Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

 

       Kedves látogató!

Szeretettel üdvözöllek!

 

Úr ír! Régen így kezdődtek az olvasó könyvek. Mert, hát valóban, aki írással foglalkozik az a legkevesebb, hogy úr. Ugyanakkor mindenki foglalkozhat írással, a kajla gimnazista verseket ír általában szerelmeset, a gróf családtörténetet vereteset. Melyik az író? Mindegyik hiszen írnak.

Az az író, akit olvasnak is?

Talán ehhez persze az kell, hogy amit írsz valahol jelenjen is meg. Mikor már kiadnak valakit és megkérdezik, hogy mi kellett hozzá, azt fogja mondani feltartott fejjel, hogy tehetség. Aztán ha kicsit is becsületes szerényebben hozzáteszi azért egy kis szerencse sem árt. A szerencse több arcú, szerencse például, ha az író ismerőse rokona tulajdonosa vagy szerkesztője egy lapnak, az is szerencse, ha van egy gazdag barát, aki segíti, ne kerteljünk fizeti a kiadást. A gróf úrnak ez nem gond ő a sajátkiadásában jelenteti meg a művet míves bőrkötésben.

Ennyi lenne az egész?

 Nos nem mert kell még egy elengedhetetlen valaki az olvasó. Ő az, aki megveszi az írást aztán vagy elolvassa vagy nem. Ha lekötelezettje a gróf úrnak, természetesen vesz egy példányt és jól látható helyen tartja, de még véletlenül sem olvassa el. Az újságban megjelent cikket vagy elolvasták vagy nem, ha folytatásos regény volt és az olvasok kérték akkor folytatták, ha nem akkor abbahagyták hiába irt az író többet. Igy működött ez régen, hogy stílusos legyek az ánti világban.

 Ma minden másképp van az írók legyenek bárkik nem a fióknak írnak, hanem a számitógépnek és annak meg akkora tárhelye van, hogy grafomán legyen a talpán, aki teleírja.

Az emlegetett gimnazista, ha ír egy verset nincsenek gondjai a közléssel, felrakja az internetre, vagy a twittere vagy mit tudom én, ha szégyenlős elküldi privát üzibe, a lehetőségek végtelenek.

Az írás demokratikussá vált, már nem csak az úr ír, hanem mindenki, aki akar. Az írók kirakják az írásaikat a különféle oldalakra, ahol nagy valószínűséggel a kutya sem akad rájuk, csak esetleg a barátaik.

Persze a mai grófnak, aki már nem gróf csak gazdag megvan a lehetősége, hogy kiadja az írásait, és megint ott vagyunk, ahol már voltunk, de ki fogja elolvasni.

Kedves olvasó mert mint látod miattad van itt minden, ha már idáig elolvastad ezt az eszmefuttatást joggal merül benned a jogos kérdés, hogy akkor én vajon miért fárasztalak téged? Őszinte leszek nem tudom.

Talán a remény, hogy amivel majd most az oldalamon találkozol tetszeni fog , meghat , megérint ahogy mondtam nem tudom.

A mottóm egy idézet :

                              Prófétára hülyülünk előbb utóbb – Esterházy Péter 

 

Kellemes időtöltést kívánok. 

 

Ps. A könyveket ki szeretném adni ha ezzel bárki egyetértene és támogatni szeretné  kérem jelezze felém. Előre is köszönöm.