Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Apám ahogy én láttam őt .

2009.10.23

IGY LÁTTAM ÉN


1923 .november 11 .n született Újpesten Goldmann Ede és Kalmár Aranka gyermekeként .
A gyerekkoráról érdekes módon sosem mesélt ,így nagyon keveset tudunk róla ,ugyanúgy mint a családról .
Volt egy bátyja Goldmann Tibor, aki a hírhedt 601.-s munkaszázadban, valahol az ukrajnai fronton halt meg a magyar keretlegények hathatós segítségével.
Ennek a testvérnek a feleségét és két gyermekét már a csendőrök küldték Auschwitzba.
A Goldmannok az akkori Árva megyéből jött zsidók voltak a faluban ahol éltek még imaház sem volt lévén, hogy nem volt tíz zsidó a faluban.
A kis Ede a faluban a keresztény papnál volt bejegyezve, mint zsidó hitű, később miután a falut egy mesterséges tó építése során felszámolták és víz alá került / egyébként Szlanyicának hívták / még ezek a papírok is elvesztek.
Így apja nem sokat törődött a vallással.
Anyja már vallásosabb Újpesti családból származva azért a Péntek estéket, és az ünnepeket megtartotta, de a férje mellett Ő sem lett nagy templomjáró.
Ebben a családban, amit lehet polgári családnak nevezni, hiszen Ede néhány sikertelen vállalkozás után anyagbeszerző volt a Donát gépgyárban, nevelkedett késői gyermekként.
A bátyja 10 évvel volt idősebb nála. Mikor született apja már 40 éven felül volt .
Abból a kevésből, amit tudunk róla nagydarab rabiátus ember, aki nem tűrt ellentmondást, vagy más véleményt a családban.
A testi erőt és azt a jó természetét lehet innen örökölte.
Az iskolái elvégzése után, szerszámkészítő szeretett volna lenni, amire bátyja segítségével, aki az Izzóban dolgozott és a szakszervezetben valami vezető volt lett volna esélye.
A szigorodó zsidótörvények miatt azonban a szerszámkészítés már olyan szakmának számított ahová zsidókat nem vettek fel.
Ez nagy csalódás volt számára, hiszen eddig szinte nem is foglalkozott, azzal hogy zsidó.
Az apja is felháborodott, mert mindig magyarnak tartotta magát.
Később nagyon drágán tanulták meg, hogy nem az, vagy akinek tartod magad, hanem az, akinek mások tartanak.
Ekkor már sportolt birkózott az UTE ifjúsági csapatában. Itt adták neki a Garami nevet, mert mint mondták neki fiacskám mostanában egy Goldmann nem győzhet .
Mivel szerszámkészítő nem lehetett apja a Donáth gépgyárba vitte lakatos inasnak, itt ismerkedett meg Horn Károllyal a lakatos üzem vezetőjével, későbbi apósával.
Szintén zsidó volt és szintén nem túlvallásos. Az akkori hierarchia szerint Goldmann úr, aki az irodában dolgozott ,felette állt Horn úrnak, aki a műhelyben .
A két család életszínvonalában is megvolt a különbség, míg a Goldmannok a polgári lét alján voltak, addig a Hornok a proletár lét tetején, de a kettő közt még így is jelentős különbség volt.
A Goldmanné háromszobás lakást tartottak, míg Hornnék másfél szobában éltek.
A két család ennek ellenére baráti viszonyban volt, együtt hódoltak a középosztály akkori szenvedélyének a túrázásnak. Az UTE Nak volt turista szakosztálya is.
A nagydarab csinos lakatosinasnak tetszett a mester lánya, aki néha bejárt a műhelybe.
Magdika az Izzóba dolgozott és már vőlegénye volt./ hogy ki arról nem sokat tudunk /
Eljöttek a háborús évek már segédként dolgozott és valóban arany keze lévén, jól keresett.
Konjunktúra volt minden munkáskézre szükség volt.





