Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Aranyosi

2017.10.29

   A gazdasági rendőrség ügyeleti szobájában ketten ültek Aranyosi alhadnagy és Keszei főhadnagy. Aranyosi huszonöt év körüli nagydarab fiatalember volt szőke hajjal és átható kék szemekkel, Keszei mintha az ellentéte lett volna alacsony vékony ember már kicsit őszes fekete hajjal.

Aranyosi másfél éve 46 óta volt rendőr. Mint általában ő is egy évig járőr volt akkoriban az utcákon elég veszélyes volt a rend fenntartása néha nagy hasznát hogy, háború előtt ifjúsági birkózó bajnok volt. Úgy fél éve helyezték át erre az osztályra, ami az alhadnagyi előléptetést is jelentette.

Keszei az előző rendszerben is nyomozó volt kevesen ismerték úgy az orgazdákat és a rossz fiukat, mint ő. Nem igazán kedvelte a mostanában gyakran előforduló erőszakot. Gyakran mondogatta a fiatal társának tudod Pista régen elég volt csak megjelenni és a csibész csak annyit mondott: jól van felügyelő úr viszem a balhét, legfeljebb hozzátette, hogy de csak az enyémet. Most meg neked jön, vagy ami még rosszabb fegyvert ránt.

 Kint esett a szeptemberi eső, ők dohányoztak és újságot olvastak már este kilenc óra volt hivatalosan tízig voltak szolgálatban, ezzel azonban itt senki nem törődött igazán.

Nyílt az ajtó és Koroknai őrnagy lépett be felálltak és szinte egyszerre mondták:

- Jelentkezem őrnagy bajtárs!

- Üljenek le! - mondta az őrnagy. Bejelentést kaptunk arany rejtegetése és állítólagos nyilas múlt Keszei írja:

- Igenis! - válaszolt a főhadnagy és papírt-ceruzát vett elő

- Torontáli Lajos Izabella utca 65. első emelet 2.  Aranyosi maga vigyázzon a főhadnagyra, mert ez a Torontáli állítólag erőszakos ember.

- Értettem őrnagy bajtárs figyelni fogok

. - Jól van bajtársak itt a parancs ez a házkutatási ez a letartóztatási, ha szükség lenne rá adta át a papírokat a főhadnagynak az én kocsimat vigyék, itt van a kulcs, én úgyis megvárom magukat tette hozzá

Amikor az őrnagy kiment Keszei megszólalt:

- Na, ez az éjszaka is el van baszva, pedig azt hittem ma időben otthon leszek. Bejelentést kaptunk morogta ebben az országban állandóan ez megy egymás feljelentgetése.

- Nekem mindegy mondta Aranyosi úgysem tudtam volna már hazamenni Gödre, csak reggel.

Na, menjünk felöltőztek és elindultak, ők nem jártak egyenruhában Keszein egy hosszú viharkabát volt, Aranyosin meg egy félhosszú bőrkabát. Beszálltak a ház előtt parkoló kis Skodába, ami a háború előtt taxi lehetett. Pár perc múlva már az Izabella utcai ház előtt voltak.

A ház elég jól megúszta az ostromot megvolt még a kapuja is. Bementek Keszei rögtön a házmesterlakásba csöngetett. Mikor az idős házmester ajtót nyitott igazolta magát:

- Mit óhajtanak az urak kérdezte a házmester ijedten?

- Torontáli Lajos lakik itt ilyen?

- Igen az első emeleten a háromban. –

- Aztán milyen ember ez a Torontáli?

- Azt nem tudom, mert nem nagyon ismerem, tudják, csak három éve lakik itt nagydarab ember, ha jól tudom villamos vezető.

- Kivel lakik?

- Ha jól tudom egyedül.-

-  Ahogy már mondtam a régi lakókat ismerem, de az újakat nem nagyon.-

- Ez a Torontáli elhagyott zsidó lakásba költözött?- kérdezte Keszei

- Hát igen hebegett a házmester, de hivatalos papírokkal.

- Na, jól van magát, hogy hívják?

- Nagy József szolgálatára

- Jól van, Nagy maga is jön velünk hatósági tanú lesz.

Mire felértek már elmúlt tíz óra mikor csöngettek haragos hang szólt ki:

- Ki az?

- Rendőrség nyissa ki!

- Mindjárt csak felveszek valamit

- Pár perc múlva kinyílt az ajtó Torontáli nagydarab már kissé elhízott ember volt egy beszkártos nadrág volt rajta és egy trikó

- Torontáli Lajos? - kérdezte Keszei

- Igen, de mit akarnak?

- Házkutatási parancsunk van adta át neki a papírt a főhadnagy

- Elvette elolvasta majd kitárta az ajtót, hát akkor jöjjenek be az elvtársak, nekem nincsenek titkaim.

Keszei csak morgott valamit, bementek a lakásba. Elég nagyméretű szoba hallos lakás volt a szoba ablaka az utcára nézett. Ott volt az ágy, amiből láthatóan most kelt fel a tulajdonosa. A bútorok jó állapotúak voltak, de láthatóan nem összeillőek. A hallt szinte teljesen elfoglalta egy hatalmas ebédlőasztal hat székkel. Keszei körül nézett majd megszólalt mivel foglalkozott maga a háború előtt?

- Amivel most is villamost vezettem

- Soha nem gondoltam volna. hogy ilyen jól fizet a Beszkárt ezek elég drága bútorok.

- A rokonaimtól vannak nekik sajnos a házukat szétlőtték az ostrom alatt. -

- Szinte gondoltam. - mondta Keszei akkor bizonyára készek lesznek bizonyítani, hogy az ő tulajdonuk

- Biztos elmondanák, de nyugatra menekültek. -mondta Torontáli

- Mondja Torontáli nem volt maga véletlenül a Nyilas párt tagja?

