Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Sámuel könyve III.

2010.02.22

 

................

Mire a szombati  asztal elkészül és mindenki elfoglalja a helyét már sötétedik . Ilyenkor jó végig nézni a családon mindenki ünnepélyes hangulatban figyeli Rebeka mozdulatait .
Meggyújtja a gyertyákat majd tenyerével háromszor kört ír le és szemét eltakarva mondja el az áldást. A jelenlévők ámennel válaszolnak. Utána az egész család git sábeszt ( jó szombatot kíván ).
Utána Sámuel áll fel és kezét az elsőszülött Ármin fejére téve elmondja az atyai áldást.
Ábrahám felállva kezében a boros pohárral elmondja a kiddust a boráldást. Majd felkéri a vendéget, hogy vágja fel a barheszt. Természetesen ez sem megy áldás nélkül .
Jehuda megköszöni a megtiszteltetést és felvágja, a barheszt elmondja az áldást és mindenkinek ad egy sóban mártott darabkát.
Ezután kezdődhet a vacsora a töltött hal Rebeka családi receptje nagy sikert arat. A gyerekek sült csirkét esznek a szálkáktól való félelem miatt. Vacsora közben Jehuda elmondja, hogy milyen kellemes meglepetés számára, hogy itt távol mindentől is ilyen szépen tartják a Szombatot.
A Tata mindig azt mondta szólt Sámuel, hogy a zsidók azt hiszik, ők tartják a Szombatot, pedig a Szombat tartja őket. A hagyományok tartják össze a családot ezért is kell tisztelni és tartani őket.
Ő nem nagy templomjáró, de szerencsére Ábrahám ebben is segít nekik.
Lassan elfogynak a halak meg a sültek. A gyerekek is álmosodnak, Mámi elviszi őket aludni.
Rebeka kezdi az asztalt leszedni.
A három férfi egyedül marad. a két nagytermetű ember között Ábrahám szinte gyereknek tűni. Ennek ellenére ő viszi a hangot. a Szombat befejezéseként elénekel egy dalt a béke angyalairól, meglepően jó tenor hangon énekel pontosan követi a régi dallam nyújtásait, hullámait.
A két férfi átszellemült arccal hallgatja és dúdolja a dallamot. Ez szép volt mondja Jehuda akár kántor is lehetnél ezzel a hanggal.
Itt a hegyek között aztán nagy szükség lenne rám mosolygott Ábrahám.
A dal után beszélgettek. Három ember ,három életszemlélet pedig a hittük egyforma .
Sámuel a maga egyszerűségében fogadja el a világot, naponta imádkozik és hálát ad a Teremtőnek a békéért, és hogy megengedi családja gyarapodását. Az újságokat elolvassa, és reméli a kialakuló polgárosodás továbbra is biztosítja a nyugalmat.
Jehuda bár más közegben, de nagyon hasonlóan gondolkodik. Úgy látja talán soha nem volt még ilyen nagy esélye a zsidóságnak a normális életre, a polgári egyenlőséget már törvénybe iktatták .
A magyarok, ha nem is minden morgolódás nélkül, de el is fogadják, sőt a haladó szelleműek támogatják is. a vallási egyenlőség elfogadása is napirenden van.
Ábrahám hallgatja őket, a két ember alig ismeri az ő valóságos gondolatait pedig az egyik a testvére. Ő nem ilyen optimista a jövőt illetően, de mivel a két embert nem akarja a gondolataiba, és életébe beavatni hümmögve hallgatja őket. a gyertyák lassan elégnek.
Megelégedetten ülnek az asztalnál már Rebekával együtt. Most ő énekel egy régi dalt, amit még anyjától tanult erős kellemes hangja van , a férfiak örömmel hallgatják, Sámuel büszkén néz, rájuk látjátok, az én királynőm mit tud, mondja a dal után .
Ábrahám még elmondja a régi mesét a királyról, amelyik szombaton látogatta meg a szegény zsidót:
A tányérokon az üres halszálkák és a hajdanvolt liba romjai dús vacsoráról árulkodtak. A családfő elégedetten nyújtózkodott támlás székében, a háziasszony lustán babrált fodros főkötőjén, s a gyerekek csillogó szemmel nézték a szombati lángokat. Ezek a fények messzire űzték a hétköznapok sötét gondjait: e pár órára megszűnt a lázas hajsza, a szűkölködés, a megaláztatás. A szegény zsidó boldog volt
A kopottas ajtó váratlanul megnyikordult.
Fényes kíséretével maga a büszke király töri meg az ünnepi áhítatot.
Kérj bármit, amit csak akarsz! Ebben a pillanatban bármely kívánságod teljesül szólt a király.
Mit is kérhetnék? — motyogja meglepetten a zsidó.
Az ünnepi hangulat és a teli gyomor elfeledtette vele minden gondját.
Ha igazán segíteni akarsz, uram király, légy szíves, koppintsd el a gyertyát

