Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Ház Angliában befejező rész

2018.07.12

Art mire idáig jutott megint este lett kiment a kutyával sétálni

  • Látod haver az egyszerű sem mindig olyan egyszerű, nincs ember titkok nélkül
  • Kaff
  • Igen nekem is vannak titkaim és az én életem se leírható öt sorban, de a többi Hertyvel ellentétben én még élek. Megváltozhatok talán meg is fogok, már az is változás, hogy veled sétálok, az, hogy beszélgetek is az a rosszabb része
  • Kaff kaff
  • Tudom te örülsz neki, mert csak én hülyülök nem te.

Mikor visszamentek nagy ötlete támadt elővette a gépét és nem is olyan nehezen megtalálta Jean Claude Perrént az Etonban tanuló gyerekek között. Miután a név megvolt talált borral kapcsolatos hivatkozásokat, ahol előfordult a név. Aztán megtalálta a címét is. Gondolta talán ír neki egy levelet majd valamikor mikor már minden tud Georgról.

Most már kíváncsi volt arra a bizonyos három évre. Meg is találta a feljegyzéseket

 

Georg  

Chew Stoke 2008

Több mint egy év eltelt, szinte észrevétlenül. Totó továbbra is nagyon hiányzik, de hiába erőlködik Malcolm nem akarok másik kutyát.

A fiatalkoromról arról akartam írni. Hát próbáljuk meg. Emlékeim szerint a párizsi esemény 1980.- ban történt 26 éves voltam.

Amikor a kis párizsi kávéházat elhagytam, nem voltam magamnál az biztos. Visszamentem a szállodába összepakoltam a holmimat, és elmentem. A szoba még három napra ki volt fizetve, de kit érdekelt. Nem is szóltam senkinek. A legközelebbi pályaudvarra mentem a legtávolabbi állomás ahová onnan egy óra múlva indult a vonat Amsterdam volt vettem egy jegyet és felszálltam a vontra. nem gondoltam semmire csak arra, hogy el innen minél messzebbre.

Reggel volt mire odaértem. Utazóként teljesen gyakorlatlan voltam eltekintve a Jean Claudéval való közös utazásoktól. A város akár még szép is lehetett volna, csak egy fikarcnyit sem érdekelt. Elkényeztetett konformista lévén le akartam zuhanyozni, hogy utána átadhassam magam a fájdalmamnak.

Találtam egy kis szállodát és kivettem egy fürdőszobás szobát két hétre. Felmentem lezuhanyoztam és elaludtam.

Mikor felébredtem fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Elég sok idő telt el mire rájöttem hol vagyok, és mit tettem. Nem volt jó érzés, sajnáltam a lányokat, hogy igy búcsú nélkül ott hagytam őket. Tulajdonképpen leginkább szégyelltem magam, egész eddigi életemben fegyelmezett és szabálykövető voltam.

Mit tettél? Kérdeztem magamtól. Elképzeltél valamit és nem úgy lett, miért mit gondoltál, ahogy Jean Claude mondta az emberek változnak, némelyik nagyon. Ami neked egy nagy szerelem volt, az neki egy kaland egy szép időszak volt az életében. Miért nem értettél a jelekből? Fogalmam nem volt mit csináljak, legszívesebben visszamentem volna Angliába csak a szégyen tartott vissza. Arra gondoltam utazgatok egy pár évet addigra mindent elfelejtek és engem is elfelejtenek.

Míg gondolkoztam rám esteledett.   gondoltam körül nézek a városban, mert éhes is lettem. Egy kisebb vendéglőben ettem valamit majd, tovább sétáltam meglehetősen céltalanul. Amsterdam helyes kis város ahogy mondani szokták itt mindenki megtalálja amire szüksége van, végül én is egy bárban kötöttem ki, ahol a férfiak voltak többségben. Kértem egy italt amig iszogattam egy fickó ki akart velem kezdeni ettől annyira megrémültem, hogy fizettem és kimenekültem a helységből.

Mert az igaz volt ugyan, hogy a férfiakhoz vonzódtam, vagyis hát inkább ők érdekeltek, mint a nők, de ez csak Jean Claudéra korlátozódott. Nem tudtam elképzelni más közeledését. Talán mert soha mással szexuális jellegű kapcsolatom nem volt. A nőktől eddig is féltem, de most már a férfiaktól is.

Találtam egy másik bárt, ahol olyan művészféle emberek voltak oda bementem. Nem sokat tévedtem egy kis magángaléria volt, ami bárként is üzemelt. Kértem egy italt és leültem amennyire értettem mert hollandul beszéltek a falakon lévő képekről folyt a társalgás bár a képekhez vagy a művészethez nem sokat értettem, de talán az ital hatására néhány perc múlva magam is beleszóltam.  Nem zavarta őket, sőt kérdezgették honnan jöttem mikor mondtam, hogy most Párizsból megnyertem a társaság bizalmát, gondolom valami fiatal művésznek tartottak. Ezt meg akartam erősíteni mindenkit meghívtam egy italra aztán gyorsan hazamentem mert kezdtem érezni az ital hatását.

Másnap, hogy ne a legyek szállodába megnéztem a Rembrandt múzeumot. Este megint elmentem a bárba, ahol már ismerősként üdvözöltek. A társalgás most a gyémánt csiszolásról ment amennyire értettem, az egyik  férfi valamilyen gyémánt metszéséről szétvágásáról beszélt. Hirtelen hozzám fordult és tiszta angolsággal megkérdezte:

  • Fiatal ember megnézne egy gyémántcsiszoló műhelyt?
  • Természetesen. -mondtam
  • Rendben engedje meg hogy bemutatkozzam Henry vagyok
  • George nagyon örülök
  • Szintúgy tulajdonképpen mit csinál itt turistáskodik?
  • Talán. - válaszoltam bizonytalanul
  • Bocsánat tulajdonképpen semmi közöm hozzá nyugtatott a férfi, minden esetre akkor holnap megmutatok egy műhelyt, ha tényleg akarja
  • Rendben hová kell mennem?
  • Jöjjön ide tizenegyre az lesz a legjobb
  • Itt leszek mondtam

Továbbiakban nem foglalkozott velem egy másik férfival beszéltek egy számomra érthetetlen nyelven. Ittam egy két italt aztán hazamentem. Gondoltam legalább már másnapra van programom. Másnap megnéztük a műhelyt, ami valóban érdekes volt és Henry rengeteget tudott a gyémántokról.

Közben kiderült a műhely az övé, mint ahogy a bár is ahol találkoztunk. Bár a pénz sohasem érdekelt, hiszen egész életemben vagyonos emberek gyerekei között mozogtam, ez azért meglepetés volt. Mert igaz, hogy Henry nagyon jó minőség ruhákat cipőket hordott, a cipőkre mindig különös figyelmet fordítottam, úgy gondoltam akkor, hogy sokat elmond valakiről az, hogy milyen cipőt viselt, akkor sem tűnt gazdagnak, és ez a viselkedése miatt volt. Nagyon közvetlen volt mindenkivel. Nekem például ez sokszor nehezemre esett. Ma már tudom, hogy egy mekkora társadalmi sznob voltam akkoriban.

