Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Sámson

2019.04.12

Gyermekkor

 1970.-ben a Szovjetunióbeli   Omszkban Szibériában, megszületett Kogan Szamuel Abramovics.  A Kogan család ötödik és legkisebb gyereke volt. Egy nagy gerendaházban laktak. A házat még Izsák nagypapája kapta mikor a távoli Birobidzsánból a háború után a párt utasításra idehelyezték. A ház akkoriban még a város szélén volt, de azóta körül nőte őt a folyamatosan terjeszkedő város.

 Omszk a háború alatt fejlődött nagyvárossá az ide evakuált gyáraknak köszönhetően. Kellett a megbízható szakember és a leszerelt többször kitüntetett őrnagy, aki majdnem Berlinig eljutott az egyik híres szibériai lövész gárdaezreddel zsidó származása ellenére is megbízható volt.

1946 végén költöztek ide Sárával feleségével és egy év múlva megszületett fiúk, aki az Abram nevet kapta.

Izsák Kogant az olajiparba vezényelték, és ott is dolgozott nyugdíjazásáig. A főmérnökségig vitte mert munka mellett, még az egyetemet is elvégezte.

Az első fiút még három lány követte. A lányok már férjhez mentek és a Szovjetunió különböző városaiba költöztek férjeikkel, akik Izsák bánatára nem is mind voltak zsidók. De alkalmazkodott, nem is tehetett mást.  Mára már ő is elsősorban kommunistának tartotta magát.

A fiát, aki a legidősebb is volt itthon tudta tartani. Neki tudta átadni a hagyományokat. És a hagyományok szerint a legidősebb fiú kötelessége a szülök támogatása. Bár erre semmi szükség nem volt mert az öreg Kogan jól keresett.

Abram  főiskola elvégzése után a városban lett gimnáziumi tanár. Ahogy az apja és az illendőség kívánta 23 évesen megházasodott elvette egy kolleganőjét a szintén zsidó Cilját, aki Kazahsztánból jött a városba,

Együtt lakott az egész Kogan család a szinte évente jövő gyerekkel együtt. A kis Sámuel volt az utolsó 1970.-ben született. Nagyapja akkor 77 éves volt, még jó erőben lévő nagydarab ember, de már özvegy, két éve temette el a feleségét.

A családot gyakorlatilag ő irányította, a fia ritkán szállt szemben akaratával vagy egyetértett vele, vagy nem mert, nem tudni.

Az öreg Kogannak három elve volt első a zsidósága, soha nem tagadta és soha nem tűrte, ha bárki ezért őt vagy családját akár egy szóval is bántsa. Nem is nagyon merte tenni senki mert az öreg Kogan nagydarab erős ember lévén, nem egyszer alkalmazta is az erejét a megvédésükre.

 A szomszédok nagyon tisztelték, mert okos volt, nem ivott ez nagy dolog volt akkoriban, és ha tudott mindenkin segített.

A második elve a kommunizmus volt az öreg kommunista volt és párttag ezt elvárta a gyerekeitől is, legalábbis a fiától.

Harmadik elv a tanulás volt. Mindenkinek tanulni kellett. s nem csak hogy tanulni kellett, hanem jól kellett tanulni.

Ide született a kis Sámuel.  Aki külsőleg nem mondhatni, hogy szerencséjére az anyjára hasonlított, Cilja az öt gyerek ellenére törékeny vékony lángvörös hajú nő volt. Igy a kis Sámuel, aki anyja génjeit örökölte alacsony vézna gyerek lett vörös hajjal s a vékony arcához kicsit nagy orral. Az ilyenre mondták akkoriban, hogy ennek sem kell az igazolványában megnézni a nemzetiségét. Mindenki azt híhetné külsöje miatt nehéz gyerekkora volt, de nem.

Akinek három bátyja van az biztonságban van mindenhol. És végül is a kis zsidrákot ahogy az oroszok a háta mögött nevezték szerették az osztálytársai.  Sámuel okos gyerek volt könnyen tanult és segített minden osztálytársának, aki kérte rá. Az egyik osztálytársa azt mondta rá, hogy egy szellemi Sámson attól kezdve igy hívták.  Aki hallotta a becenevét és látta a kis vézna gyereket mind röhögött rajta. 

Az anyja Cilja németet és angolt tanított a gimnáziumban, természetes volt, hogy a kis Sámuelt is tanította. Bátyjai nem voltak különösebben jó tanulók, de a legkisebb fiú az igazi nyelvtehetség volt. Ez igen gyakran jár együtt a matematikai tehetséggel.  A legkisebb Kogan sorra nyerte a matematikai versenyeket, még az országosokat is.

A még csak 14 éves, de országos matematikai versenyt nyert gyereket, felveszik a moszkvai közgazdasági egyetem matematika szakára. Csodagyereknek tartják talán nem is alaptalanul. Félelmetes memóriája volt, elég volt egyszer elolvasnia valamit és megtanulta.  Megismerkedik meg az akkoriban ott még új számitástechnikával, a számitástechnikában megismert új lehetőségek teljesen elvarázsolják a fiatal embert. Úgy érezte ezé a tudományé lesz a jövő.

 Egyetemi évei alatt a szovjetrendszer bomlásnak indult. Ebből ő alig érzékelt valamit kollégiumban lakott elég puritán körülmények között, de nem érdekelték a körülményei, mint ahogy semmi nem érdekelte a számitástechnikán kívül. Nem nagyon vette észre a körülötte legyeskedő lányokat sem pedig sokan akartak anyáskodni felette.

Még nincs 20 éves mikor elvégzi az egyetemet. A világ közben összeomlott körülötte. Visszatért a szülővárosába.

Omszki események

 A több száz éve a cárok által létrehozott, és a kommunisták által egybetartott birodalom széthullott. A romokból fennmaradt Oroszországban a régi rend már agonizált, az újnak még csak a reménye pislákolt.

A világ másik pontján ezt a változást egyetlen ország, nem élte volna túl, itt azonban oroszok éltek, akik edzettek voltak a nélkülözésben, hiszen hetven éve egy hiánygazdálkodásban éltek. Ott, ha valaki nem ügyeskedett, vagy helyezkedett éhen halt.

Ebben a világban tért vissza a fiatal matematikazseni.

Omszk élte a vidéki szovjet, vagyis már orosz város életét. Látszólag minden működött, és a hangsúly itt a látszólagon volt mert ez a látszólagos működés, már több évtizede tartott, de csak most találkozott a valósággal.

A látszólag nagyon sikeresen működő gyár termékeiről kiderült, hogy nem kell senkinek, és előállítása nem gazdaságos. Gyárakat üzemeket zártak be és az emberek megismerkedhettek egy új fogalommal a munkanélküliséggel. Az üzletek üresek voltak, de már fel sem tűnt senkinek, mert úgysem lettek volna vásárlók.

A szülei még dolgoztak a gimnázium működött, csak a valamikori tisztes jövedelmük, amit megkaptak, ha rendszertelenül is, elvesztette az értékét. A Koganok alkalmazkodási képesége talán a genetika miatt, de jobb volt, mint a körölöttűk élőké. A legidősebb lány már évekkel ezelőtt férjhez ment. Apja nagyon ellenezte a házasságot mert a férje már akkor egy bizonytalan foglalkozású ember volt, sok pénzzel, aminek az eredetét nem volt egészséges kérdezgetni. Lassan mindhárom fiú testvére Alekszej vállalkozásainál dolgozott. Mindennel foglalkozott a videó kölcsönzőtől, a trafikig. A városban hirtelen kialakult piacok közül kettő is az övé volt.

Sámson visszatérésének mindenki nagyon örült, még ő is, hogy a testvérei között lehet. Csak azt nem tudta mit fog ő itt csinálni. Minden esetre megérkezése ürügy volt egy nagy családi vacsorára.

A vacsora Alekszejéknél volt, csak nekik volt akkora házuk ahová mindenki befért. Tizenegyen ültek az asztalnál Alekszej Másával a legidősebb nővérével, a szülök, Mojse a barátnőjével Leilával és annak bátyjával Mohameddel, Szergej a feleségével, Ljonya és ő a két egyedülálló fiú. A sok hatalmas termetű ember között Sámson úgy nézett ki, mint egy gyerek.

Miután asztalhoz ültek Alekszej, mint a házigazda köszöntötte őket:

  • Nagy örömmel üdvözlők mindenkit a házunkban. Az összes Kogant és csatolt részeiket. Sámson gondolom én is hívhatlak így téged külön. A te tiszteletedre jöttünk össze, hogy megünnepeljük hazatérésedet. Engedd meg hogy bemutassak néhány embert az asztalnál, akit még nem ismersz. Itt van Leila Maxim vagyis Mojse barátnője és a bátyja Murat, nem árulok el nagy titkot, hogy nemsokára családtagok lesznek. A többieket már ismered. Javaslom igyunk a hazatért Kogan fiú egészségére.

