Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

NER

2019.04.21

A legnagyobb hazugság NER!

 

Miután a mai napig ebben a rendszerben élünk próbáljuk megfogalmazni a lényegét, ideológiáját, céljait. Nem könnyű feladat, én is csak a hályogkovács bátorságára hivatkozhatom, hiszen sem történész, sem politológus nem vagyok, csak egy ebben a rendszerben élő öreg ember. Ezt a kis összefoglalót a teljesség igénye nélkül szubjektíven főleg magamnak, és gyerekeimnek írom. Talán lesz türelmük és elolvassák

 

Orbán Viktor miniszterelnök illetve a kormánya szerint a 2010. áprilisi országgyűlési választásokon új társadalmi szerződés köttetett, amellyel egy új rendszer megalapításáról döntöttek. Ennek a rendszernek az elnevezése a Nemzeti Együttműködés Rendszere.[1]

Orbán Viktor a 2010. áprilisi országgyűlési választásoknak a Fidesz-KDNP pártszövetség által nagy többséggel megnyert második fordulója után jelentette be a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megszületését.[2] 2010. június 14-én az Országgyűléssel „»Legyen béke, szabadság és egyetértés.«” kezdetű politikai nyilatkozatot (Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata) fogadtatták el,[3] melyet csak a kormánypártok szavaztak meg. Az kormányhatározat alapján a nyilatkozat szövegét minden államigazgatási épületben ki kell függeszteni, a többi hatalmi ág képviselőitől pedig kérik, hogy az általuk használt épületekben is tegyék ezt meg.

 Milyen volt a rendszer alakulásakor? Nehéz kimondani, de demokratikusan megválasztott. Az ellenzék kudarcot vallott és elkezdődött a felelősök keresése.

Orbán Viktor a frissen megválasztott miniszterelnök szerint a választásokon egy új társadalmi szerződés köttetett a Fidesz és a választók között, és ennek a szerződésnek  következménye az átmenet zavaros időszakát lezáró új rendszer, amit ő Nemzeti Együttműködési Rendszernek nevezett el.

A NER-nek két fontos dokumentuma volt: a Magyar Országgyűlésben 2010. május 29-én elfogadott Nemzeti Együttműködés Programja, amely ilyen gondolatokkal indult, részletek Orbán Viktor beszédéből

…..A magyarok gyökeres és alapvető változást akarnak az élet minden területén. Nem pusztán módosításra, kiigazításra adtak felhatalmazást, hanem arra, hogy a nemzeti együttműködés erejével új politikai, gazdasági és társadalmi rendszer t alkossunk, amely az élet minden területén új szabályokra épül.

Az új társadalmi szerződés most, a 2010-es országgyűlési választásokon megköttetett. Azzal bízták meg a törvényhozást, hogy a következő négy évben alkossa meg az ország új alkotmányát. Az alkotmányos demokráciák lényege, hogy a hatalmat a nép gyakorolja. 2010 áprilisában ennek megfelelően a magyar választók éltek a hatalomgyakorlás jogával és határozott, egyértelmű döntést hoztak: szülessen az átmeneti korszak helyén, az új társadalmi szerződés szellemében egy új, a nemzeti együttműködésen alapuló rendszer. Az alkotmányos demokráciákban a nép választott képviselők révén gyakorolja a hatalmat. Mivel az átmenet idején nem született nemzeti egységet kifejez ő társadalmi szerződés, az elmúlt nyolc évben megtörténhetett, hogy a kormány nyílta n szembefordult a közakarattal, következmények nélkül visszaélt a ráruházott hatalommal. Az új társadalmi szerződést forradalmi erőjű nemzeti egység alkotta meg, amely a magyar nemzet közakaratát fejezi ki.

 

Itt már meghatározzák az államformát „alkotmányos demokrácia „egy pici hibával az új alkotmányt a győztesek alkották, és messze nem volt benne konszenzus az ellenzékkel.

