Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Gaia Haragja

2018.02.24

                                                                     Gaia haragja

 

 

Tundra vidék

Fedor napok óta rosszul aludt. Álmodott és ez szokatlan volt számára. Általában úgy elfáradt estére, hogy álom nélkül aludt. Most meg már napok óta álmodott. Nem jó gondolta, reggel miközben a teát kortyolta odaszólt a felesgének:

  •  Képzeld álmodom.
  • Mert öreg vagy, öreg ember álmodik az életéről, búcsúzik tőle
  • Te is álmodsz?
  • Nincs idő rá annyi a munka látod egyedül vagyok
  • Látom én is egyedül vagyok oszt mégis álmodom
  • Aztán mit?
  • Nem emlékszem
  • Jellemző álmodik, nem emlékszik, panaszkodik .-morogta a felesége maga elé
  • Van elég fa?
  • Látod, hogy nincs
  • Akkor hozok

Kiment a házból. Hideg volt talpa alatt ropogott a hó. Szerette ezt az időt igaz jobbára mindig ilyen idő volt itt Szaha földön ahogy ők hívták vagy Jakutiába ahogy az oroszok. Körülbelül hetvenéves volt és mindig itt lakott. Körülbelül azért mert akkoriban mikor született bizony vártak egy kis időt megmarad -e vajon a kis jövevény, és csak utána vitték a faluba beírhatni az emberek közé.

Ez a hely, ahol lakott tanya volt a legközelebbi falutól két napi útra szánon. A közeli folyón nyáron egy nap alatt is le lehetett érni. De nyár rövid errefelé. Fedor evenk volt erdei ember ahogy az oroszok mondták. Alacsony termetű volt kicsi szűk szemekkel és bár nem látszott rajta még mindig nagyon erős volt. Még befogta a rénszarvast kötelével, pedig ahhoz nem kis erő kell, igaz gyakorlat meg ügyesség is.

A ház amelyikbe laktak gerendaház volt még jó állapotban volt pedig már legalább száz éve építette Fedor apja Nyik. Egy kis dombon állt a ház jó messze el lehetett látni innen. A ház mellett nagy csűr állt ott volt a két rénszarvas őket szánhúzásra használta. Ott voltak a kutyák is egy halomban vagy hat darab egymást melegítették. A csűr bejáratánál egy látcső volt felakasztva Fedor elvette és azzal nézett körül, anélkül is nagyon messze ellátott, de azt a fiától kapta ezért szerette. Körben ameddig csak ellátott mozdulatlan volt a világ csak a fehér hó tükröződött a lencséken. Az erdő olyan két kilométerre kezdődött a háztól.

Tudta, hogy néhány kilométerre tőle az erdőben vannak a rénszarvasai, de hogy merre azt nem látta. A csűrben lévő a kettőnek dobott egy kis szénát meg friss havat az itatóba. A csűrben tartották a tüzelőfát is felvett egy ölnyit és indult befelé, a kutyák nem nagyon mozogtak csak figyelték tudták ők később kapnak.

  • Na beért mondta az asszony

Nem szólt semmit csak lerakta a fát. Nyina a felesége orosz volt talán egyidősek voltak. Három élő gyerekük volt de mind elmentek itthonról az asszony azért morgott dödögött állandóan. A legidősebb fiát ő maga küldte a városba tanult ember lett van tőle négy unokája de már azok is felnőt emberek. Évente egyszer, ha eljönnek. Igaz már alig férnek a házban, ha itt vannak.

 Van egy lányuk is az egész Moszkváig ment ott él a férjével ott is van két unoka de azokat csak képen látták.

A legfiatalabbra gondolták itt marad asszonyt hoz és átveszi a nyájat, nem igy lett. Igaz nem ment messzire csak a nagy tóhoz ahogy ők mondják mert itt annyi tó van számolni sem lehet de annak neve is van Ejk ott van egy város ott lakik a gyerek. Valamiféle kutató környezetvédő vagy ilyesmi, lett belőle.

Ő gyakrabban jön főleg igy télen, szereti ezt az időt meg a rénszarvasokat. De élni itt már nem akar.

  • Melegíts a kutyáknak valamit
  • Hát nem azt csinálom vaksi vénember 
  • Lehet igazad van nem láttam mit csinálsz
  • De tudhatnád hiszen mindig ugyanazt csinálom, reggel nekünk teát utána a kutyáknak utána meg nekünk, és igy megy ez már vagy ötven éve. Megtanulhattad volna látni se kell
  • Jól van ne kárpálj már beszélsz állandóan, látszik orosz vagy
  • Hah rájött a manó ötven év után. Neked meg beragadna a szád, ha nem lennék
  • Az biztos

Kevés beszédű ember volt, mint általában az evenkik. Ha beszélt is csak magának. Furcsán is beszélt oroszul mert iskolába, csak hat évet járt.  Írni olvasni valamennyire tud, de az asszony jobban. Számolni azt tud igaz az ősei módszerével ahogy az állatokat számolták tucatokkal, furcsán de jól még sose tudták becsapni.

 Az ősei nyelvét már elfelejtette régen apjával még beszélték aztán már nem volt kivel. Most már csak oroszul beszél. A gyerekei főleg az unokák gyakran nevettek a Nagypapa beszédjén, nem azt mondta például, hogy éhes vagyok hanem azt, hogy az evenki éhes. Általában harmadik személyben beszélt magáról, nem tudni miért. Ha a nevét kérdezték azt mondta Nyik fia Fedor pedig  a papírjai szerint Nyikityin Fedor Nyikolajevics.  De papírja az nem sok van az egy igazolványán kívül.

Kivitte a kutyáknak az ételt. Most hat kutyája volt nem szánhúzásra használta őket, arra ott volt a két rénszarvas, a kutyák a csordát keresték meg és hajtották össze, ha szükség volt rá.

