Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Röfi 6

2020.10.29

Röfi 6 bemutatkozik.

 

Megszokott dolog volt az erdőben, hogy a nagy Koca időnként elbújt az erdő sűrűjében. és kis csíkosoknak adott életet. Most nyolcnak sikerült. Pár napig nem is jöttek elő figyelte ellenőrizte őket, hogy valamennyien életképesek lesznek -e. Miután úgy nézett ki igen a kis csapat előmerészkedett.

 

mese-1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Volt nagy öröm. Az erdő lakók nagy része szerette ezeket a mindig sivalkodó kis csíkosokat. A sivalkodók között volt mesénk hőse is Röfi, lévén, hogy ő volt a hatodik az újonnan születtek közül így lett Rőfi6

Pontosan olyan volt, mint a többiek kicsi csíkos és éhes, nagy energiával harcolt a többiekkel az ételért. Mikor kicsit nagyobbak lettek a Mama beszüntette az etetésüket kényszerből bár, de önellátóak lettek.

Ez annyit jelentett, hogy egyedül kellett megtalálni az ehető rovarokat növényeket, és a megtalált zsákmányt még meg is kellett tudni őrizni a többi éhes rokontól. Röfi6 ügyes kismalac volt és gyorsan fejlődött, és az állandó éhségénél csak a kíváncsisága volt nagyobb.

Már egész kicsi korában eldöntötte, hogy vagy nagy felfedező lesz, vagy az egész erdő ura. Szép tervek egy ilyen kicsi vadmalactól, de ő azt mondogatta magában, hogy nagyra hivatott vagyok akárki meglássa. A valóság az volt, hogy senkit nem nagyon érdekeltek a tervei. A tesók, ha megpróbálta elmondani nekik csak röfögtek, vagy inkább röhögtek, és azt mondták túl sokat agyalsz, inkább egyél!

 

mese2.jpg

 

 

 

 

És bár valahogy így nézett ki

 

 

Ilyennek képzelte magát!

 

 

mese3.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Ebben volt valami az agyalásnál csak enni szeretett jobban, meg felfedezni!

Meg barátkozni mindenkivel a katicabogártól kezdve az őzikéig, persze sikertelenül, vagyis inkább kevés sikerrel ,mert az erdőben is működik a rasszizmus az állatok nagyrésze csak a saját fajtájával barátkozott. De Rőfinek a kedvét ilyen kis csalódásokkal nem lehetett elvenni.

Ő szeretni akart és lehetőleg mindenkit! Jó nem mindenkit, de mindenkit, akit nem lehetett megenni! Mert az evés az első.

Igy alakult ki Röfi első törvénye: Akit nem lehet megenni az a barátunk és szeretjük!

Természetesen rossz törvény volt, de Röfi még kicsi volt, és nem ismert olyan dolgokat, mint ellenség meg veszély, na meg ugye a félelem!

Természetesen neki is voltak ösztönei a váratlan zajokra felugrott és szaladt, mert ezt mondta a belső hang.

Egyre többet hagyta ott a kondát és indult magányos kalandozásokra, pedig a többiek ezt nem igazán szerették.

Ezzel az állandó csavargásoddal még bajt hozol ránk. -mondták

Milyen bajt? Gondolta Röfi és továbbra is felfedezett!

 

  Rőfi barátokat szerez!

Az új és legjobb barátját Szurit is így szerezte. Észrevette a sűrűben zörgő kis valamit. Először megpróbálta megenni, de Szuri összegömbölyödött és tüskéi megszúrták az orrát.

 

mese4.jpg

 

 Szuri kigömbölyödött és kinevette. Mi van kis rokon ismerkedünk a világgal? Most megtanultad engem nem lehet megenni!

Jól van akkor nem eszlek meg de azért barátkozhatunk?

Szuri idősebb volt mint ő, már egy hideget is átélt, vagyis inkább átaludt, mert ők ilyenkor leginkább alszanak.