- Ki mondta ezt?  Természetesen nem én szakszervezeti ember voltam most is tagja vagyok a szocdem pártnak.

- Jó rendben, mint ahogy olvasta azt a bejelentést kaptuk, hogy aranyat rejteget, hajlandó előadni vagy keressük meg?

- Természetesen nem tudom előadni ami, nincs tessék, csak keressenek, mert az biztos, hogy nem találnak semmit, az emberek, irigyek és jelentgetik egymást nézett a házmesterre Torontáli. Ők elkezdték a keresést járkáltak a lakásba kinyitották a szekrényeket, de aranyat nem találtak

Torontáli közben a nagy asztalnál ült. Akármit kérdeztek tőle onnan válaszolt.

Keszei kihívta Aranyosit a fürdőszobába figyelj Pista vagy abban a döheder asztalban van valami vagy alatta a padló alatt, figyelted ez a barom el nem mozdulna onnan. Most bemegyünk és rakodunk, figyelj nehogy hülye ötletei támadjanak. Rendben főhadnagy bajtárs.

Bementek a szobába, na, álljon csak fel! Mondta Torontálinak a főhadnagy, hadnagy maga Nagy úrral vigye át az asztalt a másik szobába és vizsgálja, át én meg addig felcsavarom a szőnyeget. Torontáli felállt és láthatóan elsápadt. A főhadnagy megvárta, míg átviszik az asztalt aztán a házmestert hívta jöjjön, csak Nagy úr segítsen a szőnyegnél is egy kicsit.

Aranyosi látszólag az asztallal foglalkozott, de közben a tulajdonost figyelte. A szőnyeget feltekerték a főhadnagy járkálni kezdett majd hirtelen megszólalt:

- Jöjjön csak ide Nagy úr maga is látja azokat a padló hibákat?

- Igen!

- Akkor tanúsítja, hogy nem mi okoztuk igaz?

- Természetesen!

- Jól van, akkor nézzük meg őket közelebbről.

Mikor idáig jutott Torontáli elbődült és rá akart ugrani a főhadnagyra – Most már elég te kis buzi üvöltötte, de az alhadnagy megelőzte elé ugrott a földre teperte és ráült. - Most már vizsgálhatja főhadnagy bajtárs mondta.

A főhadnagy csak mosolygott és szedte fel a padlót a szoba közepéről, ejnye, Torontáli ennél jobb helyeket is megtaláltam én már, mondta a dühöngő tulajdonosnak.

 

A felszedegetett padló alatt egy vaslemez volt, ami egy kis üreget takart. A főhadnagy megállt és egy bilincset dobott a társának, bilincseld meg és állítsd fel.

- Jól van Torontáli akkor még egyszer meg kérdezem, mit rejteget a padló alatt?

- Én azt sem tudtam, hogy van ilyen üreg mondta a tulajdonos bizonytalanul

- Igazán? Tehát amit esetleg találunk az nem is a magáé?

- Torontáli szeme felélénkült reményteljesen kezdett csillogni, így van semmi közöm hozzá. -

- Jól van, akkor nézzük meg Keszei lehajolt és benyúlt az üregbe-újságpapírba csomagolt tekercseket szedett elő és adogatta Aranyosinak az az asztalra rakosgatta őket. Egy vaskazetta is előkerült majd egy rongyba csavart gondosan leolajozott pisztoly is.

- A főhadnagy elkomorult, nos, ez már fegyverrejtegetés tudja Torontáli ez egy másik kategória, nyissa ki a kazettát és ne kezdje mondani, hogy nem a magáé és nincs meg a kulcs.

Torontáli az ebédlőszekrény felé mutatott az alsó fiókban van a kulcs mondta, láthatóan kétségbe volt esve. Keszei kinyitotta a kazettát, ami tele volt kisebb nagyobb arany ékszerekkel a főhadnagy látott valamit a doboz alján ezért kiöntötte az ékszereket a kazetta alján egy kis rekesz volt innen egy nyilas igazolvány került elő, amelyik szerint Torontáli Lajos körzetparancsnok volt.

- Úgy látszik, az emberek néha igazat jelentenek. - mondta a főhadnagy

Na, akkor pakoljunk, mondta a főhadnagy a társának Nagy úr maga figyeljen, most kézzel leírom, mit viszünk, el holnap majd bejön és aláírja a hivatalos jegyzőkönyvet, leült a nagy asztalhoz és az irattáskájából egy fehér papírt vett elő. Gyakorlottan megszerkesztette a jegyzőkönyvet, amiben szerepelt kétszáz darab papírban tekert Napóleon arany egy kazetta különféle ékszerekkel, és egy Mauser típusú kézi fegyver. Mikor mindenki még Torontáli is aláírta akkor mondta a főhadnagy vegye le róla a bilincset, hogy fel tudjon öltözni.

A kocsiig már senki nem szólt egy szót sem. Torontálit, aki újra meg volt bilincselve betuszkolták a hátsó ülésre és elindultak.

A csöndet Torontáli törte meg:

- Felügyelő urak üzletet ajánlok, engedjenek el és tartsanak meg mindent, én nem fogok szólni senkinek.

- Mielőtt Aranyosi szólhatott volna a főhadnagy szólalt meg:

- Tudja Torontáli, ha ezt akarnánk tenni már megtettük, volna magát agyonlőttük volna a lakásán azzal, hogy fegyverrel támadt ránk. Higgye el a házmester örült volna, ha túléli, nem hogy beszélt volna valakinek. De mi ellentétbe magával nem vagyunk rablógyilkosok, még ilyen vagyonért sem. Viszont én is kérdezek valamit miért nem ment maga a testvérekkel nyugatra ennyi aranyból úr lehetett volna?