2


A háború közeledtével egyre jöttek a behívók, Ő is megkapta a sajátját munkaszolgálatra.
Bátyja akkor már egy éve a fronton volt és szinte semmit nem hallottak felőle.
Eldöntötte öt ki nem viszik az országból, ezért megszökött és bujkált. Akkor már udvarolt a mester lányának, akinek a vőlegénye a fronton elesett.
Végül is tetszett a lánynak, csinos volt fiatal, bátor, erős, és azt tudta, hogy nagyon szereti Őt.
Ezekről az évekről sem tudunk sokat, többször volt munkaszolgálatra behívva többször megszökött, volt mikor elfogták, kikötötték megverték, de megint megszökött.
Itt tanulta meg, hogy a zsidók összetartása egy mese, simán elárulták mikor azt gondolták veszélyt hoz rájuk.
Ezután soha nem igazán vonzotta ez a közösség.
1943, január 6. n kötött házasságot Horn Magdával. Biztos nem volt nagy esküvő de erről sem tudunk semmit.
1944 .- Ben lévén Újpest még külön város a zsidókat összegyűjtötték, és az óbudai téglagyárba vitték. Nem tudjuk ,hogy de lett volna esélye a szülei és a felesége szülei kihozatalára ,de azok elhitték az akkori propaganda és az akkori zsidó szervezetek / ha van, zsidó Isten ezt majd számon kéri tőlük/ ígéretét mely szerint csak dolgozni viszik őket Németországban nem vállalták a bujkálást.
Így az egész családot Auschwitzban elégették.
Mai napig nem tudom, hogy egy holocaust árva a rengeteg elfojtás, nem beszélünk róla, elfelejtjük stb. ellenére, hogy tudta ezt feldolgozni.
Az ostromot túlélve alijázni / kivándorolni / akart Izraelbe, mert azt mondta nem akar gyilkosok közt élni. Felesége terhes volt és sokkal gyávább, mint Ő nem vállalta az utat így maradtak.

A lakatos segéd nagyon hamar az akkor ujjá alakuló Rendőrségnél találta magát.
Felveszi a sportban használt nevét és Garami lesz.
Megszületettem én el már Garami Lászlóként 1945 decemberében.
A fiatal erős munkáskáder hamarosan a Gazdasági Rendőrségen majd a Katona Politikai osztályon találta magát.
Ekkor már hadnagy úgy érezte megtalálta az élete célját, értelmét a kommunizmus felépítését
Feleségével együtt párttagok, teljes joggal érzik úgy ott a helyük.
Nem akarnak bosszút, csak garanciát, hogy ilyen soha többé ne legyen üldözés igazságtalanság.
Munkamániás volt, mindig az éppen aktuális munka volt számára a legfontosabb, mindent alárendelt a feladata jól elvégzésének.
Akkoriban amúgy is ez volt a divat, az elvtársak este 7-8 ig. vagy tovább dolgoztak utána még értekeztek és így tovább.
Miután semmilyük nem maradt, nem is jártak utána büszkeségből a széthordott javaiknak, mindent elölről kellett kezdeni.
Szolgálati lakásokban laktak, mondhatni az akkori viszonyokhoz képest jó körülmények között.
A történelem viharait benne élve nehezebb érteni, mint visszanézve. Dolgozik a Rajk perben,még egy ideig hiszi is, amit mondanak .

2


A kételyeit nincs kivel megbeszélni, a munkahelyen nem lehet, barátai nincsenek. Munkahelyi kollegákkal járnak össze, de ritkán. a felesége külföldi rokonságát tagadják, kapcsolatot nem tartanak még a kevés megmaradt Budapestivel sem.
Ugyanúgy a saját Csehszlovákiában megmaradt rokonságot is tagadja, helyesebben úgy tesz, mintha nem tudna róla. Ilyen idők jártak.