Tulajdonképpen sötét volt, vagyis egy nem itt lakó azt mondta volna, ők megszokták ezt az inkább szürkeséget, amit a nap hiányában a hó világított meg. Megint elővette a látcsövet és körülnézett, nem látott semmit mégis nyugtalan volt. Végül magában mormogva elhatározásra jutott, bement a házba.

  • Holnap átmegyek Kijékhez
  • Menjél, ha úgy gondolod, majd készítek nekik valamit
  • Készíts üresen nem mehetek

Kijék a szomszédjaik és valamilyen szinten az öreg rokonai is voltak. Olyan két napi szánútra laktak tőlük egy hasonló tanyán. Általában télen látogatták egymást mert nyáron, ha nem volt fagy szinte megközelíthetetlenek voltak a vízi út arrafelé már nehezen volt hajózható neki meg nagy motoros csónakja volt azzal szinte lehetetlen volt megközelíteni őket.

 Készülődött elővette a puskáját, töltényeket, rakott el meg a sötétben is látó látcsövét ezt is a fiától kapta annyira megbecsülte, hogy csak akkor használta, ha vadászni ment, vagy valahová máshová. A puskán is volt ilyen de azt ritkán használta. Végül is jól látott, és még jobban célzott.

Korán lefeküdtek. Másnap megvárta míg kicsit enyhül az idő és elkezdte előkészíteni a szánt. Minden állat érezte, hogy valami történik a szarvasok kapálták a havat a lábukkal a kutyák meg szaladgáltak. Előszőr minden állat enni kapott aztán ők is ettek . Felpakolt egy kis ajándékot a rokonoknak. Takarmányt a szarvasoknak és ételt a kutyáknak meg saját magának.

Csak két kutyát vitt a többiek itt maradtak védeni a házat. Igaz nem igen volt kitől vagy mitől meg az asszony se félt semmitől, de mégis igy gondolta jobbnak.

Indult az asszony kijött keresztet vetett rá

  • Járj szerencsével öreg Kijéket üdvözlöm
  • Átadom 3-4 nap és itt leszek
  • Úgy legyen Isten vigyázzon rád

Elindultak. Az öreg fejében furcsa gondolatok motoszkáltak, bajt érzett de elhessegette a gondolatait. Régen is volt, hogy megérzett dolgokat de nem mondta el soha senkinek. Apja tudta ezt róla azt mondta az egyik ősöd sámán volt beszélt az Istenekkel talán te is érted őket.  Aztán nem beszéltek a dologról. Egyébként senki nem szerette, ha a régi Isteneket emlegették. Ő legbelül magában tisztelte őket, ha állatot ölt bocsánatot kér az állattól meg az Istenétől is.  

Közben szépen haladtak előre a két kutya a szán előtt poroszkált nem mentek gyorsan nem siettek, kímélte a szarvasokat. Már jó volt a hó az evenkik sok kifejezést ismernek a hóra ezeket ő is ismeri de csak a régi nyelven oroszul csak ennyit tud most jó a hó.

Rájuk esteledett feljött a hold és elkezdett lehűlni a levegő, nem mintha eddig meleg lett volna de még hidegebb lett ilyentájt nappal – 15-20 fok van de éjjel nem ritka a negyven, vagy még alatta. Nem jó se állatnak se embernek. Megálltak tüzet gyújtott a magával vitt fával, mindenki kapott enni ő még teát is készített magának. Az állat neki.  ok egymást melegítették őt meg a tűz meg a ruhája. Nem előszőr aludt a szabadban nem volt neki idegen.

Reggel tovább indultak úgy számolt estére akár ott is lehetnek. Úgy ismerte a környéket, mint a tenyerét, ami másnak egy nagy fehér pusztaság volt az számára tele volt útjelzőkkel ismert minden kis facsoportot halmot mélyedést. Ezért is lepődött meg, amikor úgy dél felé egy kis dombot látott a távolban, ami eddig nem volt ott.

Újabb kráter gondolta. Pár éve alakultak ilyenek főleg nyáron a föld kilyukadt és nagy kráterek alakultak ki nagyon mélyek voltak és gáz szabadult ki belőlük. Nyáron néha égtek is. Nem szerette őket mert félt, hogy majd jönnek az olajbányászok és akkor ennek a helynek is vége lesz. Megölik a földet mondta mindig de leginkább csak magának.

Megálltak elővette a látcsövet most már látta, hogy tényleg egy kráter. Tovább mentek de a rossz érzése erősödött. Néhány kilométer múlva a kutyák nyüszíteni kezdtek és a szarvasok is nyugtalanok voltak ismét megálltak. A kutyák odaszaladtak és lefeküdtek a földre közben nyüszítettek.  Értette őket dögöt jeleztek elhullott állatot vagy állatokat.

Ez nem jót jelentett a tundrán az elhullott állatot azonnal megeszik a ragadozók farkasok, rókák. Ha marad belőlük az sok halott állatot jelent.

Ismét elővette a látcsövet és körül nézett néhány száz méterre tőlük több tetemet is látott, szarvasokét és ami még meglepőbb kisebbeket is farkasokét talán.

A két kutyát a szánhoz kötötte magához vette a puskáját és gyalog indult a tetemek felé.

 

Amikor közelebb ért nagyon megijedt, a rossz érzése beigazolódott egy csordányi szarvas tetem hevert mindenfelé és talán kutyák vagy farkasok tetemei. Gáz gondolta amikor a föld kilyukadt ahogy ők mondták halálos gáz jött belőle.

Közelebb ment egy rénszarvas tetemhez és meglátta Kij jelét rajta. Akkor ez az ő csordája volt. Nagyon rossz érzése támadt. Visszament a szánhoz.

Újra elindultak a kutyák már nem nyüszítettek, megértették a gazda megnézte a dolgukat elvégezték. Két óra múlva egy kis dombhoz értek innen távcsővel már látható volt Kijék háza. Látta is de nem füstölt a kémény és a házat belepte a hó.