- A szüleim miatt morogta Torontáli nem tudtam itt hagyni őket idős emberek és csak én vagyok nekik.

- Látod Aranyosi a legaljasabb gazembernek is van emberi oldala, szereti a szüleit, csak arra lennék kíváncsi hogy amikor a zsidókat lődözte a Dunába gondolt – e az ő gyerekeikre ,vagy szüleikre.

- Ilyenekbe nem vettem részt morgott Torontáli körzetparancsnok voltam. -

- Ja, igen elfelejtettem maga csak a parancsot adta, és magának kellett leadni az aranyat, tudja, jobban teszi, ha hallgat.

Közben megérkeztek Torontálit átadták az őrségnek a lefoglalt értékeket az őrnagy zárta a páncélszekrénybe átolvasta a rövid jelentést és megdicsérte őket. Most már mehetnek így is elég sokáig voltak mondta nekik.

- Aranyosi, ha akarja, hazaviszem!- mondta az őrnagy

- Gödre? - kérdezte meglepetten az alhadnagy

- Igen úgyis beszélni szerettem volna magával. -

- Ha így gondolja természetesen köszönöm. –

A kocsiban az őrnagy kezdte a beszélgetést Aranyosi hogy hívták magát azelőtt Goldmann válaszolt az alhadnagy ,de ezt úgyis tudta mert benne van az anyagomban. Igaz tudtam, tudja mi Kleinek voltunk. Értem mondta az alhadnagy, de nem tett hozzá semmit.

- Hogy érzi magát az osztályon? -

- Jól köszönöm sokat tanulok itt az idősebbektől. -

- Tudom, Keszei nagyon jó véleménnyel van magáról. -

- Én is róla nagyon sokat tud és megbízható, ahogy ma is láttam. -

- Mire gondol?

- Aranyosi röviden elmesélte a történetet

- Igen ő még a régi iskola igazi nyomozó az érték nem számít, csak a tény hogy nem becsületes úton jutott hozzá.

- Csak azt nem értem őrnagy elvtárs, hogy miért tudott ez a nyilas féreg idáig nyugodtan élni, még csak nem is bujkált a szocdem párt tagja.

- Tudja Aranyosi elvtárs, ha már így szólított és valóban egy pártban vagyunk, ezt nem könnyű megérteni, mert azért azt maga is tudja itt a háború előtt és alatta is nyilas sok volt kommunista meg kevés, ez mintha most megfordult volna.

Egy barátom mondta mostanában: nem is tudtam, hogy ilyen sokan voltunk.

Maga még fiatal én mondom, ez az ország még sok meglepetést fog okozni magának. Erről jut, eszembe szintén a papírokból tudom, hogy foglalkoztak a kivándorlás gondolatával, már feladták?

- Igen! Valóban gondoltunk rá 45 végén mikor már biztos volt, hogy minden családtagunk meghalt nem jött vissza senki. De a feleségem terhesen, nem mert neki vágni az útnak. Így maradtunk hiszünk benne, hogy itt más élet lesz a párt segítségével.

- Mondok én most magának valamit bizalmasan, az év végéig még van lehetőség kivándorolni ilyen becsületes erős fiatalokra az új hazának is szüksége van. Gondolják át.

- Tudja, őrnagy elvtárs én még hiszek benne, hogy ez a hazám mindennek ellenére. -

- Kívánom, hogy ebben soha ne csalódjon, egyébként úgy néz, ki elválnak útjaink.

- Miért kérdezte meglepetten Aranyosi?

- A Katpol érdeklődik, maga után gyakorlatilag már folyamatban van az áthelyezése.

- Nem értem soha nem kértem ilyet:-

-  Tudja ez nem igy működik a Katpol kádereket kért. A párt  magát javasolta én természetesen támogatom,  csak annyit mondok, nagyon vigyázzon, mert, ahogy a nevében is benne van az már politika, ott nem minden olyan fekete és fehér, mint a rendőrségen.

Közben megérkeztek az Alsógödi házhoz hajnali négy óra volt.

- Köszönöm őrnagy elvtárs a fuvart és az tájékoztatást is.

- Szívesen tudja, mi már valószínűleg nem találkozunk, én holnaptól két hétre szabadságra megyek maga meg hétfőtől már át lesz helyezve. Vigyázzon magára és sok sikert az életben mondta mosolyogva az őrnagy és elhajtott.

Előmenetel!

Aranyosi főhadnagy most is az ébresztőóra csengetése előtt ébredt. A szervezete belső órája pontos volt. Felkelt és a fürdőszoba felé indult mikor kész volt felöltözött a felesége még aludt, most nem dolgozott otthon volt gyerekkel, aki elég beteges volt. A Diana utcai lakást betöltötte a márciusi napfény, kiment a tetőteraszra és jót szívott a friss tavaszi levegőből. Rágyújtott, az új helyen rászokott a dohányzásra, jól érezte magát. Már nem rendőr alhadnagy, aki tolvajokat üldöz, és vidéken lakik egy rokon házában.

 26 évesen már a Kattpol főhadnagya   aki egyenruhában jár szolgálati lakásba lakik nem is akárhol és minden nap szolgálati kocsi jön érte. Az élcsapat tagja és erre. nagyon büszke is

Még tíz perce volt végig nézett magán az egyenruhája, mint mindig most is rendben volt megnézte a fiát, aki még aludt nemrég hozták ki a kórházból még elég sápadt volt, de legalább itthon van gondolta és lement az utcára. A kocsi, mint mindig most is pontosan érkezett. A sofőr mellett Gyenes százados ült, egy helyen, de más osztályon dolgoztak, miután Gyenes is a hegyen lakott minden nap együtt mentek. Az utazás alatt semleges dolgokról beszéltek, ez volt a megszokott a cégnél senki senkivel a munkájáról nem beszélt.