Itt hallunk először a forradalmi erejű nemzeti egységről népszerűen a fülke forradalomról. Az ellenzék megosztott és béna nem veszi észre a készülő tragédiát. Orbán bemondta a csodaszót „Nemzeti „ezentúl minden kritika nemzetellenes vagy hazaáruló.

Orbán elkezdi megvalósítani a tervét az ország belső megszállását. Ehhez a fegyver a Nemzeti Ügyek kormánya. A hatalom megvan innen kezdve el lehet felejteni az ígéreteit. Ahogy maga Orbán mondta „ne azt nézzék mit mondok, hanem hogy mit teszek”. Igen azt néztük lett is csodálkozás.

Jött a magány nyugdíj pénztárak lenyúlása, amit a lakosság lehet mondani szó nélkül fogadott. Jött a média törvény ez ellen már tüntettek, és az EU is berzenkedett. Aztán jött a többi:

 Az egykulcsos adórendszer hatása: az átlagkeresők vagy az alatti jövedelemben részesülők – különösen azok, akik nem vagy csak korlátozottan tudtak családi adókedvezményt igénybe venni – 2011 elején azt tapasztalták, hogy az új adójogi szabályok miatt csökkent a nettó jövedelmük. A kormányzat által előírt elvárt béremelés csak annyibban enyhített a helyzeten, hogy e személyek jó esetben kaptak kompenzációt a nettó jövedelmük elmaradására, de reálbéremelést már nem feltétlenül kaptak a munkáltatójuktól. Ugyanakkor az is kiderült, hogy az átlag felettieket jutalmazta az új adórendszer, ez viszont a társadalmi igazságosságot sértette sokakban. A Fidesz népszerűségének erőteljesebb csökkenése pont 2011 első hónapjaiban indult meg.

 A nyugdíjrendszer, ezen belül a rokkantnyugdíjak, illetve a szolgálati nyugdíjak átalakítása: bár övezte egyetértés azt a Fidesz-gondolatot, hogy a nyugdíjrendszer anomáliáival valamit kezdeni kell, de a reform stílusa (visszamenőleges hatállyal szűnt meg a szolgálati nyugdíj, kész helyzet elé állítva sok embert) sok választót ellenérzéssel töltött el. A rokkantnyugdíjasokat meglepetészszerűen érte, hogy mivel eddigi nyugdíjukat támogatássá keresztelték át, megszűntek azon utazási kedvezményeik is, amelyeket korábban nyugdíjban részesülőként kaptak meg.

Az elmúlt két évben nem javult az életszínvonal, Ferge Zsuzsa szerint a szegények, illetve a létminimum környékén élők létszáma immáron kb. négymillió fő. A reálkeresetek csökkentek, amelynek fő oka a felgyorsuló infláció. A versenyszféra foglalkoztatottságában sem látszik javulás. A rekordméretű 27%-os ÁFA pedig tovább sújtotta az alacsonyabb jövedelemből élőket.

A szociális ellátások megkurtítása: a munkanélküli segély rendkívüli mértékben való lerövidítése, most már csak három hónapra jár álláskeresési támogatás. A szociális segélyt egyre inkább feltételekhez köti az állam, lásd a közmunka-kötelezettség előírását, amely viszont alatta marad még a 93 ezer forintosos minimálbérnek is.

 A köztisztviselők (kormánytisztviselők) könnyített elbocsátása: jól mutatja a Fidesznek az államapparátus teljesítményével való elégedetlenségét, hogy még fel sem állt az új Orbán-kormány, de már akkor megszavazta a parlament, hogy a minisztériumi köztisztviselőket indoklás nélkül el lehessen távolítani az állásukból. Az Alkotmánybíróság közbelépése miatt az indoklás nélküli felmentésről le kellett mondani, de a szabályozás lényege nem változott: a korábbihoz képest sokkal könnyebben fel lehet menteni a közszolgálatban dolgozókat, például a bizalomvesztés jogcímén. A nagy hatáskörű megyei kormányhivatalok élére politikusok kerültek, akiknek jóindulatától jelentős mértékben függ beosztottjainak állása, puszta megélhetése. Mindez aligha járult hozzá a jó légkörhöz a közigazgatásban, csökkentheti a teljesítményt, és erősíti a kontraszelekciót.

