esemény nem történt.
  • Idegenek a környéken?
  • Az őrség nem jelentett semmit és a műszaki zár is sértetlen.

Közben elérték az irodaházat bementek az igazgatói irodába leültek és Nyenyec folytatta a kérdezősködést:

  • Tervet tartjátok?
  • Természetesen! - Mondtam semmi újság válaszolt Kogan kicsit sértetten
  • Jól van, nem kell mindjárt megsértődni csak a városban voltak bizonyos gondok talán hallottad?
  • Hallottam, de nem foglalkoztam vele és mást se hagytam, hogy beszéljen róla, amíg veled nem beszéltem.
  • Jól tetted a lényeg, hogy nincs, semmi változás minden úgy megy, mint régen, ezt már elmondhatod mindenkinek.

Örülünk, hogy így van, mindenki megnyugodhat. Mik a további terveitek?

  • Ma itt alszunk, készíttesd elő a vendéglakást és főzess valami jó vacsorát! Remélem, velünk tartasz?
  • Örömmel tudod, milyen ritkán jár erre valaki.
  • Tehát csak azért eszel velünk, mert unalmas az élet nevetett Nyenyec
  • Te is tudod, hogy nem nevetett az igazgató  Jó intézkedjél, aztán gyere, vissza körbe megyünk Mirza egy csomó újdonságot még nem is látott.
  • Rendben egy tíz perc múlva itt vagyok.
  • Megvárunk, ne félj!

Az üzemvezető tíz perc múlva vissza is jött, az alacsony hajlott hátú ember legalább hatvannak nézett, ki, pedig csak negyvennyolc éves volt. A szibériai táborok gyorsan öregítik az embert. Kogan Abram Szamueljovics gyógyszervegyész volt, de megölte az első feleségét így börtönbe került, ha Nyenyec, aki szintén ott volt nem vigyázz rá már halott lenne, mert zsidó volt gyenge volt és nem voltak pénzes barátai.                                                                        

 Így viszont jól elbeszélgettek a gyógyszerekről, hiszen Nyenyec is a maga idejében azt tanulta.  Kogannak az ítéletét harmadolták így Nyenyec után egy évvel ő is szabadult az óta itt dolgozik és lakik az új feleségével

A gyár főépülete egy hetven méter hosszú és huszonöt méter széles csarnok volt, bármilyen hatóság vagy idegen érkezett csak ezt látta.

Rendezett sorokban álló csomagológépek öntötték magukból a különböző tablettákat, kapszulákat, amik különféle feliratú dobozokba kerültek. Mirza még nem járt itt így meglepetéssel vette észre, hogy milyen sok új gép és milyen kevés ember van a teremben.

  • Nyenyec odalépett az egyik géphez és elvett egy kapszulát megmutatta Mirzának megismered?

Mirza átvette a kis zöld kapszulát és elmosolyodott meg, hát mondta. Ezt kapszulát szedte, amíg börtönbe volt többféle vitamint és erősítőt tartalmazott, amire ott nagyon nagy szükség volt. Az őrök árulták a kapszulákat.

Átmentek a termen a fehér ruhás dolgozók tisztelettel köszöntek az igazgatónak és nekik is. A terem végén egy nem túl nagy kazánház feliratú ajtó volt. Kogan ment előre kulccsal kinyitotta az ajtót és belépett az ajtó mögött egy lift volt.

Három emeletet mentek lefelé lentről kezdjük a bejárást mondta Nyenyec. Mikor kiszálltak egy hosszú folyosón találták magukat a folyosó két oldalán üvegfalú laboratóriumokban fehér ruhában öltözött emberek dolgoztak. 

  • Itt dolgozzuk fel a nyersanyagokat mondta Nyenyec itt készül az utcára kerülő heroin, amit mi nem zacskóban, hanem kapszulában terjesztünk. De gyártunk más kedvelt gyógyszereket is, amit a kisebb pénzű közönség főleg a fiatalok fogyasztanak. Ebből már szinte több fogy, mint a heroinból, igaz? Nézett Nyenyec Koganra
  • Igaz tulajdonképpen ma már ez a nagyobb része az üzletnek.
  • Felettünk mi van? - Kérdezte Mirza 

Két emelet raktár onnan mennek a kiszállítások. Ahol bejöttünk ott csak csomagolunk. Ez az üzem hivatalosan engedélyezett tevékenysége.  A Patikus nagy tételbe veszi, az alapanyagot Kínából itt csak keverjük és csomagoljuk.  Csináljuk, természetesen ezt is folyamatosan mondta Kogan!

 Erről az emeletről, ahol a laboratóriumok vannak, csak az itt dolgozók tudnak, de azok megbízhatóak és nagyon jól meg vannak fizetve, tette hozzá Nyenyec.

Felmentek a felszínre és a lakóház felé indultak a ház nem volt messze az üzemtől. Közben Kogan a biztonságról beszélt húsz komolyan felfegyverzett őrünk van mondta és egy nagyon jól kiépített műszaki zár. Zárt láncú kamerákkal figyeljük állandóan a terepet. Én is így láttam, hogy jöttök. A telepre csak egy út vezet és ezen már ötven kilométerre innen érzékelők vannak.

Elég jól védjük magunkat mondta Kogan nem kis büszkeséggel. Az őrség minden tagja közülünk való nézett jelentőségteljesen Nyenyecre Kogan, és ők kísérik a szállítmányokat is minden héten. Még soha nem volt baj egyikkel sem mondta mosolyogva.                                                                       

A vacsora kiváló volt, mint kiderült Kogan felesége főzte, de ő nem jött be közéjük. Mirzának kaukázusi lévén ez nem volt szokatlan.

A vacsora alatt Nyenyec vitte a szót amint látod sokat fejlődtünk mondta Mirzának.

Valóban ilyen jól szervezett gyárra nem számítottam.

Tudod, amíg te Igorkában szaunáztál mondta nevetve addig mi itt Kogannal sokat dolgoztunk. Mind a hárman voltak sarkkör környékén lévő börtönbe „ szaunázni”.                                        

Az ilyen helyeken az éves középhőmérséklet -15 fok és a rabok a közeli ércbányában dolgoznak. Természetesen egyikük sem dolgozott a bányában Kogan ezt Nyenyecnek köszönhette Mirza és Nyenyec az alvilági rangjának.

Igazság szerint eddig nem is volt alkalmunk inni a visszatérésedre mondta Nyenyec, nem tudom elmondani mennyire, örülök, hogy minden rossz hír ellenére újra köztünk vagy, úgyhogy erre igyunk!

  • Egészségünkre emelte fel a poharát.
  • Köszönöm barátaim bárhol voltam is tudtam rátok számíthatok! Egészségetekre!

Ittak majd Nyenyec folytatta olyan sok minden történt, amiről nem tudsz, hogy azt sem tudom, hol kezdjem

  • Azért csak kezdd el! Mondta Mirza!

Akkor talán bemutatkozom állt fel Nyenyec  Jukelin Ivan Alekszandrovics hajolt meg kicsit Mirza felé, majd annak értetlen arcát látva elnevette magát.

Tudom nem érted, hiszen eddig is Jukelin voltam, azonban Szergej Ivanovics. Ez a régi énem sajnos egy vadászat során négy évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt és a rokonok kérésére holttá lett nyilvánítva. A valóságban azonban az egyik rokonom Ivan Alekszandrovics tűnt el, akinek a papírjait most használom. Amikor téged bevarrtak úgy éreztem nem bízhatok Prohorovban és egy évre eltűntem a környékről. Persze azért ellenőriztem az eseményeket, de távolról fenn voltam a rokonaimnál.

Tudod, ahonnan én származom az a semmi közepén egy kis falu Urengojtól úgy háromszáz kilométerre, de közúton csak télen megközelíthető úgy, hogy ott nem keresett senki. Egy év múlva visszajöttem, mint a saját rokonom.

  • Nem is tudom, mit mondjak, gratulálok és Ivannak lenni jobb?
  • Mirza ne légy bolond Klimovnak is jobb, mint a büntetett előéletű Mirzagadovnak nem?
  • Jó csak vicceltem! Folytasd

Az új néven is egy évig csöndben voltam utána kezdtem csak mozgolódni egy megbízható ügyvéd segítségével. Először is megvettem a raktárt úgy, hogy Klimov úr adott rá kölcsönt és ezért negyven százalékban tulajdonosa a cégnek.                                                                                

Itt egy kicsit hamísítottunk nevetett, mert a szerződést Klimov alá is írta. Így az üzem most két teljesen tiszta vállalkozó kezében van.

 Egyébként Abram Szamueljovicsnak azóta már van tíz százaléka az üzletben, amit tőlem vett.

  •  Igaz? Nézett Koganra Nyenyec.                                                                             
  • Így van Ivan Alekszandrovics!                                                                               
  • És Prohorovék soha nem kerestek? Kérdezte Mirza.

Dehogynem közvetlenül az után, hogy bezártak megtalált valaki, szerintem az FSZB.- től azt mondta Prohorov küldte és biztosított róla, hogy csak dolgozzak mintha itt lennél, mert semmi nem változott ő ugyanúgy támogat, mint eddig. Mondtam minden rendben lesz, és ne aggódjon továbbra is tartjuk magunkat a megállapodásunkhoz. De ezután gyorsan eltűntem, mert nem bíztam benne.

  • És aki mostanában felkeresett az mit mondott, honnan jött?

Azt nem mondta, honnan jött egyszerűen azt kérdezte, hogy tudom –e hogy téged Moszkvába megöltek. Mondtam, hogy nem hallottam, de nagyon sajnálom, mert jó barátom voltál.  Majd megkérdeztem, hogy azért jött el idáig, hogy ezt elmondja? Akkor mondta, nem, hanem hogy a gyár megvételéről tárgyalna velem valaki. Mondtam nem értem az összefüggést. Erre megfenyegetett és elment.

  • Azt nem mondta ki tárgyalna?
  • Azt nem!
  • Azt nem mondta Nyenyec, de egy percig sem gondolkoztam eladásról. Amúgy is sok minden megváltozott, amiről azt hiszem, sem ők se te nem tudsz.
  • Milyen változások történtek?
  • Hol is kezdjem nézett Koganra Nyenyec?
  • Talán beszéljünk, az új termékekről igazad van, kezdjük ezzel:

Azt tudod, hogy mielőtt bementél főleg ópiumot finomítva utcai heroint gyártottunk, és néhány olcsóbb tudatmosósító tablettát ebben Kogan a bajnok ő minden héten tud egy új verziót gyártani. Aztán beindult a Ginseng tea csomagolása és azzal is kereskedtünk, az üzlet nem is ment rosszul, de közben megváltoztak a körülmények és megváltozott a piac. Sok nagy vevőnk eltűnt sokan külföldre mentek a nagy bandák egy részét felszámolták. Kevesebb lett a fizetőképes kereslet a drága anyagra.

Az üzlet nagy része ma a tea és a tabletták tudod, amit a hálózat forgalmaz.

Heroint már csak a nagyon megbízhatóknak adunk és csak a környéken.A haszon az új termékeken nyugodtan mondhatom már több mint a hagyományos kábítószeren, és úgy, hogy az üzem becsületes adófizető nevetett Nyenyec.