Ittak és ettek a vacsora jó hangulatban telt mindenki tréfálkozott, a lányok asszonyok folyamatosan hordták az ételeket meg az italokat az asztalra. Közben Sámson figyelte a jelenlévőket. Alekszej negyvenöt év körüli testes ember volt, hatalmas karokkal kicsit ázsiai szűk, de értelmet sugárzó szemekkel. Határozott embernek látszott az ilyenekre mondják inkább a barátom legyen, mint az ellenségem. Leila kecses volt és gyönyörű, mint kiderült csecsen származású akárcsak a bátyja Mohamed, aki még Mojsénál is nagyobb volt.

A többieket ismerte Tatjánával Szergej feleségével már találkozott régebben.

Mikor befejezték a vacsorát a szülők hazamentek, a nők a konyhában mosogattak a férfiak átmentek egy kisebb szobába.

Itt is Alekszej kezdte a beszélgetést:

  • Nos Sámson, most, hogy már köztünk vagy elmesélnék neked néhány dolgot magamról, és a családról, ha nincs ellenedre
  • Természetesen nincs, kíváncsian hallgatlak hiszen nagyon keveset tudok rólad
  • Talán jobb is így, de beszéljünk komolyan. -mondta nevetve Alekszej
  • Omszki vagyok a családom is az volt, sajnos apám többet volt bent, mint kint, ha érted miről beszélek, úgyhogy nem éltünk könnyen. Az iskolát éppen csak hogy kijártam, már 15 évesen az utca réme voltam saját bandám volt. Egyedüli gyerekként nem volt olyan szerencsém, mint neked a bátyaiddal, ami most már az én szerencsém mert most rám vigyáznak. -tette hozzá nevetve, De hagyjuk a régi dolgokat beszéljünk a jelenről vállalkozó vagyok sok különféle vállalkozásom van, vannak törvényesek, kevésbé törvényesek, és bizony néhány törvénytelen is. Azt hiszem a mai orosz vállalkozok többsége ilyen. Ahhoz, hogy értsd a helyzetünket megkérdezek valamit: Hallottál már a Bratsztváról vagyis Testvériségről?
  • Nem sokat
  • Jól van ez Oroszország egyik legrégibb szervezete, a bűnözők között. Már a cári időkben is létezett és még Sztálin is megállapodott velük. A kolóniákon vagyis a börtönökkben  a Testvériség tagjai tartják fenn a rendet, viszont ezért nem kell dolgozniuk.
  • Tudod, hogy hívják az olaszok a maffiát?
  • Nem
  • Tiszteletre méltó társaságnak, a Testvériség is ilyen csak itt nem családok alá van szervezve az ország, hanem területekre van osztva. Az egész vezetőjét úgy hívják, hogy „ vor zakona” törvényes tolvaj, alá tartoznak a területért felelős alvezérek. A kisebb csoportok bandák a területi vezetőnek fizetnek ők, meg a  a nagyfőnöknek. Ezért a vezetők rendet tartanak a területükön. Nem ritkán a terület vezetője éppen pihen valamelyik kolónián, addig a megbízottja veszi át a szerepét. A dél szibériai terület vezetője a Törött orrú Foma aki éppen negyven éves büntetését tölti egy kolónián, ezért itt kint én vagyok a megbízottja.
  • Eddig érthető voltam?
  • Igen minden világos
  • Ahhoz ,hogy fenntartsd a rendet erőre van szükséged. Ezért kicsit olyanok vagyunk, mint a katonaság vannak vezérek, alvezérek és igy tovább. Jelentkező van elég az Afganisztánból hazatért katonák, a fiatal munkanélküliek. Az egyik alvezérem és jobb kezem Mojse aki gyakran van együtt Murattal csak úgy hívják őket a két” M” nem ritkán a megjelenésük elég, hogy rend legyen. Igaz fiúk?
  • Néha valóban elég nevetett a két nagydarab férfi
  • Végül is az egész család nekem, vagy nálam dolgozik, és azt hiszem nincs okuk panaszra. Hallottam, hogy te valamilyen zseni vagy a matematikában, nos ahhoz semmit sem értek, de kellene valaki, aki ért a pénzügyekhez. Mit gondolsz értesz hozzá?
  • Általánosságban természetesen igen, konkrétan a te vállalkozásaid pénzügyeit nem ismerem, ha megismerem akkor tudok válaszolni.
  • Jó válasz ez is korod ellenére  megfontolt  vagy és nem dicsekszel,rendben meg fogod ismerni az ügyeket aztán még beszélünk. Most azt hiszem ideje lepihenni, aki akar itt maradhat van szoba meg hely elég.

Szergejék, és Mohamed Leilával elmentek a többiek ott maradtak. Sámson Ljonyával aludt egy szobában. Elalvás előtt még beszélgettek

  • Tudod, amit Alekszej elmondott a Társaságról annak nagy része sajnos ma már csak legenda. Az igaz, hogy ő a megbízott tisztelik is meg főleg félnek tőle. De a mai fiatal bandák már nem tartják a törvényt, csak az erőből értenek. Szerencsénk van Mohameddel mert a csecsenektől fél mindenki.
  • Itt is gyakoriak az összetűzések? Mert Moszkvában elég kemény volt a helyzet
  • Nyugodtan mondhatom, hogy minden naposak, csak szerencsére mi vagyunk a legerősebbek. Na jóéjszakát!
  • Neked is

Sámson még sokat gondolkozott, hogy mit is fog ő itt csinálni egy ilyen környezetben.

Végül is tette, amit igért elkezdett foglalkozni Alekszej pénzügyeivel. Rövidesen be kellett látnia a férfi minden különösebb iskolázottság nélkül jól kezelte a pénzét. Már az inflációt megelőzően sem bízott a rubelben és a pénzek nagyrésze valutában vagy aranyban és gyémántban volt. Az utóbbi kettő itt jobban elérhető volt, mint a fővárosban. Elég jelentős vagyon volt és Alekszej kezdeni akart vele valamit.

Sámsonnak az egyetemről voltak osztálytársai, akik különböző vállalkozásokban kezdtek, ismerkedtek az új rend adta lehetőségekkel volt olyan, aki bankot alapított. Erre az akkori rendeletek szerint már 10 000 dollárral lehetőség volt. 

Ők 100 000 dollár tőkével alapították a Szibirbankot a tulajdonosok a Kogan szülők és Sámson volt. Őket semmilyen módon nem lehetett kapcsolni Alekszej egyéb tevékenységeihez. Az alaptőkét gyémántban és aranyban tették le és azt mondták ez volt a Kogan nagypapa hagyatéka.

A bank megkapta az engedélyeket és elkezdték működtetni Sámson volt a vezérigazgatója. Szinte biztosra vehető, hogy ő volt az országban a legfiatalabb bankigazgató. Azt csak kevesen tudták, hogy valószínűleg, a legjobb is. Folyamatosan tartotta a kapcsolatot a többi magánbankkal, és azok tanácsainak megfelelően sok ügyvéddel. Ennek meg a tehetségének köszönhetően a bank nagyon jól működött. A betétekre fizették a kamatokat, és ami a legfontosabb mindig fizetőképesek voltak. Az állami versenytárs a Sberbank ezt nem mindig tudta garantálni.

A legnagyobb húzása a sorsjegy volt, megtudta, hogy a bankok megfelelő letét elhelyezése esetén jogosultak sorsjegy kibocsátásra. Egy hónapos szervező munka után az utcán voltak a Szibirbank 5 rubeles letéphető sorsjegyei. Ez szinte Sámson magánakciója volt mert Alekszej azt mondta 5 rubelenként nem lehet pénzt keresni. Sámson két hónap után bebizonyította, hogy nagyon is. Az emberek szerették a sorsjegyet a kisebb nyereményeket a helyszínen a nagyobbakat a bankban fizették, de mindig pontosan. A haszon több ezer százalékos volt. Újra felmerült a probléma mit csináljanak a pénzzel, amit most már hivatalosan kerestek.

De ennek a megoldását megelőzte egy örömteli esemény Mojse házassága.

Minden Kogan ott volt, még a távoli rokonok is, még igy is kevesen voltak Murat családjához képest.

Megadták a módját hatalmas esküvő volt. Alekszej kibérelt egy környékbeli villát, ami még most is állami tulajdonban volt, az ideérkező magas rangú vendégeket szokták elszállásolni benne. Hatalmas volt 16 szobával 10 fürdőszobával szaunával, medencével szóval mindennel. A kert két hektár volt itt voltak a sátrak a legalább háromszáz vendégnek.

Egy nagy sátor volt a két családnak, egy másik sátorban voltak Alekszej barátai és egy harmadikban a többi vendég, fontos emberek különféle állami beosztásokból. akik elfogadták Alekszejék meghívását.

Persze a sátrak oldala nyitott volt a kertre, ahol az épített színpadon mindig játszott egy zenekar.

Az biztos, hogy ilyen esküvőt rég láttak ezen a környéken, Sátor alatt esküdött egymásnak hűséget zsidó szertartások szerint egy zsidó férfi egy csecsen származású lánnyal. Cilja az örömanya sirt, mint a záporeső, a férje meg a fiai alig győzték vigasztalni.