Bizonytalanság a közigazgatásban: A kormány pozitív megítélését az sem segíti a közigazgatási alkalmazottak körében, hogy az előző két évben sem volt béremelés, sőt a járási hivatalok felállítása miatt újabb átszervezés lesz. Elképzelhető, hogy újabb több ezer fős létszámleépítésre kerül sor, fokozva a bizonytalanság érzetét az ott dolgozókban.

 Bizonytalanság a közoktatásban is: a pedagógusok az elmúlt két évben szintén nem részesültek béremelésben, jövedelmük vásárlóértéke tovább csökkent. Az iskolák 2013. januártól esedékes állami fenntartásba vétele is számos izgalommal jár: pl. leváltja -e az állam az eddigi iskolaigazgatókat, és kiket tesz a helyébe? Az új életpályamodell kilátásba helyez ugyan béremelést a tanároknak, de ennek az egész napos kötelező iskolában tartózkodás miatt a túlórák megszüntetése és elbocsátás lehet az ára. (Időközben elhalasztották az életpályamodell bevezetését is!)

Az új Munka törvénykönyve is inkább ártott a kormány megítélésének a versenyszférában foglalkoztatottak körében, mert több szabálya – még ha az eredeti tervekhez képest enyhített formában is – a munkaadóknak kedvez. Nekik július 1-jétől kevesebb pénzt kell műszakpótlékokra kiadni, ez viszont értelemszerűen kedvezőtlen az érintett munkavállalónak. Szigorodtak a munkavállalókra vonatkozó kártérítési szabályok, és a próbaidőt akár hat hónapra is ki lehet terjeszteni, igaz, ehhez a szakszervezet és a munkaadó között megkötött kollektív szerződés szükséges.

A Fideszhez közeli gazdasági csoportok (pl. a Nyerges és Simicska vezette cégek) látványos térnyerése a közbeszerzésekben vagy az állami földbérleti pályázatokban. Itt nemcsak az a probléma, hogy a pályázatokon nem nyertes személyeket sérti ez a folyamat, hanem az a percepció alakult ki a Fidesz vezetéséről, hogy a hozzá közel állókat állami segédlettel juttatja előnyös üzlethez. A következő választási kampányban az ellenzék egyik eszköze lehet a Fidesz korruptnak történő beállítása.

 Az alkotmányjogi rendszer olyan átalakítása, amelyben a Fidesz-kormánynak alig kell az államhatalmon belül ellenállással szembe ütköznie. Az Alkotmánybíróság hatáskörének 2010-es szinte puccsszerű csökkentése nem vitt ugyan százezreket az utcára, de még a jobboldali-konzervatív értelmiség egy részében is visszatetszést keltett.

Az egészségügy átalakítása: a kórházak állami kezelésbe vétele, a betegutak újra szabályozása itt is számos bizonytalanságot okozott. Bár némi béremelést sikerült megvalósítania a kormányzatnak, de ez nem terjedt ki az egészségügy valamennyi dolgozójára, és az orvosok külföldre vándorlásának sem sikerült még gátat vetni.

A sorozatos külpolitikai összeütközések hozadéka ma még alig látszik, ellenben érveket ad azok számára, akik szerint „Magyarország eltávolodott Európától”.