Egyszóval nagyon gazdagok vagyunk, mind a hárman nyugodtan mondhatom, milliárdosok vagyunk természetesen rubelben.

  • Hát ehhez csak gratulálni lehet mondta Mirza, így már az is jobban érthető miért szúrjuk a szemét másoknak.
  • Természetesen nem adjuk, fel megkeressük kik, azok és megismerik milyen az, ha haragszunk. Igaz barátaim?
  • Úgy lesz, ahogy mondod én is így gondoltam és készültem is holnap érkezik ide Kicsi a csapatával, mondta Nyenyec.
  • Nagyszerű mondta Mirza úgyis már nagyon régen nem találkoztunk.

 

 Moszkva                                                                                                               

Az Omega vezetőjét Ravsant reggel Tyihon az egyik munkatársa várta az irodában.

  • Jó reggelt új hír van?
  • Nem is akármilyen mondta Tyihon
  • Akkor halljam!

A tomszkiak jelentették, hogy a rendőrség szerint Prohorovot rablótámadás érte a lakása előtt és a vele lévő testőr, aki véletlenül azelőtt Vinogradov sofőrje volt meghalt.

  •  Érdekes, de valamiért azt hiszem ez nem minden.

Így van az érdekes az, amiről nem beszélnek, nem beszélnek a támadóról semmit. Pedig aki Igorkát akinél fegyver is volt meg tudta ölni és ilyen módon az csak Mirza lehetett. Én ismertem azt a testőrt elég veszélyes figura volt.

  • Milyen módon ölték meg?

Érdekesen a rendőrök először még a sebet sem találták meg.  Csak a boncolás során derült ki, hogy megszúrták valamivel, az álla alól induló szúrás az agyban hatolt és azonnali halált okozott.

  • Én tudom mi az, ez egy nagyon régen a börtönökben használt szerszám egy vékony pengét vagy tűt egy csőbe építenek, amit rugó lök ki. Gyilok a neve a rosszfiúk között. Így már értem miért Mirzára gondoltatok.  De lehetett más börtönviselt is.

Lehetett volna de Prohorov az eset után Vinogradovnak telefonált és azt mondta Mirza volt, és hogy elvitte a pénzét.

 És mit csinált Mirza ezek után?

 Senki nem tudja Prohorov nem mondta meg a rendőröknek ki volt a támadó. Azok azt sem tudták kit keressenek. Még most is nyomoznak ismeretlen tettes után.

  • Más is van mondta Tyihon.
  • Akkor mondd

Vinogradov megint találkozott Szuhovoronyinnal  a Kempinskibe  sikerült lehallgatni meghallgatod?                                                                

 Meghallgatták az anyagot majd Ravsan megjegyezte, jól keresztbe tettünk ennek a disznónak, hogy Mirzát elengedtük. Eddig volt egy kis lelkiismeret furdalásom, mert azért mégis csak egy bűnöző, de most megnyugodtam az ilyen politikusok rosszabbak, mint a bűnözők.

  • És tudod hová ment innen?
  • Hová?
  • A Jolly bárba nevetett Tyihon!
  • Mit nevetsz milyen hely az a Jolly bár?
  • Tudod olyan fiús, nem igen vannak ott lányok.

Nem mondod, hiszen felesége van meg gyerekei.

A felesége két éve már Franciaországban van a két lányával. Az emberünk egyedül él Moszkvában. Ezért nem találtak a figyelők semmilyen női kapcsolatot az életében, pedig hidd el kerestek. Az emberünk nem a lányokat szereti, hanem a fiatal fiúkat.

Már nem büntetendő jegyezte meg Ravsan, bár nem segítene a jó hírének, ha kiderülne.

  • Ide figyelj Tyihon ez egy ötletet adott nekem.
  • Hallgatlak!
  • Jól emlékszem, hogy ez a pasas titkárt keresett?
  • Inkább csak beszélt róla
  • Nem baj az is elég emlékszel Georgra?

A komornyikra hogyne óriási fazon, de ha jól tudom most is nekünk dolgozik.

Igaz, de ott már nem olyan fontos el tudjuk hozni. Képzeld, ha be tudnánk tenni Vinogradov mellé.

Remek lenne, de szerintem menni fog, mert olyan szép gyerek, hogy már elnézést, de bukni fog rá.

 Kéne valaki, aki ajánlaná neki, valami menő új gazdag, mert ezek mindig versenyeznek.

Azt hiszem, tudok ilyen embert, de te jobban ismered

  • Ki az?
  • Roman Abramovics védelmi parancsnoka
  • Igazad van őt ismerem és Abramovics elég jó ajánlólevél.

Nagy vagy Tyihon most először Georgot kell haza hívni intézkedem is.

Rendben Ravsan ha kell valami szóljál

  • Hívlak, ha Georg itt lesz, mert tudod olyan helyes gyerek hátha neked is

megtetszik.

  • A kétméteres Tyihon csak a válla felett nézett vissza ezt meg sem

hallottam

  • Óvatosan figyeljétek továbbra is meg azt a Prohorovot is, gondolom az FSZB is figyelni fogja, őket vigyázzatok.
  • Rendben óvatosak leszünk. Ha valami érdekes lesz szólók.
  • Köszönöm Tyihon!  

 

 

Vinogradov

Vinogradov a moszkvai Fehér házban új irodájában ült. Nemrég kapta meg a régen várt kinevezést a krasznojarszki terület kormányzója lett. Több éves munkája meghozta a gyümölcsét, a mostani rendszerben egy kormányzó a területének szinte korlátlan ura és Krasznojarszk majdnem Szibéria leggazdagabb része. Eddig is Tomszk képviselője volt, de ez most új helyzet.

Jól alakulnak a dolgok a Honvédelmi bizottsági tagsága megmaradt így továbbra is hivatalosan kapcsolatban maradhat a régi ismerősökkel.

Hol van már a tomszki kisgyerek, aki jól tanult jól sportolt, hogy kitörjön az alkoholista apa hatalma alól. Eszébe jutott Ljonya aki három évig a legjobb barátja volt. A lányos arcú kis növésű barna hajú gyereket szinte mindennap megverték. Ő megvédte és barátok lettek ő lett a testőre.

Mindennap együtt mentek haza az osztálytársak gúnyolódása ellenére. Sokat beszélgettek a könyvekről, mert vele ellentétbe Ljonya sokat olvasott. Náluk nem voltak otthon könyvek Ljonyáék lakása meg tele volt velük igaz az ő szülei értelmiségiek voltak. Ők voltak az első olyan család, ahol azt látta, hogy az apa nem iszik, nem veri a családját.

 Ljonya apja könyvelő volt abban a gyárban ahol az övé betanított munkás. Anyja a könyvtárba dolgozott vele később mikor már többet olvasott sokat találkozott.

Apjának nem tetszett, hogy Ljonyával barátkozott egyszer elkezdett vele üvöltözni, hogy mit ajnározza azt a kis zsidót. Akkor hallotta először, hogy Ljonyáék zsidók. Ez nem volt téma a gyerekek között az iskolában sokféle nemzetiség járt, de ezzel nem foglalkoztak

 Ljonya sokat segített neki a tanulásban, ami nagyon fontos volt neki, mert katonai középiskolába akart menni. A barátságuk az általános iskola végéig tartott. Akkor elváltak útjaik Ljonya Moszkvába került és mivel az egyetemre nem vették fel pénzügyi főiskolás lett.

Őt az irkutszki katonai középiskolába miután jó volt a bizonyítványa és egészségileg is megfelelt gond nélkül felvették, így végre elkerült otthonról. A katonaiskola neki való hely volt jó tanuló jó sportoló és barátkozós gyerek volt, aki hamar népszerű lett. Mire az iskolát kiváló eredménnyel befejezte már a kosárlabda csapat kapitánya és az iskola Komszomol titkára volt. Felajánlották, hogy politikai főiskolára mehet, de ő a katonaságot választotta így továbbra is Irkutszkban maradt az ottani katonai főiskolán folytathatta tanulmányait.

 Fiatal hadnagyként első állomáshelye Krasznojarszk volt. Bár nagyon közel volt az otthonához nem nagyon járt haza. Ljonya Moszkvába került egyetemre a szülei meg megöregedtek, de meg nem változtak. Jól érezte magát katonaként szőke magas fiatalember volt jól állt rajta az egyenruha ragadtak rá a lányok. Ő nem volt különösebben lelkes inkább csak a társaság miatt tartott barátnőket. Hosszabb kapcsolatai nem nagyon voltak. Akkoriban még magának sem vallotta be, hogy nem különösebben érdeklik a nők.

 

Ebbe a kényelmes életbe csapott bele az afgán háború. Már 79.-benaz első hullámmal a frontra került. A felderítőkhöz osztották be, tetszett neki a beosztása, ami elég nagy szabadságot adott meg tetszett maga a háború is.

Már négy éve volt a fronton előléptették őrnagy volt és egy század parancsnoka.                                         

Egy kisebb afgán városban volt a központjuk, ahol viszonylagos biztonságban éltek. Négy év után már nem tetszett nekik annyira a háború, sok volt a vesztességük és nem nagyon látták már az értelmét sem, de a tisztek nagyon jó fizetést kaptak és fegyelmezettek voltak.

Az igazi változás az után indult be mikor a központ közölte, hogy ópiumra van szüksége és ezért külön prémium jár. Nagyon hamar rájöttek, hogy ez életük nagy lehetősége. A kis hegyi falvakban termelték az ópiumot a katonák eddig is vettek tőlük, de inkább csak saját használatra. Most megváltozott a helyzet már nem vásárolták az ópiumot, hanem elrabolták.

így találkozott Prohorovval akiről kiderült, hogy ő volt az ópiumszállítások szervezője a KGB számára. Mikor találkoztak Vinogradov büszkén mesélte milyen jó üzlet ez nekik kétszáz dollárt kaptak minden kiló után. Az ő csapata már mással sem foglalkozott, mint az ópium „begyűjtésével” a falvakból.

 Prohorov ekkor említette neki, hogy egy kis magánüzletet is lehetne szervezni, amivel lényegesen több pénzt lehetne keresni. Mikor Vinogradov igent mondott Prohorov elkezdte a szervezést, így kerültek kapcsolatba Mirzával aki otthon megvette az árut.                                                

Vinogradovék nem ismerték a részleteket csak szállították az árut Prohorovnak aki továbbította.

Először készpénzt kaptak, de később már külföldi számlákra ment a pénz. Vinogradov kénytelen volt bevonni a feletteseit is, akik szemet hunytak a magánakciókra természetesen pénzért. Amikor már nem találtak elég árut kiderült, hogy a „szövetségeseik „az északi szövetség hadurai szívesen vesznek hadianyagot ópiumért. Ekkor már eladták a fegyvereket lőszereket, mindent, amit csak lehetet. Mikor megkapták a kivonulási parancsot szinte fegyvertelenül lépték át a határt, és hatalmas összegeket utaltak a svájci számlákra. Mire véget ért a háború már nem egy tábornok volt dollármilliomos, köztük ő is.                                              

A háború után jobbnak látták, ha leszerelnek. A parancsnokaik is ezt javasolták.