Murat családja is boldog volt mert látták , hogy jó helyre kerül a lányuk.

Azért nem csak sírásból állt az esküvő, hanem inkább három napig tartó evésből és ivásból.

Az ifjú pár az akkor az oroszok köreiben nagyon divatos Dubaiba ment nászútra.

Visszatérésük után kezdődtek azok az események, amik gyökeresen megváltoztatták a Koganok sorsát. Ahogy a Kogan nagypapa mindig mondta „ha egy zsidó elkezdi magát jól érezni nagyon nézzen körül”.

 

Új világ

Alekszejék világában, a konfliktusok napi események voltak. A szerteágazó vállalkozásokban nap mint nap voltak kisebb problémák, valaki nem fizetett, nem adta meg a kölcsönzött pénzt, többet akart a lányoktól, mint amennyit fizetett, és még ezer más történet. Ezeket általában a kisebb vezetők intézték, Alekszej soha nem avatkozott ilyen dolgokba.

Most azonban történt egy olyan esemény, ami a családot érintette. Az egyik általuk ellenőrzött piacon feltűnt egy konkurens banda. Csupa fiatalból állt nagyrészük, drogot árult és szinte mindegyikük fogyasztotta is. Elkezdték az árusokat zaklatni, hogy ezentúl nekik kell fizetni nem Ljonyának.

Szombaton mikor Ljonya ment pénzt begyűjteni két emberrel, vagy nyolcan körülvették őket és egy kávézóba vitték. Ez volt a törzshelyük itt volt a vezetőjük, aki idősebb börtönviselt ember volt és a Piton nevet használta. Talán a karjai miatt mert olyan vastagok voltak, mint egy óriáskígyó állítólag a börtönben puszta kézzel ólt meg embereket. Mikor Ljonyáékat bevitték ő kezdett el beszélni:

  • Na kis zsidrák üzenetem van a főnöködnek, mától itt mi szedjük a sápot világos vagyok?
  • Halott vagy geci. -mondta Ljonya aki bár nem volt akkora, mint Mojse, de nem volt gyáva
  • Talán leszek mondta az ember de addig is, és intett a többieknek, akik rárontottak Ljonya kisérőire, akik bár bátran védekeztek, de a túlerő lenyomta őket, a két embert megverték, de Ljonyához nem nyúltak
  • Téged nem bántunk, hogy bizonyítsuk a jó indulatunkat
  • Akármilyen nagydarab állat vagy mi fordítva fogjuk csinálni, te fogsz megdögleni ez a söpredék mutatott körül nem érdekel.
  • Engedjétek el őket.

Alekszej és Mojse együtt volt, amikor Ljonya visszajött, és elmesélte a történetet:

  • A kis szemét. - mondta Alekszej ez családi ügy ezt személyesen intézem Muratékkal
  • Miért a csecsenekkel?
  • Egyszerű Mojse ha elfajulnak a dolgok ők hazamennek és kész, nem tudják közvetlenül hozzánk kötni
  • Igaz
  • Én is megyek mondta Ljonya
  • Más se hiányozna te lennél az első számú gyanúsított, biztos látták mikor elvittek
  • Valaki biztos látta az igaz
  • Akkor ezt megbeszéltük én megyek Muratékkal és az összes Kogan családi vacsorát tart a városon kívül. Az erdei kunyhót javaslom az legalább két órányira van a várostól.

Innen kezdve az események gyorsan követték egymást, Muratték szétverték a Piton bandát, őt magát annyira összeverték, hogy még felépülése után is nyomorék maradt sántított, és csak bottal tudott járni. A piacon mondhatni helyreállt a rend. A hatóságok egyáltalán nem foglalkoztak a dologgal. De, mint minden nyugalom a bűnözök világában ez is csak ideiglenes volt.

Két hónap múlva Alekszejt fényes nappal a nyílt utcán lelőtték. A tettes nem is nagyon akart menekülni, a helyszínen elfogták, egy tizennyolc éves kis vékony kölyök a Piton banda egy volt tagja volt.

Muratték őrjöngtek meg akarták ölni az összes Pitonost Mojse állította le őket. Piton személyesen jött el hozzájuk:

  • Üdvözöllek Maxim engedd, meg hogy kifejezzem együttérzésemet a családodat ért tragédia miatt. El kell hinned, hogy nem tudtam róla
  • Először is ülj le.
  • Köszönöm
  • Szerintem te tudod kit öltek meg azon kívül, hogy a sógorom volt, ő volt a Testvériség helyi vezetője
  • Tudom éppen azért én soha nem tettem volna ilyet, és parancsot sem adtam volna rá. A kis hülye magán akciója volt igy akart hős lenni, nem tudta mit csinál most akárhová kerül halott ember.
  • Igaz de mi nem szeretnénk több halottat és most, hogy itt vagy gondolom te sem.
  • Én biztos nem
  • Akkor igyunk Alekszej emlékére, és legyen a továbbiakban nyugalom, nem zavarjuk egymás köreit.
  • Igyunk

 

Nem lett további öldöklés. Alekszej temetése nagy esemény volt ott volt minden fontos ember eljött a  helyi Testvériség minden szabadon lévő tagja is. A rendőrök szorgalmasan fényképeztek, de azon kívül semmit nem csináltak.

A tor most zártkörű volt csak a családtagok és a testvériség vezető emberei voltak meghívva. A vacsora után Nagy Vászja kért szót nevével ellentétben kistermetű zömök ember volt, sok év elzárással maga mögött.

  • Maxim Abramovics, köszönjük a meghívást, hogy részt vihettünk barátunk búcsúztatóján. Szomorú esemény, de az élet megy tovább. Az a megtiszteltetés ért, hogy én közvetíthetem zárt helyen pihenő barátaink döntését mely szerint Alekszej rangjának te vagy az örököse. A mai naptól Te vagy Törött orrú Foma képviselője a helyi vezető. Gratulálunk

Mindenki felállt tapsolt és ivott. Mikor leültek Mojse állt fel:

  • Családom barátaim. Most elsősorban gyászolunk és emlékezünk. De igaza van Vászjának az élet megy tovább. Megtiszteltetés számomra, hogy Alekszej helyére léphetek, évek óta dolgozom mellette ismertem a terveit azokat szeretném megvalósítani.
  • Ő a kis öcsémmel Sámsonnal már hónapok óta tervezik a tevékenységünk ki fehérítését legalizálását. Ne féljetek nem gyári munkások akarunk lenni, hanem gyártulajdonosok.
  • Mindenki nevetett tapsolt
  • Köszönöm! Szóval nagyon valószínű, hogy néhány éven belül tisztes üzletemberek leszünk, nem felejtve, hogy valójában kik vagyunk a Testvériség tagjai, melynek törvényeit továbbra is betartjuk. Barátainkat és családtagjait támogatjuk, ahogy eddig is tettük.

Megint Vászja áll fel és kezdett beszélni:

  • Igaz szavak, mi is sokat beszéltünk ilyesmiről Alekszejjel, most kell lépni amig lehet, most kell enni a tortából amig meg nem zabálják előttünk, a hatalom most gyenge, de meg fog erősödni, de igazad van Mojse addigra mi gazdag vállalkozók leszünk
  • És valamennyien megtanulunk ilyen szépen hadoválni, mint ti ketten, a kurváink meg nagyságos asszonyok lesznek kiabált be a láthatóan részeg Ficsúr Kosztya

Mojse felállt odament hozzá és irtózatos erővel arcon csapta, Kosztya borult székestől

  • Amikor a vezetőid beszélnek akkor neked kuss! A lányok lehet, hogy nagyságos asszonyok lesznek, de te Kosztya a legjobb esetben portás, leszel az egyik bárunkban.
  • Elnézést főnök berúgtam. - mondta Kosztya mikor feltápászkodott
  • Én kérek elnézést mindenkitől ezért a kis nem ideillő közjáték miatt. Amiről beszéltünk azok fontos dolgok a jövőnket érintik. De eleget beszéltünk róla, majd az idő megmutatja jól gondolkoztunk, vagy nem. Mindenkinek köszönöm ,hogy itt volt javaslok egy búcsú poharat Alekszej emlékére ,és a jövőnkre.

Mindenki állva ivott aztán hossza búcsúzkodás után mindenki elment.

Sámson és Mojse egy évig a szervezet átalakításával foglalkozott. Sámson csillogtathatta valóban jó szervező készségét és a kifogyhatatlan ötlettárát. A bank után megalakult az első igazi vállalkozás.

 A Szever-Biztonság Rt és fél év múlva 600 alkalmazottja volt. Ők védték a városi bankokat, piacokat, és olyan vagyonos magánembereket, akik megtudták fizetni. A rendőrség bár tudta kik álnak a cég mögött semmit nem tudott tenni, mindent szabályosan a törvények betartásával csináltak. Moszkvai ügyvédekkel dolgoztak, akik naprakészek voltak a törvények folyamatos változásaiban.