Nem is egészen világos, hogy kik is ők valójában. Mert manapság sündisznónak hívják őket, pedig semmi közük a disznókhoz, ők kistermetű éjszakai életet élő rovarevők, na de ezt még Szuri se tudta. Ahogy azt sem, hogy a sünök általában magányosan élő állatok.

Mindegy így történt, hogy ez a sok mindent nem tudó két nem rokon összebarátkozott. Ezentúl, ha csak lehetett ketten járták az erdőt. Általában éjszaka mert a nappal mindkettőjük számára félelmetes volt.

Egyik este Szuri megkérdezte:

Szereted te a gilisztát?

Azt, ami a földben van?

Azt hát

Szeretem hol van?

Hol van hát a földben, de tudok egy helyet, ahol sok van elmegyünk oda?

El hát! mondta Röfi és elindultak

Egy idő múlva Szuri megállt. Nem tudok ilyen gyorsan menni, és csörtetsz, mint egy vaddisznó mindent elriasztasz. Na jó bocsánat hiszen az vagy, de menjünk lassabban, és csöndesebben jó?

Megpróbálhatom. És ettől fogva úgy jártak lassan csöndben, mint a sünök. Igy is elérték a céljukat az erdő közepén lévő kis tó partját.

A tópart nagyon tetszett Röfinek rögtön elkezdett dagonyázni az iszapban, hatalmas zajt csapva.

Szuri egy ideig kétségbe esve nézte aztán elment gilisztát keresni. Lesz még gondom ezzel az új baráttal gondolta.

Közben Röfi megelégelte a dagonyát és szorgos földtúrásba kezdett, és tényleg voltak giliszták behabzsolta őket, amikor meglátott egy lassan mászó valamit, nem volt túl nagy úgyhogy gondolkodás nélkül bekapta.

Viszont kemény volt, és Szuri is nagyon kiabált

Köpöd ki azonnal, te szörnyeteg neked tényleg mindent és mindenkit meg kell zabálni

Ő Teki mondta Szuri és óvatosan megfordította a valamit amikor a földre esett

Bocsáss meg neki Teki még nagyon fiatal, nem tud semmit.

Jókor jöttél kicsi Szuri ez a falánk kis vadmalac még megevett volna

Bocsánat mondta Rőfi is, nem tudtam, hogy téged sem lehet megenni, de akkor viszont legyünk barátok én Röfi6 vagyok

Ja gondolom Koca mama új porontya vagy

Te ismered a Mamát

Igen és az ő mamáját is ismertem tudod mi teknősök sokáig élünk, már ha hagynak. -Tette hozzá Teki aki így nézett ki!

mese5.jpg

 

 

 

 

 

Röfi jó kedvét azonban nem volt könnyű elvenni. Vidáman röfögve túrta tovább a földet közben gondolkozott.

Hiába vak is látja nagy dolgokra vagyok hivatott egy nap alatt már két barátom is van, akiket nem tudtam megenni. Ez így nem hangzik valami túl jól mondjuk azt, hogy nem is akartam megenni őket!

Minden esetre ezt a helyet jól megjegyzem, mert jó hely lehet dagonyázni meg sok a giliszta és itt lakik Teki. Most már ideje elbújni valahová és aludni, mert mindjárt világos lesz gondolta és büszkén elvonult.

 

mese6.jpg

 

 

 

 

 

Persze első dolga volt megkeresni a kondát, mert akármilyen nagy felfedező, és nagyra hivatott volt az a belső hang, amit ösztönnek hívnak azt mondta neki velük kell még maradnod.

El kellett viselni a rengeteg kérdést, hogy hol csavarogtál megint, meg hasonlókat. Mikor elmesélte, hogy találkozott Tekivel még a Mama is felkapta a fejét

Szóval a tónál jártál?

Igen jó hely mondta lelkesen

Jó mondta a Mama az igaz csak nem a miénk, oda az őzek meg szarvasok járnak inni és nem szeretik, ha feltúrjuk a földet. Nem találkoztam se őzzel se szarvassal nem is láttam őket pedig csöndben jártam, mint Szuri.

Szóval a kis tüskéssel is találkoztál?