Prohorovval Tomszkban telepedtek le és hamarosan bekapcsolódtak a városi politikába.

A vesztegetés már akkor is működött Prohorov hamarosan Polgármester lett ő meg parlamenti képviselő és Moszkvába költözött.

Kapcsolatainak és pénzének köszönhetően tagja lett a honvédelmi bizottságnak és a Szibéria fejlesztése programnak. Nagyon hamar felismerte az ezekben rejlő lehetőségeket és még tovább gazdagodott.

Helyzete megkívánta, hogy családja legyen ezért hamarosan megnősült. A felesége is politikus családból származott apja képviselő volt nagyon vagyonos ember jó kapcsolatokkal.

Három év múlva már két lányuk is volt és látszólag boldog házaséletet éltek. Igaz a feleségét erről soha nem kérdezte meg senki.

Élték az akkori orosz felső tízezer életét. Amikor már lehetősége volt rá vett egy kis birtokot dél Franciaországban egy olyan helyen, ahol már több gazdag orosz lakott. A felesége a gyerekekkel szinte azonnal odaköltözött és csak ritkán jött Moszkvába. Őt a munkája szinte mindig ide kötötte így a házasságuk most már számára is valóban tökéletes volt. A gyerekek már iskolások és egy közeli magániskolába járnak nem kevés pénzért.

És ezekben a kellemes gondolatokban zavart bele Prohorov telefonja.

Hogy ez mekkora barom mondta magában mikor letette a telefont. Szuhovoronyint hívta:

Nem akarsz velem ebédelni kérdezte bemutatkozás nélkül.

Szívesen!

Akkor ott és akkor, mint múltkor.

Rendben.

Letette a telefont és elkezdett dolgozni a vártnál több papírmunkával járt az új kinevezés, talán egy titkárra lenne szükség gondolta.

Ismét ő érkezett előbb a szálloda éttermében a tábornok percre pontos volt.

  • Parancsolj mi volt az a fontos?
  • Mirzagadov életben van, és szabadon
  • Szívós egy alak lehet, mert utolsó információm szerint meghalt Igorkában, az erről szóló jelentést is olvastam.
  • Nos nem tudom hogy mennek nálatok az FSZB.-nél a dolgok de a fickó most volt Prohorovnál és úgy néz ki megölte Igorkát.
  • Utána nézek mi történt! Tulajdonképpen mi bajod volt neked ezzel a Mirzagadovval, mert ezt nem igazán tudom?
  • Egyszerű a háború alatt ő volt Prohorov kapcsolata, aki eladta az árut. Mikor leszereltem és elkezdtünk komolyan politikával foglalkozni úgy gondoltuk el kéne tüntetni a fickót.Akkor a Te segítségeddel és be is varrattuk tíz évre, azzal, hogy ott biztos megdöglik, és most valami csoda folytán szabad és életben van.
  • Értem őszintén mondom nem tudom mi történhetet, de elég nagy emberek segíthetek neki.
  • Az biztos ráadásul Prohorov azt ígérte, hogy ha Mirza eltűnik, át tudjuk venni a hálózatát, gondolom, tudod, miről beszélek.
  •  Azt hiszem, tudom, mire gondolsz.                                                             
  • Úgy látszik ebből most nem lesz semmi, pedig el tudod képzelni mennyi kiadással járt, amíg kineveztek, most nagy szükségem lenne arra a pénzre.
  • Hallottam és gratulálok a kinevezésedhez! 
  • Azért gondolom, ez a mi kapcsolatunkat nem befolyásolja.                                                                            
  • Miről beszélsz? Mi régi barátok vagyunk ezek meg csak üzleti nehézségek.
  • Én is így gondolom nyugodott meg a tábornok.
  • Ez még nem lefutott meccs. Természetesen, továbbra is szükségem lesz értesülésekre és még talán védelemre is ki tudja, ezek után mit terveznek, az ellenfeleink. Azt hiszem most már, ehetünk mutatott a közben kihozott ételre.

Nyugodtan megebédeltek, semleges dolgokról beszélgetve.

Megint a tábornok ment el előbb Vinogradov még maradt kér még egy kávét és egy kicsit üldögélt mellette. Milyen barmok, ezek a mostani fickók a tábornok is csak a pénzéért aggódik, mindegy úgy látszik, mint mindig saját magának kell megoldani a dolgokat                                              

Úgy döntött, hogy megérdemel egy kis igazi pihenést.

Kocsi nélkül jött a szállodába ezért taxiba ült a Jolly bár ahová ment nem túl messze a szállodától egy kis mellékutcában volt. Kívülről jelentéktelen helynek látszott viszont belül ízléses, láthatóan drága berendezés fogadta a vendéget. Csak néhány asztalnál ültek nagyrészt fiatal férfiak a délutáni időpont ellenére élő zene volt egy zongorista játszott és énekelt. Leült a bárpulthoz és egy konyakot rendelt, látszott nem először jár itt, mégse üdvözölt senkit, itta az italát és lassan körülnézett az asztaloknál ülőket nézte, megakadt a szeme egy fiatal barna fiún. Az észrevette a tekintetét és lassan szinte táncoló mozgással a pulthoz jött.

Szia Aleksz meghívsz valamire?

Talán Vovocska talán konyak jó lesz?

Jó lesz.

Rég jártál erre kezdte a beszélgetést a fiú.

Mostanában kevesebbet érek rá, most sincs, sok időm

És most is sietsz nyafogta Vovocska, legalább valami kis ajándékot hoztál?

Vinogradov kis zacskót mutatott neki.

Drága ember, sikított fel a fiú, ha alkarod már mehetünk is felálltak és elindultak a bárból felfelé vezető lépcső felé.

Egy óra múlva ismét a bárpultnál ült kért egy kávét meg rendelt egy taxit a bárhoz.                                                                    

Öt órára már ismét az irodájában ült. Elkezdte előkészíteni az utazását az új birodalmában.

Krasznojarszk

     Még nem volt reggel hat óra sem mikor Kígyó ajtaját verte valaki. Kibotorkált mi van tűz van?

Nincs tűz te barom péntek van, engedj be Hosszú állt az ajtóban.   

Na és mi van, ha péntek van? 

Ma lesz, az akció nem emlékszel?

Emlékszem, de biztos kellek én ehhez? 

Ezt már megbeszéltük szedelőzködj!    

Kígyó kelletlenül öltözködött mikor végre készlet és kimentek a ház előtt két rozzant Lada állt az egyik üres volt láthatóan Hosszú jött vele a másikban négyen ültek.

Mi van, már kocsid is van azt sem tudtam, hogy tudsz vezetni mondta.

Ne beszélj annyit, hanem szállj be Kígyó beült a hátsó ülésen egy Kalasnyikovot látott ettől még jobban elment a kedve az egésztől

Azt nem mondtad, hogy lövöldözni is fogtok.

Barom mit gondoltál önként odaadják az árut te mondtad, hogy fegyveresek a kísérők

Kígyó magába roskadva hallgatott már bánta az egészet, de nem volt visszaút, elhagyták a várost és úgy harminc kilométert mentek észak felé.

Ezen az úton jönnek? Kérdezte Hosszú   

Csak ezen jöhetnek nincs más út válaszolt Kígyó   

Az úton alig volt forgalom leálltak egy kitérőnél és kiszálltak a kocsikból. A másik kocsiban két fiatal srác és két idősebb alak volt. A srácokon látszott, hogy jó bulinak tartják az egészet játszottak a náluk lévő pisztolyokkal a két másik cigarettázott és mosolytalanul nézte őket. Elég a játékból szólt rájuk Hosszú

 Kigyó még rosszabbul érezte magát, ahogy végig nézett ezen a szánalmas bandán nem volt biztos benne, hogy sikerülni fog a terv.   

Már vagy két órát álldogáltak a kocsik mellett mikor a távolban meglátták a közeledő furgont beugráltak a kocsikba és vártak, amikor a kocsi elhaladt előttük utána indultak.

A furgonban ülő kísérő belenézett a tükörbe kísérőink vannak mondta a sofőr is kinézett látom, mit csináljunk? Semmit menjünk, de azért készüljünk fel golyóálló mellényeket vettek ki az ülés alól és felvették a pisztolyaikat is elővették. Hosszú megelőzte a kocsit és eléjük vágott kiugrott a kocsiból és a Kalasnyikovot lóbálva megállásra kényszerítette őket. A furgon nem állt meg, hanem elsodorta a kocsit Hosszú elugrott a furgon elől és belelőt a kerekébe. A kocsi megállt a két férfi kiugrott belőle és berohant az erdőbe.                                       

Hosszú átkozódott, de megnyugodott mikor látta, hogy a kulcsot az autóba hagyták

Közben odaért a másik kocsi kiugráltak az emberek és a furgonhoz rohantak hol vannak a kísérők kérdezték?

Elfutottak, de a kulcsot itt hagyták mondta Hosszú könnyebben ment, mint gondoltuk.

Hosszú fogta a kulcsot és a hátsó ajtóhoz ment gyertek, siessetek, mert lehet, hogy segítséget kérnek nincs sok időnk. A négy ember a hátsó ajtóhoz ment Kígyó meg tanácstalanul ácsorgott elől. Amikor Hosszú kinyitotta az ajtót hangos robbanás hallatszott utána már csak jajgatás. Kigyó hátra rohant mindenki a földön feküdt Hosszúnak hiányzott az egyik karja a többiek is elég rosszul néztek ki.

Kígyó nem tudta mit csináljon mikor két ember lépett ki az erdőből. Földre! Kiáltotta az egyik olyan gyorsan elvágódott, ahogy csak tudott a férfi rálépett a hátára, nem mozogsz mondta. A másik hátra ment a kocsi mögé közben telefonált. Rövidesen két furgon érkezett az egyikbe bepakolták a sebesülteket a másikba ők ültek be. Senki nem szólt hozzá egy szót sem egymás közt sem beszéltek.

Nem látta hová viszik, végül a furgon behajtott egy raktárszerű épületbe kirángatták a kocsiból és belökték egy üres szobába, ahol csak egy szék volt.

Úgy félt, hogy gondolkodni sem nagyon tudott, pedig nagyon ki akart találni valamit, hogy csak éppen arra járt meg ilyen hasonlók jártak az eszébe. Azt sem tudta, hogy a többiek meghaltak, vagy csak megsebesültek Hosszú valószínűleg elvérzett, de mi van, a többiekkel ők tudják, hogy ő adta a tippet. Mikor erre gondolt remegni kezdett.

Mirzáék nyugodtan reggeliztek amikor Kogannak meghozták a hírt. Kiment a szobából majd néhány perc múlva visszajött. Megtámadták a mai szállítmányt mondta. Nem tudták elvinni tette hozzá azonnal.

  • Mi történt pontosan kérdezte Mirza?
  • Annyit tudok, hogy a furgont hat ember megtámadta a kísérők az előírások szerint működtek ennek megfelelően elhagyták a kocsit, de otthagyták a kulcsot.

Amennyiben egy kapcsoló kikapcsolása nélkül kinyitják a hátsó ajtót robbanás történik, megsemmisül az áru, de megsérül a tolvaj is. Egyelőre azt tudom öt sebesült van, a helyszínen ezekkel foglalkozunk az egyik támadó nem sebesült meg azt néhány perc múlva idehozzák a sérült kocsival megvárjuk a rendőrséget.