Két dolog lehet mondta magában vagy szerencséjük volt és még elmentek, vagy mind meghaltak. Egyet tudott egyedül semmit nem tehet. Vissza kell mennie amilyen gyorsan csak lehet.

A visszaút mindig gyorsabb, vagy legalábbis úgy érzékeljük. De ő most sietett is. Az elhullott állatokat el kell takarítani mielőtt jön a tavasz . A szarvasok futottak tudták haza felé mennek és ott kapnak enni. Kevesebb mint tíz óra alatt hazaértek.

Az asszony kijött a ház elé

  • Mi van öreg?
  • Baj. Fogd ki az állatokat adjál nekik enni takard be őket sokat futottak. Én befűtöm a fürdőt.

Az asszony nem kérdezett tette, amit mondott neki. Ő a fürdőházba ment és befűtött olyan meleget csinált, amit csak kibírt mindenét levette a fehérneműit a kabátját meg a felsőruháit a tűz fölött tartva fertőtlenítette.  Majd egy órát volt a fürdőbe. Utána bement a házba leült és inni kért.

  • Beszélj már! Mi történt?
  • Újabb lyuk, a gáz megölte Kij csordáját lehet őket is.
  • Szűz Mária Istennek anyja kegyelmezz! - kezdett jajveszékelni az asszony
  • Hallgass a gyerekkel kell beszélni
  • Éjjel van
  • Akkor reggel

Fedor evett valamit és ledőlt szinte azonnal elaludt. Korán ébredt megnézte az állatokat Istennek hála nem volt bajuk kipihenték a tegnapi nagy futást. A dögökhöz meg nem mentek közel. Csak ő ment oda gondolta de bízott a hidegben meg a szerencséjében. Beindította a generátort, ami áramot fejlesztett anélkül nem ment a rádió.

Bement a házba és bekapcsolta. A fia munkahelyét hívta a készüléken, hosszas próbálkozás után egyszer csak valaki megszólalt

  • Halló Ejki központ ki beszél?
  • Nyik fia Fedor vagyok Zsenya apja beszélnem kell vele baj van felénk
  • Kosztya vagyok Fedor bácsi Zsenya nincs itt mi a baj?
  • Újabb lyuk sok állat elpusztult Kijék felé el kellene égetni őket
  • Milyen lyuk?
  •  Lyuk a földben  gáz jön belőle  oroszul nem tudom a nevét
  • Jól van Zsenya majd felhívja délután már itt lesz
  • Rendben várom vége!

Jó találmány gondolta mikor befejezte. A fia minden héten felhívta őket a rádión. Meg volt beszélve mikor akkorra bekapcsolták a generátort. Nekik semmi máshoz nem kellett áram. Volt egy kis rádiójuk az elemről működött. Világitani meg petróleumot használtak. Az öregnek voltak nagy elemlámpái is  de csak akkor használta  ha a csordát ment keresni.

Fedor délután bekapcsolta a rádiót és várta a fia hívását. A gyerek egy idő múlva hívta is:

  • Jónapot Apám mi a baj?
  • Mondtam reggel a barátodnak Kijék felé újabb lyuk lett a gáz megölte a csordát  
  • Elpusztult csordát találtál?
  • Igen
  • És Kijék?
  • Nem volt a házba senki, bár nem mentem közel de nem volt füst a kéményből
  • Értem. Reggel maguknál leszek készüljön megnézzük
  • Rendben fiam.

Reggel nagy kutyaugatásra ébredtek az állatoknak jobb fülük volt, mint nekik, meghallották a motoros jármű hangját már kilométerekről. Mire felöltöztek a gyerek már ott is volt. A hatalmas „ vezgyehodban „  négyen ültek. A terepjárót nem hiába nevezték mindent járónak a legnehezebb tereppel is elboldogult, és ami még nagyobb dolog nyáron a mocsárban is.

Az öreg mindenkit üdvözölt aztán bementek a házba. A felesége már megfőzte a teát most egy nagy fazékban a pelmenyinek a húsos táskának melegítette a vizet. Arrafelé ez volt a szokás, ha jött valaki kapott enni inni és csak utána kérdezték meg miért is jött.

  • Apám Anyám ők a kollegáim és barátaim ő Kosztya vele már beszéltél ő Andrej és ő Tatjána
  • Legyenek üdvözölve mondta az anyja üljenek le igyanak teát, mindjárt lesz egy kis ennivaló.
  • Nem kirándulás ez lányt hozni az útra morgott Fedor. Szerencsére csak a fia meg a felesége értette.
  • Rosszul gondolja Apám! -mondta a fia nevetve. Tánya nem kirándulni jött ő az orvosunk, mindjárt megnézi magukat meg az állatokat.
  • Nem gondoltam, hogy orvos ilyen fiatalon biztos valami felcser
  • Öreg most már elég! -  dörrent rá a felesége
  • Amúgy, hogy vannak Fedor bácsi nem volt láza valamelyiküknek? Kérdezte Tánya
  • Nem lányom Istennek hála. Tudom mire gondolsz, de csak én mentem közel az elhullott állatokhoz a kutyák meg a szarvasok legalább száz méterre voltak. Utána nem nyúltam hozzájuk tőlem még enni se kaptak. Amikor hazaértem rögtön a fürdőbe mentem nagyon forró gőzben magamat és a ruháimat ki gőzöltem.
  • Nagyon jól csinált mindent. -mondta Tánya
  • Sajnos már volt dolgom elhullott állatokkal. Arra képezzük a kutyákat is, hogy megérezzék az elhullott állatot, de csak jelezzék, ne menjenek közel. Igy próbáljuk kerülni a fertőzést.