A műhely után visszamentünk a bárban, ahol szinte senki nem volt Henry nagyon jó kis ebédet csináltatott a szakáccsal és az utcán lévő asztalnál eszegetve beszélgettünk

  • Mond Georg mi bajod van neked tulajdonképpen?
  • És nekem ennyi elég volt, hogy a nyakába zúdítsam az egész Jean Claude történetet
  • Úgy szóval csalódtál fiatalember, és ha jól gondolom először
  • Ez nem csak csalódás mondtam tiltakozva
  • Persze ez egy tragédia az elkényeztetett kisfiú nem kapta meg, amit akart, ha nem rohansz el Jean Claude talán elmagyarázta volna a helyzetet
  • Mit lehetett volna ezen magyarázni meg akar nősülni
  • Igen ez azért nem ritka a ti korotokban, vagy igen?
  • Henry ne légy már ilyen gunyoros, hiszen tudod miről beszélek, szerettem őt és régen ő is engem akkor, hogy lehetne nősülésről beszélni
  • Ahogy ő is mondta az emberek változnak, hány nőd volt már életedben?
  • Hogy kérdezhetsz ilyet?
  • Bocsánat valóban ez személyes ügy, ne haragudj
  • Nem végül is miért ne kérdezhetnéd, természetesen egy sem
  • Ez mitől természetes?
  • Mert a férfiak érdekelnek, ezt akartad hallani
  • A férfiak vagy Jean Claude, volt másik férfi is?
  • Természetesen nem
  • George hány éves vagy tulajdonképen?
  • Huszonhat
  • Akkor egyáltalán nem természetesek azok a dolgok, amiket mondasz, de mindegy
  • Mik tulajdonképpen a további terveid? Vannak egyáltalán?
  • Nem tudom nem túl sok, talán utazgatni fogok
  • Nem rossz gondolat lehet csatlakozni?
  • Mihez? - kérdeztem meglepetten
  • Hát az utazgatáshoz magam is gondolkoztam, hogy talán el kéne utazni valahová
  • Nem is tudom, alig ismerjük egymást
  • Én már elég jól ismerlek, és ne aggódj mindkettőnk költségeit vállalom
  • Erre semmi szükség, van pénzem, de akkor is ez egy furcsa ajánlat
  • Igen az de volt valami szokványos az utóbbi három napodban?
  • Ez igaz nem
  • Na látod ez csak egy utazás bármikor bárhol abbahagyhatod
  • Ez is igaz
  • Akkor utazunk?
  • Rendben, de hová mi lesz az első állomás
  • Az első állomás Svájc Zürich mert ott dolgom van tudod, én tulajdonképpen svájci vagyok
  • Jó ott sem voltam még
  • Vonattal megyünk az jobb, mint a repülő bevallom neked nem szeretek repülni.

És mentünk. Először Svájcba majd onnan Olaszországba. Milyen volt Henry elsősorban kedves, okos, és nyitott mindenre. Külsőleg olyan átlagos negyven feletti férfi, aki nagyon ad a megjelenésére, amiben mindig volt valami kicsit, de nem túl hivalkodóan extravagáns. Többnyelven beszélt folyékonyan, és láthatóan gazdag volt. Szerette a luxust a kényelmet a jó ételeket, a jó italokat és a márkás szivarokat.

Azt később tudtam meg, hogy volt családja is, de elvált és a gyerekeket az anyjuk nevelte, akkor az egyik az Államokban a másik Ausztráliában volt. Nem sokat beszélt róluk.

Bejártuk Olaszországot olyan volt, mint egy nagyon jó idegenvezető, mindenről minden tudott Tudta melyik a legjobb szálloda a városban, melyik a legjobb étterem ehhez nagyon jó társalgó és szórakoztató partner is volt.

Közben Henry dolgozott is értékes gyémántokat adott el gazdag embereknek. Ezeken a tárgyalásokon általában részt vettem úgy mutatott be, mint üzlettársát. Ezek az emberek némelyike olyan volt, hogy egyedül biztos nem álltam volna szóba velük, de hogy gazdagok arra semmiképpen nem gondoltam volna. Nálam akkoriban a gazdag azt jelentette, hogy jól nevelt jól öltözött meg ilyesmi. Ma már csak nevetek akkori gondolkodásomon.

Partner, aki minket látott annak nem voltak kétségei, idősebb úr a fiatal szőke fiúval itt nincs mit kérdezni. Pedig lehetett volna. Soha nem közeledett hozzám. Ahogy ő mondta egy mozgalmas éjszaka után:

  • Meg kell ismerned mindent, hogy aztán tudd mi az, ami igazán vonz.
  • És téged mi vonz igazán kérdeztem, mert éppen egy gyönyörű olasz lánnyal aludt egy szobában
  •  Benne például csak a fiatalsága, meg az egyszerűsége boldog gyermek szinte alig vannak gondolatai igy a problémája is kevés. -mondta nevetve

Olaszország után hajóval mentünk Bankokba. Tíz nap hajón állandó luxus ellátás minden, amit el lehet képzelni. A fedélzeten ülve beszélgettünk

  • Henry tulajdonképpen miért csinálod ezt velem?
  • Mit?
  • Hát ezt az egészet. Végig utazzuk a világot, mindenki azt hiszi a szeretőd vagyok, aztán nem akarsz tőlem semmit, kényeztetsz megveszel nekem mindent, amit akarok végül is nem értem
  • Miért a szeretőm akarsz lenni?
  • Meglepődtem, de aztán válaszoltam, hát tulajdonképpen nem
  • Na látod akkor ne foglalkozz azzal, amit mások gondolnak, de tudom ez nem válasz. Figyelj ide igazad van, mert bár fiatal és tapasztalatlan vagy, de ugyanakkor okos is. Igen ilyet senki nem csinál ok nélkül. És nincsenek véletlenek, ezt jegyezd meg a később még jól jöhet. Tehát nem véletlenül vagy velem valaki, akinek sokkal tartozom megkért rá, hogy vigyázzak rád, hogy ne csinálj még nagyobb hülyeségeket. Ha most megkérdezed ki az akkor nem tudok válaszolni, mert nem tudom ki ő igazán.
  • De mégis? - kérdeztem teljesen meglepődve
  • Nincs mégis nem tudom. Látod mivel foglalkozom, helyesebben foglalkozunk?
  • Drágaköveket adunk el, nem?
  • De igen, és vajon a mi kedves vevőink miért nem mennek be egy ékszerboltba megvenni őket?
  • Nem tudom, mondtam meglepődve ezen még nem gondolkoztam
  • Na látod röviden azért, mert ezek az emberek nem szeretik, ha valaki tudja mennyi pénzük van
  • Tulajdonképpen nem mondtam igazat, hogy félek a repülőn a reptéren nagyon szigorú az ellenőrzés vonatokon hajókon lazább.
  • Akkor te, vagyis mi csempészek vagyunk?
  • Ugyan Georgie mi csak utazgatunk meglátogatunk egy két embert és kész, ennél többet nem kell tudnod jobb ez igy nekem is neked is élvezzük a hajóutat.

Igy is tettünk a következő napokban. Az elkövetkező évek olyanok voltak, mint egy álom. Szinte folyamatosan mozgásban voltunk. Henry rengeteget telefonált és táviratozgatott, és elég furcsa emberekkel találkozgattunk.