  • Akkor kézben tartjátok a helyzetet?
  • A legteljesebb mértékben. Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy eddig még soha nem volt támadás a szállítmányaink ellen mondta Kogan.
  • Igen ezt érdekes, meglátjuk, mit mond az elfogott támadó.

Kogant újból kihívták, jó hírem van mondta mikor visszajött, itt az emberünk és nem is ismeretlen számunkra. Tudod nézett Mirzára minden kereskedőnket nyilvántartjuk, bár ők ezt nem tudják ez egy kisstílű vakarcs, akivel már volt gondunk az elszámolás miatt Kígyó a neve.

  • Most hol van?
  • Bezárták a raktárba, egy üres szobába

Akkor egy kicsit hadd legyen, ott legyen ideje gondolkozni. Mi lett a többi emberrel?

Egyikük meghalt elvérzett a többi csak megsebesült elláttuk őket és elengedtük, nem hiszem, hogy a rendőrségre mennek. A halottat majd megtalálják úgy három-négy nap múlva.

 Állítólag ő volt a vezetője a csapatnak minden esetre a személyes tárgyait meg a mobilját elhozták.

  • Azokat hozasd ide mondta Nyenyec
  • Szólók a fiúknak mondta Kogan.

Behozták a dolgokat Nyenyec megnézte az igazolványokat, de azok nem sokat mondtak. Gyimov Alekszej Petrovics 39 éves krasznojarszki lakos. Viszont elég sok pénz volt az áldozatnál, ahogy a biztonsági emberek Kogannak mondták minden zsebe tele volt pénzzel, legalább kétmillió rubel volt nála. Láthatólag siker esetén ő fizette volna ki a többieket

A telefon már érdekesebb volt nézd csak mondta Mirzának Nyenyec Prohorov barátunk száma is benne van, sőt elég sokszor beszélt is vele az emberünk.

Ideje, hogy megnézzétek a túlélőt, akit idehoztak mondta Nyenyecnek Mirza

Kígyó addigra már úgy döntött elmondd mindent és talán életben hagyják, szinte már várta, hogy jöjjön valaki, akinek beszélhet.

Ennek ellenére megijedt, amikor a két ember belépett

  • Szia, Kígyó mi van foglalkozást változtattál a dilerkedés helyett már rabolsz is mondta köszönés helyett Kogan

Kígyó megrémült ezek vagy ismerik, vagy valaki már köpött nekik én csak… kezdett dadogni.

  • Te csak a tippet adtad tudjuk, és ez min változtat szerinted? Ki volt a főnök?
  • Hát a Hosszú mondta szinte csodálkozva Kígyó Gyimov azt hiszem így hívják tette hozzá.

Mesélj el mindent részletesen, de semmit ne próbálj elhallgatni mondta neki Nyenyec

Végre beszélhetett elmondott mindent, amit tudod nem kifelejtve Prohorovot sem.

Szerinted honnan volt pénze Gyimovnak kérdezte Kogan?

Látják, ezt nem tudom, pedig elég régóta ismerem eddig egy rossz tarhás volt, akinek sose volt még egy cigije sem hirtelen tele lett pénzzel még autója is lett meg fegyvere.

  • Ki pénzelhette szerinted?
  • Talán az a polgármester Tomszkból azt mondta az a főnök biztos a pénzt is ő adta.

Jól van, reméljük, mindent elmondtál egyelőre itt maradsz, kapsz enni, inni aztán meglátjuk, mit csinálunk veled mondta Kogan mikor kimentek a szobából.

Átmentek Mirzához elmondták, amit hallottak. Ez még jó is lehet nekünk mondta kis gondolkodás után Mirza.

  • Hogy gondolod?
  • Felhívjuk Prohorovot Gyimov telefonjáról és beszélek vele egy kicsit.                                                

Nem ismeri fel a hangodat?

Nem hinném olyan sokat nem telefonálgattunk és szerintem nem is fog erre gondolni.

Akkor próbáljuk meg.

Mirza telefonált a telefon hosszan csöngött már azt hitték nem veszik, fel mikor beleszólt valaki

  •  Mi van Hosszú sikerült?
  • Nem egészen Prohorovval akarok beszélni!
  • Én meg szűz lányokat szeretnék röhögött bele a telefonba valaki.
  • Rendben vicceske leteszem, ha egy órán belül nem hív vissza tudom hová kell mennem az infóval mondta a telefonba Mirza és letette.

Vártak a telefon húsz perc múlva csöngött

  • Mirza felvette kivel beszélek kérdezte?
  • Én kivel beszélek kérdezték, de Mirza megismerte Prohorov hangját.
  • Kígyó vagyok Hosszú haverja ő meghalt, de a telefonja hozzám került.
  • Mi történt tulajdonképpen kérdezte Prohorov?

Mi történt az a rohadt kocsi felrobbant az áruval és Hosszú meghalt ketten megsebesültek, de túlélték ez történt.

Sajnálom a barátját, de végül is mi közöm nekem ehhez?

  • Mi köze hozzá? Kiabált Mirza Hosszú árut ígért nekünk meg sok pénzt szart se kaptunk és ő meg meghalt ki fog fizetni nekünk? Hosszú azt mondta maga a főnök, ha nem akar fizetni, tudom hová menjek a pénzért.
  • Várjon egy kicsit és gondolkozzon, miért higgyek magának, mert megtalálta Hosszú telefonját?
  • Azt sem tudom, ki maga miért fizessek egyáltalán és mennyit?
  • Rendben van! Kigyónak hívnak, nézessen, utána, ha akar, engem a városban sokan ismernek, utána telefonáljon, de már valami ajánlattal. Tette le a telefont Mirza.

A többiek kérdően néztek rá most mit fogunk csinálni

Szabadon engedjük Kígyót ő lesz a csali, Prohorov biztos nem akar fizetni inkább, eltenné láb alól, de mi megpróbálunk vigyázni rá.

Értem mondta Nyenyec tehát hazaengedjük, de megmondjuk neki, hogy vigyázzon, magára mert elég sok ellensége lett, de mi meg tudjuk védeni. Valami ilyesmi a telefon meg nálunk lesz.

Aztán úgy döntöttek nem érdemes annyit beszélni vele egyszerűen bevitték a városba és elengedték. A kabátjára erősített nyomkövetőről sem szóltak neki.

Kígyó el sem hitte, hogy ilyen könnyen megúszta néhány órája még azt hitte meghal és már otthon is van szabadon. Azért két napig alig ment ki a lakásából, de addigra mindene elfogyott elsősorban valami anyag kellett volna, de a Göröghöz nem akart menni. Tudott néhány helyet a városba és pénze is volt így magabiztosan neki indult. Gyalog ment, mert a kocsma ahová igyekezett nem volt messze, észre sem vette, hogy egy kocsi követi már majdnem odaért, amikor mellé hajtva lassítottak és berántották a kocsiba.

 Kifelé hajtottak vele a városból nem is figyelték a két autóval mögöttük jövő terepjárót. A városon kívül az autó lassított és Kígyót kidobták a kocsiból. A terepjáró gyorsított megelőzte a kocsit és bevágott elé négy ember ugrott ki a kocsiból

 Körülvették a követett autót, amiben ketten voltak. Szó nélkül kirángatták őket és lefektették a kocsi mellé. Az egyikük visszament Kígyóhoz mikor visszajött csak elhúzta a kezét a nyaka előtt. Felhívták Kogant jelentették mi történt.

Kogan elmondta Mirzáéknak mi történt és azt kérdezte most hogyan tovább?

  • Nem nagyon tudtuk megvédeni mondta Mirza szinte magának. Arra a két gyilkos baromra semmi szükség hagyjuk őket ott a rendőröknek.

Rendben mondta Nyenyec és Kogan kiadta az utasítást. A két foglyot odatették a kocsijuk mellé és elhajtottak.

Nyenyec Hosszú telefonjáról értesítette a rendőrséget majd a kérdések előtt letette a telefont. Ha beazonosítják akkor sem lesz könnyű dolguk mondta.

Ideje telefonálni Prohorovnak mondta neki Mirza

Megint hosszan csöngött a telefon, de végül Prohorov vette fel

  • Minden rendben kérdezte?
  • Ha arra gondol, hogy a gyilkosai a rendőrségen vannak akkor igen

Prohorov hosszan hallgatott aztán megszólalt:

  • Kivel beszélek? Kérdezte óvatosan

Nyenyec gondolkozott végül megszólalt:

  •  Lassan fenyegetően beszélt a mi lábunkra akartál lépni Prohorov nem sikerült mostantól legyél nagyon óvatos, mert hamarosan találkozunk mondta és letette a telefont.   

                         

           Vinogradov beiktatása után másodszor érkezett a terület fővárosába, Krasznojarszkba. Augusztus volt szabadság időszak és kellemes idő

ilyenkor nagyon szép volt a város a nagy folyami kikötő a sok zöld igyekezett elfelejtetni a lakossággal a zord téli napokat.

Georg a titkára várta a repülőtéren egy limuzinnal. Már régen tervezte, hogy alkalmaz egy titkárt. Georg Angliából érkezett születésileg orosz volt, de az iskoláit ott végezte anyanyelvi szinten beszélt angolul. Úgy nézett ki, mint egy fiatal angol arisztokrata sznob volt a végtelenségig és akcentussal beszélte az oroszt. Vinogradovot szórakoztatta a titkára stílusa. Feltűnt neki az is, hogy nem nagyon érdeklik az őt körül rajongó fiatal lányok.

          Miközben a kocsi felé mentek nyafogós hangján elmondta milyen nehéz volt egy rendes fekete limuzint szerezni mert a városban lévőknek a nagy része fehér.

Találkozót megszervezted?

 Vinogradov a városháza nagytermében egy elég szokatlan találkozót szerveztetett a már két napja itt tartózkodó titkárával.

Ahogy kívánta Főnök nem mondom, hogy örültek az emberek, de világossá tettem számukra, hogy a megjelenés kötelező.

A találkozóra a területi vezetőkön kívül meghívták az összes nagyobb vállalat gyár vezetőjét.

A találkozó kiválóan elő volt készítve a hosszú asztalnál mindenkinek ott volt a neve és egy dosszié, amelyik a témákat tartalmazták. Georg, mint mindig most is kifogástalan munkát végzett Vinogradov ismét meggyőződhetett róla, hogy bár rengetegbe kerül, az új titkár megérdemli a fizetését.

Megérkeztek a vendégek üdvözölték egymást és megkeresték a helyüket a hosszú asztalnál. Mindenki kíváncsian lapozgatta a kikészített papírokat.

Vinogradov fél órás késéssel érkezett nem kért elnézést és elfoglalta a helyét az asztalfőn.                                                   

               Üdvözlöm önöket uraim kezdte a tárgyalást, ez az első alkalom, hogy ilyen körben találkozunk ennek a találkozónak a célja, hogy ismertessem, milyen terveim vannak a terület fejlesztése érdekében. Természetesen tudom, hogy az önök segítsége nélkül esélyem sincs a végrehajtásra, viszont akik ismernek, tudják, hogy céltudatos ember vagyok, és amit elhatároztam azt végre is hajtom. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem vagyok nyitott minden olyan javaslatra, ami céljaimat segíti.