Elkezdtek vállalkozásokat vásárolni előszőr a vendéglátásban, majd az iparban. A régi vállalkozásaik, mint például a lányok futtatása, mára hivatalosan működött, mint escort szolgáltatás. Volt Casinó engedélyük és mindenből továbbra is dőlt a pénz, amit be kellett fektetni.

Olyan gyárakat üzemeket vettek meg amelyek az olaj és gáziparnak szállítottak berendezéseket. De szinte véletlenül a többivel együtt vettek egy olyan kis üzemet amelyik a gyémántcsiszoláshoz gyártott berendezéseket.

Ez a kis üzem indította be Mojse agyát.

Van egy elképzelésem Öcsi. Már évek óta gondolkozom rajta, tettem lépéseket is de ez a gyémántos üzem csak megerősített benne, hogy jól gondoltam.

  • Na és mi lenne a nagy ötlet?
  • Figyelj mielőtt gúnyolódsz, másnak is lehet esze nemcsak neked. -mondta nevetve Mojse 
  • Nem gúnyolódok csak mond
  • A helyzet az, hogy van egy elég jó nyersgyémánt forrásom Jakutföldröl természetesen, nem hivatalos de jó áron elég nagy mennyiségű nyers gyémántot tudnék szerezni.
  • És mit csinálnánk vele?
  • Csinálnánk egy kis gyémánt csiszoló üzemet aztán a kész briliánst eladnánk
  • Szép gondolat, de az a piac olyan zárt, mint egy széf, igaz zsidók kezébe van de az kevés hogy mi is azok vagyunk.
  • Na ezért vagy Te az én testvérem, nézz utána találd ki. Itt már megy minden nélküled is. Kezd talán Izraelben vándorolj ki azt most lehet aztán majd meglátjuk.

Akkoriban a volt Szovjetunióból ezrével vándoroltak zsidók Izraelbe. Sámson hamar megszerezte a papírokat, elbúcsúzott a családtól és neki indult. A rengeteg pénze ellenére még sehol nem volt a szülővárosán és Moszkván kívül.

Természetesen előkészítették az érkezését, á Testvériségnek ott is voltak emberei.

Mikor Tel Avivban kiszállt a moszkvai géptől, amit először érzett az a meleg volt, meg a levegőnek valami furcsa megmagyarázhatatlan illata. Sámson turista vízummal érkezett, mint a Miskin család vendége. A reptéren is egy Miskin várta nagydarab mosolygós középkorú ember volt rövid ujjú ingben, a nadrágja mintha két számmal nagyobb lett volna, és furcsa színes nadrágtartót viselt.

  • Salom Sámson üdvözöllek Izrael földjén, gyere itt áll a kocsim
  •  Köszönöm! – mondta Sámson zavartan
  • Egyébként Fegya vagyok én leszek eleinte a segítséged az országban, most előszőr elmegyünk a szállásodra, hogy átöltözzél, mert úgy látom túl melegen vagy öltözve.
  • Köszönöm. -  mondta gépiesen Sámson és az elsuhanó tájat figyelte a házak nagyrészt fehérek voltak, és az utcákon nyüzsögtek az emberek, mintha mindenki nagyon sietett volna valahová
  • Mintha rohannának valahová. - mondta Fegya mintha kitalálta volna a gondolatát. De ne hidd, ez csak a látszat utána meg leülnek és órákig pofáznak a kávéházakban.
  • Mintha nem szeretnéd a honfitársaidat. -mondta mosolyogva Sámson
  • Ugyan félreértesz, de majd te is meglátod milyen az mikor nagyjából mindenki zsidó.

Közben megérkeztek. Egy fehér két emeletes ház előtt álltak meg.

  •  Itt fogsz lakni az első emeleten van a lakásod, egyszobás, de elég nagy és teraszod is van az utcára mutatott fel Fegya. Jobb, mint egy szálloda, de majd meglátod, gyere fel kísérlek.

A lakás valóban szép volt, és tiszta, mindennel fel volt szerelve, az asztalon virágcsokor és egy kosár gyümölcs volt.

  • A feleségem takarít nálad is, mi is itt lakunk a földszinten igyekszünk megkönnyíteni az itteni életed, mielőtt kérdeznéd egy évre előre ki van fizetve minden erről Mojse gondoskodott.
  • Értem, akkor most egy kicsit pihenek átöltözőm aztán találkozunk
  • Én is igy gondoltam. - mondta Fegya

Kicsomagolt, kicsit lepihent majd az országhoz öltözött, egy farmert és egy világos kék inget vett fel, majd lement az első emeletre megkeresni Fegyát. Az egész első emeletet Miskinék lakták a nappaliban ült az egész család és a televíziót nézte.

  • Wow Sámson jól nézel ki ugrott fel Fegya, ismerkedj meg a családommal Nyina a feleségem mutatott a csinos kicsit gömbölyded nőre és Jichak a fiam a fiú a szülőkkel ellentétben vörös hajú vékony testalkatú volt olyan húsz év körüli.
  • Egyetemre jár mondta büszkén Fegya
  • Milyen szakra kérdezte kiváncsian Sámson?
  • Alkalmazott matematikára válaszolta, kicsit gúnyos mosollyal, mint aki megszokta, hogy ezt senki nem érti
  • Az nagyon érdekes én is azt végeztem, mondta Sámson
  • Tényleg kérdezte Jichak őszinte csodálkozással
  • Igen főleg a számitástechnika érdekelt
  • Ahogy engem is mondta lelkesen, azt itt nagyon jól tanítják
  • Mit ácsorogsz ülj le mutatott Fegya a fotelokra iszol valami? Egy narancslevet?
  • Azt szívesen
  • Jól van hozom aztán kimegyünk a városba enni valamit jó lesz
  • Ahogy akarod egyelőre te vagy a főnök. -válaszolt mosolyogva Sámson majd Jichakhoz fordult egyszer majd bemegyek veled talán van lehetőség egy egyetem utáni képzésre
  • Biztos, hogy van az egész világról ide jönnek tanulni. - mondta lelkesen

Megitták az italt és elbúcsúztak a háziaktól.

  • Milyen kaját ennél? Helyit vagy valami mást esetleg oroszt?
  • Inkább helyit, ha lehet
  • Akkor kocsi se kell, egy kis sétára van egy klassz kis kávézó nagyon jól főznek
  • Rendben nézzük meg

Már esteledett, de még mindig meleg volt. Arrafelé nem jártak annyian az utcán kényelmesen lesétáltak egy kis térre ott volt a kávézó. Leültek Fegyát láthatóan ismerősként fogadták héberűl üdvözölték, ő is úgy válaszolt

  • Jól megtanultad a nyelvet
  • Itt, ha bevándorlóként érkezel, mint én hat hónapig az állam ingyen tanítja a nyelvet
  • Értem annyi idő alatt biztos meg lehet tanulni
  • Egy szintig biztos, de miután már három éve itt vagyok volt rá időm. A hivatalokban nehéz bármit intézni nyelvtudás nélkül, még úgy se mindig könnyű. -tette hozzá nevetve
  • Megkérdezhetem mivel foglalkozol?
  • Meg hát, azzal amit most is csinálok. Embereknek segítek beilleszkedni az országban
  • És ki fizet ezért az állam?
  • Az ugyan nem. -mondta nevetve Fegya
  • A te esetedben a bátyád Mojse intézet mindent, de most én is hadd kérdezzek valamit
  • Parancsolj
  • Mik a terveid az országban?
  • Nem is tudom a gyémánt üzlet érdekel, van egy kis üzemünk gyémánt csiszoló gépeket gyártunk, szeretném jobban megismerni ezt az iparágat. Meg most, hogy a fiad mondta az egyetemet talán beiratkoznék egy szemeszterre
  • Értem a második az könnyű, ha van pénzed és megfelelő tudásod, az első az már nehezebb nagyon zárt társaság csupa ortodox, ugye tudod miről beszélek
  • Gondolom igen olyan kaftánosok
  • Igen nos velük alig vannak kapcsolataim, mert, ha hiszed, ha nem zsidó és zsidó közt is vannak különbségek meg ellentétek. Mi itt jöttmentek vagyunk csak kicsit jobbak a feketéknél, mutatott a kávézó személyzetére ők jemeniták ők itt a legalacsonyabb kaszt.
  • Érdekes és kik a legmagasabbak?
  • Nem ilyen egyszerű, természetesen elsősorban a szabrék akik már itt születtek, azok közül is az askenázik a fehérek. Az ortodoxok az egy külön világ itt élnek, de még a törvényeket sem nagyon ismerik el. Nem mennek katonának csak a vallással foglalkoznak, na meg a gyémántokkal.
  • Valóban nem egyszerű, de talán majd beletanulok
  • Idővel biztos

Az étel, amit a koromfekete zsidó hozott nekik érdekes és finom volt. Amig ettek Sámson gondolkozott a halottakon. Az már kiderült az eddig elmondottakból is, hogy Izrael korántsem az ígéret földje, legalábbis nem mindenkinek. Még megittak egy két sört majd hazamentek. Elalvás előtt szokása szerint tervet készített a másnapra. Úgy döntött, hogy első útja az egyetem lesz gondolta, hogy azon a helyen kezdi a beilleszkedést, ami a legkevésbé idegen számára, hiszen a számok világa mindenhol egyforma.