2010 után a kutatók szerint a gazdasági elit egyharmada cserélődött le. Az addig egyre zártabb felsőosztályba újra be lehetett kerülni, csak éppen ez nem pusztán az adott szereplő teljesítményével, hanem az új politikai vezetéshez való viszonyával állt összefüggésben. Egyes politikai döntések néhány szereplőt elsüllyesztettek, másokat helyzetbe hoztak. Mind több gazdasági szereplő sorolt be a kormány mögé, és jelent meg a politikai térben, még ha ezt nem is mindenki vállalta nyilvánosan. Mivel a gazdaság finanszírozásában a legnagyobb szeletet a politika által szétosztott uniós források jelentik, nem igazán várható el, hogy a gazdasági szereplők ne akarjanak „közel kerülni” a politikához, döntési fórumokhoz. Ez már demokráciaelméleti problémákat is felvet, hiszen a választók kevésbé tudják ellenőrizni, milyen szempontok alapján osztják el azokat a forrásokat, amelyek az ország felzárkózását, így saját életminőségük javulását lennének hivatottak segíteni. ez pedig legalább olyan fontos kérdés, mint a választási rendszer kialakítása.

Minden modern demokratikus jogállam működésének alapvető feltétele, hogy a választópolgárok meghatározott időközönként, megfelelően szabályozott körülmények között dönthessenek arról, hogy kik gyakorolják az állami főhatalmat. A választás a demokratikus intézményrendszer működtetéséhez elengedhetetlen eszköz.

2011. december 23-án 256 igen, 36 nem szavazattal fogadta el a Parlament az országgyűlési képviselők választásáról szóló új törvényt. Az új jogszabály értelmében az Országgyűlés létszáma 386-ról 199 főre csökken, és továbbra is két szavazatos, vegyes többségi választási rendszere van Magyarországnak. Az új választási rendszerben azonban az eddigi három helyett csak két ágon lehet mandátumot szerezni: 93 képviselőt arányos listás választási rendszerben választanak, úgy, hogy az egyéni választókerületi ág töredékszavazatait is beszámítják, 106 képviselőt pedig egyfordulós, relatív többségi rendszerben választanak meg. Ezzel kismértékben, 46 százalékról 53 százalékra változik a többségi ágon választott képviselők arány, ugyanakkor alapjog is.

Az új állampolgársági törvény és az új választási törvény a politikai rendszer olyan kiigazítását jelentették, mellyel a külhoni magyarok is a politikai közösség részévé váltak. Az Alaptörvény nem tette a választójog feltételévé az állandó magyarországi lakhelyet, ezzel pedig lehetővé tette, hogy azok a magyar állampolgárok is élhessenek választójogukkal, akik nem Magyarországon élnek.

Ilyen előzmények kormányzási hibák után azt hinnénk a Fidesz támogatottsága csökken, de nem három év elég volt, hogy kialakuljon a rajongó tábor. Az ellenzék egymással hadakozik és egyre lejjebb küzdi magát.  A lakosság fiatalabb és mobilabb része erre a lábával szavazott és elment az országból félmillió ember. Jó volt ez a hatalmon lévőknek? Igen! Megszűnt a munkanélküliség, eltűnt félmillió valószínűleg ellenzéki szavazó, aki euró milliárdokat utal haza családtagjai támogatására.

 A 2014-es volt az első olyan rendszerváltás utáni országgyűlési választás, amely csak egyfordulós. Az Országgyűlés létszámát 386-ról 199-re csökkentették, de a választási rendszer továbbra is vegyes rendszerű: 106 képviselő egyéni választókerületben (OEVK) relatív többséggel kerül megválasztásra, 93 képviselő pedig párt,- illetve (újdonságként) nemzetiségi listán kerül be a parlamentbe arányos rendszerben, kiegészítve a szavazatszámot a töredékszavazatokkal.

A kormánypártok 66, 8% át értek el, míg az ellenzékiek 33,2%-t. Ismét kétharmados győzelem. És ehhez elég volt a magyar társadalomnak egy mondat: Folytatjuk. Ez volt a kormányzópárt ígérete és elég volt.  A frissen megválasztott miniszterelnök az Országgyűlésben ezt mondta:

Kiindulópontom az volt, hogy a magyar választók másodszor döntöttek az egység mellett, és másodszor adtak kivételesen nagy felhatalmazást ugyanannak a politikai irányzatnak. Magyarország kormányának tehát egy egységes és erős nemzetet kell vezetnie azon az úton, amelyen négy éve elindult. Az április 6-án kinyilvánított közakarat szerint az országnak tartania kell az előző ciklusban kitűzött markáns és határozott irányt. Célunk az, hogy a most megalakuló kormány néppárti kormány legyen, és néppárti kormányzást folytasson. Ez több, mint a demokrácia szabályainak betartása. 