Az irodájában üzenet várta Szablyás alezredes várja az irodájában, ő volt a főnöke. Letette a táskáját és Szablyás irodája felé indult a titkárnő csak a fejével intett a főnök szobája felé, már várja mondta és kedvtelve végig mérte a snájdig főhadnagyot. Csinos fickó gondolta kár, hogy olyan zárkózott.

Szablyás papírokat olvasott mikor belépett felnézett és az íróasztal előtt álló székre mutatott. csak mikor letette a papírokat akkor szólalt meg:

- Jó reggelt Aranyosi elvtárs, minden rendben, feleség gyerek jól vannak? - kérdezte

- Köszönöm alezredes elvtárs minden rendben.

Akkor jó, Szablyás kedvelte a fiatal tisztet, akit maga hozott az osztályra. A sorozatos átszervezések után a belső elhárítás még mindig a katonapolitikai osztályhoz tartozott, igaz az Államvédelmi hatósággal sokszor ütköztek a feladataik. Szablyásnak ez a hatalmi harc elég sok fejfájást okozott.

Nos, főhadnagy elvtárs új feladataink lesznek, ami nagyon sok munkát jelent az osztálynak készüljön fel, hogy mostanában nem sokat lesz otthon.

Értettem alezredes elvtárs, nem lesz gond.

Én is így gondoltam itt van, ez az anyag olvassa, át utána várom, hogy megbeszéljük a feladatokat, adott át egy dossziét a főhadnagynak.

Az irodájába visszatérve a főhadnagy olvasni kezdte az anyagot, eléggé meglepte a tartalma az új feladat a délszláv származású emberek Jugoszláviai kapcsolatainak felkutatása volt. Nem nagyon értette, hiszen Jugoszlávia baráti országnak számított, ahogy ők mondták eddig nem dolgoztak rá. Az anyag személyek neveit is tartalmazta főleg délszláv származású emberekét egy részük most is a déli határ mellett lakott. A feladat ezek kihallgatása megfigyelése volt a kihallgatás célja a lehetséges kapcsolataik felderítése.

Visszament az alezredeshez:

- Jelentem elolvastam! -

- Érti a feladatot?

- A feladatot értem talán csak a célját nem. - Tette hozzá bizonytalanul

- Eddig mindennek értette a célját, amit csinált? - kérdezte az alezredes

- Eddig az ellenségeink ellen dolgoztunk Jugoszlávia pedig a barátunk nem?

- Tudja, hogy hívják az intézményünket?

- Természetesen tudom Katona Politikai Osztály!

- Nos, akkor ez a politikai része a dolognak, amit magának még nem biztos, hogy érteni kell, a barátok időnként megváltozhatnak és ellenségek lesznek, ilyenről még nem hallott? -

- De hallottam elnézést kérek, nem a feladatot akartam bírálni. -

- Nem is lenne bölcs dolog mosolygott az alezredes! Térjünk, a lényegre holnap Mohácsra utazik és felveszi a kapcsolatot az ÁVH   ottani embereivel közösen fognak dolgozni a maga irányítása mellett. Naponta jelentést kérek, és csak nekem jelent az ügy minden részlete mindenki más részére titkos. A szükséges papírok már a titkárságon vannak. Tud vezetni?

- Igen van jogosítványom.

- Kiváló akkor egy kocsit is kap.

- Holnapután várom az első jelentését. Addig is olvasson újságot, hogy politikailag is megfelelően tájékozott legyen! - és jó munkát bízok magában tette hozzá mosolyogva.

A titkárságon már tényleg minden elő volt készítve. Parancsok a helyi hatóság számára, szobafoglalás a mohácsi szállodában, a munkához szükséges pénzt a pénztárban felveheti, mondta mosolyogva a titkárnő. Szívesen elkísérném gondolta, de mondani nem mondott semmit a cég, nem kedvelte az ilyen típusú viszonyokat még gondolatban sem. Már majdnem elhagyta a szobát, amikor az alezredes kinyitotta az ajtót:

- Aranyosi a kocsit a garázsban már ma átverheti, most menjen haza, és holnap korán reggel induljon.

- Köszönöm alezredes elvtárs!

Otthon az üres lakás fogadta a felesége a gyerekkel sétált a környéken. Mikor hazajöttek nagyon meglepődőtt:

- Pista, hogy hogy már itthon vagy? - kérdezte ijedten. Akkoriban a nem szokásos időpontban való érkezések nem mindig jót jelentettek.

- Semmi baj csak holnap elutazom egy hétre és ma korábban jöttem.

- Már megijedtem. - mondta a felesége

- Hogy van a gyerek?

- Jól hála Istennek már egyre jobban eszik is. A vékony szőke kisfiú közben a teraszon játszott a kockáival.

- Vigyázz rá, amíg nem vagyok itthon.

- Persze, hogy vigyázok, te csak ne idegeskedj, mondta a felesége és megsimogatta.

Aranyosi zavarba jött  az ő új világában nappal nem simogatták egymást az emberek, hanem felelősségteljes munkát végeztek. A simogatásnak csak este az ágyban van helye és ott sem kell túlzásba vinni. Sajnos Mária nem tudja levetkőzni ezeket a kispolgári szokásokat gondolta.

- Jól van csak mondtam. – morogta. -  Inkább pakolj be egy hétre

- Hová utazol?

- Hová sehová tudod, hogy nem mondhatom meg!