Jichakal együtt mentek be az egyetemre, a fiú mondta beszél a tanárával, aki biztos tud neki segíteni. A tanár nem volt túl lelkes, de végül belegyezett, hogy előadás után hajlandó vele beszélni. Jichak volt a tolmács mert Sámson angolja még nem volt túl erős, héberűl meg nem tudott. Az előadás érdekes volt bár a szövegből semmit nem értett, de a táblára vetített számokból tudta követni miről is beszélnek. Utána átmentek a tanár irodájába, először meglehetősen leereszkedő volt, de mikor Sámson elmondta, hogy milyen matematikai versenyeket nyer meg, meg hogy 20 évesen végezte az egyetemet a viselkedése megváltozott megváltozott.

  • Nagyon meggyőző és érdekes Kogan úr amit elmondott, ne haragudjon azt hittem csak beiratkozni akar. és protekciót keres
  • Ez részben igaz is. -mondta Sámson
  • Igen de az ön helyzete más, tudja mi keressük a tehetségeket a világ minden tájáról és igyekszünk ide csábitani őket, maga meg már itt is van, engedelmével szólok a professzoromnak, bizonyára nagyon kíváncsi lesz önre.

Innen már gyorsan pörögtek az események, Sámsont felvették a tanszékre mesterképzésre, de először meg kellett tanulnia héberűl. Ebben is segítségére volt az egyetem, ahol volt héber nyelvtanitás a külföldi hallgatóknak.

 

Eközben a világ másik felén, ahol éppen egy csepp meleg sem volt, folytatódtak a változások. Omszkban az okosabbak már elfelejtették, honnan is indultak a Koganok. A Bank sikeresen működött és a Szever – Biztonság is egyre fejlődött. Mojse egyre több üzemet vásárolt fel. És bár némelyik vesztességes volt azért működtette őket. Mivel munkát adott az embereknek népszerű ember volt a városban. Cégei gyakran segíttettek iskolákat óvodákat, ilyenkor télen tüzelőanyaggal meg mindennel amire éppen szükség volt.

Mikor önkormányzati választások voltak, jelöltette magát abban a kerületben, ahol laktak. Gond nélkül a városi tanács tagja lett.

Az új beosztásában nem akarta, hogy hivatalosan köze legyen a vállalkozásaihoz.

A Szever -Biztonságot eladta Muratnak a többi cégből holdingott alapítottak, aminek a tulajdonosai Szergej és Ljonya voltak. Mojsenak sehol nem volt tulajdona.

Ha bárki utána akart volna nézni nem talált volna semmit a fizetéséből élő hivatalnok volt gazdag családtagokkal.

Minden esetre a kerületet amelyik megválasztotta segítetté ahogy csak tudta. A holding az egyik közeli üzemet, ahol bár a gyártást leállították mert olyan korszerűtlen volt viszont a hatalmas hőközpontot ami valamikor a gyárat látta el energiával felújították és innen fűtötték a kerület egy részét. Kellett ennél több Szibériában, mint biztonságosan fűtött meleg lakás? Az egész város őket irigyelte. Mojse Kogan mert már mások is így hívták egyre népszerűbb lett Omszkban.

A másik életéről amelyiket azért nem lehetett, és nem is akart abbahagyni néhány saját emberén kívül senki nem tudott.

Akkoriban kezdett jelentősé válni az itteniek életében a politika. Folyamatosan alakultak az új pártok, és a feloszlatott Kommunista Párt is újra alakult. Szibériában elég nagy volt a támogatottságuk messze voltak Moszkvától és ide a változásokból csak a rossz jutott.

Munkanélküliség a pénz elértéktelenedése a valamikori gazdag iparvárosok nyomorogtak. Á kommunisták azt ígérték visszajön a régi rend, ami az itteni embereknek csábitó volt.

Mojse igyekezett nem foglalkozni a politikával. Ő is mint az összes Kogan baloldali érzelmű volt, talán még a nagypapától örökölték. Segítette a szegényebbeket ahogy csak tudta, de mint üzletember belátta ő egyedül nem tud mindenkin segíteni.

Igy is jobb volt, mint a többi újgazdag, aki egyáltalán nem foglalkozott az akkoriban komoly problémát jelentő szegénységgel.

Szergej volt az első, aki politikai porondra lépett. A holding irodájában volt az összes Kogan és Murat is amikor bejelentette:

  • Most, hogy végeztünk az üzleti ügyekkel hadd mondjak valamit
  • Új kis Kogan várható? - kérdezte nevetve Mojse
  • Nem legalábbis én nem tudok róla, viszont indulok a választásokon a kommunisták színeiben
  • Ezt, hogy találtad ki? -kérdezte Mojse
  • Felkértek és elfogadtam
  • A te családi háttereddel? Tudod miről beszélek, a politika piszkos játék főleg most. Tudják kit kértek fel?
  • Tudják
  • Nos ebben nem lennék biztos, de tudod mit támogatni fogunk, pénzzel és erővel is ha szükség lesz rá. Igaz Murat
  • Naná mindig szerettem volna egy képviselő rokont. -válaszolt Murat nevetve

Szergej megszerezte a jelöléshez szükséges aláírásokat, és elindult a választáson. Ahogy Mojse mondta rögtön elindultak ellene a támadások, és nem csak ellene.

A Koganok hirtelen érdekesek lettek a különféle ellenőrző hivatalok szervezetek számára. Egymást követték az adó és egyéb ellenőrzések a cégeknél. Mojse felkészült volt több könyvelő és ügyvédi iroda dolgozott nekik, de ha valaki találni akar valamit az talál.

Kis idő múlva a városi ügyész kérette magához, úgymond egy információs beszélgetésre. Mojse tudta kihez megy mert Alekszejnek a város szinte minden vezetőjéről volt valami anyaga az ügyészről is.

Az ügyészség régi épület volt már a cári időkben is itt volt a városi bíróság. Talán az akkori vezetőé volt az ügyész hatalmas irodája. Még a berendezése is régi volt. A hatvan év körüli kissé elhízott ember egy hatalmas íróasztal mögűl jött elő üdvözölni őt

  • Üdvözlöm Maxim Abramovics köszönöm, hogy elfogadta a meghívásomat kérem foglaljon helyet. -mutatott a teremben lévő egyik hatalmas fotelre ő maga a másikban ült le
  • Köszönöm ügyész úr, nem hiszem, hogy érdemes lett volna visszautasítani a meghívását, jól gondolom?
  • Bocsásson meg Maxim Abramovics még be sem mutatkoztam Jefremov Alekszej Ivanovics vagyok, nem kell az ügyész úr ez nem egy hivatalos beszélgetés, ahogy mondtam ez csak információ csere
  • Rendben Alekszej Ivanovics milyen információt szeretne velem elcserélni?
  • Jó nagyon jó maga egy humoros ember Maxim Abramovics
  • Az emberek nagy része más véleményen van. -mondta Mojse
  • Igaz beszéljünk komolyan, miért akar a testvére képviselő lenni és miért pont a kommunisták színeiben?
  • Ezt miért tőlem kérdezi?
  • Mert mindenki tudja, hogy a családban maga a főnök, mi itt minden tudunk magáról több kötet jelentésem van a dolgaikról. -  válaszolt dühösen az ügyész
  • Akkor miért nem indítanak eljárást ellenem? Már hónapok óta vegzálnak különböző hivatalok, egy kicsit már unom is
  • Még megtehetjük tudja jól
  • Igen tudom, hiszen szinte mindent megtehetnek, de előtte kérem tekintse meg ezeket a papírokat adott ét két gépelt lapot az ügyésznek.
  • Nem tudja bizonyitani. - mondta sápadtan az ember
  • Nekem nem is kell, magának meg a polgármesternek kell bizonyitani, hogy nem vették fel a pénzeket a probléma az, hogy nálam vannak az elismervények. A kis mulatozásról a kiskorú „lányokkal „meg felvételeim vannak.
  • Az már régen volt és be voltam rúgva
  • Nem hiszem, hogy ez egy jó védekezés lenne, de nem akarom én ezeket nyilvánosságra hozni csak azt szeretném, hogy szálljanak le rólunk
  • Azt hiszem ennek semmi akadálya. De mondja nem akar a testvére inkább az Egységes Oroszország színeiben indulni, az mindenkinek jobb lenne?
  • Lehet, hogy mindenkinek igen, de azt hiszen neki nem. Van még valami Alekszej Ivanovics?
  • Nem végeztünk, még egyszer köszönöm, hogy befáradt
  • Kötelességem volt. -mondta Mojse komolyan

Tudta, hogy ezzel nincs vége, a sarokba szorított patkány veszélyes. Már éppen beszállt volna a kocsijában mikor csöngött a mobilja, megnézte nem írta ki a hívót általában ilyenkor nem vette fel, de most igen