Rövid szünetet tartott, hogy mindenki gondolkozhasson.

Ha kinyitják az önök előtt lévő anyagot látni fogják, hogy néhány pontban tömörítettük az általános céloka

Mindenki lapozgatta az anyagot.

Közben Vinogradov folytatta

  • Az első és legfontosabb pont az adózási rend egyszerűsítése. Tudják önök, hogy egy a területünkön működő vállalkozás hányféle intézménnyel áll kapcsolatban?

Ahogy így körülnézek, úgy látom nem, ezért meghívtam egy kisvállalkozót, aki elmondja önöknek.

Intett Georgnak aki kiment és egy középkorú növel, jött vissza engedjék meg, hogy bemutassam önöknek Valentyina Jegorovna Kozlovát akinek egy péksége van a városban.

  • Kérem Valentyína Jegorovna ismertesse, velünk hányféle jelentést kell küldenie havonta a városi hivatalok felé:

A nő papírokat vett elő és hivatalok nevét kezdte olvasni mikor a végére ért Vinogradov összegezte

  • 17 különféle helyre küldd jelentést egy pék a városnak, és mennyit kell még küldeni a területi szerveknek?

A nő ismét papírokból kilenc intézményt sorolt fel

  • Ismét Vinogradov vette át szót tehát összesen 26 különféle hivatal felé jelent egy pék.

Önök szerint ez normális?

Az asztalnál többen suttogva tárgyaltak, de senki nem válaszolt.

  • Akkor én megmondom nem ez tarthatatlan egy évük van arra, hogy ezt a rendszert korszerűsítsék és jelentősen ismétlem jelentősen csökkentsék.

Köszönjük Valentyina Jegorovna sokat segített Georg kivezette a nőt Vinogradov megelégedetten figyelte az asztalnál ülők zavarát, ez is Georg ötlete volt, és mint látható bevált.

  • A következő tervem, hogy a nagyobb helyi üzemekkel, cégekkel együttműködési megállapodásokat kötünk a céljaink megvalósításának érdekében. Ezek kétoldalú megállapodások lesznek a területi kormányzat és a vállalatok között céljuk a központi fejlesztési pénzek elosztása, hogy oda kerüljenek, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.

Ez a bejelentés még nagyobb morgást okozott

  • Vinogradov megkérdezte valami nem érthető uraim?
  • Végül hosszas hezitálás után a Norilszki polgármester állt fel és kezdett beszélni, mint tudja kormányzó úr városunk helyzete sajátos mi majdnem mindent a kombináttól kapunk és épületeink nagy része a kombinát tulajdona.

Vinogradov közbevágott természetesen tudom polgármester úr, de ha jól tudom, itt ül a kombinát képviselője is vagy nem?

  • De igen állt fel egy nagydarab ember Petrov vagyok a Norilszk nikkel gazdasági igazgatója természetesen nincs kifogásunk semmiféle együttműködés ellen a területi kormányzattal azonban mi a Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetéséből kapjuk a fejlesztési forrásainkat, amelyek nagy része célzott támogatás.
  • Értem Petrov úr ezeket a kérdéseket a kétoldalú tárgyalásainkon lesz alkalmunk megbeszélni az én feladatom, hogy Moszkvában az illetékesekkel ezt megfelelően előkészítsem.

Van még kérdés ebben a témában? Nem volt.

A tárgyalás hasonló stílusban még vagy három órát tartott végig mentek az egész előkészített anyagon.

  • Mikor vége volt és kifelé mentek a norilszki polgármester odaszólt Petrovnak éhes medvét kaptunk Moszkvából nem lesz könnyű etetni. Majd meglátjuk mondta Petrov a saját barlangjában mindenki erős.

Vinogradov a krasznojarszki rendőrkapitányt tartotta vissza.

Minyejev ezredes úr beszélhetnénk néhány szót?

Természetesen kormányzó úr! Miben lehetek a segítségére?

Üljünk le valahol és beszélgessünk egy kicsit, átmentek egy kisebb tárgyalóba és leültek.

  • Mi a helyzet a bűnözéssel a városban kapitány?
  • Az utóbbi évbe csökkent a számuk és emelkedett a felderítési arány, az előző évekhez viszonyítva a város most nyugodtnak mondható, ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincs dolgunk.
  • Értem, és mi a helyzet a kábítószer területen?
  • Ebben is történt változás az előző évekhez képest a komoly drogok, mint heroin szinte eltűntek az utcáról viszont előkerültek az olcsó tabletták ezek nagyon népszerűek a fiatalok között.
  • Ezek honnan jönnek?
  • Amennyire tudjuk nagyrészük Kinából de nagyon nehéz megmondani, mert darabonként árulják, őket megpróbáljuk elérni a nagyobb terjesztőket, de eddig nem volt igazán nagy fogásunk.
  • Hallotta már a Mirzagadov nevet?
  • A kapitány gondolkozott azt hiszem régebben hallottam, de ő tomszki volt és amennyire tudom, börtönbe van.
  • Nem rég szabadult mondta Vinogradov, ha hall róla valamit azonnal értesítsen.
  • Értettem kormányzó úr úgy lesz, van még valami kérdése?
  • Nincs köszönöm a segítségét
  • Mindig szívesen állok rendelkezésre búcsúzott el a kapitány.

 

Georg került elő engedelmével Főnök rendeltem egy jó ebédet az irodába gondoltam enne valamit.

Nagyszerű ötlet! Mi a további program mára?

Itt már végeztünk gondoltam szívesen megnézné a rezidenciát, amit rendbe hozattunk Tomszk mellett és egy kicsi pihenne. Egyetért velem?

Nagyon jó rám fér egy kis pihenés.

Akkor jó háromra előkészítettem a helikoptert avval mennénk.

Te mindenre gondolsz, akkor most elmegyek enni.

Jó étvágyat uram akkor majd jelentkezem

Nem akarsz te is velem ebédelni?

Nem lenne illendő uram és van is még egy kis dolgom, így, ha megengedi, én mennék.

Ahogy gondolod, akkor majd találkozunk.

Georg elment a saját irodájában és az íróasztalfiókból egy mobilt vett elő és telefonált a telefon több kapcsoláson keresztül végül is kicsöngött

  • Mi újság Georg? Szólt bele Ravsan.
  • Minden rendben már kézből eszik ma érdeklődött Mirzagadov után a rendőrkapitánytól, de az nem sokat tudott. Én sem hallottam róla semmit egyébként. Ma Tomszkba megyünk, majd jelentkezem.
  • Rendben csak így tovább mondta Ravsan és letette.

Az egész beszélgetés nem volt több két percnél, ha lehallgatták is nem volt beazonosítható.

 A helikopter is Georg ötlete volt a Katasztrófa védelem helikopterét használták, ami viszonylag kényelmes volt az is meglepetés volt, hogy a rezidencia mellé leszállópályát is építettek.

Vinogradov még nem látta a felújított épületet, amit még évekkel ezelőtt nézet ki magának.

A várostól harminc kilométerre kis kastélyt a cári időkben egy gazdag kereskedő építette magának. A szocialista időkben különféle célokra használták volt itt gyermeküdülő, iroda és még sok minden, amikor látta elég lepusztult állapotban volt. Amit most látott az minden elképzelését felülmúlta. Az épület eredeti formájában állt, mint később megtudta régi fényképek alapján állították helyre.

Mikor bementek csodálkozása csak fokozódott a berendezés nagy része korabeli volt legalábbis annak látszott. Hatalmas ebédlő dolgozószoba hat vendégszoba a hozzátartozó fürdőszobákkal és három hatalmas hálószoba mindegyikhez külön fürdőszobával.

A tizenkét fős személyzet egy külön új épületben lakott

 

Miután kipakoltak kiváló vacsora várta őket. Most Georg is az asztalnál ült ketten vacsoráztak.

  • Nem is tudom, mit mondjak Georg ez a ház kiváló munka volt és mindezt hat hónap alatt gratulálok.
  • Köszönöm én is úgy érzem, hogy jól sikerült.
  • És mondja mibe került ez nekem úgy nagyságrendileg?
  • Magának Főnök gyakorlatilag semmibe.
  • Semmibe? Miért ki fizette?

Ahol most ülünk az egy védett műemlék, amelynek a felújítását az oroszországi műemlék felügyelet végezte egy barátom irányításával.

Hogy biztosítva legyen az állagmegóvás és a megfelelő hasznosítás ez most hivatalosan a krasznojarszki kormányzóság vendégháza.

Így mivel ön a kormányzó azt hív ide, akit akar. A ház teljes fenntartása személyzet és egyéb költségek a kormányzóság költségvetését terheli.

  • Zseniális mondta Vinogradov.
  • Erre inni kell mondta és felemelte a poharát. Egészségünkre.
  • Egészségünkre ivott George is.

Még egy meglepetésem van, mára remélem tetszeni fog.

Már most kíváncsi vagyok, mi lenne az?

Még nem jártunk az alagsorba ezért nem látta, de ott egy szauna, és egy konditerem van engedelmével a szaunát befűttettem, és rendeltem két különleges masszőrt Thaiföldről.

Ez igen nagyszerű, de remélem velem tart?

Azt hiszem most nem, ha nem haragszik talán egy más alkalommal ezt most kizárólag önnek szerveztem.

Ahogy gondolja mondta Vinogradov.

De azért, ha kívánja, megmutatom, önnek hol van mondta Georg.

Jó akár mehetünk is éhes már nem vagyok.

Lementek az igényesen berendezett alagsorba, ahogy beléptek kényelmes kereveteket-díványokat láttak a terem közepén egy kis medence volt, amit dézsákban álló pálmafák vettek körül, volt egy kis bárpult is italokkal a teremből két helység nyílt az egyik a szauna a másik a konditerem volt.

Az egyik díványon két törékeny thai nő ült mikor beléptek felálltak összetették a kezüket és tört oroszsággal jó estét kívántak.

Olyanokat kértem, akik beszélnek oroszul egy kicsit mondta Georg. Kérem, bízzon, bennük ismerik, a szakmájukat jó pihenést reggel találkozunk mondta és kiment.

Mikor Georg kiment Vinogradov mint általában nők társaságában-zavarban volt. Egy italt javasolt, amit azok udvariasan mosolyogva visszautasítottak és helyette egy nagy fürdőköpenyt hoztak neki kérték, hogy vetkőzőn, le és helyezze magát kényelembe.

Mikor levetkőzött és rajta volt a fürdőköpeny mondták a legjobb lenne, ha a masszázs előtt lezuhanyozna, az ezt követő masszázs valóban fergeteges volt érdekesen összetörve, de nagyon kellemesen érezte magát. Kicsit pihent az ágyon mikor hallotta, hogy a két thai a jakkuziba hívja kicsit gondolkozott végül úgy döntött miért ne és kiment azok már bent voltak a medencébe csak egy miniatűr ágyékkötő volt rajtuk, kedvesen mosolyogva hívták magukhoz. Feltűnt neki, hogy alig van mellük, de úgy gondolta, azért, mert ázsiaiak úgy hallotta, hogy azoknak nincs nagy mellük.  