Aminek mármint a demokráciának a leépítése nem is titkolt célja volt.

Ráadásul hosszú idő után először mondhatjuk el, hogy ez a kormány az egész magyar nemzetet képviseli, mivel nemcsak az anyaországi, hanem a Kárpát-medencében és azon kívül élő magyar emberektől is kapott felhatalmazását. 

Az előző négy év a nagy és bátor gondolatok időszaka volt. Pénzkapitalizmus helyett munkaalapú gazdaság. Széttagoltság helyett állampolgárság és nemzetegyesítés. Liberális politikai rendszer helyett nemzeti politikai rendszer. Értékközömbösség helyett a keresztény kultúra visszahelyezése jogaiba. Liberális közerkölcs helyett az emberi méltóság feltétlen tisztelete.

Új fogalmak kerültek előtérben az eddig is folyamatosan sulykolt nemzeti. Az előző politikai rendszer sok minden volt, de liberális és értékközömbös nem. Ekkor kezdődött a kereszténység védelmének a hangsúlyozása.

A Miniszterelnökség a kormányzat idegközpontja. A kormánnyal szembeni támadások gyakorisága és ereje számomra az ő eredményes munkájának bizonyítéka lesz. Sőt, már most is az. Akkor fognánk gyanút, ha a támadások alábbhagynának. Ráadásul azt is tudja mindenki, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszterre irányított ólmot és vasat valójában a miniszterelnöknek szánják. Nincs okunk sem meglepődni, sem neheztelni, hiszen tudjuk, ez a politikai élet Magyarországon természetessé vált rendje.

Világos ugye, eredménytelenül támadó ellenzék, amelynek fő ellensége a kormányfő maga. A valóságban folytatódik a program cél a hatalom teljes megszerzése. Új vezérelvek vannak kialakulóban. A polgár helyett már nép van és a civil szerveződés már ellenség.

Az ellenzék az újabb vereség után most már valóban romokban. És bár a kormány népszerűsége nem nő Orbán részére megszületik a csodafegyver.

2015. a migrációs válság éve. A vártalan migrációs hullámot az EU nem tudja elég gyorsan kezelni és néhány ország vezetője ezt kihasználja. A török Erdogan mint zsarolási fegyvert használja a menekülteket, és Orbán, aki ettől kezdve Európa megmentőjeként tetszeleg.

Elindul a bevándorlásellenes uszítás plakátháború, megvan az új ellenség a „migráncs” akitől senki más nem tudja megmenteni az országot csak Orbán. Aki csak egy kicsi emberséget is tanúsít a menekültekkel szemben az migráns simogató. Orbán Finkelstein receptjét használja az országban, nem kell nekik adni semmit adjál nekik ellenséget, akit gyűlölni lehet.

Az ellenség Soros György, aki a hazai propaganda szerint szervezetei és a Nyitott Társadalom alapítvány segítségével tönkre akarja tenni Magyarországot és Europát. Jól választott Finkelstein?

Kiválóan az ellenség gazdag zsidó spekuláns. Régi jelszavak ezek azt mondhatnánk elavultak, de nálunk jó termőtalajra találtak. A Nyitott Társadalom által támogatott civil szervezetek is üldözendők. Orbán még emlékszik már a polgári körökre, nincs szüksége igy szerveződő ellenzékre.