Igen ő a barátom!

Nincs neked elég barátod itt elegen vagyunk nem? -röfögte Mama bosszúsan még bajod lesz ebből a nagy kíváncsiságodból.

Röfi csak hallgatott és ment a kondával

Mert most jött a legjobb, amit nagyon szeretett a csörtetés, amit a Mama vezetett és utána meg az evés, mert a Mama tudta a legjobb helyeket, ahol enni lehetett.

mese7.jpg

 

 

 

 

A nagy csörtetés közben egyszer csak a Mama megállt és jelzett elbújni. Csendben meghúzták magukat a sűrűben, hamarosan zaj hallatszott és olyan nagy állatok jöttek amilyeneket még nem látott.

A királyok súgta oda nekik Mama!

Gyönyörű állatok voltak és csak úgy suhantak át az erdőn nem volt semmi csörtetés, mintha repültek volna.

mese8.jpg

Röfi, ha ismert volna olyan szavakat, hogy elegáns, meg hogy kecses valószínűleg használta volna, de csak annyit mondott, hogy Hú!

Mama is csak annyit mondott róluk, hogy ki kell térni az útjukból, mert bár növényevők és rájuk nem veszélyesek, de sokan vannak és gyorsak eltaposhatják őket.

Röfi természetesen elhatározta, hogy ha alkalom lesz rá szerez egy barátot a királyok közül. Miért, ha egy teknős elfogadta őt akkor minden lehet nem? – gondolta

Közben elérték a céljukat a nagy vadalmafát, aminek az alja tele volt hullott gyümölccsel és ennél jobbat egy kismalac el sem tud képzelni. Egy ideig csak az óriási röfögés és csámcsogás hallatszott, egész addig amig a Mama azt nem mondta futás és eltűnt a sűrűbe.

Helyükre néhány hatalmas vadkan érkezett

mese9.jpg

 

Mama azt mondta: Ezek közt van Apátok, de jobb nem találkozni velük, nem nagyon szeretik az olyan kicsiket, mint ti! Röfi kezdte megtanulni, hogy mi az óvatosság!

Mindegy amúgy is jóllaktak már ideje volt egy csendes helyet keresni az alváshoz. Hátha holnap megint találok egy barátot, gondolta és elaludt.

Röfi tanul!

Mikor felébredt még világos volt, a tesók még aludtak, itt az idő a felfedezésre gondolt. Elindult arrafelé, ahonnan a legtöbb fény jött hamarosan az erdő szélére ért, nem voltak többé bokrok és fák csak egy nagy zöld füves tér a mező. Mert így hívták a területet csak ő még nem tudta, mint ahogy azt sem, hogy ez számára veszélyes hely főleg ilyenkor nappal.

A belső hang is azt mondta ne menj ki! Úgyhogy leült a mező szélére és várt, hátha történik valami. Egyszer csak a fűben meglátott valakit körülbelül akkora volt, mint ő csak hatalmas fülei voltak. A valaki is meglátta őt és megmerevedett, így nézték egymást

 

mese10.jpg

Nem bántlak szólalt meg Rőfi

Biztos válaszolt a valaki félénk hangon

Biztos Röfi6 vagyok és vadmalac

A valaki leült és már nyugodtabban megkérdezte na és mit keresel itt egyedül?

Ti nem csapatban jártok? És nem csak éjjel?

De az igazság szerint igen aludnom kéne, de én felfedezek.

Aztán mit fedezel fel?

Most ezt a nagy sima zöldet fedeztem fel, meg Téged, tényleg te ki vagy?

Ha-Ha felfedezted a mezőt, ez igen, csak hogy ez nem a te területed mert téged később  nem takar el a fű, én egyébként nyúl vagyok a többiek Fürgének hívnak, mert, ha baj van gyorsan tudok menekülni

Milyen baj lehet?

Jaj, te még igazán kicsi vagy és nem túl okos. Sokféle baj lehet jöhet a róka, vagy jöhet a legveszélyesebb az ember.

Ezeket még nem ismerem.

