Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Munkanap Angliában

2015.12.19

Az angliai reggelek nem mondhatók mindig kellemesnek, ma sem volt ez másképp. Sötét volt és valami szemerkélt mikor az állomás felé ment, belenyugodva a változtathatatlanba gyalogolt és hallgatta a zenét a fülébe hordott hangszórón. Nem akart szólni senkihez előszőr is reggel volt és ő tízig nem igazán megszólítható, másodsorban idegenbe volt, itt nem is voltak ismerősei. A vonaton sem érdekelték az őt körülvevő emberek, és mikor leszállt még tíz perc gyaloglás várt rá.

Megérkezett! Ez hát a munkahelye a nagy kertben lévő nem túl szép épület, régebben nem lehet tudni mi volt ma Otthonnak nevezik. Ez természetesen nem teljesen fedi a valóságot, mert bár valóban van, akinek ez az otthona, de azért szívesen ezt senki nem nevezné a saját otthonának. Ne kerülgessük a forró kását ez egy idősek otthona és ő itt dolgozik, mint ápoló ő Sára a magyar.

Mint minden általánosítás természetesen ez sem világítja meg pontosan a tényeket, mert ez valóban idősek otthona csak sajnos az itt lévők nem csak idősek, hanem már tehetetlenek is szinte kortalanok az emberi létnek egy olyan dimenziójában élnek, ami legjobban a csecsemőkorhoz hasonlít annak minden szépsége és kedvessége nélkül. A lényeg hogy még élnek, ha nem is mindig tudnak róla, tehát ápolásra szorulnak.

Beért az épületben a szokásos szinte kibírhatatlan meleg és a soha meg nem szokható szag fogadta. Sziszi a barbadosi főnővér már bent volt a tőle megszokott harsány lelkendezéssel fogadta:

- Helló Sara nem tudod elképzelni mennyire, örülök Neked

- Én is örülök morogta vissza minden lelkesedés nélkül

- Jó tudom, még reggel van, de az ügynökség küldött két új embert a négy nünü mellett valami nevenincs országból, de fehérek, mint te igazgasd el őket légysziii!

- Jó rendben

Ez a nap is jól kezdődik gondolta. A házban teljes multikulti uralkodott, az ápoltjaik nagyrésze angol volt, mert a hely nem volt olcsónak mondható. Annak ellenére, hogy a tulajdonosok komoly pénzeket zsebeltek be a hozzátartozóktól vagy a biztositoktól a személyzetnek a lehető legalacsonyabb bért fizették, ezért szinte alig volt köztük angol viszont egy világválogatottat simán össze lehetett volna állítani. Voltak az állandóak és voltak az ügynökségiek, akik gyakran változtak. Ő nem volt sem állandó sem ügynökségi   ő  ha volt ideje megbeszélés alapján jött dolgozni, de a főnővér szerette, mert megbízható volt és nagy munkabírású így szinte állandóan hívta.

A nünüknek az indiaiakat hívták, általában alacsonyak voltak és elég rosszul beszéltek angolul, de ami mellettük szólt állandóan mosolyogtak. Kiderült a két fehér nő Bulgáriából jött és előszőr dolgoztak ilyen helyen.

-Jól van lányok! - mondta nekik bár mindketten jóval idősebbek voltak, mint ő. A mai napotok próba nap igyekszek megmutatni mi is a feladat te velem dolgozol mutatott az egyikre

-Hogy hívnak?

-Mária

-Rendben te velem leszel ma téged, hogy hívnak Ágnes mondta a másik jó te Andannal leszel mutatott az egyik kis indiaira

-Akkor öltözzünk át és kezdjünk mondta és elindult az öltözők felé.

 

Az újak csak egy köpenyt kaptak, de neki már volt rendes kórházi ruhája.

-Otthon mivel foglalkoztál kérdezte Mariát?

-Pszichológus voltam!

-Az igen hát az itteniekkel nem sokat fogsz beszélgetni!-mondta neki

Hogy tudd, hogy hová kerültél tizenkét beteg jut négy emberre, bár ez nem helyes kifejezés, hiszen ők nem igazán betegek, vagyis hogy is mondjam, hát meggyógyulni nem, fognak az biztos. Nagyrészt magatehetetlen Alzheimeresek így biztos tudod, miről van szó.