Mert bár szabadságjogok őrzői az állami intézmények mellett a civil szervezetek, melyek Magyarországon az utóbbi időben nyílt támadás alá kerültek. Orbán Tusnádfürdőn is elmondta: szerinte „itt nem civilekkel állunk szemben, hanem külföldi érdekkörök által fizetett politikai aktivistákkal, ezért nagyon helyes, hogy felállt a magyar parlamentben egy olyan bizottság, amely a külföldi befolyásszerzésnek a folyamatos figyelésével, nyilvántartásával és nyilvánosságra hozatalával foglalkozik”. Ez a retorika szinte szó szerint a putyini Oroszországot idézi, ahol a külföldről származó pénzekből is gazdálkodó szervezetek képviselőinek törvény írja elő, hogy megszólalásaikban jelezzék: „külföldi ügynökök”.

Egyébként az ellenzék sehogy sem szerveződik inkább osztódik, de egyetlen ellenzéki párt vagy szervezet sem tud használható választ adni a bevándorlásra.

A civilek tüntetnek, de felkérik a pártokat ne vegyenek részt, mert ők politikamentesek. Az orbáni rendszerben félelmetes naivság kell egy ilyen gondolathoz. A hatalom szemében mindenki, aki nem támogatja ellenség.

Itt már nincs a Kádár féle megosztás, hogy aki nincs ellenünk az velünk van. Orbán másként gondolkozik- Aki nincs velünk az nincs is.

Az ellenzék erre a propagandára nem tud válaszolni. Legyünk őszinték nem is lenne hol mert olyan erős a kormány médiája. A DK próbálkozik, de hamar földbe döngölik. Az MSZP hallgat a Jobbik támogatja az idegen gyűlöletet mert szerintük a Fidesz az ő kottájukból játszik, és ez egy kicsit igaz is.

Már nem jönnek menekültek, de a propaganda marad.

Jön az új szlogen:

Illiberális államot építünk – mondta Orbán Viktor Tusnádfürdőn. Szerinte a magyar polgárok azt várják el a magyar vezetőktől, hogy dolgozzák ki azt az új magyar államszerveződést, amely a liberális demokrácia korszaka után ismét versenyképessé teszi a magyar közösséget. Példaként nem nyugati, nem liberális és szerinte mégis sikeres országokat emelt ki: szóba került Kína, India, Törökország és Oroszország is.

Ezt aztán vagy egy évig csócsálják szakértik vitatják , míg közben szerintem Orbán mosolyog, és tovább lopja a vagyont.

Magyarországon a fékek és ellensúlyok rendszerének szétzilálása következtében a kormányt kontrollálni hivatott állami szereplők nem vagy elégtelenül látják el a feladataikat. A kormány, a hatalmát ellenőrizni hivatott intézmények jelentős meggyengítésével a maga számára teremtett cselekvési szabadságot arra használja, hogy a politikai elit és a holdudvarába tartozó kiváltságos csoportok tagjainak jogszabályi eszközökkel, mások rovására vagyoni és gazdasági előnyöket nyújtson. Ennek a folyamatnak az is részét képezi, hogy a kormány, jogi úton, a közpénzt a kedvezményezettek magánpénzévé alakítja. Ezt a folyamatot nevezzük a korrupció rendszerszintűvé válásának. A rendszerszintű korrupció egyik sajátossága az, hogy a korrupt döntések a jogszabályokban jelennek meg vagy azokat a jogszabályok kifejezetten lehetővé teszik. Mivel a hatalom legalizálja a korrupciót, a korrupt tartalmú tranzakciók formálisan megfelelnek a jogi előírásoknak. A Transparency International Magyarország e folyamatok láttán annak veszélyére figyelmeztetett, hogy Magyarországon bekövetkezhet a közhatalom befolyásos érdekcsoportok általi foglyul ejtése. A figyelmeztetés helyesnek bizonyult, tényként leszögezhetjük, hogy Magyarországon az államhatalmat a politikai elit és az ennek holdudvarában elhelyezkedő gazdasági szereplők fogva tartják.