Mikor bement mosolyogva kényeztetni kezdték simogatták, hozzá simultak, rövidesen lesimogatták róla a fürdőnadrágot mikor látták, hogy zavarban van ők is levették az ágyékkőtöket teljes meglepetésére férfiak voltak, de nem hagytak időt a gondolkodásra rövidesen a mennyekbe érezte magát. Később a díványokon folytatták a szórakozást és a szünetekben már ittak is egy keveset.

Hajnalban ment fel a hálószobába teljesen kimerült volt, de csodálatosan érezte magát.

Reggel már elmúlt kilenc óra mire felébredt. Mikor visszagondolt az éjszakára megint zavarba jött igaz évek óta nem volt ilyen jó éjszakája vagy talán soha ennek ellenére zavarta, hogy Georg ennyire kiismeri.

Meg kell vele beszélnem gondolta.

Mikor lement az asztal már reggelire volt terítve Georg ott várta, láthatóan már túl volt a reggelin.

  • Jól aludt uram kérdezte?
  • Nagyon jól köszönöm és külön hálás vagyok a meglepetésért.
  • Köszönöm uram.
  • Ennek ellenére meg kell, hogy kérdezzem honnan tudta, hogy tetszeni fog?
  • Ugyan uram elfelejti, hogy Angliában nevelkedtem és bentlakásos magán iskolába jártam. Mellékesen bár talán nem kéne erről beszélnem, de előző munkaadóm a Lord is fordítva kente a kenyerét, ha szabad így kifejeznem magam.

Azért gondolom észrevette, hogy ez nem Anglia itt másképp néznek erre a dologra.

Észrevettem uram ezért jöttek a masszőrök Bankokból ők nem fognak beszélni senkinek.

Pompás egyébként hol vannak?

Most a vendégházban úgy gondoltam, amíg itt vagyunk, itt lesznek, de ha másképp gondolja, hazaküldöm őket.

Csak maradjanak, egyébként ma jön Prohorov nem?

Már itt van uram, de számítottam erre a beszélgetésre ezért nem hívtam be. Rendben, küldd őt a dolgozószobába.                                                  

Igenis uram.

Prohorov láthatóan zavarban volt, amikor bejött. Vinogradov a hatalmas íróasztal mögött ült és nem állt fel üdvözölni.

  • Jó reggelt! Ülj le és mesélj mi a helyzet most?
  • Nem is tudom, hol kezdjem?
  • Kezdd talán ott mennyi pénze volt nálad Mirzának?
  • Úgy tizenkét millió dollár
  • Vinogradov majdnem felugrott a székből és te ennyi pénzt visszaadtál neki? Te nem vagy normális te egy idióta, vagy.
  • Értem mondta hirtelen rövid gondolkodás után azt hitted, ha meghal a pénz a tiéd lesz igaz?

Prohorov szólni sem tudott csak bólintott.

Akkor meséld el, hogy történt az a dolog Igorkával.

Prohorov részletesen elmesélte, hogy történt a dolog.

Vinogradov sokáig nem szólt semmit a végén is csak annyit mondott kár érte. Világos volt, hogy Igorkára gondolt.

  • Jó és mi történt, azóta, ha jól tudom Igorka kezdett valami tárgyalásszerűeket itt.
  • Igen beszélt a gyár igazgatójával és egy éttermessel, aki szerintünk terjeszti az árut. De ezek a tárgyalások eredménytelenek voltak, ezért gondoltam kicsit befenyítjük őket. Prohorov részletesen elmesélte az utóbbi napok történéseit.

Vinogradov behívta Georgot és kérte, hogy hozzon nekik valami italt, mert lehet, hogy rövidesen megüti a guta.

Georg vodkát hozott és két poharat meg valami rágcsálni valót.

  • Igyunk! -  mondta Vinogradov töltött Prohorovnak egészségedre mondta.
  • Egészségedre koccintott Prohorov.
  • Akkor foglaljuk össze a „ befenyítés” nem sikerült,  van két halott és bizonyítékuk van róla ,hogy te vagy a megbízó.
  • Röviden összefoglalva tényleg ez a helyzet hebegte Prohorov.
  • Mit mondjak kiváló eredmény. Tudod, Szása legszívesebben hagynám, hogy az egész a nyakadba szakadjon és a végén még talán börtönbe is kerülj, de akárhogy is a barátom vagy meg kell, hogy védjelek.
  • Köszönöm mondta halkan Prohorov és mit fogunk csinálni?
  • Fogunk? Együtt semmit te visszamész az irodába és imádkozol, hogy én gyorsabb legyek, mint Mirzáék.
  • Majd hívlak, ha szükség lesz rád búcsúzott Vinogradov.

Prohorov lehajtott fejjel ment ki és csak magának mormogta sehol nem lennél kis hülye buzi, ha nem pénzelnélek évek óta.

Mikor Prohorov kiment Vinogradov egy ideig gondolkozott, hogy miért van az, hogy ennyi barommal van körülvéve.

Tényleg mindent neki kell csinálni, ha azt, akarja, hogy menjen? Ki ez a Mirza végül is egy körözött bűnöző egy drogkereskedő.

Behívta Georgot az a helyzet, hogy holnap vissza kell mennünk Krasznojarszkba ma még itt, pihenek egy kicsit, de holnapra a vendégeknek el kell tűnnie, ugye ért engem.

Tökéletesen uram! Akkor reggeli utánra ide rendelem a helikoptert.

Köszönöm Georg azt hiszem ma már nem lesz önre szükségem.

Akkor a reggeli viszontlátásra uram a vendégek egyébként a szaunában vannak.

Jól van intett mosolyogva Vinogradov.

Másnap visszautaztak Krasznojarszkba. Vinogradov először is Minyejevet rendőrfőnököt kérette magához.

Mi újat tud mondani ezredes úr?

Történtek érdekes dolgok uram megtámadták a Patikus cég szállító autóját ez a cég kínai teát forgalmaz a kísérők elmenekültek valószínűleg ki akarták robbantani az ajtót egy támadó ekkor meghalt.

A többiek elmenekültek. Két nappal később viszont megöltek egy alvilági figurát gúnynevén Kigyót. Valaki figyelhette az eseményt, mert ártalmatlanná tették a támadókat és hívták a rendőröket.

A támadók tomszkiak és állítólag a polgármester bízta meg őket.

  • Milyen baromságokat hordd itt össze ezredes?

Megtámadnak egy teaszállító autót, amelyiknek fel kell robbantani az ajtaját?

Megölnek egy bűnözőt és a gyilkosok azt mondják a polgármester bízta meg őket.

  • Ön szerint ez logikusan összeálló kép? Milyen cég ez a Patikus? Utánanéztek?

Amennyire tudjuk, teát forgalmaznak, és a városon kívül van egy csomagoló üzemük.

Megvizsgálták az üzemet?

Még nem.

Értem! Mit tudott meg Mirzagadovról?

Semmit kormányzó úr a városban nem tud róla senki a nyilvántartásunkban, de még a központiban sincs semmi adat róla.

Értem! Tudja mi volt Mirzagadov neve az alvilágban?

Nem

Patikus most már ezt is tudja. Érdekes nem?

Haladéktalanul intézkedjenek, nézzék meg azt az üzemet és jelentést kérek az eredményről.

Tudni akarom, mit csinálnak ott és kik a tulajdonosok, világos, amit mondtam?

Világos kormányzó úr kérek engedélyt távozni!

Leléphet ezredes!

Micsoda barom gondolta Vinogradov mikor az ezredes elment.

Ismét telefonált most egy régi katona társát hívta Irkutszkban, ahogy hallotta ismert vállalkozó lett több étterme is van a városban.

Zaharov szólt bele a telefonba a félreismerhetetlen reszelős hang.

Vinogradov vagyok nem zavarlak most?

Alekszej vagy szólítsalak kormányzó úrnak? Soha nem zavarsz előszőr is gratulálok

Köszönöm mondta Vinogradov.

Minek köszönhetem, a telefonodat miben segíthetek a messzi Irkutszkból?

Nincs az olyan messze Oleg talán egyszer meg is látogatlak, de most valóban a segítséged kell.

Kellene néhány erős fiú egy helyi alvilági ember ellen itt is biztos vannak, de az itteniekkel nem akarok semmi kapcsolatot, azt hiszem, érted mire gondolok.

Értem válaszolt lassan Zaharov nem igazán tudom miért pont én jutottam az eszedbe egy ilyen ügyben, mint tudod én csak egy vállalkozó vagyok néhány étteremmel. Mindegy talán tudok segíteni, de, remélem felkészültél, hogy ez pénzbe kerül, hogy mennyibe azt most nem tudom néhány napon belül hívlak addigra már biztos tudok valamit mondani.

Rendben várom a hívásodat és előre is köszönöm.

Semmiség ez barátok között válaszolta Zaharov és mintha gúnyt érzett volna a hangjában.

Nem érdekelsz, gondolta csak segíts!

             Éjjel volt már mikor Nyenyec telefonált baj van, mondta készülj össze fél óra múlva nálad vagyok. Mirza nem kérdezett semmit tudta, ha a barátja ilyet mondd, akkor valóban baj van. Összepakolt és hagyott egy cédulát a konyha asztalon, hogy bizonytalan időre hirtelen el kellett utaznia. Megérkezett Nyenyec a nagy terepjáró majdnem tele volt rakva csomagokkal az ő kis táskája elveszett a sok csomag között.

Mi van mi a baj?

A kormányzó barátod rád szállt, vagyis ránk, holnap kiszállnak az üzembe és szétszedik. A barátod emlékezett arra, hogy téged Patikusnak hívtak és gyanús lett neki a cég név.

Prohorov ki lett mosva az ügyből most te vagy az első számú közellenség.

  • Honnan tudod mindezt?
  • Első kézből a rendőrkapitány le van fizetve azonnal telefonált.

Most rakodják a laborokat konténerekbe reggelre a picében nem lesz semmi. Aztán kitakarítanak az egész üzembe , hogy egy porszemet sem fognak találni a hivatalos teákon kívül. Utána Kogan is eltűnik a laborosokkal együtt.

  • De hová? Kérdezte Mirza

Barátom én mindenre tehát erre is felkészültem volt egy teljes evakuációs tervünk. A tajgában még évekkel ezelőtt találtam egy elhagyott katonai telepet utoljára a háború előtt használták, utána nézettem senki nem tud róla. Hivatalosan út sem vezet hozzá, de azért van, valami útszerű csak semmilyen térképen nem szerepel.

Az épületeket rendbe hozattam a környékbeli vadászokkal, néhány család ott is lakik. Legalább vigyáznak a területre.

Haver te mindenre gondoltál.

Amennyire lehet te csak egy pár évet ültél én több mint húszat ennyi idő után az ember már soha nem érzi magát teljes biztonságban, mindig menetkész és ilyen helyeket épít magának.

Egyébként te vagy a legjobb helyzetben éppen most hagytad el az országot és Frankfurt felé repülsz onnan Katarba mész és két hónapot ott leszel, addig reméljük, történik valami jó is velünk.