- Óriási államtitok lehet. - mondta durcásan Mária csak tudni akartam hol leszel, ha véletlenül el akarlak érni

- Bent tudják, ha tényleg baj van, elérnek.

- Jól van estére főzők paprikás krumplit van hozzá virsli most vettem. -

- Az jó lesz. –

Aranyosi jól keresett kényelmesen meg tudtak élni a fizetéséből, de virsli nem gyakran volt a hentesnél annak örülni kellett.

Másnap hajnalban indult a nem túl régi Pobedával kényelmesen délelőtt tízre már Mohácson volt. Bejelentkezett a szállodába majd az AVH helyi irodájába ment. Ott már várták a kijelölt beosztottjai egy fiatal hadnagy és egy őrmester a kölcsönös bemutatkozások után megmutatták az irodát, amit biztosítottak számára.

Az őrmester Papp Andrásnak a hadnagyot Nagy Jánosnak hívták a hadnagyhoz fordult:

- Nagy elvtárs ki itt a rangidős parancsnok?

- Koltai százados főhadnagy elvtárs

- Itt van most?

- Azt hiszem igen ilyenkor az irodájában szokott lenni! - az első emeleten van az irodája tette hozzá a hadnagy

- Köszönöm akkor jelentkezem nála

- Az AVH épülete valamikor bíróság volt nagy széles lépcső vezetett az első emeletre, a parancsnok irodája a folyosó közepén volt. Bekopogott és belépett nem volt titkárság egyesen az irodába volt megállt az ajtóban és katonásan jelentkezett:

- Szabadság! Százados elvtárs Aranyosi főhadnagy jelentkezem! –

- Szabadság!  Aranyosi elvtárs lépjen be és foglaljon helyet. -

Aranyosi leült és elővette a századosnak szóló parancsait. Az átvette elolvasta majd maga elé tette.

- Értem Aranyosi elvtárs már értesítettek minket találkozott az embereivel?

- Igen százados elvtárs

- Megfelelőek lesznek?

- Gondolom igen, ha gondjaim lennének, engedelmével önhöz fordulok. -

- Magam is erre akartam kérni.

- Az ügy, amiben dolgozni fog látszólag egyszerű hangsúlyozom látszólag mi itt természetesen fokozottan éberek vagyunk, a határ közelsége miatt, már több behatolási kísérlet volt, amit a határőrség megakadályozott mi a feltételezett segítőket derítjük fel.

 Van köztük természetesen délszláv származású is, de ez itt természetes mert a lakosság elég vegyes. Itt a háború előtt a legfontosabb szervezet a Pénzügyőrség volt sokat küzdöttek a csempészekkel és elég sok besúgót alkalmaztak. Van itt egy úgynevezett szerző mozgó egyén bizonyos Krisztics Sándor ő is állítólag ilyen besúgó volt, én javaslom, hallgassa meg ezt az embert, talán a segítségére lehet, egyébként a listáján is rajta van ha jól tudom.

- Köszönöm százados elvtárs azt hiszem, meghallgatom a tanácsát. –

- Akkor jó munkát főhadnagy, és ne felejtse, el mindig állok rendelkezésére. –

- Nem fogom elfelejteni állt fel Aranyosi.

Visszament az irodájába, ahol a két embere várta.

- Akkor talán kezdjük el a munkát mondta. -

- Ismernek egy Krisztics nevű embert?

- Én igen mondta Papp itt csak dagadt Sanyinak hívják, mindig a kikötőben lóg én is ott dolgoztam mielőtt beléptem. - tette hozzá

- És mivel foglalkozik ez a Krisztics?

- Ügyeskedik talán így lehetne mondani. - mondta az őrmester

- Ne beszéljen mellé! - csattant rá Aranyosi mi az, hogy ügyeskedik?

- Nos, tudja, főhadnagy elvtárs jönnek, a hajók hoznak ezt, azt ő megveszi és eladja, de nem nagy dolgokat csak apróságokat néhány üveg piát, cigarettát, ilyesmit. Tiltott cselekmény az igaz de ez csak szabálysértés, sokan csinálják nem nagyon foglalkoznak velük még a vámosok sem.

- Értem minden esetre hozzák, be az embert beszélni szeretnék vele.

- Értettük álltak fel mindketten.

Egy óra múlva megjöttek és hozták Kriszticset is, valóban nagydarab, de már elhízott ember volt. Kopott bakancs munkásnadrág és vastag kockás ing volt rajta, nem látszott, hogy meg lenne ijedve. Az elhízott arcból ravasz szemek néztek a főhadnagyra.

Üljön le Krisztics mutatott az íróasztal előtti székre Aranyosi.

- Tudja, miért van itt?

- Nem főhadnagy elvtárs!

- Ne elvtársazzon , itt nekem maga minden csak nem az én elvtársam! - kiabált rá a főhadnagy

- Bocsánat főhadnagy úr tudja a megszokás, mondta Krisztics nyugodtan.

- Jól van úgy hallottam, hogy maga olyan szerző mozgó ember, ahogy errefelé mondják igaz ez?

- Lehet mondani. –

- Hajlandó lenne segíteni nekünk?

- Mire gondol főhadnagy elvtárs? - húzta össze az amúgy is kicsi szemeit Krisztics. –

- Olyan sokat mozog az emberek között, hogy biztos sok mindent hall, vagy nem?

- Hallok ezt, azt, de mire kíváncsiak pontosabban?

- A Jugoszláviával kapcsolatot tartó emberekre. -

- Az egyszerű itt az emberek nagy része tart kapcsolatot az ottani rokonaival. -

- Nem egészen rájuk gondoltam, hanem a politizálókra.

