Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Hol rontottuk el?

2017.07.03

Az öregségben az a jó, természetesen azon kívül, hogy semmi, hogy annyira megutálod az életet, hogy könnyebben búcsúzol el tőle. Mondta magának az ágy szélén üldögélve, az öregember. Csak az a bej ebben a gyönyörű gondolatban válaszolt rögtön magában, hogy nem igaz, ragaszkodunk amíg lehet az élethez.

Már jó régen csak magával beszélt, vagy írogatott azt is saját magának, persze feltette az internetre még honlapja is volt csak a kutya nem olvasta.

Mostanában egyre többet foglalkoztatta a gondolat, hogy hogy jutottak idáig, hol rontották el az egészet mert valahol elrontották az biztos. Mikor aktív volt nem volt ideje ilyeneken gondolkozni a napi teendők, meg a búcsú vergődés a férfiasságtól elfoglalták minden idejét.

Most nyugalom van, és van idő!

Identitást keresni, világnézetet felülvizsgálni, szóval van idő mindenre, meg nincs pénze másra egyedül a gondolkodás ingyenes és szabad egyelőre.

Úgy járt, mint az idős író Moldova a világ annyit ment jobbra, hogy egyszer csak baloldali lett.

Persze tudta a baloldal hibáit hiszen azzal is kritikus volt nem lépett be a pártba szellemi független ellenállónak tartotta magát. Hogy ez mit jelentett maga sem tudta. 

Amikor fiatal volt a társaságukban az erény volt olvasottság a Nagyvilág a belépő, írókról könyvekről beszélgettek angol slágereket hallgattak és próbálták lefordítani őket, csak azt nem tudták, hogy van olyan, hogy szleng meg rétegnyelv, meg még annyi minden, amiről fogalmuk sem volt.

Most már többet tud látja mi lett az álmokból és már csak az a kérdés marad hol rontották el?

Mert a kommunizmus eszméje szép akárki akármit mond róla ma. Amit a nevében csináltak szörnyű. De így van ezzel a kereszténység is egy gyönyörű eszme nevében évszázadokon át gyilkolták egymást az emberek.

Miért van az, hogy az ember semmiből nem tanul? Még az állat is megtanul dolgokat és ami számára ártalmas nem csinálja, az ember vajon miért nem képes erre?

A filozófusok leírják a gondolataikat, amiket aztán a politikusok jelszavakká alakítva meghamísítanak. Az emberek nagyrésze csak a jelszavakat tudja.

 Minden kis változásnál azt hisszük abban reménykedünk, hogy ez megváltozik ezek majd jók lesznek ezek majd gondolkodnak és mindig csalódnunk kell.

Ha a homo politicus nem változik a többinek kéne okosnak lenni leleplezni megmutatni a király meztelen, de valahogy soha nem sikerül. Az jelszavak legyenek bármilyen buták jobban tetszenek, mint a gondolkodás.

A gondolkodók kiállnak a sorból vagy szélről kiabálnak vagy otthon újabb nagy és szép gondolatokat alkotnak nagyrészt saját felhasználásra.

Különben is az állam a hatalom soha nem szerette a gondolkodást a jelszavakat azokat szerették. Lenin beszédeit tanították meg nem a filozófiáját. Aztán már abból is csak a jelszavakat, és azokat is rosszul.

Mert mit mondott például „A vallás ópium a népnek „mire változtatta ezt Sztálin meg az összes követője a vallás ópium azaz kábítószer tehát be kell tiltani. És itt jön az, amit az iskolában szoktak kérdezni mire gondolt a költő?

Az ópium azokban az időkben gyógyszerként volt használatos tehát szükséges volt az embereknek. Lenin úgy gondolta a vallásra még sokáig szüksége lesz az egyszerű embernek.

A megvalósítást ismerjük.

Már akkor elrontották talán igen, de lett volna idő kijavítani, miért nem tették miért nem tettük?

Nos ilyeneken el lehet fondírozgatni !