Nem értem nézett rá értetlenül Mirza.

Nyenyec csak mosolygott tudod, amikor a cég átírása miatt szükség volt rád csináltattam egy másik útlevelet Klimov névre azt mutattuk meg a közjegyzőnél a másik Klimov egy barátom kicsit hasonlít rád és ő írt alá helyetted, most meg ő repült el az országból.

Most az a helyzet, hogy a cég egyik tulajdonosa külföldön van a két másik üzleti úton valahol az országban, legalábbis holnap ezt fogják mondani az ott maradt emberek a rendőröknek.

Mivel semmit nem fognak találni nem adhatnak ki körözést ellenünk és egy két hónap múlva egyszerűen visszajövünk.

Nagyszerűen megszerveztél mindent.

Az igaz, de nekünk is csinálni kell valamit ellenük, mert különben nem lesz visszatérés. Ez a Vinogradov egy okos gazember és nagyon meg akar, téged ölni tudom, nem nagyon szereted az ilyesmit, de meg kell előzni.

Igazad van és hidd, el nem sajnálom, ki fogjuk nyírni.

Helyes már megvan rá az emberünk is. Talán már holnap meg is ismered

 

Mire a gyárhoz értek a konténerek a kamionokkal és néhány emberrel már elindultak. A többiek most indultak tovább terepjárókkal és furgonokkal. Kétszáz kilométerig még lesz betonút mondta Nyenyec onnan az emberek helikopterrel mennek majd tovább a berendezést különleges katonai járművek viszik majd tovább. Szerencsére már szeptember vége van, arrafelé már kezdd fagyni a föld.

Az úti céljukat délutánra érték el tényleg a semmi közepén voltak egy omladozó betonkerítés által körbevett földszintes téglaépületben. A körülbelül kétszáz négyzetméteres épületnek legalább félméteres falai voltak, amik télen jól tartották a meleget. Az épületen belül egy nagy raktárszerű helység és tíz lakóhelység volt katonás kényelemmel.

Volt konyha és mellékhelységek is.

A házban mintha Nyenyec testvére várta volna őket csak még idősebb volt Vadászként mutatkozott be, erősen törte az oroszt Nyenyeccel a saját nyelvükön beszéltek.

  • Rokonod kérdezte Mirza?

Nem csak egy törzsből valók vagyunk ők ezen a területen éltek már évtizedek óta.

Itt nincs sok lakott terület a legközelebbi falú százötven kilométer itt csak a műholdas telefonok működnek nekem van egy ilyen. És van egy rádióadónk, de azt nem kéne sűrűn használni, mert könnyen bemérhető.

Már három napja éltek a tajgába, mire Nyenyec híreket kapott.

Kezdjük a jó hírrel mondta:

  • A gyárban, mint várható volt nem találtak semmit pedig két napig kerestek feltúrva mindent. Ez azt jelenti, hogy az ittlévők nagy része visszamehet, bár a laboratóriumokat még egy ideig nem szállítjuk vissza.

Intézkedtem, hogy még ma jöjjön értetek a helikopter Kogan te visszamész a dolgozókkal és elkezdtek dolgozni a gyárban. Én Mirzával még maradok néhány napig.

Jó utat mindenkinek búcsúzott Nyenyec.

A rossz híreket neked hagytam mondta Nyenyec

  • Gondoltam mondta Mirza most már elmondhatod.
  • Prohorovot Vinogradov kimosta a bajból jelenleg szökni készül. Azt hiszem ideje, hogy meglátogassuk.

Rendben van, szerinted mikor menjünk?

 Azonnal nincs sok időnk! Magunknak is kértem egy helikoptert csak az Tomszkba visz. Visszük a Vadászt is.

Szükség lesz rá?

Ismer egy két olyan dolgot, ami meglepetés lesz még neked is és jó üzenet Vinogradovnak.

Vinogradov Minyejev rendőrkapitány jelentését hallgatta és egyre idegesebb volt.

Két napig vizsgáltuk a helyszint mondta Minyejev és semmi törvénytelent nem találtunk, voltak kábítószer kereső kutyáink és velünk voltak a vámhivatal és az egészségügyi szolgálat emberei.

Az üzemnek két fő tulajdonosa van Jukelin Ivan Alekszandrovics és Klimov Alekszej Alekszejevics mindketten krasznojarszki lakosok büntetlen előéletűek Klimov olaj mérnök, jelenleg valahol az emirátusokban dolgozik Jukelin üzlet úton van valahol az országban az igazgatóval Kogan Abram Szamueljeviccsel ö szerepel a nyilvántartásunkban, mert tíz évvel ezelőtt ült a felesége meggyilkolása miatt. Mirzagadovval semmilyen kapcsolatot nem tudtunk felderíteni egyiküknél sem.

Értem ezredes gyakorlatilag tehát nem csináltak semmit.

Nem értem kormányzó úr nézett rá Minyejev csodálkozva ön szerint mit kellett volna csinálnunk?

Semmit nem kellett volna köszönöm elmehet.

Viszontlátásra kormányzó úr mondta az ezredes és összepakolva jegyzeteit távozott.

Tehetetlen barom mondta Vinogradov mikor kiment.

Prohorovot hívta:

  • Mi újság kérdezte?
  • Semmi különös azt hiszem, néhány nap szabadságra megyek, a család Törökországba van, megnézem őket.
  • Menjél, úgyse veszem semmi hasznodat morgott Vinogradov. Egyébként hol van az a vendéglő, ahonnan szerinted Mirzáék terítették az árut, ahol Igorkáék voltak?
  • Tavasznak hívják mondta Prohorov a főnők egy örmény a csúfneve Cigány.

Jó, ha kellesz, megtalállak tette le a telefont Vinogradov.

  • Zaharovot hívta:
  • Van már valami híred?
  • Mondtam, hogy majd hívlak válaszolt kelletlenül Zaharov
  • Tudom, de most már megvan a valódi feladat egy éttermet kéne egy kicsit átrendezni és a tulajdonosból kiverni egy nevet, nem túl nagydolog.
  • Rendben és hol van az étterem?
  • Itt nálunk Tavasznak hívják a tulajdonos csúfneve Cigány tőle kéne megtudni valamit egy Mirzagadov nevű csecsenről.                                                       
  • Nem szeretek csecsenekkel bajba keveredni morogta Zaharov, de megoldjuk ötven baksz lesz az ár.
  • Dollárban?
  • Nem mongol tugrikban válaszolt Zaharov már idegesen.
  • Rendben
  • A felét előre küldd át.
  • Rendben most már Vinogradov is ideges volt.

Csak bűnözőkkel ne kezdj mondta magának mikor letette a telefon

 

           A helikopter este ért Mirzáékkal Tomszkba. A várostól harminc kilométerre szálltak le, ahol a Cár és az emberei várták őket négy kocsival.

A külsőre is nehéz fiúk tisztelettel fogadták őket és nagyon megbámulták Vadászt, aki elég furcsán nézett ki a nem éppen városba illő öltözékében.

Útközben a város felé megállították a kocsikat mert Nyenyecet hívták, a rendörök lehallgatták a kormányzót és szóltak neki a telefonról.

Nyenyec elmondta mi a helyzet és kérte, hogy néhány napig vigyázzanak Cigányra meg az étteremre

Semmi gond öreg mondta Cár elintézzük

Utána elszámolunk mondta Nyenyec

Ebben biztos voltam nem aggódóm nyugtatta meg a férfi.

Most már nincs szükségünk az embereidre csak egy kocsira mondta Nyenyec.

Ahogy akarod, akkor add vissza az emberemet.

Értem úgy lesz, ahogy akarod.

Szólt a sofőrnek, hogy szálljon ki jó utat kívánt és elhajtottak.

Nyenyec ült a volán mögé mikor elindultak akkor mondta nemsokára találkozunk Kicsivel több emberre pedig nem lesz szükség.

Kicsi nevét halva Vadász furcsa örömhangokat hallatott. Úgy szeretik egymást mintha testvérek lennének mondta Nyenyec.                                                     

 Prohorov lakása környékén tényleg várta őket egy kocsi a vezető ülésből kiszálló férfi legalább két méter magas volt és legkevesebb száznegyven kiló ennek ellenére fürgén jött feléjük. Először a kiszálló Vadászt köszöntötte sokáig ölelgették egymást a saját nyelvükön beszélve. Csak ezután fogott kezet és ölelgetett meg mindenkit.

Innen gyalog megyünk mondta Mirza, gondolom, most már vannak testőrei nem lesz gond mondta Kicsi.

Mikor a házhoz értek már sötét volt, de ez nem jelentett gondot a két tajgai embernek. Vadász előre ment néhány perc múlva visszajött:

  •  A kertben két ember van, mondta Kicsivel elintézzük a kérdés csak az, hogy hogyan végleg, vagy csak időlegesen?
  •  Éljenek csak legyenek harcképtelenek és némák mondta Mirza.
  • Ahogy akarod intett Kicsinek és eltűntek a sötétbe.

A kertben a két őr unottan álldogált az épület két sarkánál, dohányoztak. Kicsi olyan hangtalanul közelítette meg az emberét, hogy az akkor sem vette észre, amikor mögötte állt megkopogtatta a vállát, és amikor az őr meglepetten megfordult állon vágta egy hang nélkül esett össze.

Kicsi műanyag szalaggal bekötötte a száját felültette és körbe tekerte a szalaggal majd a lábait is összekötözte. Otthagyta a csomagot és Vadász felé indult az most vette le az embere nyakáról a hurkot, amit észrevétlenül rádobott és addig húzott, amíg az ember el nem ájult.

Ezt is összekötözték, mint az előzőt és visszamentek Mirzáékhoz.

Bementek Prohorov az egyik szobába csomagolt, rajta kívül senki nem volt a házban.

  • Jó estét! - köszöntek rá

Prohorov úgy megijedt, hogy majdnem elájult csak tátogni tudott

  • Készülsz valahová? - kérdezte Mirza
  • Ne bántsatok mindent elmondok, csak hagyjatok elmenni
  • Jól kezdted mindent elmondasz és életben hagylak, elmenni azt azért nem
  • Jó csak ne öljetek meg
  • Tulajdonképpen megérdemelnéd, és tulajdonképpen engedélyünk is van rá, de meggondoltam magam

Mirza elővette a telefonját és Ravsant hívta

  • Prohorovnál vagyunk valamiért úgy gondoltam nem ölöm meg átadom maguknak jöjjenek érte, de gyorsan az ő segítségével kikészíthetik Vinogradovot.
  • Rendben a holnapi első géppel ott leszünk érte
  • Jól van és mégy egy Ravsan utoljára beszéltünk Mirza meghalt ahogy akarták, ne keressen barátok, nem lehetünk, ellenségnek meg nagyon kényelmetlen tudok lenni.
  • Úgy lesz ahogy akarja. Sok sikert a további életéhez
  • Köszönöm! - mondta Mirza és letette
  • Akkor itt végeztünk fiúk ezt a szemétládát elvisszük reggel jönnek érte Moszkvából.

 

Vadász meg Kicsi elengedte a két embert és elmentek. Mirzáék visszamentek a lakásba oda vitték Prohorovot , majd reggel átadták Tyihonéknak akik érte jöttek.