- Értem vannak olyanok is, de mit kapok én ezért?

- Az a híreitől függ, ha hasznosak talán fizetünk is

- Nem veszélytelen munka ez azt ugye tudják?

- Vigyázunk magára! -

- Jól van, körül nézek egy kicsit aztán majd jelentkezem, maguk ne keressenek, mert az nehezítené a munkámat. –

- Rendben akkor most elmehet, de figyelmeztetem nincs sok időnk. -

- Igyekezni fogok állt fel a nagydarab ember

Mikor kiment a főhadnagy fellélegzett, nem szerette a besúgókat, de tudta, hogy sajnos szükség van rájuk.

Kiment és szólt az embereinek, hogy óvatosan tartsák szemmel Kriszticset

A következő érdekesnek tűnő ember a listáján egy Milán nevű vendéglős volt úgy gondolta, hogy mielőtt behozatná, körül néz nála. A vendéglő a Duna parton volt és Halászcsárdának hívták. Kocsival ment, ha nem is egészen a partig. Élvezte, hogy saját kocsija van. szép idő volt arra gondolt, hogy milyen jó lenne most itt Máriával meg a gyerekkel kirándulóként sétálgatni. Aztán elhessegette a gondolatot és leszidta magát olyan leszek lassan, mint a feleségem kispolgár.

A vendéglőhöz már gyalog ment kint is megvolt terítve odaült, az idős pincértől egy sört kért meg egy étlapot. Halászlét rendelt tésztával az egyik kedvenc étele volt. Miközben az ételt kanalazta a vendégeket figyelte volt néhány hajós ők ettek a többség csak sörözött vagy borozott néha kijött a tulaj nagydarab kövér ember volt a hajósokkal beszélgetett szerbül nem sokat értett belőle, oroszul már kicsit tudott de az itt nem sokat segített. A tulaj közeledett felé

  • Ízlett az étel kedves uram? - kérdezte
  • Nagyon finom rég ettem ilyen jót
  • Ennek örülök honnan jött, ha meg nem sértem, tudja én itt mindenkit ismerek. -tette hozzá mosolyogva
  • Ide tehát csak ismerősök járhatnak? – kérdezte Aranyosi mosolyogva
  • Ugyan dehogy hová gondol, jöhet ide bárki csak nem gyakran jön ide idegen érti ugye?
  • Nem egészen de nem baj egyébként Pestről jöttem
  • Akkor sokat utazott a halért, de elnézést nem is zavarom tovább ment el hirtelen a vendéglős

Elmenőben valamit odaszólt a hajósóknak akik erre fizettek és elmentek. Na itt se érdemes titkolózni gondolta Aranyosi és oda hívta az öreg pincért

  • Fizetnék és közben szóljon Milán úrnak, hogy még beszélgetnék vele
  • Igenis uram

Kijött a tulaj most már kevésbé volt szívélyes

  • Szolgálatára uram mégsem ízlett valami?
  • Üljön le semmi baj az étellel kérdésem lenne mit mondott azoknak a hajósoknak

 hogy olyan hirtelen távoztak?

  • Mit mondtam volna?  Semmit ettek fizettek mentek ennyi és nem több de miért kérdez ilyeneket ki maga?
  • Aranyosi főhadnagy vagyok a Katpoltól tudja mi az?
  • Nem egészen
  • Katona politikai osztály kémkedési ügyekben nyomozunk, úgy, hogy még egyszer kérdezem mit mondott?

A vendéglős sápadt lilult de válaszolt

  • Ez nem kémkedés kérem azt mondtam idegen van ma nincs üzlet
  • Miért, ha nem vagyok itt milyen üzlet van?
  • Mikor milyen főleg élelmiszert hoznak
  • És mit visznek?
  •  Pénzt kell nekik a jó forint itt meg kell az áru mert az üzletekben nincs, de tudja maga ezt jól.
  • Igen tudom, de azt még mindig nem értem minek nekik a forint?
  • Okos ember maga főhadnagy mert ezt én sem értem pedig sokat gondolkoztam rajta, nézze tudom, hogy bűncselekmény de elmondom magának még valutát is adnak forintért.
  • Azzal is maga foglalkozik?
  • Dehogy én csak az élelmiszert veszem át amennyi ide kell a vendéglőbe.
  • Akkor ki?
  • Van itt egy ember a Dagadt Sanyi az foglalkozik itt minden nagyobb üzlettel.
  • A Krisztics?
  • Az nézett meglepődve a vendéglős ismeri?
  • Egy kicsit
  • Hát akkor tudja ő itt a helyi nagyember az volt már a régi világban is.
  • Aztán mondja Milán úr járnak át a határ túloldaláról más emberek is vagy csak a hajósok?
  • Hát tudja sok itt a szerb aztán soknak a rokona odaát maradt aztán találkozni csak kell, mondjuk ha esküvő van ne adj Isten temetés.
  • És hogy jönnek át?
  • Ugyan főhadnagy úr nem tudom maga merre volt gyerek de én itt születtem még a nagyszüleim is mindig itt laktak ismerek én is minden kis ösvényt és ismeri minden helyi ember is. Azt ugye azért tudjuk, hogy itt nem mindig volt határ, nos némelyek szemében most sincs.
  •  Akkor másképp kérdezek Pestről vagy más városokból járnak -e le ide szerbek?
  • Látja igy volt ez mindig és úgy látszik igy lesz örökké
  • Mire gondol?
  • Négy generáció óta itt élek a családommal, és mégis idegen vagyok szerb, aki biztos ismeri az összes másik szerbet. Úgy járunk majd, mint a svábok vagy szegény zsidók.
  • A főhadnagy elkomorodott mondja Milán úr nem hozna egy sört mégis?
  • Ahogy parancsolja ugrott fel a vendéglős, már hozom is

Amig a sört hozta elgondolkozott eszébe jutott az apja, mekkora magyar akart lenni szegény aztán mégis zsidóként vitték el. A svábokat is sajnálta mert tudta, hogy nagyrészük nem volt náci. Az, hogy egy szerb ugyanígy érezhet eddig eszébe sem jutott.

