Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Blogszigetre

2011.10.31

 Egy blogtárs hiányolt az oldalon igaz többekkel együtt .Az ö nevükben nem is tudok írni semmit .Csak a saját nevemben .

Ezen az oldalon  kis vidám történetekkel jelentem meg néha ,az életről a macskáimról mikor mi jutott eszembe. A nagyobb oldalon próbáltam elmondani a véleményem a politikáról a mai helyzetről. Ezt is föladtam már elég régen . A személyeskedés a gyűlölködés  ilyen szintjére nem kívánok lesüllyedni . Vidám történetem meg egyre kevesebb van .
„Államelnökünk” szerint  jól érzem magam ebben az országban .Nem tudom honnan tudja vagy ki mondta neki mert engem nem kérdezett !
Ha kérdezett volna el tudtam volna mondani miért is nem ! Például azért mert örülnöm kell annak ,hogy a szüleim már meghaltak ! Azért kell örülnöm,mert legalább ezt már nem élték meg. Anyám ha élne talán már megint félne,mert a zsigereiben maradt a félelem a vészkorszak óta.
Idegesít a történelem folyamatos  „ felülvizsgálata „! A túlélők vagy kihaltak ,vagy  lévén nyolcvan feletti emberek  fáradtak a  tiltakozáshoz .Igaz senki nem hallgatná meg a hangjukat.
Így szabadon folyhat a hamisítás ,a tények elferdítése.
Amiket csak az utóbbi héten olvastam  ötvenhatról , az igazolja véleményemet.
Nekem nem volt semmi bajom az előző rendszerben ,de tudom ,hogy sokunknak igen
.Ezért már a rendszerváltás előtt  Beszélőt olvastam ( terjesztettem  igaz szűk körben ) .
 Nagy reményekkel  vártam a tiszta arcú fiatalokat  akik új rendszert  ígértek nekem.
Most ott voltam a tüntetésen ahol  egyetértettem azzal ,hogy „ nem tetszik a rendszer „ !
Az a rendszer amit az azóta  már idősebbé vált ,és nem is annyira tiszta arcú valamikori  fiatalok akarnak rám kényszeríteni.
És nem is magam miatt vagyok igazán felháborodva ,vagy inkább elkeseredve  hanem a gyerekeim miatt . A lányom miatt aki diplomájával nem tud elhelyezkedni és én csak a külföldet tudom neki javasolni. A fiam akinek bár van munkája de már szintén nem Magyarországon képzeli el a jövőjét.
Nehéz ilyenkor vidám történeteket írni ,még az emlékeimből is.
Talán ez a hallgatás oka!
Vagy csak öreg és depressziós vagyok ami szintén nem lenne csoda.