  • Kogan
  • Jegorov vagyok Mojse Abramovics ha megkérdezhetem hol van most?
  • Itt az épület előtt mindjárt indulok az irodámba
  • Kocsival gondolom
  • Persze miért?
  • Ne tegye hagyják ott a kocsit és kérem jöjjön mielőbb a Zvezdába ott találkozunk
  • Nem nagyon értem, hogy miért kéne így tennem
  • Ott elmagyarázom rendben?
  • Igen

Jegorov az államügyész helyettese volt, régóta szerepelt a fizetési listájukon, úgyhogy hitt neki. Leintett egy taxit és a Zvezdához ment, a Zvezda névleg kávézó volt a valóságban egy elegáns étterem. Gyakran járt ide, most is megismerték

  • Mojse Abramovics örömmel üdvözöljük ismét nálunk, miben lehetünk a szolgálatára?
  • Az egyik kisteremben kéne egy kétszemélyes asztal, ahol nem zavarnának
  • Természetesen intézkedem
  • Jegorov úr még nem járt itt?
  • Az ügyészre gondol? -kérdezte a terem főnök halkan
  • Igen
  • Ma még nem volt szerencsénk
  • Ha jönne kérem vezessék hozzám
  • Természetesen

Még szinte el sem helyezkedett mikor Jegorov befutott Mojse a székre mutatott

  • Üljön le fújja ki magát! Mi volt ez a furcsa telefon? Jefremov kiadta a kilövési engedélyt rám?
  • Már tudja?
  • Csak találgatok
  • Akkor eltalálta Mojse Abrmovics! Még alig hagyta el az irodát mikor Jefremov telefonált az FSZB. operatív parancsnokának és valóban kiadta a parancsot, hogy tegyék el láb alól, lehetőleg valami közúti balesetnek álcázva
  • Nagy szemét a főnöke, mit mondott az operatív parancsnok?
  • Gondolhatja, hogy nem volt lelkes mondta, hogy ön szinte támadhatatlan nincs olyan bűnöző, aki elvállalná erre azt mondta, hogy akkor csinálják ők, a parancsnok azt mondta, hogy erre írásban kér utasítást.

Utána felhívott engem mert jóban vagyunk és megkérdezte mit tegyen én mondtam várja meg az írásos parancsot.

Most itt tartunk

  • Szép kis történet, de ez a Jefremov el van maradva néhány tíz évvel, akkor talán még ment volna, na mindegy magából rövidesen városi  főügyész lesz, főleg akkor ha reggelre nálam lesz a parancs másolata.
  • Meglesz Mojse Abramovics
  • Akkor remélem van ideje egy jó kis ebédre
  • Természetesen igen
  • Rendben akkor most együnk

Amikor az evés után Jegorov elment Mojse Muratot hívta, nagyon röviden elmondta mi történt. Nemsokára három egyforma terepjáró állt meg a kávézó előtt. Mikor kijött a kávézóból beszállították a kocsiba úgy, hogy még egy nagyon ügyes megfigyelő sem tudta volna megmondani melyikben ül.

Menet közben telefonált az Esti Hírek főszerkesztőjének az újság valójában az övé volt, egy barátja neve alatt.

Szinte egyszerre érkeztek Murat irodájába

  • Micsoda egy szemétláda. -Mondta Murat most mit csinálunk?
  • Most kinyírjuk. -válaszolta Mojse
  • Király kit küldjek rá?
  • Senkit tesó ezt Száva fogja csinálni mutatott a szerkesztőre
  • Miről lenne szó Mojse Abramovics?

Mojse a páncélszekrényhez ment és néhány iratot meg képet vett elő

  • Erről Száva az esti lapban akarom látni főoldalon
  • Durva. -mondta Száva nagyot fog durranni, de ki viszi el a balhét utána?
  • Én, ha lesz, de nem lesz tudom
  • Ez esetben rohanok rengeteg dolog lesz vele
  • Csak csináljátok emelt példányszámot csináljatok nagy kasza lesz
  • Az tuti

Este nyolckor utcán volt a lap a főügyész fényképével fiatal fiúk között, félreérthetetlen helyzetben a szöveg szerint az ügyész úr gyakran fordul meg, az ismert bárban ami még talán megbocsájtható lenne, de soha nem fizet hanem védelmet biztosit a helynek.

Mojse már otthon volt, amikor a polgármester telefonált és meglehetős durva hangon másnap reggel 10 órára magához kérette.

A parancs másolata már reggel kilenckor a kezében volt. A mostani polgármesteri hivatal vagy ahogy azelőtt hívták a városi tanács épülete a város közepén volt nagy még a Sztálini idők stílusában épült épület volt. A polgármesteri iroda az első emeleten volt Mojse gyalog ment fel.

Selepin Ivan Grigorjevics volt a polgármester nagy darab kissé elhízott ember volt. Valamikori katona a rendszerváltozás előtt helyettes, most polgármester nem volt jó hangulatban.

  • Jöjjön be Kogan. - mondta nem túl udvariasan az esti újságot tartotta a kezében, ez a maga műve? Mégis, hogy képzeli, hogy ilyeneket jelentet meg a szaros újságjában? Az én városomban?
  • Magának is jó reggelt Ivan Grigorjevics. Nem tudom észrevette -e a rendszer megváltozott jobb nem lett, de sajtószabadság az van, egyébként Jefremov úr perelhet, ha úgy érzi, hogy rágalmaztuk. Az, hogy ez mennyire az ön városa arról még beszélgetnék.
  • Igaza van elragadtattam magam elnézést Maxim Abramovics, de akkor is miért nem beszéltük meg ezt előtte ahogy emberek közt szokás. Egyáltalán mi ez az egész?
  • Mojse röviden előadta a történetet, de nem beszélt a parancsról.
  • Akkor, ha jól értem Jefremovnak az volt a baja, hogy a bátyja kommunista színekben indul a választásokon
  • Alapvetően igen, és meg akart zsarolni a múltammal, erre mondtam neki, hogy gondolja meg mert nem biztos, hogy jól jön ki a történetből. Abban maradtunk, hogy ő békén hagyja a családomat, én meg hallgatok
  • Nagyszerű Jefremov egy túlbuzgó barom azt tudom, de magáról azt hallottam, hogy megfontolt ember, akkor miért tette közzé?
  • Én is annak tartom magam, de közben változott a helyzet adta át a parancsot a polgármesternek Mojse
  • Ez hihetetlen ezt honnan kapta Jegorovtól a jelenlegi helyettesétől, de ellenőrizze le hívja fel a parancsnokot
  • Meg is teszem! -mondta és kiviharzott a szobából

Mikor egy fél óra múlva visszajött kicsit sápadtabb volt.

  • Mojse Abramovics ugye szólíthatom igy?
  • Természetesen mindenki így hív csak a hatóságoknak vagyok Maxim
  • Nos talán elölről kéne kezdenünk, engem nem érdekel, hogy Szergej indul vagy nem és milyen színekben, itt Szibériában egyébként jó esélye van a kommunistáknak. Biztos tudja, hogy én függetlenként indultam utoljára csak azért, mert az volt jobb a városnak.
  • Hogy őszinte legyek nem foglalkoztam idáig politikával, és a jövőben sem szeretnék.
  • Bölcsen teszi, akkor beszéljünk egy másik dologról. Jefremov erkölcsileg halott ember, kezdeményeztem a hivatalából való eltávolítását. A helyettese Jegorov veszi át a feladatait.
  • Nagyszerű polgármester úr szintén bölcs döntés
  • Gondoltam, hogy tetszeni fog, de engem más dolog érdekel
  • Mi lenne az?
  • Honnan volt magának ez az anyag?
  • Ha teljesen pontos akarok lenni örököltem a sógoromtól, több más hasonlóval együtt, mindketten tudjuk ki volt a sógorom, ezért mondtam, hogy kié a város az nézőpont kérdése
  • Igen tudom ki volt Alekszej a Testvériség vezetője
  •  Igen akkor azt is tudja, hogy most ki a vezető
  • Igen ön Mojse Abramovics
  • A különbség azonban nagy nagyon nagy, én már csak tiszta üzletekkel foglalkozom, adózom és betartom a törvényt. Ugyanakkor a városban rend van, itt nincsenek banda háborúk leszámolások, és ebben nagy szerepe van a Szever Biztonságnak. Ugyanakkor viszonylag jól működik néhány üzem mert a Szever bank támogatja őket.
  • Én már nem foglalkozom olyan dolgokkal, amivel Alekszej foglalkozott. És ez talán meglepi önt, de ez a Testvériség új stratégiája is. Hogy a mi nyelvezetünkkel éljek fehérítjük az üzletet, de viszont lehetőleg nem foglalkozunk politikával.