Emlékszem éppen Bangokban laktunk már egy ideje mikor Henry azt mondta menjünk el egy szállodába mert találkozni kell valakivel. Az étteremben ültünk mikor belépett az emberünk. Középtermetű keskeny szemű ember volt tele tetoválással, ez arrafelé nem ritka, de ezek nem hasonlítottak a thai mintákra. Ahogy belépett mindenki odanézett pedig nem csinált semmit. Odajött az asztalunkhoz és oroszul üdvözölte Henryt

  • Hogy vagy vén zsidó? –  kérdezte, de olyan szlenget használt, hogy alig értettem
  • Megvagyok Kitajec és ahogy látom te is
  • Igen én is megvagyok, jól muzsikálsz zsidó elégedettek vagyunk veled
  • Ennek örülök tudod, hogy megbízhattok bennem
  • Ugye tudod, hogy senkiben sem bízom, ő a kis Vakarcs?
  • Igen
  • Vigyázz rá, mint egy aranyórára
  • Azt teszem
  • Küldtem egy kis csomagot a címedre Amsterdamba, tudod mit kell csinálni vele
  • Persze, hogy tudom
  • Akkor megyek is, örülök, hogy láttalak mindkettőtöket! - mondta felállt és elment
  • Mikor elment megkérdeztem Henryt ki volt ez?
  • Jobb, ha nem tudod
  • Miért hívott zsidónak? És miért nevezett engem kis Vakarcsnak?
  • Mert az vagyok azért, téged meg csak gúnyolt gondolom. Mindegy visszamegyünk Amsterdamba egy kis időre jó?
  • Persze unom már ezt a meleget meg a párát

Amiért vissza kellett mennünk, és most repülhettünk, mert nem volt nálunk semmi azok nyers gyémántok voltak. Henry műhelye két hónapig csiszolgatta őket. majd újra világgá mentünk. Igy ment ez évekig, de még most sem szeretnék többet beszélni róla.

Nekünk ez munka volt, ami biztosította az igen jó színvonalú életet.  Éltünk Thaiföldön, elég sokat. Utána egy Csendes óceáni szigeten egy évet ide már elkisért Gyöngy a thai földi barátnőm. Mondhatom olyan volt, mint a paradicsom. Onnan Henry egyedül utazgatott nem akarta zavarni az életünket.

Aztán valahogy homokszem kerülhetett a gépezetben, mert hirtelen Marokkóba kellett utaznunk, ide Gyöngyöt nem vihettük vissza ment Thaiföldre.

Miért Marokkó mert nagyon kevés országgal van kiadatási egyezménye. Henry bajba került és néhány nyugati ország kereste. Persze volt sok különböző útlevele, de nem akart kockáztatni.

Fél évet éltünk ott amikor leültünk beszélgetni

  • Eljött az idő Georges el kell utaznod, és most haza Angliába. Téged nem keresnek mert nincs miért, ha vegzálnak mond, hogy nem tudsz semmit és kész, de szerintem nem fognak. Már majdnem negyven éves vagy remélem sok mindent megtanultál az életből mellettem. Élveztem a veled eltöltött éveket, feladat volt, de kellemes.

Adok egy borítékot, de meg kell ígérned csak Angliába, ha hazaértél nyitod ki. Rendben?

  • Rendben de veled mi lesz?
  • Miattam sose aggódj van egy ország ahová mindig mehetek és most oda megyek Izraelbe. Hatvan éves múltam onnan akárki kér nem adnak ki a barátaim vagy barátaink akiknek dolgoztunk ott is ott vannak,én megleszek és tudom Te is.

Ne búcsúzkodjunk mert azt nem szeretem, és ne keress a saját érdekedben, én sem foglak keresni. Ez az utolsó találkozásunk.

Visszarepültem Londonba. Legnagyobb meglepetésemre a londoni reptéren letartóztattak. Kiderült anyám évekkel ezelőtt kerestetett a rendőrséggel igy az útlevelem a rendszerben volt, és igaz, ami igaz közben le is járt. A képre se nagyon hasonlítottam 20 mivel húsz éves volt.

Egy hetet börtönben töltöttem mire kiderítették, hogy az vagyok, akinek mondom magam. Nagyon érdekelte őket, hogy mit csináltam az elmúlt idő alatt, de csak azt tudtam mondani, hogy utazgattam.

Akik a legtöbbet tették az érdekembe az ügyvédjeim voltak, akikkel, ha csak évente egyszer kétszer, de érintkeztem főleg pénzügyeim miatt. Tőlük tudtam meg azt is hogy anyám meghalt évekkel azelőtt.

Mikor kiengedtek egy szállodába mentem. Lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Mikor felébredtem és tudatosodott bennem, hogy hol vagyok eszembe jutott a boríték, amit Henry adott. Egy levél volt benne elég hivatalosnak tűnő búcsúzás volt a szöveg egy kis négysoros versszerű valamivel, amit nem nagyon értettem és egy másik papír egy okirat, amely szerint van egy házam valahol Dél Angliában, amit, Henry vett nekem ajándékba, minden költséget kifizetve.

Meglepődtem sosem beszélt erről a dokumentum pedig már több mint egy éves volt. Mindegy gondoltam megvan mit csinálok elmegyek vidékre.

Igy kerültem ide. Az itteni éveimről is kellene írnom, de még gondolkozom rajta.

Art mire idáig jutott arra gondolt, hogy érdekes az úgynevezett jó iskolák mennyire életképtelen egyéneket tudnak produkálni. Okosak, műveltek, de képtelenek megbirkózni a napi élet le egyszerűbb kihívásaival. Mondjuk egy olyan alaptétellel dolgozz, vagy vállalkozz tartsd el magad. A fiatal Georgban ez fel sem merült. Kíváncsi volt vajon mit akart itt csinálni egy fiatal ember?

Másnap Mary nélküli nap volt igy egyedül reggeliztek Archieval.  Majd a kutya nem kis meglepetésére Art nagyon szépen felöltözött, ilyenkor nem ez szokott jönni, hanem a rövid gumicsizma pulóver és séta a réten. Ma viszont Art a kocsi felé indult a kutya szinte megelőzve őt foglalta el helyét a mellette lévő ülésen, és lelkes farkcsóválással vette tudomásul hogy maradhat, nem kell hátra menni a dobozba.

Kényelmes lassúsággal autóztak át a falu másik végébe, ahol Art új ismerőse Tabita lakott. Ötven körüli alacsony filigrán nő volt, aki farmeban és kockás ingben éppen a kertjében kapirgált valamit mikor odaértek. Jesszusom csapta össze a kezét, mikor megálltak a háza előtt:

  • Art ne haragudjon el is felejtettem, hogy jön
  • Jöhetek máskor is! -  kezdett visszaszállni a kocsiba Art
  • Ugyan ne vicceljen csak kicsit szebben felöltöztem volna
  • Maga igy is elragadó
  • Maga meg kétségbeejtően udvarias, na jöjjön be csinálok valami harapnivalót, látom hozott bort

Archienak nem kellett társalogni már rég a kertben rohangált fajtársával Susival, tulajdonképpen rajtuk keresztül ismerkedtek meg. Malcolm hívta fel Tabita figyelmét Artra meg a kutyájára. Vidéki közvetlenséggel nevetve mondta Tabitának, hogy Archie egy pár hónap múlva szóba jöhetne, mint Susi udvarlója, Artnak meg még lehet hogy van pár éve amig udvarolhat.