A Rajk per után meghasonlik, konfliktusba kerül a vezetőivel, még Ő maga is veszélybe kerül véleménye miatt.
Egy jó barát segíti ki és áthelyezik az ÁVH hoz innen rövid idő múlva a Légierőhöz politikai tisztként.
Felettesei tisztábban látták a karakterét, mint saját maga látták, gondolkodás nélküli végrehajtónak alkalmatlan.
Visszakerül a rendőrségre most már a Bűnügyi Osztályra ez neki való beosztás tiszta munka vannak, feketék azok a bűnözők és a fehérek a bűnüldözők a világ megint kerek, nincs politika
Lehet 12-16 órát dolgozni.
Már két gyereke van István 1951.december 1 én születik Ő Rakó gyerek. hogy ez mit jelent azt ma már kevesen tudják Rakó Anna elvtársnő e-. Miniszter idején az abortuszt tiltották.
A felesége is természetesen dolgozik, akkor a Honvédelmi Minisztérium egyik részlegének a konyháját vezeti. Ez azért kicsit nevetséges, mert abszolút nem szeretett főzni
/.De ez az írás nem róla szól. /
Mind a ketten természetesen képzik magukat, szemináriumok, tanfolyamok, ahogy illik.
A lakás is egyre nagyobb és szebb már képek is vannak a falon Lenin és Sztálin beszélget
Ez van az ágyuk felett kb. 1,5x 2 méteres nagyságban.
Van gyerek szoba, de a kisebbik gyerek hetes óvodába jár és csak szombat vasárnap van otthon.
A családját nagyon szereti, minden fillért, amit keres, hazaad semmilyen igénye nincs, a cigarettán kívül.
De nem gazdagok fizetéstől fizetésig élnek, mint mindenki abban az időben. A szórakozásuk néha mozi ritkábban színház.
Nem igazán tud szórakozni, kikapcsolódni.
A vasárnapnak is szabálya van tovább alvás utána ebéd a Tiszti házban, délután kicsi pihenő, aztán vagy jött valaki ritkán vagy mi mentünk el valakihez, vagy otthonolvasás, néha kártyázás velünk, gyerekekkel.
A gyerekekkel sem igazán tud kapcsolatot teremteni, bár én istenítettem és minden gorombaságot-durvaságot eltűrtem tőle.
Nem jártunk kirándulni, sétálni is ritkán, egyébként lehet mások is így éltek.
A legerősebb jellemvonása a kötelességtudat, van, feleségem szeretni kell, vannak, gyerekeim fel kell, őket nevelni stb. egész életét ez a kell, szó jellemzi a legjobban.
Csak kötelességtudatból nehéz szeretni! Anyámat szerette de szerintem mi gyerekek akkor csak zavartuk.
Soha még magával szemben sem őszinte, ha hibázik, bár változtat, de nem ismeri be.
A szeretetét nem tudja kimutatni, ez akkor nem is divat polgári csökevény, lelkizés erre nincs szüksége egy haladó elvtársnak és elvtársnőnek.
1955.-ben Moszkvába küldik egy éves tanulmányútra, még egy csalódás meglátni a minta országot belülről. a szovjet hadsereg kapitányi egyenruhája igencsak jól mutat rajta.



3

1956 . Augusztusban jön haza. Egyelőre nem tudnak neki megfelelő beosztást adni így kiadják két éves szabadságát és szinte két hónapig Dobogókőn vagyunk a BM üdülőben.
Nekem természetesen nagyon tetszik Ő meg ideges várja a beosztását, a munkát.
A kialakult helyzetről fogalma sincs nem volt itthon Moszkvában ilyen hírek nem jutottak el.
Szeptemberben kezdett dolgozni a BRFK. kötelékében.
Lehet mondani Őt váratlanul érték az események, minden esetre a maga szerint gondolt jó oldalon maradt az akkori főkapitánnyal egyetértésben azt mondták a városban rendnek kell lenni, ha ezt Nemzetőrökkel együtt lehet csinálni, akkor úgy, ha ellenük, akkor úgy a rendőr nem politizál, hanem őrzi a rendet.
Később ezt a főkapitányt majdnem kivégezték.
Részt vesz az R csoport megszervezésében és munkájában.