Fia a többiek felé fordult, amiről az Apám beszél egy elhullott csorda, ahol a ragadozók is megdöglöttek. A döglött állatokat el kell égetni, és ami még rosszabbtávoli rokonaink is éltek arra, meg kell nézni mi van velük. Úgyhogy nem sokára indulunk.

  • Hoztunk egy kis városi finomságot Anyám! -  adott egy zsákot a gyerek az anyjának
  • Köszönjük bár ahogy Apád mondta Istennek hála mindenünk megvan

Miután ettek a fia megkérdezte

  • Milyen messze vannak?
  • Olyan tíz óra gyorsan a szánnal
  • Az jó akkor maguk meg a csorda biztos nincsenek veszélyben
  • Tél van fiam tudod ilyenkor kisebb a veszély
  • Tudom de azért van, de háromszáz kilométerre azért nem terjed
  • Jöjjön Apám mutassa az utat vigyünk egy kutyát is még jó lehet
  • Vihetünk de az nem fog közel menni fél
  • Nem azért kell
  • Jól van egyet hozok

Köszönjük a vendéglátást Mama majd jövünk. A többiek is elköszöntek és beszálltak a kocsiba Fedor is beszállt előre a fia mellé ült a kutyával. A hatalmas gép elindult a többi kutya rémülten szaladt a csűrbe onnan ugatták a járművet.

 Nem sajnálták a benzint hajtottak Fedor még ilyen nagy járműben nem ült tetszett neki nagyon. A kutya a lábánál feküdt gazdája közelsége megnyugtatta.

  • Na látod  gyorsabb, mint a szán és hideg sincs. -mormogta az öreg a kutyának

A fiatalok csak nevettek igaz az egész környéken a környezetvédőknek csak egy ilyen járműve volt, de erre nagyon büszkék voltak. Három óra múlva már oda is értek a területre. A fiatalok védőruhákba öltöztek az öreget meg a kutyát a kocsiban hagyták.

Elindultak a tetemek meg a kráter felé. Lassan haladtak a kényelmetlen ruhákban de igy is odaértek. A magukkal vitt szerszámokkal kezdték kiásni az állatokat, miután több tetemet kiástak és megnézték őket levették a védő ruhát és kiabáltak az öregnek

  • Apám jöjjön ide   

Az öreg kiszállt a kocsiból és nem várt gyorsasággal ment a kutyával együtt a csoporthoz

  • Ezeket az állatok egészségesen pusztultak el, amit farkasnak nézett   Apám az egy kutya
  • A kiszabadult metántól pusztultak el valószínűleg
  •  Meg kell keresni a rokont minél előbb. -mondta az öreg
  • Akkor menjünk. -mondta a fia

Visszamentek a járműhöz és néhány percen belül a háznál voltak

  • Nézzen körül a kutyával Apám mert itt látszólag nincs senki

Az öreg elkezdett a kutyával körözni a ház körül majd egyszer csak megállt

  • Gyertek ide látjátok a havat mutatott egy helyre az öreg
  • Látjuk de miért?
  • Ah ti már semmit nem tudtok itt szánt pakoltak az erdő felé mentek menjünk utánuk
  • Hogy érnénk már utol egy szánt már akárhol is lehetnek
  • Igen de ezt ember húzta nem látok szarvasnyomot igaz szánnyomott se de a kutya megtalálja őket.
  • Én magával megyek ti maradtok. - mondta a fia
  • Hozd a látcsövemet meg a puskát a járműből, és hozzál élelmet is embernek és kutyának is
  • Jól van

A kutya az öreg szavára körbe-  körbe járt aztán elindult egy irányba.  Követték nem ment gyorsan mindig megvárta őket. Néhány kilométer múlva leült és morgott

  • Másik kutyát érez és még élőt
  • Add ide a távcsövet az öreg körülnézett és mikor visszaadta fülig ért a szája megvannak ott vannak a hó alatt mutatott előre a fia nem látott semmit

Elindultak az öreg által mutatott irányba és nem sokára meglátták a kis hókunyhót amiből alig látható füst szivárgott. Odamentek egy nagyon sovány kutya próbálta védeni a területet de gyenge volt.  Rögtön adtak neki egy keveset enni. A kunyhóba feküdt a család igen rossz állapotban voltak az éhségtől. Az öreg mikor meglátta őket csak annyit mondott

  • Menj vissza a kocsiért én addig megpróbálom etetni őket

Csinált nagyobb tüzet és főzött egy teát először a gyerekek kaptak utána a felnőtek a kunyhóban négyen voltak Kij a felesége meg a két gyerek 4és 8 évesek a gyerekek voltak jobb állapotban látszott, hogy majdnem minden élelmet ők kaptak. Kij nem nagyon volt magánál a felesége sem.  Megpróbálta itatni őket. A meleg italtól Kij magához tért

  • Istenem Fedor suttogta akkor nem halunk meg
  • Nem az már biztos.

A jármű zajától a kutya megijedt el akart futni de Fedor kutyája nem engedte. A kocsiból elsőnek Tánya ugrott ki bement körülnézett majd felkapta a kisebbik gyereket és bevitte a kocsiba a fiúk vitték a többieket, volt hely mindenkinek még a két kutyának is. Minden teketória nélkül indultak visszafelé a házhoz, itt úgysem tudtak volna többet tenni a családért.

Mire visszaértek a család kicsit felmelegedett.  Nyina azonnal ételt meg teát készített az egész csapatnak. Befűtötték a fürdőt és mindenki átmelegedett megfürdött Kijék is. A gyerekek hamar magukhoz tértek de csak ettek valamit és rögtön elaludtak. Kij meg a felesége Mása csak imádkozott meg hálálkodott Istennek. Aztán Kij lassan megszólalt

  • Gondolom akarjátok tudni mi történt, bár én se igazán tudom. Nem volt semmi jel még a kutyák is nyugodtak voltak a csorda közel volt egy hete hajtottam oda őket az erdő aljában, hogy ne kelljen messze mennem a háztól.