Aranyosi szedd össze magad ne lelkizz mi vagy te kispolgár hessegette el a gondolatait. Közben megjött a tulaj a sörrel.

  • Parancsoljon! Mondja főhadnagy úr ez most egy kihallgatás vagy csak beszélgetünk?
  • Maga mit gondol?
  • Hát gondolom csak beszélgetünk
  • Tudja mit legyen úgy
  • Mert, ha csak úgy beszélgetünk akkor elmondhatom, hogy néha lejönnek ide Pestről a Szövetség emberei
  • Milyen szövetség?
  • Hát délszláv még nem hallott róla szerbek horvátok meg ilyesmi
  • Mindegy és mit csinálnak?
  •  Na azok például átmennek aztán hogy ott mit csinálnak nem tudom, de nálam szoktak enni. És ezt csak azért mondom mert ez egy beszélgetés, ha kihallgat letagadom, mert én még szeretnék itt élni továbbra is.
  • Rendben van Milán úr köszönöm fizetném a sört és mennék
  • Hagyja csak a vendégem volt rá, amiért ilyen jól elbeszélgettünk

Aranyosi visszafelé menet sokáig gondolkozott azon, hogy vajon a vendéglős gúnyolódott -e mikor elbúcsúztak. Aztán arra gondolt nem érdekes Krisztics a kulcs ebben az ügyben.

Visszament az irodába akt embere ott cigarettázott, mikor belépett csak valami köszönésfélét morogtak.

Megállt és el ordította magát:

  • Fel vigyázz! Elöljárónak jelent!

Azok majdnem lestek a székekről felugrottak vigyázba próbálták vágni magukat és habogtak.

A hadnagy csodálkozó szemekkel nézett rá, hát már elmondta

  • Ki mondta el? Mi volt a parancs?

A hadnagy semmit nem értett csak nézett bután maga elé

  • Nagy hadnagy a parancs úgy szólt hogy fel vigyázz elöljárónak jelent

A hadnagy végre megértette

  • Főhadnagy elvtársnak jelentem különös esemény nem történt
  • Értettem A pihenj!

Na ugye nem nehéz ez megtanulható és úgy fognak viselkedni mintha katonák lennének.

Akkor, hogy legyen esemény hozzák vissza Kriszticset és kérek egy listát kik a tagjai itt a délszláv szövetségnek.

  • Értették?
  • Igenis főhadnagy elvtárs
  • Akkor indulhatnak!  Munkára elvtársak!

Egy óra múlva az őrmester már vissza is érkezett. Tanulva az előzőből katonásan jelentkezett

  • Főhadnagy elvtárs a feladatot végrehajtottam az elő állított személy a fogdába van.
  • Köszönöm őrmester Nagy hadnagy még nem ért vissza a listával?
  • Még nem főhadnagy elvtárs
  • Nem baj hozza fel ide azt a Kriszticset aztán ha a hadnagy megérkezik hozzanak be tíz embert a listáról.

Leült az íróasztal mögé az asztalon jól láthatóan elhelyezte az egyetlen fegyvert, amit évek óta magánál hordott egy” suhit”. A suhi a pesti alvilág kedvelt eszköze volt egy bőrbe vart ólom darab egy suhintás elég volt álltalában és az áldozat már nem ellenkezet.

Elkezdte írni a jegyzőkönyvet. Krisztics még mindig nagyon magabiztos volt, bár amikor az asztalon észrevette a bőrbe vart ólmot egy kicsit meglepődőtt.

  • Mondtam, hogy majd jelentkezem főhadnagy úr ehhez a munkához idő kell
  • Elég volt Krisztics egyszer át tud verni de másodszorra már nem tudja hol van?
  • Tudom hát az ÁVH.-n
  • Igen ez az ő irodájuk de én a Katona politikától jöttem az ön elleni vád kémkedés, amit egyszerűen kötéllel szoktak jutalmazni, érti, amit mondok?
  • Na de miről beszél főhadnagy úr ki után tudnék én kémkedni vagy ilyesmi csempészet az igen azt beismerem, de kémkedés?
  • Elég a nyavajgásból hány embert segített át a határon?
  • Néha talán szívességből nem is tudom
  • Majd lesz ideje gondolkozni rajta
  • Beszéljen a délszláv szövetségről mikor jártak itt Pestről
  • Azt sem tudom kik azok
  • Rossz válasz

 Aranyosi felkapta a suhit és nagyot vágott az asztalara, Krisztics összerezzent a következőt nem az asztal kapja válaszoljon.

  • Egy hónapja voltak Derenkovics  a vezetőjük is itt volt átvittem őket de hogy kikkel találkoztak nem tudom aztán este visszahoztam őket ,hogy ott merre voltak nem tudom
  • Innen Mohácsról ki ment velük?
  • Két ember de nem tudom a nevüket, nem az én köreimbe mozognak
  • És hányszor volt itt ez a Derenkovics
  • Mostanában jön gyakrabban már vagy kétszer volt itt azelőtt soha legalábbis én nem tudtam róla.

Közben megjöttek az emberei jelentették, hogy a tíz embert behozták.

  • Hol vannak?
  • A fogdába főhadnagy elvtárs

Emberek csinálunk egy kis színjátékot.