Az események után kitüntetik, megkapja a Szocialista Hazáért kitüntetést, és felveszik a Partizánszövetségbe. Ő új beosztást kap ,hivatalosan nem is a Belügy kötelékében van hanem KGM /Kohó és Gépipari Minisztérium / osztályvezető. Mai napig nem tudom, milyen osztályon dolgozott úgy gondolom a Rendőrség belső elhárításánál.
Közben az ember, aki számomra mindig olyan volt, mint egy szikla, aki mindig erős soha semmi baja, hirtelen beteg lett. Nem tudtuk mi baja az orvosok mindent mondtak nikotinmérgezés ,túlterhelés stb.
Családi barátunk Szántó Laci bácsi eljött ránézett és azt mondta Pista neked agyhártyagyulladásod van. Nagyon megijedtünk, de a diagnózis helyes volt ,vírusos agyhártyagyulladást kapott egy kullancstól ,de ezt akkor még nem tudták.
A kórházban már lemondtak róla és engem bevittek elköszönni tőle, szörnyű volt Anya sírt meg minden Ő meg fele akkora volt, mert 20 kilót lefogyott. Azt mondta meggyógyul és én neki hittem. Meg is gyógyult, sőt mert avval kecsegtették, hogy az agya megsérülhetett még valami vizsgát is letett a kórházba. Felépült és visszament dolgozni.
Nagyon örül, neki végre úgy érzi, megbecsülik, és jó helyen van. Nem tartott sokáig.
Néhány év múlva a 60 évek vége felé kínosak lettek a régi káderek az új rezsimnek, sokat tudtak.
Látták például Kádárt kicsinek és gyávának és nem csak őt, másokat is. Döntés született le kell őket cserélni jó helyekre helyezni őket, de a szervezet kötelékein kívül.
Természetesen Ő nem értette az idők szavát, nem akart semmilyen más beosztást állást elfogadni.

Még egy esemény zavarta meg a képet. A Partizánszövetségben, mint partizánnal találkozott egy volt újpesti nyilassal, amikor felháborodással neki támadt kicsit tettlegesen is felkérték, hagyja el a helységet.
Ezután visszaküldte a Pártagkönyvét és összes kitüntetését, és közölte kilép.
Azok meg közölték ilyen nincs, majd ha Ők kirúgják! Érdekes módón erre nem került sor a kitüntetéseket visszakapta kivéve a Szoci hazát mondván ezt már ez a rendszer adta ezt visszaveszi a többit az előző rendszer adta azokhoz semmi közük.
Pártbüntetése a szigorú megrovás volt vagy valami ilyesmi a pártzsargont nem igazán ismerem.
Még makacsabbul ragaszkodott állásához követelte mondják, meg mit csinált rosszul, bizonyítsák be és így tovább.


4


Végül lehelyezték a XIII. kerületbe Bűnügyi alosztályvezetőnek, őrnagyként, a felettese százados volt.
Ezt már nagyon nehezen viselte, de ugye fegyelem meg minden ki kellett bírnia.
1962.. ben egy ismerőse ismerve az életútját megkérdezte nem akar, e váltani és átmenni a szövetkezeti iparban vezetőnek.
Kis gondolkodás után elfogadta és a Fémfeldolgozó Kisipari Szövetkezet elnöke lett.
Ez választott tisztség a tagság választja, az első bemutatkozó gyűlésen, a tanácsok ellenére elmondta, honnan jött mit csinált eddig elmondta az ÁVH –t Rendőrséget mindent.
Ennek ellenére megválasztották, az igazsághoz hozzá tartozik nem volt más, aki vállalta volna az akkor csőd szélén álló szövetkezet vezetését.
Új munka új feladat és egy új életforma nem lehetett könnyű.