Mindenki nevetett értették a célzást. Lassan felálltak még egyszer mindenki jó Szombatot kívánt .
A Szombatnak is megvolt a maga rendje. Ez Ábrahám napja volt . Az imádkozás és az oktatás napja .
A házimunkák elvégzésére, állatok etetésére ilyenkor a faluból feljött Halina asszony.
Ő látta el az állatokat, és hozott vizet a forrásról. Ö készítette el a reggelit, és begyújtott a kemencébe.
Reggeli előtt ma mindenki együtt imádkozott. A közelben nem lévén sem zsinagóga, de még imaház sem itthon imádkoztak, ez nem volt túl szabályos, de nem volt más megoldás.
A férfiak elővették az imaköpenyüket, amit tálesznek hívtak és az imaszíjakat, amivel a fejükre erősítették a kis dobozokat. Ez a gyerekeknek mindig nagyon tetszett és a fiúk nagyon várták mikor kapják meg ők is ezeket a tárgyakat.
A három férfi imádkozott, a szertartást Ábrahám vezette. a gyerekek Rebekával és Mámival külön imádkoztak
Ezután ültek le a reggelihez. A reggelihez ma kalács járt, amit az összes gyerek nagyon szeretett, de a felnőttek is örömmel ették a friss kalácsot a tejhez.
Reggeli után Ábrahám a gyerekeket tanította a héber nyelv írására olvasására, Regina is velük tanult pedig a lányoknak ez nem volt kötelező. Utána felolvasott nekik a Hagadából ez a könyv az egyiptomi kivonulásról szól, de nagyon sok meseszerű elemet tartalmaz és a gyerekek nagyon szerették. Igazság szerint csak a Széder estéken kell felolvasni ,de Ábrahám úgy gondolta nem árthat az máskor sem.
Amíg Ábrahám a gyerekekkel foglalkozott a férfiak beszélgettek, Rebeka meg Halina asszony segítségével az ebédet készítette elő.
Mámi délelőtt mindig visszament a szobájába és horgolt. Nagyon szép aprólékos kis terítőket készített már az egész ház tele volt velük.
A szombati ebéd, mint mindig ünnepi volt, most azonban külön csemege volt a sóletben lapuló füstölt töltött libanyak, amit Jehuda hozott ajándékba. Büszkén fogadta a dicséreteket. Most hogy már van, rá kereslet egyre többet készítenek mondta .
Ármin nézett mosolyogva a fiúra ez a munka tetszeni fog neked.
Sámuel Rebekára nézett, de az asszony nem tiltakozott, látta a férfiak már megállapodtak. Ármin sorsa eldőlt a férfivá avatás után Jehudáékhoz költözik és ott tanul tovább.
Ábrahám arról kezdett beszélni, hogy a gyerekek milyen jól haladnak a tanulásban már önállóan olvasnak, és elég jól ismerik az imádságokat. Edusnak nagyon jó a nyelvérzéke könnyen tanulja a nyelveket.
Ahogy fogytak az ételek úgy élénkült a társalgás. Sámuel inkább csak hallgatott, amíg a többiek a világ dolgairól beszéltek. Ábrahámnak igaza volt az ő életük valóságos csoda itt a hegyek között.
Hálát adott az Úrnak, hogy ilyen távol tartja tőlük a világot, mégis ott csengtek a fülébe