Bementek a házba, ami Art számára kicsit rendetlennek tűnt de Tabita jól érezte és kiismerte magát a káoszba. Az ablakból látták a kertben rohangáló kutyákat,

  • Jól megvannak. - mondta Tabita
  • Biztos nézte őket Art velem nem tudna igy szaladgálni
  • Valószínű de azért vegye figyelembe azt is, hogy Susi kislány tehát más előnyök is kecsegtethetik Archiet
  • Valóban erre nem gondoltam. -mondta Art zavarban
  • Jaj, ne legyen már ilyen prűd. -nevetett Tabita
  • Jó hagyjuk a kutyákat, mondta Art és mesélt a George által irt dolgokról. Mit csinált itt egy fiatalember egyedül évekig? Ismerte?
  • Tulajdonképpen igen, tudja évekig én voltam a könyvtáros a faluban, régebben néha bejárt beszélgettünk, és nem is volt mindig egyedül.
  • Hogy hogy Tegerték nem mondták, hogy lakott volna ott más is
  • Tegerték nem mondták! -  Jaj, mennyire városi maga, a falusiak nem mondanak semmit, egy idegennek meg pláne nem.
  • Majdnem három évig élt itt egy thaiföldi lány vele Gyöngynek hívták, az egész falu háborgott mert ugye nem volt a felesége idegen volt és furcsa.
  • Hogy érti azt, hogy furcsa?
  • Hát furcsa és kész egyáltalán miért érdekli ez magát annyira?
  • Igaza van bocsánat, tudja ő végül is a rokonom volt, nekem nem volt családom és nem voltak rokonaim, talán ezért.
  • Jaj, elnézést de tudja végül is magáról sem tudok semmit, mármint azon kívül hogy a kutyája most csinálja fel az enyémet .-mondta nevetve Tabita

És valóban a kutyák a kertben egymásra találtak, pár perc múlva meg is jelentek mindketten inni meg enni. Susi mintha egy kicsit szégyellte volna magát, Archie viszont mintha megnőt volna olyan fent hordta az orrát. Megetették megitatták őket, a kutyák úgy eldőltek aludni mintha szántottak volna.

  • Nem kéne utánozni őket. -kérdezte Tabita majd Art rémült arcát látva hozzátette evés ivásra gondoltam.
  • De igen jó ötlet. -mondta Art tökéletes zavarban
  • Maga soha nem volt nős? – kérdezte Tabita miközben az ételt készítette elő
  • Nem bár voltak elég hosszú kapcsolataim, igaz már évekkel ezelőtt. Valójában egy elég unalmas ember vagyok talán ezért nem is maradt velem senki.
  • Ne mondjon ilyet mit jelent az, hogy unalmas? Nem érdeklik a dolgok?
  • Talán igy is lehet mondani amig dolgoztam a munkám teljesen lekötött, nem nagyon hiányzott semmi. Mára persze sokat változtam, ha régen látott volna talán meg se ismert volna.
  • Miért gondolja?
  • Mert zárkózott öltönyös és unalmas pénzügyi ember voltam
  • Az igaz, hogy már pulóverben jár, és a legkevésbé sem unalmas
  • Nagyon kedves hozzám

Közben elkészült a gyors ebéd, amit Tabita csinált sült csirke és saláta volt, meg bor amit Art hozott a kertben ültek le enni, Art még magának sem merte bevallani de nagyon jól érezte magát.

  • El kell jönni e hozzám, hogy ezt viszonozni tudjam
  • Nagyon szívesen, maga fog főzni?
  • Az nem lenne túl jó inkább Maryre bíznám
  • Még jobb Mary legendásan főz, mondta Tabita nevetve

Késő délután indultak haza a következő találkozót már megbeszélték. Mind a két fiú nagyon büszkén ült a kocsiban Tabita integetett Susi csak a farkát csóválta búcsúzásként.

Otthon mindketten csak elüldögéltek és jólesően gondoltak vissza az elmúlt napra. Ahogy a kutyákat ismerem Archie, már inkább a közelgő vacsorára gondolt inkább, de Art Tabitára. Meglepően jól érezte magát az asszonnyal, és szinte várta már az újabb találkozást. Nana Artie mondta magának a te korodban?

Gondolta itt az ideje, hogy lassan végezzen a múlttal és elolvassa Thomas további írásait.

31 éves voltam. Budapest is akkor ébredezett a háborúból. Magyarország a teheráni egyezmény miatt Szovjet befolyási övezet maradt. Vezetője Rákosi Mátyás volt moszkvai emigráns volt. Nekünk, mint diplomatáknak mindennek ellenére nagyon kellemes életünk volt. Nekem különösen egyedül éltem egy nagy és kényelmes polgári lakásban, a feleségem ugye Londonban volt én meg fiatal. A munkám nem volt túl komplikált fogadásokra jártam, hiszen a hivatalos beosztásom kultúr attasé volt, és ott igyekeztem információkat gyűjteni, több kevesebb sikerrel. Most már elmondhatom nem igazán érdekelt a munkám, csináltam mert nem tehettem mást.

Most írhatnám milyen hősiesen küzdöttem, a kommunizmus ellen, de sajnos egyáltalán nem érdekelt a dolog.

A magyar nők híresen szépek, és én igyekeztem is élni a lehetőségekkel, mert pontosan tudtam, hogy kapcsolatunk édesanyáddal gyakorlatilag véget ért. Itt ért a hír arról is hogy féltestvérem, és a felesége autóbalesetben meghalt. Egy gyermek maradt utánuk, aki középső névként az én nevemet kapta. Gyakorlatilag nem ismertem őket, de sajnáltam és meghatódtam, hogy ők viszont láthatóan számon tartottak még ha olyan angolmódón is. Mit értek angol mód alatt például küldtek meghívót az esküvöjükre de nagyon meglepődtek volna, ha elmegyek.

Ezért is lepődtem meg annyira  én is mikor feleségem közölte, hogy a nyári szünetet nálam tölti. Minden esetre úgy viselkedtünk ahogy illett, ezentúl együtt jelentünk meg a hivatalos eseményeken. Megpróbáltuk egyébként is az együttélést. Talán kellemetlen egy gyereknek ilyet hallani, de vélhetőleg Budapesten fogantál.

Szeptemberben anyád visszatért Londonban, én ott maradtam. Akkor találkoztam Natasával egy orosz nővel egy fogadáson és beleszerettem. Igazi nagy szerelem volt legalábbis én azt gondoltam. Minden szabályt megsértve továbbra is tartottam vele a kapcsolatot.

Azt mondta, hogy egy orosz politikus felesége, és egyedül jött egy női delegációval Budapestre.  Engem csak az érdekelt, hogy minél többet együtt lehessünk. Óvatlan és nevetséges voltam. Tervekről beszéltem neki, hogy hová melyik országba szöktetem meg, és hasonlóak.

Számára azt hiszem csak egy kis kaland lettem volna, és nekem is úgy kellett volna viselkednem, de szerelmes voltam és bolond. Elfelejtettem azt az alapvető dolgot, hogy engem folyamatosan figyelnek, arról nem beszélve, hogy őt is.

Amig Budapesten volt, mintha nem is való világban éltem volna.

 

Ezért is lepődtem meg annyira mikor egy hajnalban csöngettek az ajtómon és elvittek a rendőrök. A legkevésbé sem érdekelte őket a diplomáciai státuszom belöktek egy autóba és egy repülőtérre vittek.

Több leszállás után megérkeztünk nekem fogalmam sem volt hol vagyok, de hamar megtudtam. A Szovjetunióban voltam. Bevágtak egy zárkában adtak enni inni, két napig senki nem szólt hozzám. Magamban azt hittem valamelyik informátorom Budapesten lebukott és lebuktatott engem is, csak azon csodálkoztam miért hoztak ilyen messzire.