Belevágott és csinálta, ahogy mindent eddig napi 12 -14 órában. Ettől kezdve csak a Szövetkezet létezett számára . Minden idejét, erejét, energiáját erre fordította .
Az itt eltöltött 27 évének tanúja voltam, mert én is ott dolgoztam.
Nagyot alkotott, igaz minden lehetősége megvolt hozzá az ország akkor indult fejlődésnek a megtűrt szövetkezeti ipar elfogadott lett.
A 150 fővel alakult Kisipari Szövetkezet gyorsan 1000 fős Ipari Szövetkezeté növekedett.
Minden négy évben megválasztották, pedig szigorú vezető volt.
Igazság szerint rossz vezető volt, olyan volt, mint akkor minden vezető tudomása nélkül egy talicska hulladékot nem lehetett odébb tenni.
Ellentétben a többi szövetkezeti vezetővel nem gazdagodott meg a szövetkezetből, fizetése mindig az engedélyezett nagyság alatt volt.
Nem ügyeskedett csak dolgozott. Azt hitte nélküle nem megy ezért mikor már lehetősége nyílt külföldre utazni akkor is lehetőleg 3-4 nap múlva hazautazott.
Mindig a köz a tagok érdekeit nézte az volt számára az első.
1980.-ban 57 évesen korkedvezménnyel nyugdíjba ment.
Még nem volt öreg csak a szemünkben sajnos mi is rábeszéltük elég volt pihenjél, elég nyugdíjad lesz stb.
Nem értettük, hogy nem tud munka nélkül élni.
Igazság szerint nem is foglalkoztunk vele, nem gondoltuk át, hogy ennek az embernek nincs egy hobbija, nincsenek barátai/ csak munkatársai / mit fog ez csinálni otthon?
Nem is bírta sokáig a Szövetkezetbe, amiért az élete egy részét odaadta nem mehetett vissza, az általa kijelölt új vezető gyakorlatilag kitiltotta, még az emlékét is igyekezett eltörölni.
Ez az ember később nekem segített, talán így akarta jóvátenni.
Ezt soha élete végéig sem tudta megemészteni.

Megint barátok jöttek a segítségére, bár nem kért segítséget.
Orosz barátaival csináltak egy magyar OFF shore céget ahol még 14 évig dolgozott lelkesen kereskedett talán Ő volt az egyetlen, aki nem tudta, hogy tulajdonképpen egy pénzmosodában
Dolgozik.
Itt legalább pénzt keresett és idős korában nem szorult senki segítségére inkább Ő tudott néha rajtunk segíteni.
Ezt a részét az életének már Ti is ismeritek



5




Nagyon jó ember volt, aki ezt nem tudta megmutatni.
Nem volt intelligens de rettenetes szorgalmával megpróbálta pótolni a hiányosságait.
Sok hibája volt, mint mindanyuinknak, most nem beszéltem a gorombaságáról, a türelmetlenségéről, és még sok minden negatívumról.
Leéltek anyámmal 64 évet, ami rengeteg, jóban-rosszban kitartott mellette. Felnevelt minket igen úgy ahogy, de megvagyunk élünk és nem voltunk vagyunk sikertelenek az életbe.
Egy állandó átmeneti világban kellett élnie, ami nagyon nehéz egy olyan embernek, aki mindig meg akar felelni.
Egész élete egy identitászavar polgárnak proletár, proletárnak polgár, zsidó származásilag, de kicsit sem az gondolkozásában.
Nem vallásos, de bigott hívő kommunista, mikor ebben is csalódik és nincs hová igazodni nincs mit követni, elveszti érdeklődését és egy mindenben hibát kereső találó, morcos öregember.
Én így szerettem és sír a lelkem érte.

2007-12-31

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Garami Vera - rokoni üdvözlet

2013.10.14 12:51

Nem is tudtam, hogy blogot írsz! Majd elmélyedek benne, most csak a nagypapáról szólót olvastam. Családfát készülök rajzolni, így akadtam rád.
Puszi