Azért is mondtam, hogy kié a város az viszonylagos

  • Értem Mojse Abramovics és együttműködést ajánlok önnek
  • Ennek nincs akadálya már Sztálinnal is együtt működött a Testvériség, de mi lenne a feltétele az együttműködésnek?
  • Feltételezem rólam is van anyaga igaz?
  • Feltételezzük
  • Nos az ajánlatom a következő, felajánlom önnek az első helyettesi beosztást a városban, maga meg ide adja az anyagot
  • Röviden elfogadom, hosszabban honnan tudja, hogy nem csinálok róla másolatot?
  • Ugyan Mojse Abramovics mi is figyeljük magát maga elsősorban becsületes ember, a többi csak utána jön.
  • Örülök hogy ez a véleménye, szerintem nem fog csalódni
  • Úgy legyen azt hiszem mára ennyi elég, még sokat fogunk találkozni azt hiszem. Napokon belül megkapja a kinevezését.
  • Előre is köszönöm és viszont látásra.

Innen kezdve már mondhatni olajozottan mentek a dolgok. Szergej megnyerte a körzetét és bekerült a Duma tagjai közé. Mojse polgármester helyettes lett. Nagy házat vett magának a város szélén és oda költöztette a szüleit is. A faházat megtartották Ljonya lakott benne hivatalosan egyedül.

Az akkori időket nézve a Kogan család jól élte át a rendszerváltást, sőt sikeres haszonélvezői lettek. Azt már nem lehet tudni, hogy mindezt a szerencse okozta vagy talán a gének, de a történet szempontjából ennek nincs is jelentősége.

 

Mindeközben Sámson megszokta a meleget. Már egy éve volt az országban, a turista vízumát tanulmányira változtatták. Megtanult héberül, sőt nem is rosszul arabul is. Az egyetemen nagyon jól érezte magát tanársegédi fizetést kapott, bár nem tanított.

Az alkalmazott matematika tanszéken a számitógépekkel vezérelt alkalmazásokkal foglakozott, néhány hozzá hasonló megszállottal együtt. Továbbra is Miskinéknél lakott mert kényelmes volt neki. De már saját maga fizette. Lassan szinte észrevétlenül kezdett pénzt keresni. Az egyetem gyakran dolgozott külső megrendelésre, és ők egyre több ilyet kaptak. Sámson néhány érdekes eszköze sok céget érdeklet.

Elhatározta felveszi az állampolgárságot, miután beadta a kérelmét, kapott egy értesítést egy meghallgatásról. Idegen lévén az országban neki a cím nem, mondott semmit. Miután tudta hol van Miskinéknak sem mutatta meg a levelet.

A megjelölt időpont előtt néhány perccel előbb érkezett, a megjelölt házszám alatt semmi nem jelezte, hogy hová érkezett minden esetre bement a bejáraton, és a recepción megmutatta a levelét. Néhány perc türelmet kértek azzal, hogy lejönnek érte.

Amig várakozott volt ideje körül nézni, észrevette, hogy egyedól csak az itteni dolgozók mehetnek fel a hozzá hasonló vendégek várakoztak amig értük jönnek. Ehhez nem kellett sok idő néhány perc múlva előtte is megállt egy középkorú férfi

  • Kogan úr?
  • Igen
  • Kérem kövesen

Át kellett mennie egy fémkeresős kapun majd egy földszinti tárgyalóba mentek. A férfi az asztalnál lévő székre mutatott.

  • Foglaljon helyet
  • Engedje meg hogy bemutatkozzam Lévi Goldmann vagyok
  • Örvendek engem gondolom ismer! - nézett az asztalon lévő dossziéra Sámson
  • Természetesen igen. -válaszolt mosolyogva a férfi, de azért pontosítsunk, futott végig az adatain
  • Pontosak! -  mondta Sámson
  • Akkor talán vágjunk bele, miért folyamadott állampolgárságért?
  • Röviden mert itt képzelem el továbbiakban az életemet, nem tervezem, hogy visszamenjek Oroszországban
  • És hosszabban?
  • Talán sőt biztos, hogy itt nagyobb lehetőségeim vannak a szakmai fejlődésre, mint bárhol máshol a világon
  • Értem hajlandó lenne katonai szolgálatot teljesíteni, esetleg fegyveresen harcolni az országért?
  • Természetesen
  • Ez azért nem természetes az ön végzettségével már nem kötelező szolgálni
  • Akkor is ne felejtse el, hogy bár új bevándorló vagyok, de azért zsidó hazámnak érzem az országot
  • Őszintének hangzik értékelem
  • Mert őszinte is
  • Jól van lépjünk túl ezen
  • Tudja hol van most?
  • Nem pontosan egy állami hivatalban gondolom, de nem volt kiírva semmi
  • Igaz nincs táblánk ön most a Moszad épületében van, én őrnagyként dolgozom itt. Feltételezem tudja mi a Moszad?
  • Igen tudom olyan, mint nálunk most az FSZB
  • Nem pontosan, de mondjuk, hajlandó lenne nálunk dolgozni?
  • De őrnagy úr én alkalmazott matematikus vagyok
  • Én meg elektromérnök, meglepődne, ha tudná mennyi matematikusunk van
  • Nem lenne ez hálátlanság az egyetemmel? Nagyon sokat segítettek nekem idáig
  • Megnyugtatom nem
  • Jó és mi lenne az ajánlatuk?
  • Nagyon jó! – nevetett az őrnagy igazi orosz zsidó gondolkodás, mennyit adnak?
  • Szerintem ez egy teljesen normális kérdés, és nem is az anyagiakra gondoltam, hanem a fejlődési lehetőségeimre
  • Akkor elnézést megnyugtatom a számitástechnikában az ország legjobb szakemberei itt dolgoznak, és a felszereltségünk magasan a legjobb
  • Értem erre vonatkozott a kérdésem, ez esetben elfogadnám az ajánlatát amennyiben komolyan mondta
  • Természetesen igen, de ennek vannak feltételei, aminek meg kell felelnie, elsősorban egy hathónapos katonai kiképzés, gondolja tudja teljesíteni?
  • Biztos vagyok benne
  • Ennek örülök egy rendes katonai behívót fog kapni, azt kell bemutatnia az egyetemen és ha esetleg mégsem felelne meg vagy meggondolná magát visszamehet az egyetemre.
  • Értem igyekszem megfelelni
  • Rendben Kogan úr akkor rövidesen értesítjük
  • Köszönöm és várom az értesítésüket

Hamarosan meg is kapta. Az egyetemen büszkék voltak, hogy mint állampolgárságot kérelmező bevonul, annak ellenére, hogy végzettsége miatt mentességet kaphatna. Az adott napon elköszönt a háziaktól és egy kisebb csomaggal megjelent a behívóban megadott címen.

A cím egy laktanya volt sokan jöttek behívó paranccsal férfiak nők vegyesen és elég vegyesek voltak kor szerint is a látszólag tizenhat évestől a negyvenévesig. Az emberek egy téren álldogáltak. Időnként megjelent egy teherautó és aki a nevét hallotta annak fel kellett szállni.

Hamarosan az ő neve is elhangzott. A teherautóban még hat ember utazott, de nem szóltak egymáshoz. Igaz nem is lett volna rá idő mert egy olyan tizenöt perc múlva meg is érkeztek, egy laktanyába a város szélén.

Itt egy terepruhás zömök ember fogadta őket:

  • Jó reggelt újoncok én Éli Zvi őrnagy vagyok a kiképző tábor parancsnoka, mi itt nem használunk rangokat, úgyhogy a megszólításom parancsnok. Önök rövidesen egyenruhát és számokat kapnak a szám lesz a nevük a megszólításuk újonc. Érti mindenki, amit mondok?
  • Igen válaszolták
  • Akkor legyenek üdvözölve a Moszad kiképző táborában. A ruhákat az egyes épületben kapják meg. Utána a körletüket a hatos épületben találják.
  • Leléphetnek.

Azért volt egy rövid orvosi vizsgálat is és néhányuk haját levágták.  Utána megkapták a ruháikat Sámson száma a 7898 volt. A hatos épületben már várták őket Egy nagydarab fekete állt az ajtóban a névtáblája szerint Dave Kona kiképző, ennek megfelelően hangos is volt

  • Jöjjenek ne totyogjanak, mint a szaró galamb, már csak magukra várunk

Kiderült ma már több csapat érkezett ők voltak az utolsók, a kiképző valami olyan akcentussal beszélt, hogy Sámson alig értette. Miután elhelyezkedtek a kiképző hangját hallották:

  • Újoncok négyesével sorakozó!

Valamennyien olyan harminc ember kitódult a házból és igyekeztek valamilyen sorokat alkotni. A kiképző egy ideig nézte aztán segített nekik az alacsonyabbak kerültek előre a nagyobbak hátra.