 

 

Sokat beszéltek róla, hogy milyen rendszerre hasonlít a NER? Kit másol Orbán? Nem nehéz párhuzamokat találni, akár a weimari rendszerrel akár magával a hitlerájjal. Egy biztos Orbán nem másol, nincsenek ideológiai céljai, csak pragmatikus céljai vannak a legfontosabb a hatalom megtartása. Ennek van alávetve minden. Hangsúlyozom minden az erőszakszervezetek a különféle magánhadseregek /biztonsági cégek Pintér vezetése alatt/.Legyen világos Orbán tudja , hogy számára a bukás most már nem azt jelenti , hogy esetleg négy évig újra ellenzékben lesz .Ezért mindent akár az erőszakot is be fogja vetni a hatalom megtartása érdekében.

Beszélhetünk -e 2014 után demokráciáról?  Ha akarjuk igen mert demokratikusan választották meg a Fideszt? Igen! Megszavazta az ellenzék az új választási törvényt? Nagyrészük igen.

Valóságban már egy ember irányítja az országot Orbán Viktor. Hogy mennyire Orbán akarata vezeti az országot arra jó példa az alig öt évi regnálás után bekövetkezett „G” nap.  Egy addig barát tűzhöz közelálló ember teljes kirekesztését elüldözését okozta egy rosszul megfogalmazott mondat, amit Simicska, aki azt hitte hatalma van nem akart sem helyesbíteni sem visszavonni.

Orbán megmutatta, hogy neki senki nem mondhat ellent, senkire nincs szüksége, és bárkiből, még egy abszolút ismeretlen gyerekkori szomszédból is csinálhat királyt, ha úgy akarja. Megmutatta azt is, hogy az ő köreiben a feltétlen hűség elvárás amiért nem jár jutalom, viszont aki szerinte ellenség az meg lesz semmisítve, vagy legalábbis félre lesz téve.

Az önkormányzati választások eredményeképpen 624 helyen lett Fideszes vezetés. Ha csak a térkére nézett valaki látta, hogy a teljes országot lefedték. Ne felejtsük el, hogy az itt nyert polgármesterek nagy része a választások előtt hűségesküt tett Orbánnak. Ezek a polgármesterek olyan hatalmi hálót alakítottak ki, amely alkalmas volt bármilyen választás megszervezésére. Ők osztották a közmunkát, ők szervezték a földárveréseket. A fogva tartott kormány pedig utalta a pénzt, annak, aki Orbán szerint megérdemelte.

Aláírták a paksi szerződést, ez volt az, ami miatt állítólag Orbán összeveszett Simicskával.

A szerződés lényege egy 10 milliárd Eurós hitel, amivel az építést finanszíroznák. Orbán szerint az évszázad üzlete kötetet. 2017 februárjában Putyin Budapestre látogat.Aláírta ezt a szerződést egy olyan kormány aki másról se beszélt csak a nemzeti  függetlenségről, szabadságról.

Igy beszélt Orbán 2017 februárjában:

Meghirdettük, és hét év verejtékes munkájával felépítettük a saját magyar politikai és gazdasági rendszerünket, a mi testünkre szabott, a mi ízlésünk szerint való, a mi hagyományainkból, a mi ösztönvilágunkból és a mi észjárásunkból kikovácsolt magyar modellt, a nemzeti együttműködés rendszerét. Nemzeti, mert belőlünk fakad. Együttműködés, mert nem egymás kárára, hanem egymást segítve akarunk boldogulni. És rendszer, mert alapját, falait, tetőzetét, részelemeit és alkatrészeit a logika és a józan ész szabályai fogják össze, ácsolata pedig a gazdaság és a történelem vastörvényei szerint készült. Ezért kell ragaszkodnunk ahhoz, hogy az adócsökkentéseknek és a béremeléseknek mindig a versenyképes magyar gazdaság legyen a vasfedezete. A magyar modell kötőanyaga a bátorság, amely nélkül semmilyen politikai építmény nem állhat fent, különösen nem itt, a huzatos Kárpát-medencében. Bátran újra kellett húzni a politika és a gazdaság közötti határokat, az állam és a piac közötti határokat, a bevált és az új ötletek közötti határokat is. Mindezt úgy, hogy közben az ország stabilitása egy pillanatra sem inoghatott meg. A politika stabilitása különösen válságos időkben minden mást felülíró parancsolat. Amikor a XX. század során különösen a válságokban vezetőink csődöt mondtak, képtelenné váltak az ország vezetésére és irányítására, akkor védtelenné váltunk ellenségeinkkel és rosszakaróinkkal szemben. Nagy lecke ez. A következmény országvesztés, alávetettség és nyomor lett. A politikai stabilitás elvesztése olyan luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak, és nem is fog bekövetkezni, amíg mi állhatunk a kormányrúdnál…….