Hamar kiderült, hogy a helyzet sokkal rosszabb, Natasa férje nem politikus volt, hanem katona a belbiztonság ezredese. Az ő személyes utasítására voltam itt.

Egy százados hallgatott ki:

  • Nos kis barátom tudja, hogy hol van? -kérdezte oroszul
  • Vélhetően a Szovjetunióban
  • Pontosan!  És tudja miért?
  • Gondolom a tevékenységem miatt
  • Ha -ha nevetett. Ez a baj magukkal külföldiekkel, hogy olyan önteltek, magabiztosak, azt hiszik tényezők a világban pedig csak porszemek egy rendszerben.
  • Elmondom a kutyát nem érdekelte a maga kis tevékenysége, előbb olvastuk a nem túl értékes „jelentéseit „mint akiknek küldte
  • Nem ezért van itt, erről biztosíthatom
  • Akkor miért?
  • Talán gondolkozzon annyi iskolával amennyi magának van talán menni fog
  • Nem jut eszembe semmi
  • Nos ezen segíthetünk. -mondta és behívott két embert, kettes fokozat mondta nekik és kiment

Nagyon megvertek. Engem addig szinte még meg sem ütöttek, talán csak sportolás közben, de ezek szakemberek voltak a verésben. Mikor úgy látták elég kimentek a százados jött vissza

  • Ez a kettes fokozat volt, mert mi ezt számozzuk van hatos is gondolom nem akarja kipróbálni
  • Nem mondtam kétségbeesve elmondok mindent csak kérdezzen
  • Rendben Natasa Szmirnova mond valamit ez magának?
  • Igen egy nagyon kedves orosz hölgy ismerem Budapestről
  • Mennyire ismeri?
  • Hát találkozgattunk
  • Hányszor és hol?
  • Nem emlékszem pontosan
  • Ha tovább veretem emlékezni fog?
  • Nem kell mondtam inkább elmondom, és elmondtam mindent a részletek is érdekelték, úgyhogy kénytelen voltam azokat is elmondani. Láthatóan tetszettek neki.
  • Mit gondol ki volt Natasa valójában?
  • Most már nem tudom
  • Egy nagyon fontos ember Szmirnov altábornagy a főnököm felesége
  • Most már akkor tudja miért van itt ugye?
  • Igen
  • És mit gondol mi lesz magával?
  • Nem tudom talán börtönbe kerülök, esetleg kicserélnek?
  • Ne röhögtessen mire cserélnénk, egy döglött kutyát nem kínálnának magáért. Tudja mi alapos emberek vagyunk a kollégái és a magyar hatóságok, bizonyítékokat fognak találni arról, hogy maga a szerelme, miatt a Szovjetunióba szökött. Maga tehát az otthoniak szemében áruló.
  • Ezek után mit gondol milyen utasításom van a jövőjét illetően?
  • Meg kell ölnie?  -kérdeztem remegve
  • Valahogy úgy! Vegye úgy, hogy, maga már nem is létezik, senki nem tud róla, hogy itt van, senkinek nem kell elszámolni magával, maga már most hallott, csak még lélegzik.

És szerencsés hulla, mert én nem szeretem a főnökömet, és tetszett nekem, hogy az asszony megcsalta.

Természetesen, amit most itt magával csinálunk az végül is szabálytalan, de a főnököm írásbeli utasítására teszem. Vagyis hát inkább nem teszem.

Tudja itt most, hogy meghalt a Gazda, Sztálin azért erről csak hallott hírszerzőkém. Változások jöhetnek és maga még egyszer talán jól jöhet nekem, tehát eldugom. Neki azt mondom eltűnt ahogy kívánta.

Gondolom nem érti miről beszélek, de nem is érdekel, ez lesz a sorsa és kész. Legalább hasznát veszi az orosz nyelvtudásának remélem szereti a hideget, mert abban elég része lesz. -mondta a százados nevetve és otthagyott

Innen már gyorsan peregtek az események, kaptam egy téliesített rabruhát, és egy számot, amit meg kellett jegyeznem, mert attól a pillanattól az voltam én. Az egész addigi életem eltűnt, már csak egy szám voltam, akivel vagy el kellett számolni, vagy nem. Szerencsémre bár én ezt akkor nem tudtam a velem utazó dokumentum szerint a számom mellett a fontos életben tartandó kód szerepelt.

Két hét vonatozás után érkeztem meg Magadánba ma már talán sokan hallották ezt a nevet akkoriban kevesen ismerték. Egy új szovjet város volt, bányákkal üzemekkel őrséggel, kikötővel az ohotszki tenger partján. A Kolimai lágerek elosztó pontja, előszőr minden fogoly ide került aztán innen a különböző lágerekben.

Nem akarom leírni az itt eltöltött kilenc évemet, az egy külön könyv lenne.

Megérkezésem után az úgy nevezett központi táborba kerültem innen osztották szét a rabokat a területen lévő több mint húsz táborba. Különös fogoly voltam, csak számom volt   anyagom annyira titkosítva volt, hogy a táborvezetés csak egy utasítást kapott mellém amennyiben, a lehetőségek szerint életben tartandó.

Evvel normál üzemmódban senki nem foglalkozott volna, hiszen ott volt a lehetőség szerint, itt pedig arra volt lehetőség, amit a parancsnok és főleg a Testvériség akart. De a változások ide is elértek, vagy legalábbis nagyon várták őket, ezért a parancsnok külön utasítására a központi táborban maradtam. Úgy, hogy még a Testvériségtől is védelmet kért a számomra a parancsnok.

A lényeg védett állat voltam egy olyan helyen, ahol az emberi élet semmit nem számított. Csak a testi erőt tisztelték. A táborokban a rendet a köztörvényes foglyok tartották fent, akik szigorú hierachia szerint szerveződtek ez volt a Bratsztva a testvériség. Ide kell elképzelni engem a két hét vonatút után, koszos voltam alacsony és sovány. A főnöki barakkba kerültem a főnök egy Kitajec nevű ember volt. A neve kínait jelentett, de orosz volt igaz nagyon keskeny szemekkel, nem túl magas csupa izom agyontetovált ember volt. A barakkban még vagy tízen laktak de csak a főnök beszélt :

  • Nézzétek milyen kis vakarékot hozott ide a sors a rendes emberek közé!  - mondta mikor meglátott. Hogy hívnak? -kérdezte
  • Mondtam a számomat
  • Ne szórakozz velem, mert hiába élted túl a vonatot én ütlek agyon a neved kérdeztem
  • Megmondtam neki
  • Szóval még nem is vagy orosz, angol vagy és milyen borzalmat követtél el gyönyörű szovjet hazánk ellen, hogy idekerültél?
  • Láttam nincs mit tenni elmondtam a történetem

Még életembe ilyen sikert nem értem el, mint ezek között az emberek között a történetemmel. Könnyesre röhögték magukat.

  • Hát haver hihetetlen peches egy fasz vagy, de talán a hasznunkra lehetsz ezért életben tartunk. - Hallotta mindenki ugye nézett körül a vakarék a védelmem alatt áll

Ez lett a nevem a táborban Vakarék. Kitajec és a barakkban lakó emberei nem dolgoztak, ők szervezték a táborok életét. Ők döntöttek el melyik fogoly hová kerül ennek ott nagy jelentősége volt. Néhány táborban a túlélés lehetősége szinte nulla volt.  A testvériség emberei mindenhol ott voltak és minden rajtuk múlott. Gyakorlatilag a táborokban rajtuk keresztül minden megszerezhető volt a szabadságon kívül.