Aludtunk egyszer csak hatalmas robbanásra ébredtünk és égett minden összekaptuk magunkat és rohantunk a széllel szemben a tűz elől.

Később a tűz elaludt visszamentem a házhoz a szánért meg az élelemért. Távcsövön láttam a csorda elpusztult.

  • Megnézted az állatokat? kérdezte az öreg
  • Nem féltem odamenni azt hittem még mindig folyik a gáz
  • Most csak pihenjenek! -mondta Zsenya mi visszamegyünk a városba hamarosan jövünk vissza más gépekkel eltakarítani az elhullott állatokat. Akkor magukat is hazavisszük. Jó lesz igy Apám?
  • Jól fiam! Menjetek aztán várunk titeket.

A nagy gép felhördült és elvitte a fiatalokat a kutyák sokáig ugattak utánuk. A Kij család lassan felépült a gyerekek már szaladgáltak a ház előtt. Mása segített, amiben tudott a két férfi meg csak ült és beszélgetett.

  • Tudod Fedor jó, hogy megmentettél minket, de talán jobb lett volna meghalni, mit fogunk csinálni állatok nélkül?
  • Beszélsz bolondokat majd kiszakítunk az én csordámból pár állatot aztán lesz valami, bár tudod én is félek valami rosszat érzek, csak nem tudom mit
  • Érzed mert ahogy Apád mondta lehet sámán vagy aki előre látja a dolgokat
  • Lehet de ez inkább átok, mint szerencse. Másrészt te még fiatal vagy a gyerekek kicsik a feleséged is fiatal arra gondolok be kéne mennetek a városba. Zsenya segít valami munkát találni.
  • Azt hiszed jobb lenne? Tajgai ember vagyok evenk mit csináljak a városban?
  • A fiam is az és ott van, azt nem tudom mit csinálj de menj oda.
  • Meggondolom Fedor
  • Tedd azt

Három nap múlva megjött a fia meg az emberek de most egy buldózert is hoztak. A szokásos tea meg harapnivaló után elindultak a kráterhez. Az egyik oldalát bedöntötték és a kráterbe lökték a tetemeket azt tervezték, hogy a végén az egészet meggyújtják. Csak arra nem gondoltak milyen mély a kráter, alig láttak le az aljáig. Leeresztettek egy műszert, ami már ötven méteren   erős metán koncentrációt jelzett. Attól féltek, ha meggyújtják újabb hatalmas robbanás lesz. Ahogy a krátert vizsgálgatták Kosztya felkiáltott:

  • Odanézzetek fiuk egy mamut agyar

És valóban olyan harminc méterre lefelé egy agyar látszott a kráter falában. Tudni kell, hogy a Jakutföldön élők számára a mamut agyar a kincsek kincse a szent Grál. Mindenki odarohant hogy megnézze. És valóban a kráter túloldalán tisztán látszott egy agyar. nem volt kérdés ki kellett hozni onnan.

Az nyilvánvaló volt, hogy két ember és gázálarc szükséges a ki emeléséhez Kosztya és Zsenya volt, aki a buldózerről leeresztett köteleken megközelítetté az agyart jó nagy volt. Előszőr a kiálló részen kötötték meg aztán kezdték kibontani hamarosan látszott az egész agyar még némi hús is volt rajta, ami meglepően frissnek nézett ki. Megkötötték az agyart és felhuzatták magukat. Jó nagy volt komoly összegre számíthattak érte a feketepiacon. Tánya észrevette a szinte friss húsdarabot amit rögtön levágott és védőtasakba helyezett. Gondolta majd a laborban megvizsgálja az érdekes leletet.

A krátertbe lökött állatok után egy kisebb időzített robbanó töltetett dobtak. Elhagyták a helyszint majd egy kilométerről figyelték meg a robbanást és az azt követő tüzet. Csak remélni tudták, hogy az állatok elégtek mert a kráter beomlott.

Mikor visszamentek a városban a Kij család velük ment. Az öreg pár egyedül maradt a tanyán.

  • Na most volt elég vendég, nem panaszkodhatsz. - mondta Nyina
  • Volt de azt hiszem több már nem lesz
  • Beszélsz butaságokat öreg
  • Majd jönnek még talán Kijék is látogatóba
  • Na ezt azért nem hiszem, aki elmegy az elmegy ritkán tér vissza

 

Ejk

Mikor a kis csapat megérkezett mindenkinek lett feladata. Zsenya szállást keresett a Kij családnak. Kosztya meg rejtekhelyet az agyarnak. Tánya meg bement a kórházba mert megakarta jobban vizsgálni a kis húsdarabot amit elhozott.

A kicsi de jól felszerelt laboratóriumba senki nem volt. Tánya leült a nagy mikroszkóp elé és egy kis darab húst a tárgylemezre helyezett. Mikor belenézett a mikroszkópba majdnem felkiáltott, élő organizmust látott. Azonnal telefonált a kórház főorvosának, aki szakmájára nézve biológus is volt.

  • Szergej Ivanovics Tánya vagyok azonnal ide kéne jönnie
  • Jól van de mégis hová?
  • Bocsánat ideges vagyok itt vagyok a laborban
  • Nyugalom kislány mindjárt ott vagyok.

Professzor Szergej Ivanovics Kedrov nem éppen saját akaratából dolgozott itt a világvégén. Már több mint hatvanéves volt a sztálini időkben került táborban onnan szabadulva, került ide a kórházba, amit évek óta vezet. Ahogy ő mondta néha, már nem volt hová visszamennie ezért itt maradt.

  • Na mi van kislány mi ez az ijedelem? Viharzott be az öreg
  • Nézze meg professzor! - mutatott a mikroszkópra Tánya
  • A professzor belenézett aztán megszólalt: és mi itt a különleges valami hús szövet még élnek benne a sejtek
  • Ez az professzor mert ez egy mamut húsa.
  • Mit beszélsz kislány már, hogy lenne az?