Tata szavai „a zsidó ne örüljön, ne higgyen a békességben az csak a Messiással jön el „.
A gyerekek elmennek, és szembe kerülnek a világgal sajnálta őket, de tudta így kell lennie.
Itt nincs jövő számukra.
Jehuda szavai szakították ki gondolataiból, nagyon jól éreztem magam mondta és bár Ábrahám garancia volt erre akkor is nagy örömmel látja, hogy ilyen körülmények között is tartják a szokásokat.
Szeretném a családot meghívni hozzánk, hogy a két gyerek férfivá avatását egyszerre ott tartsák meg a szombathelyi új zsinagógában.
Mindenki meglepődött. Mindenki egy kicsit más okból. Sámuelnek jól esett a meghívás, úgy érezte ez megtiszteltetés a családjának és neki is abban a pillanatban nem is gondolta végig a vele járó problémákat.
Rebeka örült a megtiszteltetésnek és az utazásnak, de félve gondolt a költségekre.
A gyerekek gond nélkül örültek az utazásnak még akkor is, ha az csak a számukra kissé távolabbi jövőben várható. Ábrahám szintén nagyon meglepődött. Nehéz helyzetbe került ö hozta a házba a vendéget, és az ő ötlete volt a kis Ármin Szombathelyre való küldése.
Jehuda bejelentése után asztalt bontottak. a férfiak a délutáni pihenést választották , a gyerekek játszottak Rebeka leült és a Mámival varrogattak már régen úgy döntöttek ,hogy ez nem igazi munka.
Halina asszony leszedte az asztalt és elmosogatott, kicsit beszélgetett a két asszonnyal és visszament a faluba az ő kötelességei munkája idáig tartott.
A család megvárta, míg kimegy a Szombat és akkor meggyújtották a lámpákat.
A vacsora ilyenkor szinte csak jelképes a férfiak már a jövő heti teendőkről beszéltek Jehuda és Ábrahám készültek a visszautazásra.
Sámuel kiment az állatokhoz. Itt az udvaron szokott gondolkozni, jól esett a csípős hideg is .Szép Szombat volt gondolta és a gyerekek dolga is el lett intézve . Furcsa gondolatok kavarogtak a fejébe miközben a lovat simogatta,nem szeretem a változásokat dünnyögte magába. Mire visszament mindenki a lefekvéshez készülődött.
Vasárnap a reggelinél asztalra kerültek a tegnapi sültek maradékai és Rebeka sem spórolt a tojásokkal az omletthez. a férfiak útra készülődtek. Sámuel a reggelije után elkészítette a szánt és befogta a lovat .
A vonat csak délután indult, de nem szerettek sietni, és mindig a vasúti vendéglőben várták az indulást. Ábrahám elbúcsúzott a családtól, kivitte a már előzőleg összepakolt nagy utazótáskáját a kocsihoz.
Jehuda is elbúcsúzott a gyerekektől és a két asszonytól, még egyszer megköszönve a vendéglátást. Az egész család kiment és a tornácról nézte a távolodó szánt.
Nekünk is ideje búcsút venni ettől az idillikus környezettől, még azt hinnénk, hogy minden zsidónak ilyen jól ment akkoriban. a jókat hangsúlyozva nem beszéltünk a család magányáról . a család, ha nem is bántó módón, de kirekesztett volt . a falu mély tudatlanságban élt. Nem is igen lehetett volna kivel kapcsolatot tartani