 Egyre több országban így nálunk is – ráadásul választás is lesz 2018-ban – gondot okoz, hogy titokban, külföldi pénzekkel akarják befolyásolni a magyar politikát. Azt hiszem, már éppen elégszer bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk dönteni a saját sorsunkról. Az tehát a kérdés, engedünk-e az átláthatatlan külföldi befolyásolási kísérleteknek? Itt nem a civil szervezetekről van szó, akik valamely fontos ügyet akarnak sikerre vinni. Itt nemzetközi szervezetek fizetett aktivistáiról és magyarországi irodáiról van szó. Teszünk-e valamit legalább az átláthatóság és a megismerhetőség érdekében? Azt is tudnunk kell, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy itt nagytestű ragadozók úszkálnak a vízben. Ez itt Soros György határokon átnyúló birodalma, rengeteg pénzzel és nemzetközi nehéztüzérséggel. Mégis úgy érzem, azzal betelt a pohár, hogy a népszavazáson kinyilvánított népakarat ellenében Soros György szervezetei egyfolytában azon dolgoznak, hogy százezerszám szállítsák Európába a migránsokat, azon dolgoznak, hogy letérítsék a magyar országgyűlést és a magyar kormányt az emberek által kijelölt útvonalról. 

Ezek már a nyilvánvaló paranoia hangjai. Ennek ellenére a Fidesz megnyeri a 2018-s választást is. Igaz ehhez már kellett, hogy félmillió külföldön dolgozó magyar ne szavazhasson, de legalább annyi határainkon kívül élő igen. Kellett az egykézben lévő média és kellettek a főleg a vidéki megzsarolt, el butított szavazók is. És jól jött a rettenetes ellenzék is. Az öt százalékos kormányváltó pártok és hasonlóak.

A választási győzelem után tartott beszédekben már nem hallunk a NER .-ről semmit. Megszületik a Vezér és vele visszajön a történelemből már ismert nemzeti gondolat.

Ahogy a Vezér mondta: Nem azért csináljuk a politikát, hogy divatos eszméknek szolgáljunk, hanem azért, hogy a magyarság fennmaradjon.

Sokan próbálták kitalálni, hogy milyen elvek ideológiák mellett kormányoz Orbán most megmondta. Nincsenek ideológiák célok vannak. Olyan, mint bármelyik diktátor csak célok annak elvek nincsenek. A fő cél a hatalom megtartása minden áron.

De a Vezér magasabbra tőr az ország már megvan az ellenzék a porban, Európai szerepet álmodik magának. És bár eddig csak a politikai zsenialitásáról, hatalmas intelligenciájáról hallottunk, most mintha tévedett volna. Az itthoni hozsannázás, nem hallatszik Brüsszelig, a kivont karddal való hadakozást meg kinevetik, és gyorsan büntetik.

Van valami paradox szépsége annak, hogy foggal körömmel küzdenek azért, hogy minél több képviselőt juttassanak egy olyan Parlamentben, aki ellen harcolnak. A harcostársak pedig mintha nem sietnének annyira.

Ez persze minket kicsit sem vigasztal az Unió világossá tette, hogy nem az ő feladata Orbán leváltása, vagy megfékezése. Itt marad nekünk a paranoiás Vezér, aki messzi országokban keres támogatókat hagymázos terveihez.

Közben az ország kiskirályok Mészáros Csányi Garancsi uralma alá kerül.

Ennyi volt szubjektív , nem teljes , de belefáradtam!