Tánya elmesélte a történetet nem titkolta el a mamut agyarát sem.  A professzor még egyszer megnézte a szövetet meg azt, amiből Tánya kivágta aztán azt mondta:

  • Nos kislány a labort lezárjuk teljes fertőtlenítés, az összes magán lévő holmit elégetni az anyagot biztonsági csomagolásban elküldjük Moszkvába. Ők ebben okosabbak érdekes, amit talált de félek veszélyes. Fertőtlenítse magát is a társai nem nyúltak hozzá?
  • Nem csak én helyes akkor tegye, amit mondtam

A professzor visszament az irodába és Moszkvába telefonált itt késő délután volt de a fővárosban reggel.

  • Zorin? Jó reggelt Kedrov vagyok Szergej Ivanovics
  • Kedrov? Hihetetlen azt hittem rég halott vagy honnan tudod ezt a számot?
  • Hosszú lenne elmondani sok mindent tudok még
  • Bocsánat meg se kérdeztem miért hívtál?
  • Küldök neked egy állati szövetet még élő sejtekkel
  • De miért nekem? Tudod mivel foglalkozunk mi?
  • Igen biológiai kutatásokkal és ez egy mamut maradványa élő szövetekkel
  • Mit beszélsz?
  • Jól hallottad vizsgáljátok meg az esti géppel megy reggel már nálatok lesz.
  • És amúgy mi van veled?
  • Semmi öreg vagyok és egy kórházat vezetek északon a világ végén
  • Tehát orvos vagy
  • Az biológusként nem kellettem orvosként legalább hasznos vagyok.
  • Add meg a számodat, hogy tudjalak értesíteni az eredményről
  • A titkárnődnek valami Tányának már megadtam vicces, hogy mindenki Tánya a kis doktor, aki talált az is Tánya. Mindegy várd a szállítmányt és legyetek óvatosak.
  • Mindig azok vagyunk.
  • Akkor jó viszonthallásra. -búcsúzott el Kedrov

Zorin kirohant a szobából egyenesen Tányához, aki nem a titkárnője hanem a helyettese volt.

  • Tudod kivel beszéltem?
  •  Kedrov professzorral   az előbb én beszéltem vele
  • Tudod ki ez az ember?
  • Nem
  • Az egyik legnagyobb biológus volt aztán valami politikai ügy miatt táborba került azt hittem rég halott
  • Vajon honnan tudta a számunkat?
  • Az FSZB adta meg neki biológiai veszélyt akart jelenteni.
  • Értem holnapra itt az anyag állítólag élő mamut sejteket tartalmaz
  • Az elég hihetetlennek tűnik
  • Igen de Kedrov nagyon okos ilyenbe nem hiszem, hogy téved 
  •  

Moszkva mellett valahol.

 

A Moszkvát körül ölelő erdök között volt a nem túl nagy két emeletes épület.  Nagy körbekerített terület közepén a kerítésen sűrűn lehelyezett táblák jelezték, hogy magánterület belépni tilos! Egy másik tábla jelezte, hogy a terület   kamerákkal őrzőt. A Moszkvát körülvevő külső gyűrűtől egy út vezetett idáig, ami már a lehajtó után le volt zárva és őrizték.

Óránként jártak buszok az épülethez hoztak vittek embereket. A buszok mindig valamelyik metró állomásig vitték utasaikat. Az objektum semmilyen térképen nem szerepelt, még neve sem volt csak száma 121.-s.

Ha valaki ezek után azt hiszi, hogy az épületben valami nagyon titkos dolgot csináltak téved. Az épület belülről leginkább egy kaliforniai high-tech cég központjára hasonlított.  Teljes légkondicionálás nagy terek nagy tárgyalók és sok számitógépes munkaállomás.  Azt az itt dolgozók közül sem mindenki tudta, hogy a felszín alatt laboratóriumok vannak.

Pedig voltak úgynevezett különleges biztonsági rendszerrel védett laboratóriumok, ahol kutatásokat csak ritkán végeztek inkább csak mintákat ellenőriztek analizáltak.

A házban volt még tornaterem, étkező minden új tiszta és fényes. A dolgozók nagy része fiatal és láthatóan komolyan veszi a feladatát. Ide nem az utcáról kerültek be az emberek, itt létüket hónapokig tartó vizsgálatok és furcsa néha értelmetlennek látszó kiképzések előzték meg. Általában Moszkvából vagy annak környékéről származtak volt néhány más városból jött ember is de ők is már a fővárosban laktak. A fizetés kiemelt volt, ahogy a fegyelem és a követelmények is.

Pedig a munkájuk látszólag egyszerű volt híreket olvastak valamennyi világnyelven és még sok kisebb nyelven is. Hír figyelőknek hívtak őket. A hírek minden esetben betegségekről járványokról ismeretlen fertőzésekről szóltak. A 121.-s objektum össze volt kötve a világ összes járványügyi hivatalával intézetével.

Zorin Ivan Ivanovics biológus professzor volt az objektum vezetője, alacsony lehet mondani jelentéktelen külsejű ember. Egészen addig amig rád nem néz akkor úgy érzed Jézus Mária ez az ember a fejembe lát. Hat nyelven beszélt folyékonyan és még legalább annyin olvasott vagy értett.  Az irodája a második emeleten volt egy folyosó végén. Titkársága titkárnője nem volt. A mellette lévő szobában nyolcan dolgoztak ők voltak az elemzők.

Az elemzőket Trofimova Tánya Ivanovna vezette, akit a háta mögött csak dupplaseggnek neveztek. Nagydarabnő volt olyan mindennapi arccal mintha egy piaci kofa lenne. Csak Zorin tudta, hogy a nő zseni még akkor kezdtek együtt dolgozni amikor Tánya még csak kicsit húsosnak mondható teremtés volt. Olyan lényeglátó képességgel amire nekik elsősorban szükségük volt. Mert híreket lehet olvasni de meglátni bennük a hírt na az a valami.