  • Jegyezzék meg a szomszédjaikat ezentúl egy sorakozónál ez az alakzatuk
  • Értik?
  • Igen
  • Akkor oszolj! - mondta majd mikor mindenki elindult volna valahová, megint jött a sorakozó

A harmadik negyedik alkalommal már egész jól ment. Ezután pihenésképpen futottak vagy négy kilométert. Az alapkiképzést itt egyszerűen futkosónak nevezték, három hónapig napi tíz órában hajszolták őket, közben megtanultak szinte minden kézi fegyverrel bánni. Itt nem születtek katona barátságok, az újoncok talán a fáradtság miatt alig beszéltek egymással. Sámson hamar rájött, hogy társai nagy része a szomszédos országokból származó arab. Az újoncok csak az étkezéseknél találkoztak a többi csoporttal Sámson általában egyedül evett, így eléggé meglepődőtt mikor az egyik ebédnél egy gyönyörű szőke lány ált meg az asztalánál:

  • Szia leülhettek? -kérdezte oroszul

Annyira meglepődőtt hogy csak bólintani tudott, már látta a lányt a többi nő között, nem lehetett nem észrevenni mert nagyon szép volt és az egyedüli szőke.

  • Mi van megkukultál te is orosz vagy nem?
  • De igen, csak meglepődtem, nem tudtam, hogy te is meg aztán itt az emberek nem túl barátságosak
  • Ó, velem azok eddig vagy húszan akartak lefektetni
  • Nem mondod
  • Jó tudom, hogy te nem
  • Én csak gyávább vagyok válaszolt nevetve Sámson, na meg nem vagyok az az Adonis ahogy látod

Nem az valóban nem vagy nevetett a lány, egyébként Szveta vagyok Novoszibirszkből

  • Szomszédok voltunk Szamuel vagyok Omszkból, de mindenki Sámsonnak hív gyerekkorom óta

Innen kezdve mindig együtt ebédeltek. Sámsonnak nagyon megnőt a tekintélye, hogy „becsajozta” a szép szőkét

A kiképzők meglepetésére Sámson vékony testalkata ellenére, jól teljesített. A három hónap letelte után jó megjelöléssel minősitették. A további kiképzések egy másik laktanyában voltak, de csak az újoncok körülbelül harmada került ide. Sámson nem kis örömére Szveta köztük volt.

Az új helyen találkozott régi ismerősével Lévi Goldmannal. Itt tízes csoportokba osztották őket az ő csoportjának a vezetője volt Goldmann. Legnagyobb örömére Szveta és még egy lány is ott volt a csoportban.

Goldmann üdvözölte őket

  • Tisztelt Hölgyeim és Uraim gratulálok önök szintet léptek, elvégezték az izraeli hadsereg alapkiképzését, megszerezték a jogot az állampolgárságra. Most választás előtt állnak vagy elhagyják a laktanyát és folytatják eddigi polgári életüket, mint izraeli állampolgárok, vagy folytatják a kiképzést most már, mint a Moszad jelöltjei. Gondolják meg garantáljuk senkinek nem származik hátránya abból, ha most kilép.

Goldmann néhány percig várakozott aztán folytatta

  • Senki!  Rendben akkor üdvözlöm önöket a jelölt képzőn. Itt alapkövetelmény az állampolgárság mert utána esküt kell tenniük. Lépjenek ki, akik még nem állampolgárok

Szvetán és rajta kívül még ketten léptek ki

  • Rendben most menjenek a négyes barakkba ott elhelyezik önöket és megkapják a felszerelést, önök mutatott rájuk Goldmann utána jelentkeznek a parancsnoki épületben.

Itt már sokkal jobb volt az elhelyezésük, kétágyas szobákban laktak. A felszerélésükben is volt már kimenő ruha Sámson azt vette fel, ahogy később látta a többiek is. A parancsnoki épületben egyenként tették le az állampolgársági esküt. Előtte Goldman azt javasolta változtasson nevet, a további előmenetele érdekében, nem volt ellene kifogása, úgyhogy már Smuel Cohen izraeli állampolgárként találkozott az épület előtt Cilja Steinnel azaz Szvetával. Később sokat nevettek azon, hogy Szveta pont az anyja nevét vette fel.

A kiképzés itt már  más volt bár voltak fárasztó gyakorlatok főleg az önvédelmi oktatások alatt. Krav Magát ezt a speciális izraeli küzdő sportot tanulták. Smuel az ügyességgel pótolta az erő hiányát, de Ciljának semmit nem kellett pótolnia a valamikori novoszibirszki teak-wandó bajnoknak egyszerűen nem voltak ellenfele.

A speciális oktatások érdekesek voltak, megfigyelés fejlesztése, és még sok más amire egy ügynöknek szüksége van. Ezekben Sámson nagyon tehetséges volt-

Az utolsó hónapban mindenkinek külön oktatója volt. Smuelnak Goldman. Főleg a megfigyelést a követést és rejtőzést gyakorolták, mindenki tökéletes maszk mesteri kiképzést kapott.

Sámson tehetséges volt a gyakorlatokon, amiket egy közeli kisvárosban tartottak, mindig kiválóan szerepelt. Egyszer olyan jól sikerült öreg elesett arabnak  álcáznia magát, hogy mikor kérte Goldmat az  adott neki őt sékelt. Ezt még évekig emlegették a tanfolyamon.

A tanfolyam végén Goldman magához kérette az irodájába

  • Gratulálok Smuél elvégezte, most már megmondom voltak kétségeim, de ön rácáfolt az előítéleteimre. Odáig már eljutottunk, hogy a Moszadnál szeretne maradni vagy esetleg megváltozott a véleménye?
  • Nem még mindig fenntartom
  • Rendben! Nálunk dolgozni sokféleképpen lehet, a nekünk dolgozók nagy része fedett a külvilág nem tudja, hogy nekünk dolgoznak. Sőt tovább megyek még a Moszadon belül is csak néhány ember tudja. Ahogy én tudom a bátyja azért küldte ide, hogy minél többet megtudjon a gyémánt kereskedelemről, vagy tévedek?
  • Nem, nem téved! - válaszolt csodálkozva Sámson
  • Ne csodálkozzon annyira, ide senki nem kerül véletlenül. Mielőtt felvettük már szinte mindent tudtunk magáról. Később majd meglátja, hogy az információ gyűjtésnek, hány módja van. De térjünk vissza az alapkérdéshez. Mojse ötlete a nyersgyémánt csiszolása vagy tévedek?
  • Nem tényleg ez az alapötlet, könnyen hozzá tud jutni, de mint tudjuk abba a formájában szinte értéktelen
  • Jól mondja, de az ötlet jó majd kifejlesszük. De az igazi szakmája a komputer, ha nem tévedek?
  • Nem jól tudja
  • Azon belül is a különféle technikai alkalmazások, ha nem tévedek?
  • Pontosan
  • Ez is hasznos lehet, sőt számunkra ez a hasznosabb. Nos a javaslatom a következő nekünk fog dolgozni, fedett ügynökként előszőr itt az országban aztán meglátjuk. Közben folyamatosan képezzük én is személyesen, meg mások is. Elfogadható ez önnek?
  • Igen
  • Jó akkor beszéljünk Szvetáról vagy Ciljáról ahogy akarja
  • Sámson felkapta a fejét, ez a magánügyem, erről nincs mit beszélni.
  • Olyan nekünk nincs, mármint magán ügyünk! Ha lenne nem tudnánk végezni a feladatainkat, ez nem azt jelenti, hogy mi valami szerzetesek vagyunk. Nekem is van családom gyerekeim, csak a cégnél tudnak róla, ha kell megvédik őket. Tehát tudunk róla a kérdés csak az hogy ez egy kis kaland, ami felejtös , vagy komolyabb kapcsolat?
  • Inkább az utóbbi remélem
  • Akkor számolni kell vele is, őt is továbbra is képezzük, de talán kicsit más irányba
  • Eddig tud követni?
  • Igyekszem
  • Jó! Akkor beszéljünk a részletekről van nekünk egy részlegünk mi csak varázslóknak hívjuk őket, különféle dolgokat gyártanak nekünk. Azt hiszem a képzése alatt ott kéne dolgoznia, aztán meglátjuk.
  • Meddig tart egy ilyen képzés?
  • Változó néha évekig is eltarthat, meglátjuk. Természetesen elköltözik Miskinéktől kap egy lakást, amit természetesen bérel, de tőlünk. Ezek a kezdetek a többi majd kialakul. Maga az én emberem, utasítást csak tőlem fogadhat el bármilyen probléma esetén hozzám fordul. Érthető voltam?
  • Igen
  • El tudja ezt fogadni?
  • Azt hiszem igen
  • Jó! Akkor javaslok egy tegeződést Smulnak foglak hívni, te meg szólíts Lévinek. Miután nagyon sokszor fogunk találkozni a külvilág számára egy távoli rokonom leszel. Rokonból egy zsidónak általában sok van. -tette hozzá nevetve
  • Szveta a testőröd lesz, és most ne mond, hogy minek neked olyan, mert mindenkinek, aki ott dolgozik van. Később megérted miért, mi folyamatosan háborúban élünk itt egyben nem lehet túlozni az óvatosságban.
  •  Nem laktok együtt és a külvilág számára egyelőre kollegák lesztek aztán meglátjuk. Jó ez igy?
  • Kiváló! - mondta Sámson széles mosollyal.
  • Helyes akkor beindulunk

 

Néhány év múlva.