Én angolul tanítottam őket, ez volt a feladatom, mert természetesen, mint minden börtönből innen is mindenki szökni akart.

A szökés nem azért volt reménytelen mert olyan jó volt az őrzés, az örökét a bratsztva lefizette, hanem a távolság kétezer kilométer tajga választotta el a várost a lakott területektől. Sokan megpróbálták, de sikerről nem hallottam.

A tábori valuta a gyémánt az arany volt táborok egyrészében ezeket bányászták. Még ezeknél is többet ért azonban a kapcsolat és az információ.

A kilenc ott töltött évet nem lehet leírni. Ilyen helyeken lehet meglátni mennyi mindent kibír egy ember. Azt, hogy én ezt most le tudom írni az csak Kitajecnek és a Testvériségnek volt köszönhető. A hivatalos szervek számára nem léteztem, mert aki odaküldött eltűnt a változások során. Mikor egyszer megpróbálkoztam valamiféle kérvény írásával, közölték, hogy én a papírok szerint nem is létezem Azt, hogy ez nem igy van és a szovjetrendszer hibát követett el soha nem fogják elismerni. Inkább gondoskodnak róla, hogy elpusztuljak.

A foglyok állandóan lázadást terveztek. Az egyik ilyen lázadás alkalmával, mert több is volt sikerült Kitajeccel és még három emberrével egy teherautóval eljutni a kikötőig és feljutottunk egy Dél Amerikába menő hajóra.

Kilenc év után igy sikerült megszöknöm a Szovjetunióból. A hajó Argentínába ment ott tett minket partra a kapitánya.

Jurcsenko mert ez volt az igazi neve Kitajecnek , mikor megérkeztünk beszélt velem

  • Nos Vakarék ha azt hiszed most szabad vagy tévedsz. Két okból sem, az egyik a fontosabb a Testvériség. Te a tagja vagy és nem is akármilyen tagja, az én emberem tehát a védelmem alatt álló tagja. Ez a világon mindenhol sokat jelent majd meglátod. A másik, ha azt hiszed véletlenül szabadultunk tévedsz KGB munka volt. Nekik dolgoztam már évek óta. és ezek után is nekik is dolgozunk. Tehát nem mehetsz oda ahová akarsz és nem csinálhatsz azt, amit akarsz, de élni fogsz és nem is rosszul. Azt hiszem jó csere Kolimához képest. Megértettél?
  • Pontosan, most mit fogunk csinálni?
  • Te itt maradsz rendbe jössz egy kicsit megtanulsz spanyolul ,mi Amerikába megyünk ,de kapcsolatban maradunk ne félj.
  • Rendben ahogy akarod

Még alig voltam negyven, de sokkal többnek néztem ki, fogam alig volt és elég sok problémám volt az egészségemmel. A tábor minden csak nem szanatórium. Egy évig csak gyógyultam utána kezdtem dolgozni a testvériségnek és a KGB.-nek hogy mikor kinek azt nem mindig tudtam.

Mindenhol vannak oroszok és mindenhol van testvériség Buenos Airesben is volt. Köztük én már a hátteremmel valaki voltam.  Segítettek papírokat csináltatni.   Juan Hertelendy lettem a nagyapám nevét vettem fel.

Hogy mit csináltam arról még most sem írok talán a Te érdekedben is jobb ez igy. A lényeg kihasználtam a sok nyelvet, amit tudtam, mert egy év alatt megtanultam a spanyolt is és mondhatjuk úgy, hogy segítettem a kapcsolatok kiépítésben tartásában. Ahogy Kitajec mondta:

  • Tudod Vakarék vannak olyan emberek, akikre szükségünk van, és nem állnak szóba egy agyontetovált ruszkival, de egy Oxfordban végzett angol úrral igen

Két év múlva mertem bemenni az angol követségre és érdeklődni a családom után. Végül fogadott egy attasé, aki természetesen nem tudta ki vagyok. Csak annyit tudott, hogy egy Thomas Herty angol állampolgár után érdeklődőm, aki vélhetően a rokonom.

Két hét múlva hívott be újra, hogy elmondja mit tudott meg.

Elmondta, hogy követségi titkár voltam és eltűntem Budapestről 1954 elején. A további részletek titkosak. Négy év múlva feleségem kérésére holt nyilvánítottak. De a feleségemnek született egy gyereke 54 végén, aki a George Herty nevet kapta. Feleségem később újra férjhez ment, de a gyerek neve nem változott.

Ennyit tudott velem közölni és én nem is akartam többet tudni. Halott voltam ahogy húsz évvel ezelőtt a százados mondta csak még lélegeztem. 

Mit tehettem volna folytattam az itteni életemet. Ami őszintén megmondva nem is volt olyan rossz. Attól kezdve mindent tudtam rólad mert figyeltettelek. Természetesen csak messziről. Nem olyan ritka dolog ez a testvériség emberek százait figyelteti folyamatosan. Talán még emlékszel az egyik legnagyobb valuta az információ.

Egész életed alatt igyekeztem megakadályozni, hogy valami végzetes hibát csinálj, amire úgy látszik, ahogy nekem is volt bizonyos hajlamod.

Egyben biztos vagyok, hogy a szülők nélkül kollégiumokban nevelt gyermekek sérülékenyebbek, mint családban felnőtt társaik.

Megtudtam, hogy féltestvérem is meghalt egy autóbalesetben neki is volt egy gyermeke, aki a második neveként az én nevemet viselte. Archibald Thomas Herty valószínűleg, nem sokat hallott rólam. Őt is figyelemmel kisértem, bár megközelítően sem olyan színes az élete, mint a tiéd fiam. De azért igyekeztem segíteni neki.

Visszatérve hozzád annyit elmondhatok, hogy az egyik dolog, amivel én személyesen foglalkoztam az a drágakő kereskedelem volt. A Testvériség még mindig rendelkezett nyersgyémánt forrásokkal, amiket mi feldolgoztattunk nem annyira hivatalos csiszolókkal.

Ezt a KGB is támogatta mert zavartuk a Dél Afrikai Beers   piaci monopóliumát.

Azt hiszem ennyi elég. Tudtam láttam a hibáidat, és mindig úgy gondoltam, hogy egy kicsit miattam is vagy ilyen.

Talán ezért is bíztalak Henryre aki az évek során az egyik legjobb barátom volt annak ellenére, hogy ritkán tudtunk személyesen találkozni.

Kalandos életem volt nehéz időszakokkal, és most olyan beteg vagyok, hogy tudom ebből már nem gyógyulok ki. Ahogy már tíz éve halott Kitajec mondaná   téged is elvisz az ördög Vakarcs, hát igen nemsokára találkozunk öreg Zek. / zaklucsonnij röviden Zek rab /

Vége fiam talán, ha ezt elolvasod másképp gondolsz rám. Mindig szerettelek.

 

Itt volt a vége nem lehet tudni., hogy Thomas ezt igy akarta, vagy csak a körülmények igy alakultak.

Valóban regényes történet gondolta Art, de megírni nem lehetne az biztos. A legenyhébben kifejezve is igen érdekes családom volt gondolta. Érdekes, ha a két ember   apa és fia sorsát nézzük a teljesen különböző körülmények ellenére van bennük hasonlóság.