Ma reggel mind a ketten türelmetlenól várták a futárt, aki a tegnap jelzett küldeményt hozta. Hamarosan meg is érkezett. A szokásos rend szerint átvették majd mindketten a laboratóriumok felé indultak.

Amikor átjutottak a fertőtlenítő procedúrán Tánya rögtön munkához látott. A küldeményt óvatosan felbontotta kivette belőle a kis húsdarabot sokáig tisztogatta majd egy készülékkel vékony szeleteket vágott belőle ezt helyezték az elektron mikroszkóp alá és kíváncsian nézték a szerkezet képernyőjét.

A szövet valóban élő sejteket tartalmazott és még valamit egy átlagosnál sokkal nagyobb méretű vírust, ami a sejteket pusztította. A vírus élt és most is az élő sejteket támadta. Nagyon valószínű volt, hogy az állat ettől a vírustól pusztult el olyan 30 000 éve. De a vírus még élt.

Egymásra néztek Zorinnal

  • Mi a franc ez Ivanics?
  • Háát látod vírus
  • Azt látom de egy ekkorát még nem láttam, kettő ez él és még mindig a sejteket támadja, most mit csináljunk?
  • Egy nulla pánik ezt még csak mi tudjuk
  • Meg a barátod ott a távolban
  • Vele beszélek
  • Gondoljuk át kit értesíthetünk? És mit mondhatunk neki? Mi vagyunk a legjobban felszerelt és a legtitkosabb biológiai vészhelyzet laboratórium az országban segítséget kérni nem igen lenne kitől. Eddig egyetértesz?
  • Igen folytasd
  • Mint tudjuk vagy ahogy eddig tudtuk a vírus csak a gazda állatot támadja, ha szerencsénk van őkelme csak a mamutra veszélyes.
  • Ha szerencsénk van ezt azért ki kell próbálni más szövetekkel is.
  • Igazad van és ezt fogjuk tenni, az eredményekig pedig csak Kedrovval beszélek
  • Rendben. Te menj beszélni én meg elkezdek dolgozni, ahogy szoktuk tudod! – mondta mosolyogva Tánya

A professzor visszament és Kedrovot hívta

  • Kedrov?
  • Igen
  • Zorin vagyok megkaptuk, köszönjük, ha te nem vagy ott valószínűleg soha nem kerül hozzánk
  • Elég a rizsából Zorin mit láttál?
  • A sejtek valóban élnek, de ami még rosszabb vírussal fertőzöttek.
  • Milyen vírussal?
  • Jó kérdés ezen dolgozunk, mond gyakran találtok arrafelé ilyen maradványokat?
  • Errefelé nem gyakran de a felemelegedés miatt a tengerparton gyakran találnak, azért mert keresnek. Tudod ez illegális olyan, mint az elefántcsont de hatalmas pénzek vannak benne. Ott iparszerűen mossák a partot, hogy felszínre kerüljenek a csontok.
  • Hát ez elég baj lehet. De még nem tudunk semmit, ha megtudok valamit hívlak.
  • Rendben

A professzor egész nap egyéb ügyeket intézet, és folyamatosan azon gondolkozott kit kéne erről értesítenie és mit tudna mondani neki. A vészhelyzetre pontos rendelkezések voltak, de ez végül is még nem az. Lehet, hogy a kis mocsok csak mamutra veszélyes az meg már ugye nem sok van. Másrészt elég jól ismerte a vírusokat mármint azokat, amiket eddig ismertek és elég gonosz kis élőlények voltak. Képesek voltak igen gyorsan alkalmazkodni egy másik környezethez.

Nem tudott dönteni lement Tányához. Átöltözött és bezsilipelt a laboratóriumba.

  • Mi újság? -  kérdezte a nőt
  • Melyiket akarod van rossz még rosszabb de van egy talán jó is
  • Mondjad már!
  • Szóval az óriás vírus képes alkalmazkodni de csak a párosujjú patások szöveteit kedveli. Dám szarvasban, rénszarvasban, de még tehénben is jól érzi magát. Ugyanakkor minden egyéb szövet igy az emberi is érdektelen számára azokat nem támadja.
  • Ez azért vigasztaló
  • Nem annyira áttettem mert mikor átettem egy másik anyagra és két órán belül alkalmazkodott, sőt osztódott, örülhetsz mert már nem csak egy van hanem négy eddig, nagyon gyorsan szaporodik viszont nagyon egyszerű anyagok képesek elpusztítani.
  • Mint például?
  • Hangyasav
  • Érdekes, most mit csináljunk? Ez vészhelyzet vagy nem?
  • Nem tudom ráteszem őket különböző szövetekre, és beoltom élő patkányokba aztán reggelre meglátjuk mi történik. Vagy inkább itt maradok és folyamatosan ellenőrzőm.
  • Talán az jobb lenne küldök le kaját meg kávét és telefonálj akármikor otthon leszek.
  • Rendben
  • Akkor reggel jövök.

Másnap reggel Tánya a laborban várta nagyon fáradt volt ahogy mondta egész éjjel dolgozott. Az eredmény nem volt túl biztató a vírus két óra alatt alkalmazkodott a patkány sejtjeihez és újabb két óra alatt az agyba jutva megölte a kísérleti állatokat. Viszont, ha a patkányokba higított hangyasavat oltott a vírus elpusztult.

  • Ez azért elég jó hír nem? Meg lehet ölni!
  • Igen laboratóriumi körülmények között, de mi van, ha egy idő múlva alkalmazkodik a savhoz, gyorsan alkalmazkodik ezt láttam.
  • Nem tudom, viszont, ha Kedrov igazat mond és miért ne mondana északon a tengerparton tömegesen kerülhet a felszínre.
  • Az nagy baj lenne! – mondta Tánya
  • Igen de nem sok mindent tehetünk ellene.