  •  Őrmester van itt valahol elsősegély láda
  • Van a titkárságon
  • Jól van menjen hozzon egy csomó kötszert
  • Igenis
  • Hadnagy maga meg hozza fel az őrizeteseket és ültesse őket az iroda elé
  • Igenis

Mikor kész voltak mind a hárman bementek az irodába Aranyosi jó erősen orrba vágta Kriszticset majd a saját vérével jól össze vissza kenték. A véres gézzel bekötötték a fejét meg a kezeit és kivezették az irodából a fogdába. A folyosón a várakozók előtt mentek el vele.

Mikor elkezdték a kihallgatásokat alig győztek jegyzetelni az emberekből ömlött a szó természetesen mindegyik ártatlan volt nem tudott semmiről annál többet a másikról. Mikor aztán összeolvasták a vallomásokat csak fennmaradt három ember, aki a szövetség tagjaként átment a határon.

Aranyosi feladata itt véget ért a többi már a hatóságok dolga volt. Nem kellett egy hét három nap alatt elvégezte a feladatát. Következő nap reggel indult vissza Budapestre.

Délután már Pesten volt úgy gondolta aznap már nem megy be az irodába hazament. Marika és a gyerek nagyon örültek neki főleg a gyerek, akinek még Mohácson vett valami kis játékot. A munkáról, mint álltalában megint nem beszéltek de azt azért elmondta, hogy evett egy jó halászlét.

  • Egyszer elmehetnénk mi is valahová a gyerekkel. - mondta a feleségének 
  • Ahhoz az kell, hogy itthon is legyél
  • Már megint kezded, most is itthon vagyok
  • Most igen váratlanul és vasárnap itthon leszel?
  • Tudod, hogy nem tudom
  • Na látod mondta nevetve a felesége, de nem baj lényeg, hogy most itt vagy
  • Kispolgár de szeretem gondolta Aranyosi, talán, ha elmenne dolgozni jobb lenne a kis vakarcs is megerősödhetne már egy kicsit aztán járhatna óvodába
  • Estére csinálok bundás kenyeret jó lesz? – kérdezte Mária 
  • Persze hogy jó tudod, hogy szeretem
  • Azért csinálom! -mondta a felesége nevetve

Látszott, hogy tényleg örül neki. Egész nap otthon volt a gyerekkel senki mással nem beszélt napokig. Rokonaik nem voltak és erről soha nem beszéltek. Barátaik, ha régebben voltak is elmaradoztak mert Aranyosi nem nagyon tarthatott kapcsolatot civilekkel. A házban a nők dolgoztak nem voltak otthon és leginkább irigykedtek rá. A lakáson ami az akkori divat szerint volt bebútorozva és fekvése miatt nagyon szép volt nem volt annyi munka ami kitöltötte volna a napjait, a gyerekkel gyakran elmentek sétálni s ilyenkor beültek az ottani presszóba, ő ivott egy kávét a gyerek kapott süteményt. Ez volt a szórakozás de erről sem beszélt a férjének, aki nem nézte volna jó szemmel az ilyen kispolgári kicsapongásokat.

Az egyetlen ember, akivel beszélni tudott a férje volt, aki nem volt túl társasági ember a munkáján kívül, amiről nem beszélhetett igazán semmi nem érdekelte. Igy társalgásaik fő témája a gyerek meg a mindennapi dolgok voltak. Mária szeretett olvasni, ami könyv a házban volt azt gyakorlatilag mind ő vette. A férje csak ritkán olvasott és a regényeket lenézte, kispolgári dolognak tartotta érdekes módon a verseket viszont szerette József Attilát, Adyt szívesen olvasta mert azok szerinte proletár költők voltak.

Másnap reggel bement az irodába leadta a kocsit és bejelentkezett Szablyáshoz. Az alezredes délelőtt fogadta.

  • Alezredes elvtárs Aranyosi főhadnagy jelentkezem! Jelentem a rám bízott feladatott végrehajtottam, mondta.
  • Jól van pihenj! Üljön le a jelentéseit olvastam gratulálok valóban jól végrehajtotta a feladatot. Előléptetésre terjesztettem fel és valószínűleg dicséretet is fog kapni.
  • Köszönöm a bizalmat alezredes elvtárs pattant fel Aranyosi
  • Üljön már le maga örömkatona. - nevetett Szablyás más jó hírem is van kikérték innen politikai továbbképzésre, ha elvégzi a légierőnél lesz politikai tiszt.
  • Alezredes elvtárs ez megtisztelő, de én itt jól érzem magam
  • Mit gondol főhadnagy mi ez kívánság műsor? – csattant fel Szablyás aztán szelídebben folytatta, idefigyeljen Aranyosi, ha jól tudom magának kis gyereke van igaz?
  • Igen négy és fél éves fiú,
  • Na látja ahová kerül az egy jó beosztás, hogy magyarázzam meg magának szinte politikamentes. Itt új miniszter van a szervezet átszervezés alatt minden bizonytalan. Maga iskolán lesz utána másik beosztásban, jobb lesz magának. Amikor idekerült mit mondtam magának?
  • Nem tudom pontosan mire gondol alezredes elvtárs valami olyasmit, hogy a dolgok politikai részét nem kell értenem.
  • Pontosan erre gondoltam, ami szerintem most itt jönni fog azt nem fogja érteni, de jobb lesz, ha már messzebb lesz tőle, és ne mondja, hogy értettem mert akkor hazudna. Maradjunk annyiban, hogy sok szerencsét a további munkájához. Az áthelyezésig szabadságon lesz azt hiszem mi már nem találkozunk minden jót magának főhadnagy.
  • Köszönöm alezredes elvtárs állt fel zavartan Aranyosi.