Még talán velem, az én életemmel is gondolta a gének úgy látszik tényleg működnek. Hirtelen Korzakov váratlan felbukkanására gondolt, és megborzongott. Én csak annyit tudtam róla, hogy létezett, de meghalt. Hihetetlen, hogy ő meg mennyi mindent tudhatott rólam valószínűleg

Az olvasottak után valami motoszkált a fejében. Henry levele vajon hol lehet, Georg biztos nem dobta el. De eddig nem találkozott ilyesmivel.

Végül támadt egy ötlete néha a rendes és rendetlen emberek ugyanazt csinálják, a levélnek a házhoz volt köze egy rendes ember oda tette volna a ház irataihoz. Meg a rendetlen is mert nem foglalkozott volna vele hol van és eredetileg együtt voltak.

A ház papírjai egy nagy dossziéban voltak festői összevisszaságban. Voltak ott számlák szerződések a bérlőkkel ezeket összegyűjtötte, gondolta még jól jöhetnek. Voltak szerződések Tegertékkel is amire ők vagy nem emlékeztek vagy nem érdekelte őket, vagy csak nem akartak beszélni róla. Minden esetre Georgtól csak 400 fontot kaptak.

Több órai keresés és rendezgetés után előkerült a levél az eredeti adományozó okmánnyal együtt.

Érdekes levél volt egy valóban elég hűvös és lényegre törő búcsúlevél szerű és egy versike. Art minél többször elolvasta annál inkább érezte, hogy nincs rendben vele valami.

Ha majd egyszer Svájcba visz utad

Zürichet el ne kerüld és nézd meg Hans Waldmann szobrát

Gondolj a katonára, akinek a város oly joggal hálás

Számolj és számolj, gondolkozz és  a jövő meg jutalmaz majd

 

Érdekes gondolta utána kellene nézni. Egy biztos vagy nem illik ide, vagy nagyon is ideillik.

Közben az asztalon kezébe akadt még néhány George által gépelt oldal, gondolta vacsora után elolvassa.

Archiet is ki kellett engedni rövid futkározás után visszajött és együtt vacsoráztak.

  • Mikor kéne meghívni Tabitát?
  • Igen látom a szemeden a kérdést hozná Sussit is
  • Kaff kaff
  • Jól van mielőbb tudom, de tegnap előtt voltunk ott, még illik várni néhány napot
  • Kaf
  • Ne izgulj és különben is fogalmad sincs mi az, hogy néhány nap, élsz a saját ritmusodban időre eszel alszol, a szentségedet kutya pont olyan vagy mint én. - nevetett fel Art és megsimogatta a kutyát.

 

Georg

Chevy Stoke 2009

A vidékre költözöm olyan pontosan hozzám illő döntés volt, átgondolatlan és értelmetlen.

A ház, vagyis a birtok mert volt föld és erdő is hozzá Sommerset megyében volt egy Chewy Stoke nevű faluban igen elhanyagolt állapotban. Ez csak fellelkesített, végre volt feladatom. Hívtam tervezőket szakembereket és elkezdődött a felújítás az, ami az én terveim szerint két hónapig tartott volna az egy évig tartott.

Rá kellett jönnöm nem ismerem az embereket, és naiv vagyok, valamint viszonylag jómódú mi kell ennél több egy helyi szakembernek.

 Idegen idejött pénzes és balek! Akár a homlokomra is tetoválhattam volna. Egy ideig a fogadóba laktam, de aztán beköltöztem a garázsba, mert láttam csak akkor dolgoznak, ha ott vagyok.

 Közen intéztem néhány ügyet is idehozattam a könyveimet meg a bútoraimat, egy raktárból, ahol eddig voltak. Azért egyszer a ház is kész lett és olyan amilyennek elképzeltem nagyon meg voltam vele elégedve.

A házhoz tartozó földet bérbe adtam rájöttem, hogy tulajdonképpen ebből a jövedelemből is meg tudnék élni, ha nem lennének egyéb kiadásaim, de voltak.  Felvettem Tegertéket mert a kerthez nem értettem, meg a főzéshez sem. Szerencsére volt egyéb jövedelmem, mert az örökségemet az ügyvédek meglehetősen jól forgatták. Nem kellett aggódnom a kiadásaim miatt.

Lassan és ezt szó szerint kell érteni az itteniek is befogadtak. Három év múlva már   nem voltam az idegen balek, hanem a fiatalember, akinek háza van.

Én legalábbis igy gondoltam. Elkezdtem hétvégeken templomba járni, mert a tiszteletes nagyon udvariasan, de tudtomra adta, hogy ez itt elvárás.

Az időm nagyrészét olvasással töltöttem ,meg nagy sétákkal a környéken. De ez nem segített rajtam, az eddigi mozgalmas életem után rettenetesen éreztem magam. Végül döntésre jutottam felvettem a kapcsolatot régi thai barátnőmmel s idehozattam. Természetesen nem számoltam a falu véleményével a legkevésbé sem érdekelt A hivatalos papírok intézése igy is három hónapig tartott, és Gyöngy csak egy három hónapos látogató vízumot kapott.

Megérkezése nagy esemény volt a faluba, mindenki látni akarta ezért a legkülönfélébb indokokkal keretek fel a szomszédjaim, hogy találkozzanak vele. Milyen volt Gyöngy? 

Az ugye magától értendő, hogy nem ez volt az igazi neve, azt se kimondani se leírni nem tudtam soha. Nálam magasabb volt gyönyörű arccal vékony derékkal, nem túl nagy mellekkel, állandóan egy selyemsálat viselt, hogy letakarja az ádámcsutkáját. Igen Gyöngy fiúnak született, ahogy a közhelyes mondás is mondja Bangokban vigyázz mert a legszebb nők azok fiúk.

Ezt persze itt nem tudták itt csak egy idegen nő volt. Az első probléma akkor volt mikor egy helyi bunkó Jeremynél a kocsmába a szoknyája alá nyúlt, Gyöngy megfordult egy perc se kellett, hogy a kilencven kilós embert földre vigye és a tűsarkújával megrugdosta. Innen kezdve nem zavarták nem szóltak hozzá egy ideig igaz hozzám se.

Gyöngy itt léte visszahozott egy másik szenvedélyt a füvet ez ott Thaiföldön teljesen elfogadott dolog volt alig számított drognak, és mi szerettünk néhány cigivel ellazulni.

Természetesen itt is be lehetett szerezni csak nem olyan könnyen, Bristolból hoztam mindig az árut, és elég durva fazonokkal üzleteltem néha. Gyöngy ötlete volt az üvegház.

Csináltattam a kertben egy kis fűthető üvegházat s elkezdtem orchideákat tartani, na meg kendert termelni természetesen úgy gondoltam csak saját használatra.

Lassan de ment a dolog, már saját anyagunkat füstöltük.

Azért azt is el kell mondanom Gyöngyel nem volt könnyű az élet, először is kapzsi volt. Tudni kell nem a szép szememért volt itt havi ezer fontot kapott, de mégis állandóan pénzt vagy ajándékot kunyerált. Arról fogalmam se volt, hogy egy egész thai családot tart el a „fizetéséből”.

Egy idő múlva kitalálta, hogy ő akar menni vásárolni és egyedül, furcsáltam de hagytam, igy egy héten egyszer ő ment Bristolba vásárolni, és mindig vett magának valami kis ajándékot csecsebecsét. Nem gyanakodtam semmire.

