Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Muter!

2016.03.17

Ma lennél 96 éves, de azt hiszem ezt már tényleg nem szeretted volna. Kilenc éve, hogy itt hagytál minket, de én még mindig szoktam beszélgetni Veled ne bízd el magad a Faterral is.

Nem volt egy szerencsés korszak, amiben éltél nem igazán illett hozzád viszonyulásodat a helyzethez egy nálunk lakó kis vidéki lány határozta meg a legjobban, aki nagyságos elvtársnőnek szólított. Volt benned valami igazi von Horn mindig is úrinő maradtál még akkor is, ha sosem adatott meg igazán annak lenni. Ha van valami kis intelligenciánk az biztos, hogy tőled van a Fatertől legfeljebb a szorgalom ragadhatott ránk.

Egy olyan igazi polgári társadalomban érezted volna talán jól magad, ahol az emberek nem gyűlölködnek, hanem tisztelik egymást. Egy megbízható nyugodt férj oldalán, akivel lehet moziba-színházba járni és megbeszélni az utoljára olvasott könyveket.

Csak remélni tudom, hogy az öcsém meg én sok örömet tudtunk okozni Neked, Ő bizonyára többet lévén, hogy úgynevezett Anyás gyerek én meg a rideg tartás ellenére talán Apás és itt a talánon van a hangsúly, mert igazán ilyen, hogy anyás apás gyerek szerintem nem létezik.

 Öcsém rossz indulás után, mert igen ronda csecsemő volt (mint kiderült a sárgasága miatt) nagyon szép kis kölyök lett Anyám legalább rá már emiatt is büszke lehetett. Hosszú göndör szőke hajú tényleg olyan volt, mint egy kis angyal. Mai napig emlékszem sétáinkra mindig volt legalább egy idióta idegen, aki felsikoltott:” Istenem, mint egy kis angyal” majd mikor engem is észrevett zavartan habogott te meg biztos okos vagy.  Anyám ilyenkor nem szólt semmit csak meg simogatta a fejem.

Mi nem nagyon tudunk emlékezni olyan ételre, amire azt mondanánk, hogy te jó Isten Anya milyen jól főzte. A konyha soha nem volt a kedvenc tartózkodási helyed. A szocializmusra jellemzően ennek ellenére évekig konyhavezető voltál.

A Fater minden látszólagos macho önállósága ellenére talán még szarni sem tudott Nélküled. Minden hétvégén elhangzott hová menjünk? Mit csináljunk? Az utolsó időkben, amikor már ő vezette a háztartást-mit főzzek? És Te csak hatvan évig mindig válaszoltál. Csak utána mondtál fel, de talán csak magadban.

Istenem meddig tudnám még folytatni, de csak ismételném, Hiányzol! Hiányzik az a néhány látszólag csak odavetett mondat, ami néha, most már tudom szinte látnoki volt.

Tudom nem ülsz fenn a felhők felett hiszen vízbe szórtunk ,de ha az asztráltested vagy a bolyongó lelked olvassa ezeket a sorokat remélem tetszik neki!