Kis buta nem ismerkedni kell velük, hanem félni tőlük. De őszintén megmondva ti se vagytok jobbak, mikor jöttök nagy röfögve feltúrni a mezőt, leromboljátok az üregeinket, meg mindent amerre csak jártok.

Hm erre soha nem gondoltam!

Sokat kell, még tanulnod az erdőn és mezőn nagyon sokféle állat él, kicsi és nagy szaladnak csúsznak, másznak és repülnek, ilyen az életformájuk. Sokfélék vagyunk! Most már tudod mehetsz tovább „felfedezni „de vigyázz mert járhat erre vadász is!

Az mi?

Jaj, hát az ember kicsi vadmalac, az állatok legnagyobb ellensége.

Kutyával jár és távolról is meg tud ölni!

De miért akar minket megölni?

Jó kérdés, azt hiszem megesz minket.

mese11.jpg

Jegyezd meg ő a legnagyobb veszély az egész erdőben.  Na eleget tanítottalak, most már mennem kell mondta Fürge és elfutott gyors volt azt meg kell hagyni.

Rőfi még üldögélt egy kicsit, mert sok volt ez a tudás neki egyszerre, aztán úgy gondolta igaza lehet a nyúlnak és elindult vissza a sűrűbe.

Megint volt elég gondolkozni valója. Nem tudta még milyen nagy kalandok várnak még rá.

Nyár volt a napok az erdőben is kezdtek melegedni, és hosszabbak is lettek. A környezete is változott, hirtelen több lett a virág a növények növekedésnek indultak, Rőfi valami nagy vidámságot érzett, most már egyre többet mászkált egyedül, és egyre merészebb lett vagy ahogy a nyúl mondta csak buta volt. Még nem tanulta meg a félelmet.

 

mese12.jpg

 

 

 

 

 

Röfi csavargásai közben egy házat pillantott meg, olyan volt, mint egy Van Gogh festmény

mese13.jpg

 

Nagyon tetszett neki, de nem mert közelebb menni csak messziről az erdőből figyelte a házat. Emberek laktak benne ilyen messziről nem is voltak félelmetesek.

 

 

 

Hárman voltak két nagy meg egy kicsi.

mese14.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Egyik ilyen figyelés alkalmával a kicsi egyedül jött ki a házból és elindult Röfi felé. Majd nem messze tőle leült és azt kérdezte, hát te miféle szerzet vagy?

 

mese15.jpg

 

Érdekes módon értette, amit mond ezért válaszolt:

Én nem szerzet vagyok hanem Rőfi6 és vadmalac, és te ki vagy?

Szofi vagyok és gyerek

Szóval nem ember?

Dehogynem kacagott Szofi, hogy te milyen buta vagy ember vagyok csak kicsi

Értem akkor később nagyobb leszel és vadász.

Az biztos nem leszek, mert mi nem vadászunk nem eszünk húst

Az megnyugtató akarsz a barátom lenni?

Akarok de én nem mehetek messzire idáig sem jöhettem volna, de talán idáig máskor is eljöhetek aztán mesélhetsz nekem az erdőről.

Az jó arról már elég sokat tudok mondta Röfi.

Kiáltás hallatszott ez Anya mondta Szofi és szaladt a házfelé.

Igy kezdődött ez a nagyon furcsa barátság Szofi, ha tudott kiszaladt az erdő szélére és leült a fűbe, kisvártatva mikor már látta, hogy biztonságos Röfi is kijött az erdőből és mellé ereszkedett.

Csak üldögéltek egymás mellett és a gondolataikkal beszélgettek. Szofi elmondta, hogy ők itt most nyaralnak mert egyébként a városban laknak, és hogy neki van egy képeskönyve, amiben vannak állatok de olyan, mint Rőfi nincs sajnos pedig hát ugye van mert itt ül mellette.

Rőfi azt mondta, hogy nem tudja mi az a könyv, de ő az biztos, hogy van és Szofi nézze meg, hogy van-e abban a valamiben Teki meg Szuri meg a Nyúl mert ezek is biztos vannak.