-El tudom képzelni!- mondta Mária

Azt nem hinném gondolta Sára, de majd meglátjuk.

Elindultak a folyosón ahol már elkezdődött a reggeli nyüzsgés. Beléptek az első szobába ő itt Georges mutatott az ágyon fekvő körülbelül ötven kilós kis emberre, akinek a végtagjai össze visszaálltak az izombénulástól. Láthatóan nem aludt

-Szia Georges!- szólt hozzá Sára mint egy kisgyerekhez –gyere felülünk mosdunk és pelust cserélünk

Georges nem válaszolt úgy csinált mintha aludna

Saját csecsemőt pelenkázni sem túl gusztusos dolog, erről minden anyuka tudna mesélni, más gyerekhez, már nem mindenki nyúlna szívesen és ez a „ gyerek „ már több volt, mint ötven kiló. Ennek ellenére Sára gyorsan és szakszerűen tisztába tette közben látta Márián, hogy az iszonnyal és rosszul léttel küzdd.

-Ne gondolkozz, csak csináld mondta neki Sára és gyorsan, mert az időnk kevés.

Mária csak bólintott

-Tudod mondta Sára miközben a másik szoba felé mentek és mindig arra gondolok ilyenkor, hogy milyen jó hogy az én szüleim nem ilyenek, és hálát adok Istennek pedig nem is hiszek benne.

Másfél óra alatt befejezték a hat embert kicsit kifújták magukat és megmosakodtak.

-Most reggeliztettünk!-mondta Sára

Az ápoltak valamilyen gyümölcslevet kaptak, aki meg tudta enni a darabos ételt kapott kekszet vagy piskótát. Az evésnél érdekes módon már sokkal élénkebbek voltak.

-Talán a mosdatást valahol legbelül a maradék tudatukban mélyén ők is szégyellik mondta Sára

- Gondolod, tudatuknál vannak?- kérdezte Mária

-Te vagy a pszichológus neked jobban kéne tudni!-

- Ilyen pácienseim nem voltak hála Isten-

-Hát most lesznek egyébként néha értelmesek is tudnak lenni, meg viccesek is!.-  néha tette még hozzá Sára

A reggeli után elméletileg volt egy kis pihenő idő ebédig. A pihenő szoba olyan volt, mint egy nemzetközi reptér különféle népek ültek egymás mellett és a saját nyelvükön beszélgettek. Nagyrészt nők, de volt néhány férfi is majdnem mind afrikai. Angol csak néhány volt a társaságban.

Sára ilyenkor általában csak ült és zenét hallgatott nem igen beszélgetett senkivel. Ennek ellenére szerették, mert igaz nem volt túl beszédes meg túl kedves sem, de mindig segítőkész volt és ezt többre értékelték.

Most mégis beszélgetett a két bolgár nővel

-Na, mit gondoltok lányok menni fog?

- Muszáj lesz, mondták szinte egyszerre tudod nincs más lehetőség

- Gondoltam

- Ti itt mind angyalok vagytok, hogy ezt tudjátok csinálni nap, mint nap!- mondta Ágnes 

- Ja, estére meg majd leszakad a szárnyam!- nevetett Sára

-Hello lányok!- vonult be a szobába, a szobába Sziszi rövid szoknyába volt, ami kiemelte az alakját, ami vitán felül jó volt. A viselkedésével együtt olyan volt mintha egy gyönyörű fekete nő lenyelt volna egy túlmozgásos femin férfit.

-Hogy bírják az ujjak?- nézett Sárára

-Talán menni fog!- morogta vissza

-Olyan istentelen melegem van, csapta össze a kezeit Sziszi ti nem érzitek?

-Talán a klimax – morogta Sára fogai között, de azért hallhatóan

-Klimax!- rikoltott fel Sziszi Sára te olyan, de olyan hűjeee vagy, nézd meg ezt a testet, ezt az Isten alkotta szobrot csapott valóban formás méretes seggére, ha a feleségem engedné, talán még újra szülnék is.-mondta Sziszi heves kézmozdulatok közbe

 Hát igen ez egy érdekes mondat volt de Sziszi leszbikus volt, és már volt gyereke valahol a karibi térségben.

-Na, jól van lányok, ha kipihentétek magatokat menjetek, nézzétek meg az én kis virágszálaimat.-

- Sára jössz holnap?