Felmentek az irodába és részletes jelentést írtak a különböző minisztériumoknak. Ismertették az esetet és a lehetséges veszély. Ez volt a feladatuk többet nem tehetek.

 

Tundra vidék

Eljött a tavasz. Minden olvadt csöpögött a természet újra éledt. Errefelé csak néhány hónap a tavasz meg a nyár de a természet mintha pótolni akarná a földet és az embereket a hosszú télért minden nagyon gyorsan fejlődik. Állandóan világos van és ennek egyformán örül ember állat. Csak az öreg Fedor volt nyugtalan tette a dolgát, mint mindig de állandóan mormogott dödögött magában.

  • Mi bajod van öreg? -kérdezte egyszer Nyina
  • Rosszat érzek asszony
  • De milyen rosszat?
  • Hát ez az ezt nem tudom csak érzem
  • Elmegyek már felengedett a folyó elmegyek egy két napra
  • Menjél öreg kérdezd meg az Isteneidet
  • Ne beszélj ilyeneket nő vagy nem beszélhetsz az Isteneimről
  • Jól van akkor menjél hozzál halat, ha már a folyón leszel
  • Ha sikerül fogni
  • Mindig sikerül te is tudod

Másnap az öreg levonszolta a csónakot a folyóra vitt benzint, meg ami még kellett és elment. Nyina szokásosan a ház elől integetett és kiabált neki

  • Az én Istenem vigyázzon rád öreg
  • Majd vigyáz rám valaki mormogott az öreg.

Beindította a motort nagyon öreg volt már de még mindig működött, elindult lefelé a kis kanyargós vízen. A folyó, mint az összes itteni a tenger felé folyt sok ilyen kis folyó találkozott és csak utána érték el a tengert. Az öreg egy fél napot hajózott aztán egy kis  sziklás részen kikötött.  Partra húzta a csónakót kivette belőle a csomagját puskáját és bement a sziklák közé.  Néhány perc után elérte a kis barlang alig látható bejáratát. Megállt előtte néhány percig gondolkozott majd bement. A barlang belül elég tágas volt. Az egyik sasokban tűznek való volt egy halomba. Az öreg mosolyogva nézte

  • Úgy látszik más is volt itt! -morogta magában

Íratlan szabály volt, ha elhasználod a fát pótold, ő már vagy két éve nem járt itt a fa frissebnek látszott. A tűz helye a kis barlang közepén volt. Csinált egy kis tüzet és leült a tűz fényénél már látta a kis barlangot. A falat rajzok borították látszott rajtuk, hogy nagyon régiek. A zsákjából valami port és füveket vett elő és a tűzre szórta. A lángok egy pillanatra felcsaptak furcsa szinűk volt és kellemes illat töltötte be a kis barlangot. Fedor valami ős régi dalt kezdett énekelni, amit az apjától tanult, tudta, hogy az apja ő is az apjától tanulta, igy volt ez már a családjukban sok száz éve.

Fedor családjában mindig voltak sámánok. Az apja is az volt és ő is bár nem szívesen beszélt róla. Megérzett dolgokat eseményeket és nem igen tudta megmagyarázni hogyan ezért inkább nem beszélt róla. Ez a barlang titkos hely volt csak az evenk sámánok ismerték. Ide jártak ahogy ők mondták látni.

Fedor még mindig énekelt és előre hátra hajlongott. Az ének egyre lassult, majd elhallgatott Fedor látszólag elaludt. A tűz még egy ideig égett majd elhamvadt. Az öreg ember majdnem tíz órát aludt. Mikor fel ébredt megdörzsölte a szemét és ivott egy kortyot a magával hozott italból. Megrázta magát felállt és kiment a barlangból. Gyűjtött egy kis fát odarakta ahonnan tegnap elvette és leült. Visszaemlékezett az álmára elhullott állatokra emlékezett, ez az ő hitük szerint rosszat jelentett. Valami rossz vár a közösségre ami igazán már nincs is . Csak ő meg még néhány öreg ember, akik még emlékeznek a régi hiedelmekre.

Összepakolt és visszament a csónakhoz. Hazafelé indult. Tudta soha nem fog visszajönni a barlangba. Nem akarta még egyszer látni a halott állatok tömegét.

Hazaérve kivonszolta a csónakot a helyére. Nyina az ajtónál várta csak ránézett és bement.

  • Van friss tea, ha kérsz. - mondta a bejövő férjének
  • Kérek! Nem is kérdezed hol voltam?
  • Ugyan öreg tudom hol voltál és azt is, hogy nem jót láttál
  • Honnan?
  • Az arcodról. Közel ötven éve élek veled és te nem beszélsz sokat, de én mindig tudom mire gondolsz.
  • Rosszat láttam Nyina
  • Ugyan Fedor öregek vagyunk nekünk már semmi nem árthat, legfeljebb meghalunk
  • Igaz de vannak gyerekeink azokkal mi lesz?
  • Miért mit láttál tulajdonképpen öreg?
  • Halált Nyina sok halált és nem volt oka.
  • Tudod ugye, hogy ez csak a füvek meg a gomba hatása?
  • Eszemmel tudom, csak bajt érzek tudod mit csináltak a régiek, ha a sámán bajt érzett?
  • Nem
  • Elvándoroltak ott hagyták azt a földet, amit valamivel megsértettek! Mi megsértettük a földet látod most is milyen meleg van, soha májusban nem volt még ilyen meleg, valamit csinált az ember és a föld haragszik. De mi már nem tudunk elmenni, nem azért mert öregek vagyunk hanem mert nincs hová.
  • Feküdj le öreg pihenj talán a mi életünkben már nem lesz baj
  • Igazad lehet. Talán