Mikor Szofi megkérdezte, hogy azok milyenek Rőfi megpróbálta szavakkal bemutatni őket.

Aztán Szofi hazaszaladt, de otthon nem mesélte el senkinek, hogy egy vadmalaccal üldögélt az erdő szélén, akit Röfinek hívnak és valószínűleg a barátja.

Rőfi se mesélte el senkinek ezeket az üldögéléseket, tudta senki nem hinne neki és azt is tudta, hogy az erdő lakók számára az ember tabu félelmetes valaki, akit kerülni kell menekülni előle és nem barátkozni vele.

De azért találkoztak.

Egyszer Szofi azt mondta, hogy többet nem tud jönni mert visszaköltöznek a városba. Röfi persze ebből csak annyit értett, hogy vége többet nem találkoznak, és szomorúságot érzett. Szofi is biztos érzett valamit, mert most előszőr, és talán utoljára megsimogatta Röfit, aki ezen nagyon- nagyon meglepődőtt. Utána felugrott és visszaszaladt a házba.

Röfi még üldögélt egy kicsit megpróbálta megérteni mi történt vele, aztán visszaballagott a sűrűbe.

Na mi van kismalac vége a barátságnak? Hallott egy hangot fentről, Felnézett, amit nem gyakran csinált látott már madarakat, de nem sok köze volt hozzájuk, de ez, aki hozzászólt másképp nézett ki. Először is nagyobb volt, meg olyan furcsán nézett a nagy szemeivel.

Meg is kérdezte ki vagy te, aki megfigyelsz engem?

mese16.jpg

Én a bagoly vagyok és nem csak téged figyellek, hanem mindenkit az erdőben, azért is tudok mindenről, engem bölcsnek is szoktak hívni, a többiek. Csak te még nagyon fiatal vagy viszont nagyon kíváncsi és ezért itt az ideje, hogy beszélgessünk.

 

Itt vannak például a te nagy barátkozásaid, most utoljára egy embergyerekkel ó nagy Rendező bocsáss meg tudatlan kis gyermekednek. Tudd meg az emberek nem barátkoznak az erdőlakókkal, mint ahogy mi sem barátkozunk velük.

Tudom megértettétek egymást, de az ember gyereke elveszti ezt a tudást, ha nagyobb lesz míg mi ugye most is beszélgettünk pedig én már vagy húsz hideget megéltem már. Figyeld meg te is megváltozol rájössz a magányosság izére, mert ti vadkanok bár a csordával jártok, de magányosok vagytok.

Változni fog a természet is jön az ősz veszélyes időszak amikor a fák és bokrok elvesztik leveleiket nehezebb lesz a rejtőzködés, és jön a vadászidény amikor az ember rátámad az erdő szabad népére. Sokan áldozatul fognak esni, úgyhogy légy óvatos.

Kerüld az embert mert az a te egyetlen ellenséged. Figyeld és kövesd az öregeket, hogy ne csak kíváncsiskodj, hanem tanulj is.

Na most menjél fuss később, ha akarsz megtalálsz valamelyik fán bár mi napközben általában alszunk ahogy neked is kéne.

Röfi elfutott és közben gondolkozott, vajon milyen lesz az az ősz és honnan fog jönni?

Aztán megjött. Megváltozott a levelek színe kezdtek lehullani a fáról és a mindent eltakaró sűrű is kezdett ritkulni azt is észrevette, hogy ő maga is nagyobb lett.

mese18.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Az is kiderült számára, hogy ő bizony fiú vagyis inkább kan és olyan lesz akitől egyszer majd félni kell. Túlélte a vadászatot és megtanult félni az emberektől.

 

mese19.jpg

 

 

 

 

 

Aztán tél lett hideg és éhezős.  És mire eljött a tavasz Röfi felnőt komoly vadkan lett akinek hirtelen egyéb gondolatai támadtak, de ezeket már nem mesélte el senkinek , mert komolytalan dolognak tartotta egy vadkantól.

mese21.jpg