- Jövök!

- Jó kislááány!- dörögte Sziszi és kiviharzott

Gyertek, menjünk körbe állt fel Sára. Visszamentek az osztályra a folyosón is lehetett hallani Georges panaszos kiabálás szerű nyüszítését mikor bementek még hangosabb lett:

-Nem kaptam enniiiii adjatok ennii! -kiabálta

Sára odament hozzá meg simogatta és nyugodtan mondta neki:

-Kaptál reggelit Georges nézd, itt van még a morzsa a takarodón ,és ha így üvöltesz  megint ellopom a pöcsödet

Georges hirtelen csöndbe lett és a takaró alá nézegetett:- megvan ugye?- kérdezte

-Meg hát csak ne kiabálj, mindjárt jön az ebéd simogatta meg őt Sára, a kis emberke megnyugodott elhallgatott csak néha nézett a takaró alá.

Mikor kijöttek a szobából Mária kérdően nézett rá

-Jól van vicceltem vele néhány napja megijesztettem, hogy ha rossz lesz, elviszem a pöcsét az óta ettől fél. Tudom nem szép dolog, de látod hatásos. De csak nekem hiszi, el a többieket kiröhögi, mikor próbálkoznak, ezért mondom néha értelmesek.

Eljött az ebédeltetés, mindenkit etetni kellett, de érdekes módon enni még a leg elesettebb is szeretetett.

Ebéd után általában volt egy kis nyugalom járkáltak a folyosón és Sára igyekezett minél többet elmondani az ápoltjaikról. Lényeges, hogy emberi lényeknek nézzétek őket így nem fogtok semmi rosszat elkövetni ellenük. Mert higgyétek, el van néha olyan pillanat, amikor legszívesebben agyonütnéd vagy megfojtanád, mert makacs vagy értetlen.

-Olyankor mit csinálsz?- kérdezte Mária

- Változó van, mikor kimegyek a kertbe, mert olyan ideges vagyok, aztán visszajövök és folytatom, mert tudom, hogy nem tudok semmit csinálni vele, de ő sem nélkülem.

- Nagyon jó ember vagy!-mondta Mária

-Lehet. de kell a pénz is és nekem sincs pillanatnyilag jobb lehetőségem.

Az egyik szobából a Hegedüs a háztetőn zenéje hallatszott ki, bementek Irene az ágyban ülve nézte a filmet és sírt rajta

-Szereted ezt a filmet Irene?-kérdezte Sára

-Igen a kedvencem!- hüppögte Irene

-Te zsidó vagy?-

-Hogy képzeled? Katolikus vagyok, ha jól emlékszem vagy protestáns? Nem tudom, de zsidó biztos nem! -

-És Te?- kérdezte vissza haragosan Te nem is vagy angol

-Nem Irene nem vagyok angol és csak az apán zsidó, de nekem is ez az egyik kedvenc filmem

Ugye mosolygott boldogan a kis öregasszony. Üljetek, le és nézzétek!

Sára intett a szemével Máriának és leültek.

-Irene te férjnél voltál ugye?

- Azt hiszem igen, ha meggondolom, gyerekeim vannak, azok fizetnek értem vihogta és mivel az előbb már megbeszéltük, hogy lehet, hogy katolikus vagyok így biztos, hogy volt férjem.

-De most már menjetek elég volt belőletek!- vihogta

Ilyenek mikor értelmesek mondta Sára Máriának, aki még mindig a kis beszélgetés hatása alatt volt.

A 12 órás nap befejezése előtt még jött egy mosdatás, és a vacsoráztatás.

Mikor este holtfáradtan kiléptek a kapun a két kis bolgár nő szinte már csak támolygott.

-Sára hogy lehet ezt napról napra csinálni?

- Nehezen napról napra nem is javasolnám, kellenek pihenő napok, és nem kell a magassarkú cipő, mert tönkre megy a lábatok és a smink, sem mert úgyis leolvad. Egyébként isztok ti alkoholt?

-Igen válaszolták meglepetten

-Akkor este elalvás előtt igyatok valamit rémálmok ellen, és holnap találkozunk, reménykedjünk. hogy ennél rosszabb már nem lehet, de azért tudjátok meg erre a helyre is a tengerészgyalogság mondása érvényes „a legjobb napod tegnap volt” hát szevasztok!