Már két éve lakott nálam mikor, hirtelen haza akart menni mondván az egyik rokona meghalt. Megvettem neki a jegyet és másnap haza repült, előtte való éjjel kigyulladt az üvegház és leégett.

Gondoltam a baj nem jár egyedül. Nem is néhány nap múlva rendőrök jelentek meg és Gyöngyöt keresték, mondtam hazautazott, átvizsgálták az egész házat, mert drogterjesztés gyanújával keresték. Nem találtak semmit és elmentek. Akkor jöttem rá, hogy Gyöngy valószínűleg árulta a nálunk termelt füvet Bristolban.

Magam alatt voltam és megint egyedül. Malcolm az egyik szomszéd, hogy megvigasztaljon adott egy kutyát Totót. Jó ötlet volt húséges társa lett a magányos életemnek.

Akkor kezdtem borokat vásárolni természetesen kizárólag franciákat, néha még el is utaztam értük vásárokra aukciókra. Igen reménykedtem az Isteni csodában, hogy találkozom Jean Claudéval hiszen ő is termelt bort, ezt tudtam.  Nem találkoztunk soha.

Éltem az itteni „gazdagok „unalmas életét, de legalább nem vadásztam. Ha meghívtak valahová néha elmentem s nagyon ritkán, de én is fogadtam vendégeket.

Ennyi biztos lehetne más életet élni, de talán lusta vagyok hozzá.

 

Itt volt vége több írást nem talált, sem Thomastól sem Georgestól- Szép kilátások gondolta ,igaz az ő élete eddig sem volt izgalmas ,sőt sokkal unalmasabb volt a mostaninál.

Lefeküdt aludni mert Archie tüntetően már bement a hálószobában volt és várta:

  • Olyan vagy mint egy rossz feleség! - mondta neki

Kalandok

 

Nem lehetett halogatni meg kellett hívni Tabitáékat . Reggeli után Art összeszedte minden bátorságát és felhívta a nőt:

  • Jó reggelt Art vagyok
  • Á jó reggelt már azt hittem fel sem hív
  • Megígértem nem?
  • Jó hallani, hogy van olyan, aki betartja az ígéreteit, nos miért hívott?
  • Hát ahogy megbeszéltük meghívnám magát, na meg Susiet természetesen
  • Nagyszerű és mikorra?
  • Lehetne holnapután mert akkor ma megbeszélném Maryvel
  • Tökéletes olyan 11 felé ott leszünk
  • Kiváló akkor várom! Addig is minden jót és szép napot
  • Köszönöm magának is.

Örült, mint egy gyerek. Szólt Marynek, hogy eggyel több személyre készüljön, és az se lenne baj, ha valami finomságot találna ki.

  • Miért kit várunk Arti úr?
  • Tabitát hivtam meg
  • A volt könyvtárost, illik magához okos nő, majd csinálok valami finomat
  • Köszönöm Mary

Eljött a holnapután is Tábita megérkezett Susieval együtt, aki igen kevés szimpátiát mutatott a körülötte viháncoló Archie felé.

  • Már vége a szerelmes korszakának. -magyarázta nevetve Tabita miközben bementek a házba
  • Egy italt tüsténkedett Art
  • Délelőtt van Art legfeljebb egy sört
  • Már hozom is

Leültek a két sörrel, meg némi kis ropogtatni valóval

  • Nos mik a legújabb fejlemények a nyomozásában? - kérdezte Tabita
  • Én nem nyomozok csak elolvastam az írásaikat az életükről. -mondta Art kicsit sértetten
  • Jó akkor nem nyomoz, és már mindent olvasott tud mindent?
  • Azt nem mondanám?
  • Azért érdekes, hogy senki nem beszélt Gyöngyről, aki pedig vagy két évig itt lakott. Mary is csak morog meg a vállát vonogatja, hogy sohasem szólt a munkadói életébe.
  • Miért beszélnének róla akkoriban eleget beszéltek róla, kár, hogy nem láttam ahogy Bunkó Pitet leteríti.
  • Bunkó Pete jó név
  • Igen mert az mindig beszólt a lányoknak, meg ha hozzáfért tapizta őket a csaj jól elintézte
  • Csaj? Biztos ebben?
  • Nem de nem mindegy, női ruhákba járt és nőies volt, csak erős ahogy mesélték
  • Drogot árult állítólag
  • Ugyan füvet árult a fél falu is vette Jeremytől mert, neki adta el
  • Georg ezt tudta?
  • Valószínűleg nem, talán nem hagyta volna, nem is tudom honnan szerezte
  • Itt termelte a kert végében volt egy üvegház, de leégett
  • Kár, lehet megint kéne termelni
  • Tabita? - Hogy mondhat ilyet az törvénytelen
  • Jaj, ne legyen már ilyen biztos hallotta már hogy ami jó az vagy erkölcstelen, vagy hizlal, vagy tilos
  • Hallottam, de nem biztos, hogy egyet értek vele
  • Maga mindig csak törvényes dolgokat csinált?
  • Igyekeztem. -mondta Art de közben elgondolkodott

A Mary által készített ebéd valóban finom volt. Utána a dolgozószobába üldögélve beszélgettek, a két kutya szintén jól volt lakva és megosztozva Arcjhie fekhelyén békésen aludtak.

  • Azért meg kell mondanom elég érdekes családja volt Art
  • Lehet mondani
  • Nem akar még többet megtudni róluk? Kicsit nyomozgatni
  • Nem vagyok egy Sherlock csak egy nyugdíjas könyvelő
  • Hát inkább Poirotra hasonlít az igaz, nem tudom én kíváncsi lennék például ki volt Henry valójában? Él -e még?
  • Be kell vallanom azért kicsit nyomoztam azt például tudom, hogy Jean Claude él. -mondta Art
  • Na látja nevetett Tabita és hol?
  • Franciaországban van egy kis birtoka szőlője, bort is termel
  • Nagyszerű nem akarja meglátogatni?
  • Már miért látogatnám meg, én nem is ismerem
  • Megint olyan földhözragadt semmi kaland semmi vállalkozás
  • Azt hiszem tényleg egy kicsit unalmas vagyok. -mondta Art kicsit sértetten
  • Ki mondott ilyet, ugyan már ne legyen gyerek, de egy kirándulás Franciaországban kedvemre való lenne
  • Eljönne velem?
  • Ki mással persze meg vinnénk a kutyákat is, már látom magunkat a francia utakon, volt már a kontinensen ott a másik oldalon vezetnek
  • Még nem voltam külföldön és mg ezen az oldalon is alig tudok vezetni, most nemrég tanultam meg itt.
  • Nem baj én voltam imádok vezetni, gondolkozzon rajta. Nagyon jól éreztem magam de mennem kéne lassan este lesz .
  • Én is nagyon jól éreztem magam. -mondta Art és maga is furcsállotta, de úgy is érezte
  • Akkor talán meg kéne ismételni, de most nálam
  • Alig várom

Tabbita felkapta a kutyát és elmentek.

Szeles nőszemély gondolta Art, kirándulás együtt Franciaországban ugyan már. Vagy miért is ne? Tulajdonképpen még érdekes is lehetne vagy találkoznak Jean Claudéval vagy nem, de legalább egy hétig vagy tíz napig együtt lesz Tabitával.

Mi van veled vénember kérdezte magától, hasonló gondolatai harminc éve nem voltak.

Úgy látszik egy unalmas élet után egy érdekes öregkor várhat rá, gondolta és mint már nagyon régen a holnapi napot várva ment el aludni.

 

                                             Vége