Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Életképek a volt SZU .-ból 2

2009.12.29

Életképek 2.

1976 . Grúzia az Isten kertje fővárosa Tbiliszi.

Tízből tizenegyet.

Egy örmény mondás szerint, amikor Isten a földet osztotta az emberiségnek természetesen az örmény volt az első, amelyik jelentkezett azt mondta ekkor az úr:
Első vagy tehát szorgalmas, és tehetséges. Ezért olyan földet kapsz, amin rengeteget kell dolgoznod, de áldás lesz munkádon. Az örmény megelégedetten távozott.
A grúz ugyanezen a napon is csak délután ébredt. Neki is eszébe jutott a földosztás és elment az Istenhez, aki meglepetten fogadta, ejnye, azt hittem már mindenki kapott földet. na, jól van grúz nincs, mit tenni te az én saját kertemet kapod ,bármit is ültetsz teremni fog .
Ezért hívják Grúziát az Isten kertjének.
A két nép barátságos rivalizálásban él, általában beszélik egymás nyelvét és egymással az azerbajdzsánokról viccelődnek valahogy így:
Az orosz testvérnép, a grúz baráti nép, az azerbajdzsán is nép.
Tbilisziben építettük a szokásos éttermeket az az előzetes megállapodások és tervek szerint tízet kellett átépítenünk. Az egyik étterem igazgatója már a felmérések során megkeresett és lehet mondani egymásra találtunk.
Gela akkor fehér nyitott Mercedesszel járt a városban látszott rajta, ahogy akkoriban és talán most is úgy mondanák: „Krutoj pareny „azaz dörzsölt fickó volt.
Az üzlet, amit megbeszéltünk az akkoriban szokásos csempészet volt a vendéglátó ipari berendezésekkel kiküldtem vagy 150 rövid ujjú nyári inget, ezt, darabját tíz rubelért átvette.
Elég jó üzlet volt ez akkor.
Az étterme vagy inkább büféje a Rusztaveli úton, azaz a fő utcán volt és „hacsapurit „grúz nemzeti túrós lepényt sütöttek, amit az üzletben és utcán át is árultak.
Félelmetes mennyiséget adtak el belőle napi 1000 – 1500 volt a forgalom.
Mint azt egyik este elmesélte a terv, amit teljesíteni kell, az napi 500 darab a többi saját zsebre megy, ahogy mondta, ha egy nap nem keres 500 rubelt kár volt felkelni. Akkor egy jó fizetés Moszkvában 150 rubel volt.
Amikor nála építkeztünk egyszer csak felmutatott a félemeletre barátom nem mutatna ott jól egy kisebb étterem nekem meg a barátaimnak.
Mondtam neki Gela őrült vagy itt minden a tervek szerint van szállítva, előre legyártva honnan csináljak Neked ide éttermet.
Csak nevetett nem ismerek, Rád ahol tíz van, ott van tizenegy is. Pénz nem számít.
Nem pénzkérdés mondtam, hanem ahonnan elveszünk valamit hiányozni fog és szólni fognak. Nem fognak volt a rövid válasz.
Ha nem hát nem egy éjszaka tervezés után megvolt, hogy lehet megcsinálni. Akkor egy ott dolgozó magyar 11 rubelt kapott egy napra, én az éjszakai munkáért ötvenet fizettem, úgyhogy mindenki boldog volt.
A határidőre a tíz étterem át lett adva, és az ünnepélyes átadások során senkinek nem tűnt fel a tizenegyedik. Akkor Moszkvába laktam és minden hétvégén, azaz pénteken repültem haza és kedd reggel vissza. Hétfőn Moszkvában intéztem a dolgaimat.
A repülőjegy akkor nevetségesen olcsó volt azt hiszem 50 Rubel oda vissza.
A nem létező étterem átadására meghívtak minket, már csak hárman voltunk magyarok az átadás utáni simításokra.
Mint kiderült az étteremet a helyi erős embereknek építettük. Nagyon meg voltak elégedve vele és azt mondták Tbilisziben a vendégeik vagyunk.
Gela barátom azt mondta, hogy ez azt jelenti, bármilyen problémánk van, hozzá kell fordulni és segít. Megköszöntük, de abban a pillanatban nem igazán értettük mit is jelent ez.
Ettől a naptól kezdve mi egy pohár vizet nem tudtunk kifizetni egyetlen étterembe, sem mert, mindenhol vendégek voltunk. Egy idő múlva kifejezetten kínos volt .
Egy hét múlva a Belkereskedelmi Minisztériumban ahol hivatalosan intézték az ügyeinket mondták, hogy sajnos nem tudnak péntekre repülőjegyet biztosítani, mert valami kongresszus miatt minden járat tele van ezért vasárnap tudok csak repülni.
Elégé dühös voltam, főleg mert mindezt csak péntek reggel közölték. Gondoltam Gála barátom, na, most lehet segíteni . Mikor elmondtam a problémát csak mosolygott és azt mondta ,mondtam, hogy hozzám fordulj .
Na, figyelj, mondta elmész a pékhez innen két sarok, és szólsz, hogy én küldtelek jegyért.
Elmentem a péknél mondták várjak majd előjött egy idős kis ember pékköténybe, hogy engem keresel fiam? Mondom jegyért jöttem, őszintén hülyén éreztem magam .
Az öreg benyúlt a köténye alá és azt kérdezte Pénteken melyik járat? Mondom délután!
Ablaknál vagy sorban kérdezi az öreg? Mondom sorban és már meg is volt a jegyem.
Azt már mondanom sem kell, hogy nem fizettem érte.
Így mentek a dolgok akkoriban Grúziában ahonnan még sok szép emléket tudok
megosztani az olvasókkal érdeklődés esetén.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.