Utána elmentek Cigányhoz

z a vendéglőbe, Cárnak már vagy hat embere ült a külső helységbe kártyázgatva, ők a különterembe mentek.

Várakoztak.

  • Legalább van egy kis időnk Nyenyec úgyis beszélni akartam Veled
  • Hallgatlak
  • Befejeztem Nyenyec! Ahogy tegnap mondtam Mirza meghalt, be kell fejezni a bűnöző életet és Klimovként új életet kezdeni Neked is ezt javaslom
  • Nyitott kapukat döngetsz mi már Kogannal rég készülünk erre, a teák és a vitaminok épp elég jövedelmet adnak. és Kogan mindig ki tud találni valamit, a jövőben is.
  • Örülök, hogy így gondoljátok arra gondoltam a lakást Koganéknak adnám, meg a kocsit is, én már eleget fáztam délre költözöm, haza nem megyek , de valahol délen szeretnék letelepedni. Rendes családot akarok gyerekeket amig nem késő hiszen már negyven felett vagyok.
  • Biztos örülni fog neki nekem meg a gyárban pont jó közel az enyéimhez járhatok vadászni meg ilyesmi.

 

Közben megérkeztek a vendégek öten voltak, de nem küzdöttek rögtön feladták a vezetőjüket bevitték Mirzához

  • Ülj le, hogy hívnak?
  • Kozáknak neveznek
  • Nos Kozák ki küldött titeket?
  • Az már nem fontos
  • Azt majd én eldöntöm mi a fontos tudod ki vagyok én?
  • Nem de majd elmondod
  • Mirzgadov vagyok a Patikus a területi főnök, ha tudod mit jelent ez
  • Kozákon most ijedtség látszott. Ne haragudj nem tudtuk az idióta Zaharov nem mondta, ha tudjuk nem vállaljuk
  • Ki az a Zaharov?
  • Irkutszkban van több vendéglője
  • Telefonáljunk neki
  • Rendben

Kozák telefonált Zaharov felvette

  • Zaharov mi van minden rendben?
  • Semmi nincs rendben Kozák elmondta mi történt, tudtad te barom kire küldesz rá?
  • Tudta a faszom, és most mi van?
  • Ki volt a megbízó vette át a telefont Mirza
  • Te ki a fasz vagy?
  • A legrosszabb rémálmod te pondró, vagy válaszolsz, vagy elindítok egy nagyobb csoportot és mindenedet összetörjük veled együtt természetesen.
  • Jól van a kormányzó kérte
  • Rendben akkor a következő lesz Kozákék a rendőrségen ilyen értelmű vallomást tesznek aztán mehetnek Isten hírével.
  • Rendben mondta Zaharov és letette.

Kísérjétek őket a zsarukhoz, aztán mehetnek.

  • Cárt is ide kell hívni! - mondta Nyenyecnek Mirza

Gyorsan megérkezett azt hitte probléma van, elmondták neki mi történt, aztán Mirza elmondta, hogy vissza akar vonulni, kihasználva a halálhírét.

  • Nagy döntés barátom, de te tudod mit akarsz
  • Én tudom, de nem is ezért hívtalak, hanem az utódlásom miatt, azt akarom vedd át a helyem most már hivatalosan, majd Nyenyec segít beszélni az emberekkel. Biztos vagyok benne, hogy jó vezető leszel.
  • Köszönöm Mirza én nem tudok jól beszélni, de köszönöm. Igyekezni fogok, hogy olyan okos legyek, mint amilyen te voltál.

Nos uraim akkor még együnk és igyunk mielőtt elbúcsúznánk

  • Cigány kaját piát amennyit csak tudsz! – kiabált ki Mirza

 

 

 

 

Moszkva

 

Prohorov az Omega egyik kihallgató helységében ült a reptérről egyenesen ide hozták és azóta senki rá se nézett. Nyílt az ajtó és két férfi jelent meg leültek az asztal túloldalára, az egyiket ismerte az hozta fel Tomszkból igaz nem sokat beszéltek

  • Nos Prohorov úr tudja, hogy hol van?
  • Gondolom a rendőrségen
  • Nem rosszabb az Omegánál van, talán már hallott felőlünk
  • Talán mondta Prohorov bizonytalanul
  • Most előszőr telefonálni fog
  • Kinek?
  • Hát Vinogradovnak
  • És mit mondjak neki?
  • Abban majd segítek

Odaadták neki a telefonját Prohorov tárcsázott

  • Na mi van Szása már ott vagy
  • Nem egészen Moszkvában vagyok az Omegánál

A kagylóban csak Vinogradov zihálása hallatszott

  • Hogy kerültél oda? És mit csinálsz?
  • Teljes feltáró vallomást teszek az ügyeinkről
  • Idióta börtönbe fogsz kerülni

Ravsan átvette a telefont

  • Dzsurajev vagyok remélem örül, tudja a barátjának most készítünk elő egy alkut az ügyészséggel a vallomása ellenében kedvező ítéletre számíthat. Olyanra amire maga nem. Én a maga helyébe sietnék Moszkvába mielőtt beindul a gépezet.
  • Vinogradov csak levágta a kagylót.

Ravsan ezután a tábornokot hivta

  • Jó reggelt tábornok
  • Hallgatom
  • Csak egy üzenet a célszemély leterítve. Indulhat a gépezet.
  • Köszönöm

 

           Vinogradov csak késő estére ért Moszkvába. Már senkit nem tudott elérni. Alig várta a reggelt, hogy ellentámadásba tudjon lendülni.

Reggel fáradtan ébredt furcsa szúrást érzett a mellkasában. A lakásban csönd volt ezt sem értette Georgnak már itt kéne lennie, kiment csinált magának egy kávét és a titkárját hívta eredménytelenül a hívott számon előfizető nem kapcsolható hallotta a telefonba. Nem értett semmit, már fél kilenc volt mikor megszólalt az ajtócsengő, és még ezt is nekem kell kinyitni motyogta.

Pizsamában kávéval a kezében ment az ajtóhoz kinyitotta, egy parlamenti őrség egyenruháját viselő százados állt az ajtóban

  • Alekszej Alekszejevics Vinogradov? -  kérdezte
  • Igen
  • Sürgős üzenet Önnek mondta és átadott egy nagyméretű borítékot
  • Köszönöm! – mondta aláírta a százados papírját és bement

Kinyitotta a házelnök levele volt, amiben tíz órára magához rendelte. Ilyen gyorsan nem baj legjobb a fejnél kezdeni öltözni kezdett.

Tíz óra előtt pár perccel  már a kremli irodában volt, pontban tízkor fogadták a hatalmas teremszerű iroda végében lévő hatalmas íróasztal mögött ült a házelnök  aki nem állt fel a fogadására csak szótlanul az előtte lévő székre mutatott

  • Üdvözlöm Vinogradov úr! -  mondta nem használva sem nevét, sem a rangját
  • Jó reggelt Szergej Ivanovics! -  próbált udvariasabb lenni Vinogradov
  • Jó, akinek jó nekem nem annyira, mikor ilyen dolgokkal kell foglalkozzam, mondta és néhány fotót tolt Vinogradov elé
  • Vinogradov rájuk nézett és elsápadt, megint érezte a mellkasi fájdalmat. a képeken ő volt a tomszki palotában a két férfival félreérthetetlen helyzetben
  • Meg tudom magyarázni! – hebegte
  • Nem nekem kell itt csak egy papírt kell aláírnia melyben kéri a mentelmi joga felfüggesztését
  • De akkor utána
  • A házelnök a szavába vágott vagy aláírja, hogy kéri vagy a mai napon a fotók nyilvánosságra kerülnek. Ezzel a feltétellel küldték őket

Vinogradov aláírta, és kérdőn nézett a házelnökre

  • Befejeztük Vinogradov úr nincs több dolgunk egymással
  • Akkor a viszontlátásra. - mondta és kitámolygott a szobából

A szemét állat gondolta már a kocsijában, akkor ezért nem elérhető. Az irodájába ment, intézkedni kell gondolta, még talán nincs minden veszve. Tévedett.

 

A Fehér házi emelet, ahol az irodája volt olyan volt, mint egy felbolygatott méhkas, mindenki a folyosón állt vagy kétségbeesetten próbált telefonálni, nem lehetett az összes telefont kikapcsolták. Az irodájában négy ember várta:

  • Vinogradov úr?
  • Igen
  • Az ügyészségtől jöttünk parancsunk van az őrizetbe vételére mondta az egyik és átadott neki egy papírt.

Kikísérték az irodából az alkalmazottak csodálkozó tekintete mellett beszálltak a liftbe. Az ügyészség épületébe vitték, ahol elég megalázó módon rabosították, csak ezután szól hozzá az eljárást vezető alkalmazott:

  • Kíván panasszal élni az előállítása ellen?
  • Természetesen mi a vád ellenem?
  • Rendben itt kell aláírni mutatott egy papírra a vádat később ismertetik önnel.

Ezek után egy cellába vezették. Mikor délután az első kihallgatásra vitték már egy megtört ember volt. A kihallgató rideg kopár helység volt az asztalnál egy ügyész őrnagy ült őt az előtte üllő székre ültették. A szikár ősz férfi papírokat olvasgatott majd megszólalt:

  • Nos Vinogradov, amit látom panaszt tett, nem érti miért van itt
  • Igen így van, nem tudom mivel vádolnak
  • Akkor először vegyük fel az adatait! -  mondta az ügyész mikor kész voltak megkérdezte van ügyvédje?
  • Van de előtte meghallgatnám mivel vádolnak
  • Ahogy akarja, csak a súlyosabbakat sorolom gyilkosságra való felbujtás, 5-15év, hivatali hatalommal való visszaélés az ön esetében 5-25 év, ezek azok, amik hozzánk tartoznak a gazdasági bűncselekmények egy másik osztályhoz tartoznak az ön ügyét még nem egyesitették.
  • Vinogradov elsápadt válaszolni akart, de nem tudott hangot kiadni, megint csak a fájdalmat érezte a szíve körül. és csak lihegni tudott
  • Rosszul van? -kérdezte az ügyész majd felvette a telefont orvost azonnal

Az orvos mentőt kért, ami meg is érkezett, de már csak a beálló halált tudták megállapítani.

  • Talán jobb is volt így neki mondta az ügyész, az orvosnak.

Másnap reggel Korcsagin tábornok megint az Omegánál kezdett.

 

  • Jó reggelt őrnagy
  • Üdvözlöm tábornok
  • Nos nem is tudom őrnagy ez most siker vagy kudarc?
  • Szerintem siker, még akkor is, ha Isten kegyes volt Vinogradovhoz
  • Mi van már vallásos is lett?
  • Jól van akkor a sors
  • Mi lett Georggal?
  • Visszament Angliába, most egy ideig nem lesznek anyagi gondjai
  • Értem, és Mirzagadov?
  • De tábornok ő halott, maguk intézték
  • Valóban nevetett a tábornok, na mi van már egy teát sem kapok?
  • Jaj, elnézését kérem de csak belevágtunk a dolgok közepébe
  • Ahogy szoktunk őrnagy, ahogy szoktunk.